„Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje..."

(Apostolok cselekedetei 7.17)

„Ettől fogva kezde Jézus prédikálni, és ezt mondani: Térjetek meg, mert elközelgetett a mennyeknek országa.„ (Máté evangéliuma. 4.17)

(Jelenések könyve12 (7) És lon kevés ideje van az égben viaskodás: Mihály és az o angyalai viaskodnak vala a sárkánnyal; és a sárkány is viaskodik vala és az o angyalai;  (8) De nem vehetének diadalmat, ( a sárkány és angyalai)  és az o helyök sem találtaték többé a mennyben. (9) És vetteték a nagy sárkány, ama régi kígyó, a ki neveztetik ördögnek és a Sátánnak, ki mind az egész föld kerekségét elhiteti, vetteték a földre, és az o angyalai is o vele levettetének. (10) És hallék nagy szózatot az égben, amely ezt mondja vala: Most lett meg az idvesség  és az ero, és a mi Istenünknek országa, és  az o Krisztusának hatalma; mert a mi atyánkfiainak vádolója levettetett, ki vádolja vala oket éjjel és nappal a mi Istenünk elott. (11) És ok legyozték azt a Bárány véréért, és az o bizonyságtételöknek beszédéért; és az o életöket nem kímélték mind halálig. (12) Annakokáért örüljetek egek és a kik lakoztok azokban. Jaj a föld és a tenger lakosainak; mert leszállott az ördög ti hozzátok, nagy haraggal teljes, úgy, mint aki tudja, hogy kevés ideje van.

Vannak a Bibliában a mai valóságkereső értelem számára felfoghatatlan részek. A megreformált teológiai gondolkodás 4-500 éve a teljes Bibliát tartja egyedüli kijelentésnek : a teljes Szentírás Istentől ihletett.  Nagyon sokan az egyházban ma is szó szerint minden betűt és minden mondatot közvetlen isteni kijelentésnek fogadnak el. Csakhogy az elmúlt évszázadok alatt a tudósok és a szorgalmas teológusok  rojtosra olvastak minden igét és minden szót, s az alapos kutatások után megjelentek a kritikai kiadások, amelyekben előbb csak jelezték, hogy egy-egy szó, vagy szövegrész véletlen vagy szándékos betoldás a szövegben a jobb megértés miatt, mígnem a XX. század végén már olyan fordítások is napvilágot láttak, ahol ezeket a vitás részeket egyszerűen kihagyták. Előbb csak Jézus szavaira zsugorodott a figyelem, később meg az értelmiség az egész Bibliától elfordult. Ha azt kérdezzük, hogy miért üresek sok helyen a templomok, akkor ez is egy nagyon fontos ok.

Tegyük mérlegre a Bibliádat. Vegyük ki azokat a lapokat, amelyeket csak átfut a szemed, de igazából nem fogadod be az oda írottakat! Milyen vastag, vagy éppen vékony könyvecske marad? Hogyan olvasod, hogyan fogadod be a történeteket, képeket, zsoltárokat, bölcsességeket? Hagyod-e, hogy a Biblia, Istennek üzenete megérintsen és meghatározza az életed?

Nehéz kezelni ezt a kérdést, mert akik olvassák a Bibliát, vagy akiknek a kezébe adjuk a Bibliát a jelenlegi zárt egyházi közösségeken kívül, nem „profi hívők", nem teológusok,sem szövegkritikusok, csupán a hit és a vallás iránt érdeklődő értelmes emberek. Mégis, talán jó eredményre juthatunk, ha nyitottan, más tudományágak eredményeit és módszereit is felhasználjuk egy-egy szövegrész megértésére. A Jelenések könyvéből felolvasott rész a mai ember számára vagy a mesék, vagy a tudományos-fantasztikus filmek hangulatát idézi. Pedig az első megállapítás: És lőn az égben viaskodás..., nagyon régi keletű. De nem történelem, hanem képes beszéd. Az őskori és ókori vallások egykor az égitesteket, füvet, fát, állatokat megistenítették Az égben is, a földön is a jó és a rossz, Isten és a Sátán angyalai hadakoztak egymással. Ahogy ezt az Ószövetségben is megtalálhatjuk. Ez a viaskodás mai szemmel nézve a lét és a nemlét küzdelme. A puszta megmaradás és az elpusztulás örök harca. Csakhogy János apostol mindezt nem képletekkel vagy statisztikai adatokkal, hanem az vallási irodalom megfelelő eszközével, képletesen írta le.  Ezt a harcot nem látomásainkban vagy félelmeinkben, vagy gőgünkben (mi vagyunk a jók) kell elképzelni, hanem érzékelni kell azt a hatalmas erőfeszítést, ami maga az élet az elmúlással szemben. A lét a való, az élet hihetetlen erőfeszítése a nemléttel szemben.

