Húsvét

Ma már a húsvéti ünnepek Európában az emberek többségének az életében igazából csak egy hosszú hétvége. Mindenki el van foglalva saját magával és a családjával. A napi újságokban, világhálós oldalakon pedig gyakorlatilag meg sem jelenik Jézus halálának, feltámadásának a híre, vagy, ha igen, akkor a Ferenc pápának a tevékenységével kapcsolatban. Mostanában olyan az idő, mintha tél lenne, ezért aztán valahogy nem érezni a húsvét,m a feltámadás időszerűségét. http://mek.oszk.hu/04600/04645/html/khp0019.html

Akkor régen kétezer évvel ezelőtt az asszonyok legutolsó pillanatig Jézussal voltak. Hiszen mindig is az asszonyok őrizték az életet, ezért mindig, mindent megtesznek az élet érdekében. Abban az időben, amikor Jézust keresztre feszítették csak az asszonyok lehettek jelen a kivégzésnél, talán biztonsági okokból. Később az asszonyok feladata volt az is, hogy a halott testet kezeljék. Jézus Krisztus testét drága olajjal megkenték, tehát nagyon gondosan, bántak vele. Bevitték Jézust a sírba, amit Arimatriai Jánostól kaptak, aki komoly befolyással brit, hiszen bárkinek a szavára nem adták volna ki a testet. A megkínzott, halálra gyötört testet tehát elvitték a sírba, lefektették egy kőpadra, egy nagyon drága lepelre, amit visszahajtottak a testre, és elhatározták, hogy harmadnap, azaz a szombat utáni hajnalon visszatérhetnek a sírhoz.

Kétezer év távlatából nehéz követni és megmagyarázni a történteket. Nem tudjuk, hogy befejezték-e az asszonyok a halott test ellátását, vagy még akartak valamit tenni, s ezért jöttek vissza harmadnap reggel. Vagy pedig vissza kellett menniük mint minden halotthoz, imádkozni, segíteni a halál utáni időszakot. A magyar néphit alapján a friss sírokról nem szabad egy ideig elvinni a temetési virágokat, csak három, vagy hat hét múlva, s akkor pedig évelő virágokkal, örökzöld növényekkel kell beültetni a sírt.. Ez a népszokás pontosan erre utal, hogy akkor is, most is magyar gondolkodásban a temetés után, a halál után csak lassan hagyja el a lélek a testet, ezért vissza kell menni a sírhoz, virágot kell vinni és gondozni kell az életet.

Az evangéliumi tudósítások szerint a katonák még egy hatalmas követ is hengerítettek a sír szája elé. Biztonság okából, nehogy valami mesterkedés legyen a halott körül. Már esteledett, a sírral átellenben ott ült Mária Magdaléna és a másik Mária, Jézus édesanyja és gyászolták ott a sötétben a világ világosságát. Nincsen annál nagyobb fájdalom, ha valaki a gyermekét veszíti el, vagy éppen akkor, ha az embert azt a személyt veszíti el, aki a legtöbbet számít az életében. Nem csak egy darab szakad ki az ember szívéből, hanem minden, ami csak létezik. Az élet szakad bele az emberbe. Elpattan, mint a kifeszített húr. Az ember tovább lélegzik, tovább teszi a dolgát, de már nem az az élet, mint annak előtte volt. S ezt a szörnyűséget élték át ott ketten, a két Mária Jézus sírjával átellenben úgy, hogy nem akartak elszakadni Jézustól.Ők voltak, akik végig kísérték Jézust az utolsó pillanatig. Azután nekik is haza kellett menniük. A sírnál csak a katonák maradtak, akik őrizték a halott testet, akik ezzel a sötétség őrzőivé váltak.

Az asszonyok megőrizték Jézus életének minden egyes mozzanatának az emlékét. S ezt teszik azóta is a keresztények, hol liturgiai keretek közt, hol pedig minden évben előadott iskolajátékokkal igyekeznek megőrizni mindent Jézusból. Mi is elolvastuk ebben az évben is nagypénteken Jézus kereszthaláláról szóló részt.

