a nagyböjt 1. vasárnapja

Hát nem ez-é a bőjt, a mit én kedvelek: hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát * széttépjetek? Ésa 58:6

Az élet szép, vagy legalább is nagyon szeretnénk, ha szép lenne. Jó, hogy vannak szép pillanatok, amikor süt a nap, vagy valamiért jó kedvünk van, amikor sikerül a mindennapi bilincsektől megszabadulni és felszabadultan eltölteni egy-egy napot. Az élet szép, amikor azok, akiket szeretünk, viszontszeretnek bennünket, s találkozhatunk azokkal, akik hozzánk közel állnak. Az élet szép, amikor el tudjuk végezni a feladatainkat, amikor meg tudunk felelni a kívánalmaknak, amikor állást kapunk, vagy éppen megmarad valahogy. Az élet szép, ahogy fennkölt és szép volt Jézus élete, mert jelenlétére és szavára megváltozott az emberek arca, gondolata, és megszépült az életük. Aki csak találkozott vele, egész életében kísérte őt a Jézussal átélt szépség, békesség....

Csakhogy aztán jön felénk áradatként a sok baj, szerencsétlenség, förtelem, a megbocsájthatatlan gondolatok és tettek. Az élet szép, de telis-teli van csapdákkal, bilincsekkel, szabadságot fékező igákkal. Úgy kísér bennünket a gonoszság árnya, mint ahogyan a testünkben is ott vannak az ár­tó bacilusok milliói. Az ember hiába születik meg reményeink szerint ártatlanul, a szü­le­tés­ben ott van a vér és a mocsok is. A gonoszság benne van a mindennapi életben, a világban, a kultúrában, az egyházban, a gazdaságban, a politikában, a békében és persze a háborúban is.

Az igazság és a gazság, a jóság és a gonoszság, a szabadság és a megkötözöttség  folyamatosan jelen van az életünkben, egyiktől sem menekülhetünk.  Nehéz meghatározni, bemérni, kiméricskélni, életünk egy-egy szakaszában mikor melyikből mennyi jutott. Érezzük mindkettőnek a hatásait, a következményeit. A békesség, a szépség és a jóság épít, fiatalít, fölrepít az égig, megtanít élni örülni, boldognak lenni, másokat szeretni, majd újra és újra megszeretni. A jóság és a szépség segít elrendezni az életünket. A gonoszság viszont összezavar mindent. A szeretetlenség elveszi az életkedvet, az életerőt, a gonoszság bilincsbe ver, hatalmas falakat épít ember és ember, lélek és lélek közé. Szeretnénk, ha nélküle élhetnénk, de benne van a világban, kibogozhatatlanul.

A Bibliában a gonoszságot az ördög testesíti meg. Jób könyve egy rendkívüli képpel kezdődik: az Isten és az ördög huzakodnak szegény Jóbon. Valójában nem is valóságos tör­ténetről, eseményről van szó Jób esetében, hanem egy kerettörténetről, amely­nek keretében a bölcsességeket el lehetett mondani. A gonoszság ugyanis nem sze­mé­lye­sít­he­tő meg. Nem lehet egy személyre kenni a világban lévő minden rosszat. A gonosz benne van a világban, hozzá tartozik a mindennapi életünkhöz, de nem személyszerűen. Az Úr Isten és a sátán vitatkozik Jób felett, akár a mi fejünk fölött. A mi életünkben csap össze a jó és a rossz.

Az Újszövetségben olvasunk  Jézus találkozásáról a Kísértővel. Jézus ekkor az adott pillanatra személyessé váló sátánnal találkozik  szembe: a teljes go­nosz­sággal, a teljes elmúlással. Nehéz végiggondolni, hogyan is történhetett a találkozás, nehéz meg­határozni a történetiségét, nehéz meghatározni a helyet, az időt, ahol és amikor történt. Egy biztos azonban, hogy Jézus találkozott minden gonoszság összességével. Minden addigi, ak­kori és azutáni szörnyűséggel. De legyőzte a gonoszt! Megtörte a gonoszság erőit, letörte a gonoszság bilincseit. Jézus azzal, hogy legyőzte képszerűen és valóságosan a sátánt, elvette egyben a személyiségét. A bukott angyal nem csak az Atyaisten előtt bukott el, hanem Jézus is legyőzi, s marad belőle valami kevés, amivel már nekünk kell elbánnunk a Krisztusba vetett hitünk erejével.  Jézus győzelme az ördög felett egyben a feltámadás előképe is!

A korabeli emberek számára teljesen ért­hető volt a sátánnal való találkozás. Tökéletesen érzékelhető volt Jézus személyében, sze­re­tetében, emberekhez való viszonyulásában, gyógyításaiban, tanításában az, hogy valóságosan legyőzte a Sátán gonoszságot megszemélyesítő erejét, és képes volt a gonoszság el­lenére, a gonoszság felett cselekedni. Vagyis éppen azt tette, amit Péter hasonlóan fogalmazott: „... hogy meg­nyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az el­nyo­mottakat, és hogy minden igát széttépjetek..."

Csakhogy a gonosz legyőzésének ára volt: Jézus földi élete ment rá. Úgy látszik, nem lehetett másképpen. Aki a földre a fényt, a szeretetet hozta, aki valóban az Atya küldötte volt, aki képes volt legyőzni miérettünk még a sátánt is, arra ezerszeres erővel tört a gonoszság, s majdnem sikerült elpusztítania. Csakhogy éppen annyival erősebb az élet a halálnál, a szabadság a rabságnál, a jóság a gonoszságnál, hogy Krisztus feltámadott érettünk. Mi most erre a csodára, a feltámadás csodájára készülünk, ezért készítjük lelkünket-testünket, egész életünket a most megkezdett böjttel arra, hogy be tudjuk fogadni Isten szeretetét, hogy feladatunkat elvégezzük :" ...hogy megnyisd a gonoszságnak bilincseit, az igának köteleit megoldjad, és szabadon bocsásd az elnyomottakat, és hogy minden igát  széttépjetek... „

Ahogy az Atya az ő szent Fiában küldött szeretetével érintette meg, Jézus pedig ezzel a szeretettel gyógyította és váltotta meg a világot, úgy nekünk most mindazon gyalázatra, amely bennünk és körülöttünk van, azzal a szeretettel kell válaszolnunk, ame­lyet Jézustól tanulunk, s amelyet szüntelenül a Szentlélek gerjeszt bennünk.

A gonoszság bilincseit először a saját életünkben kell kinyitnunk. Bár­milyen nehéznek is tűnik, de sikerülni fog, ha eltökélten küzdünk az irigység, a rossz megszokás, a csábítás, a rossz gondolatok ellen, és akkor szabaddá vá­lik az életünk, és olyan hatalmas erőt kaphatunk, amelynek segítségével mások bilincseit is ké­pesek vagyunk kinyitni. A gonoszság bilincseinek a kulcsa mindig a szeretet. S a szeretet, amely nem elsősorban érzelem, hanem szándék, elhatározás és akarat, valóban bilincset, igát tör, valóban szabaddá tesz.