Érted, érzed azt a csodát, hogy egyáltalán létezünk, s nem csak úgy vagyunk ebben a világban, hanem részt vehetünk a teremtésben, a teremtés védelmében, az élet megóvásában? Szoktál hálát adni önmagad és mások életéért?

A csata leírása Jánosnál a mennyben kezdődik. S ott a Sátán és angyala vereséget szenvednek. Azaz eldöntetett, hogy az élet megmarad. Hogy hogyan és miképpen, azt kutathatjuk és vitatkozhatunk rajta, de meggyőződhetünk arról, hogy az élet teljessége csorbítatlanul létezik, s elpusztíthatatlan a teljességben. Amikor a mennyben - a kép szerint - vereséget szenvedett a Sátán, akkor angyalaival együtt levettetett a földre. János a korábbi vallási megállapításokhoz képest ezt az újdonságot, ezt a felismerést közli velünk: itt a földön, a hétköznapi életben,  testünkben, lelkünkben, gondolatainkban folyik tovább a harc az életért.

Hogyan állsz az életedért való szüntelen küzdelemben? Tudtál-e újra győzni az ösztöneid, sötét gondolataid, megrögzött szokásaid, vagy  a mindennapok nyűge felett, vagy pedig megint elvesztetted a csatát? Harcolsz-e mások életéért, vagy engeded az időt, a sorsot, a  mindennapokat, hogy végezze dolgát...?

Mindannyiunk élete hatalmas harc a megmaradásért már a fogantatástól kezdve és egészen a halálig vagy még azon túl is tart.  Ezt a megmaradásért való harcot azok, akik csak önmagukért harcolnak, szükségszerűen elveszítik. Akinek nincsen családja, rokona, gondozottja, barátja, tanítványa-  kinek adja át mindazt, amit az életben megtapasztalt és összegyűjtött? És ugyanez vonatkozik a gyülekezetre, nemzetre egyaránt. Aki csak magáért él, elveszíti a harcot. Ha meg kell határozni, hogy kik is a sátán angyalai, akkor azok, akik csak magukért élnek, s csak magukat akarják megtartani. A mai világ erre késztet mindenkit: anyagi szempontok miatt ezt kell tenni. Csakhogy éppen azért írta le János apostol ezt a képet, hogy meglássuk: akik csak a maguk életét akarják, elvesztik azt.

Jézus földi élete, halála és feltámadása olyan ajtó az embernek a megmaradásért és az életért folyó harcában, amely a szavai és a cselekedetei által értelmessé teszi az életet, mert a teljes mindenséget megnyitja a számunkra. Amikor végre Krisztusra tekintünk, akkor látjuk meg igazán az élet értelmét saját magunkra vonatkoztatva, de nem saját magunkban! S bár úgy látjuk, hogy egészen közel van, mégis nagyon nehéz elérni:„elközelgetett a mennyeknek országa", de még nincs itt. Így fejezi ki János ezt a nagyon is nehezen felfogható földi állapotot. Elközelgetett! Ennek az ellentéte a Sátán munkájáról: hogy kevés ideje van. S ez a mi reménységünk, hogy mindaz a rossz, ami az életünkben van, ténylegességében, hatásában nem végleges, hiszen az ördögnek, a rossznak  már kevés ideje van,  a mennyek országa pedig elközelgetett. Igyekezzünk hát felismerni ezt az igazságot az életünkben: egyéni tragédiák, jóbarátunk halálhíre, a rettenetes iszapkatasztrófa se feledtesse el velünk: az ördögnek kevés ideje van, és a mennyek országa elközelgetett!