El kell temetni a testet, ahogyan el kell temetni a telet is, s el kell temetnünk a magunk hibás cselekedeteit, rossz gondolatait, borús múltat. Az eltemetés egyben a megbékélés azzal, ami történt. Persze, nem felejtésről van szó, hanem a múlt helyretevéséről a magunk és a közösségeink életében. Nem lehet, csak úgy, egyik pillanatról a másikra megújítani az életünket, a gondolatainkat, még akkor sem, ha az elhatározás egy adott idő,akár a mostani feltámadás ünnepe lehet.

Harmadnap reggel az első Mária Magdaléna volt, aki a sírhoz felszaladt. A katonák eltűntek és a sir pedig nyitva volt. És nem volt ott Jézus. Iszonyatos a felfedezés, hogy Jézusnak még a teste is eltűnt. Megint valami gazság lenne? Megint valami olyan dologról van szó, amit egyszerűen nem lehet feldolgozni. Nemcsak hogy Jézus meghalt, hanem még a teste is eltűnt. Azt hiszem, ezt nem lehet ép elmével elviselni. Azután a tanítványok közül Péter, az öreg, a tanítványok vezetője és János, az ifjú tehetség is odaszalad és Jézus nincsen a sírban. Ebben a pillanatban azonban János lát valamit, aminek alapján a történet és a világosságnak a története átértékelődik. János meglátja a halotti leplet és azt is meglátja, hogy valami egészen különleges dolog történt. A lepel úgy nézett ki, hogy nem lehetett megállapítani, hogy miként került ki belőle a test. Nem félrehajtották, hanem egyszerűen csak eltűnt a lepelből a test, mely maga mögött hagyta a redőkben Jézus Krisztusnak alakját… legalább is a tudósítások erről szólnak !

Ezt a különös és megdöbbentő képet a Biblia görög szövegének vizsgálatával igazolni lehet. Tehát János nem csak látta a nyomát, hogy Jézus feltámadt, hanem pontosan le is írta, hogy mi most, 2000 évvel később is pontosan azt lássuk, amit ő. Az ige hallásból van, ennek a képnek a leírásának a hallásából. A világosságot nem lehetett eltakarni, nem a sötétség homályosította el a világot, hanem a világosság ragyogta be az egész földet. Jézus feltámadásának ez volt az első jele, amelyet János és Péter volt csak képes értelmezni, mert Mária Magdaléna számára még mindig csak a döbbenet maradt. A tanítványok elmennek, s Mária Magdaléna tovább sírt, behajol a sírhoz, s az angyalokkal beszél: Sír, mert Jézus eltűnt, Jézust nem látja, s ezzel együtt nem látja az élet értelmét, célját, erejét.

A mai időkben is sokan vannak, akik keresik Jézust, s mi magunk is mindent megteszünk annak érdekében, hogy mindent meglássunk, hogy mindent megértsünk, hogy megpillanthassuk a titkokat, hogy értelmet kapjon minden, ami csak az élettel kapcsolatos. S sietve odamegyünk, ahol Jézust sejtjük, de ma alig látni őt. Vagy legalább is nem ott van, ahol látni szeretnénk. Különös világ ez a mai világ a maga sodrásával, kiáradásaival, harsányságával. Azért különös, mert mégis csak valahogy benne van Jézus Krisztusnak a személye.

Amikor Jézus Mária felé fordult, Mária nem ismerte meg őt. Hiszen a feltámadott testben volt ott Jézus, nem pedig a megalázott emberi testében. Máriának idő kellett, amíg testében-lelkében átértékelt mindent, amit csak szemeivel be tudott fogadni. Előbb nem is hitt a szemének, aztán, mint egy villám sugárzott át a testén, hogy Jézus Krisztus ott van egészen közel, karnyújtásnyira, ott van teljes fényességében és világosságában, ott van úgy, hogy nem csak valahol van, hanem mindenütt van és mégis egészen közel. A teljes letörtségből, reményvesztettségből, az élőhalottságból Mária, amikor a feltámadott Jézust meglátta és felismerte, akkor ő maga is feltámadott az e világi életre. Erőt kapott, hogy tovább menjen, hogy itt ezen a földön a halál ellenére hirdesse az életet. Örvendezzünk, vigadjunk Krisztus lett a vigaszunk

Mi is most már Máriával együtt énekeljünk, vigadjunk, hogy Krisztus a feltámadásával orvosság minden nehézségünkre, nyavalyánkra, bajunkra. Örvendezzünk, vigadjunk, mert Krisztus, valóban Krisztus lett a vigaszunk!

Jézus olyan közel van, hogy oda akarunk menni hozzá, meg akarjuk érinteni, fel akarjuk öltözni a fényt, ezért van az, hogy igyekszünk a templomon keresztül Krisztushoz. Hogy megérinthessük Jézust. De nem lehet elérni őt. Mária számára is ott volt Jézus, de nem lehetett megérintenie. – Ne nyúlj hozzám! Nem lehet e földre lerángatni az Istent, s nem lehet e földön a menny szerint élni. Elég csak ennyi: látni Jézust, és befogadni a szentlélek erejét, amely bennünk Istennek szeretetét munkálja.

Máté 27:58-61.
Mikor pedig beesteledék, eljöve egy gazdag ember Arimathiából, név szerint József, a ki maga is tanítványa volt Jézusnak. Ez Pilátushoz menvén, kéri vala a Jézus testét. Akkor parancsolá Pilátus, hogy adják át a testet. És magához vévén József a testet, begöngyölé azt tiszta gyolcsba, És elhelyezé azt a maga új sírjába, a melyet a sziklába vágatott: és a sír szájára egy nagy követ hengerítvén, elméne. Ott vala pedig Mária Magdaléna és a másik Mária, a kik a sír átellenében ülnek vala.
Ján. 20.1

A hétnek első napján pedig jó reggel, a mikor még sötétes vala, oda *méne Mária Magdaléna a sírhoz, és látá, hogy elvétetett a kő a sírról. 2.Futa azért és méne Simon Péterhez és ama másik tanítványhoz, a kit Jézus szeret vala, és monda nékik: Elvitték az Urat a sírból, és nem tudjuk, hová tették őt. 3.Kiméne azért * Péter és a másik tanítvány, és menének a sírhoz.4 Együtt futnak vala pedig mindketten: de ama másik tanítvány hamar megelőzé Pétert, és előbb juta a sírhoz;5 És lehajolván, látá, hogy ott vannak a lepedők; mindazáltal nem megy vala be.6 Megjöve azután Simon Péter is nyomban utána, és beméne a sírba: és látá, hogy a lepedők ott vannak.7. És a keszkenő, a mely az ő fején volt, nem együtt van a lepedőkkel, hanem külön összegöngyölítve egy helyen. 8 Akkor aztán beméne a másik tanítvány is, a ki először jutott a sírhoz, és lát és hisz vala. 9. Mert nem tudják vala még az * írást, hogy fel kell támadnia a halálból. 10.Visszamenének azért a tanítványok az övéikhez.

11 Mária pedig künn áll vala a sírnál sírva. A míg azonban siránkozék, behajol vala a * sírba; 12 És láta két angyalt fehér ruhában ülni, egyiket fejtől, másikat lábtól, a hol a Jézus teste feküdt vala. 13 És mondának azok néki: Asszony mit sírsz? Monda nékik: Mert elvitték az én Uramat, és nem tudom, hova tették őt. 14 És mikor ezeket mondotta, hátra fordula, és látá * Jézust ott állani, és nem tudja vala, hogy Jézus az. 15 Monda néki Jézus: Asszony, mit sírsz? kit keressz? Az pedig azt gondolván, hogy a kertész az, monda néki: Uram, ha te vitted el őt, mondd meg nékem, hová tetted őt, és én elviszem őt. 16 Monda néki Jézus: Mária! Az megfordulván, monda néki: Rabbóni! a mi azt teszi: Mester!

Bálint Sándor: Húsvét

http://mek.oszk.hu/04600/04645/html/khp0019.html