Jákob                          

Jákob ősrégi története egyszerre értelmezhető történetként is és valamilyen ősmagyarázatként is. A nagy holland festő, Rembrandt által festett Jákob tusakodása az angyallal c. kép minden egyes ecsetvonástól szinte élővé válik. A kép szerkezete átlós, azaz a földet jeleníti meg Jákob test- és földszínű alakja és ruhája, fölfelé irányuló tekintete, míg a férfiú, vagyis az angyal  az égi világot képviselve vakító fehérben tündököl,  és fölülről néz lefelé Jákobra. Föld és ég kapaszkodik egymásba és küzdenek hajnalig, úgy, hogy a küzdelem döntetlenre végződik. Az angyal nem bír Jákobbal. Az ég nem tudja égivé tenni a földet,  a föld pedig nem képes az eget lerángatni a magasból.

Vannak, akik úgy gondolják, hogy életünk minden része a hétköznapokban a puszta anyagban dől el. Amikor Kepler képes volt valamilyen belátható magyarázatot adni arra, hogy Jézus születésekor milyen csillagot láthattak a bölcsek, azaz kiszámítható, megfogható földi érvekkel volt képes magyarázni Jézus születésének csodáját, vagy legalább is egy részét, akkor megkezdődött egy hosszú folyamat, melynek értelmében a Biblia minden történetét, képét és állítását megpróbálták földi eszközökkel megmagyarázni. Az eredmény ugyanaz lett, mint amit a képen láthatunk. Az ember nem képes teljesen megmagyarázni még a saját világát sem, csak mindig valami részletet az egészből.

Vannak, akik úgy élnek, hogy minden gondolatuk és ebből fakadó cselekedetük eredőjét az égben, Jézusban, a Szentlélekben, az Atyában keresik. A legegyszerűbb, legföldibb, anyagi dolgok is felülről irányítatnak, minden sejt élete, sorsa előre meghatározott, így az életünk is. Ez a gondolkodás, hogy a földi életünket az égben éljük meg, vagyis az égieket lehúzzuk, lerángassuk a magunk életébe, talán a reformáció óta mindig is jelen volt a gyülekezetekben. Ahogyan azonban nem lehet az életet csakis anyagi megfontolásúvá tenni, úgy nem lehet kizárólagosan égi, lelki megfontolás szerint sem élni.

Mielőtt bármit is gondolnánk Jákobról vagy a Jákob típusú történetekről, ősmagyarázatokról, próbáld meg tisztázni magadban, hol is tartasz a magad küzdelmében? A földhöz tartozol? Az éghez? Vagy talán mindkettőhöz? Honnan indult az életed? Persze, szüleid szép szerelméből, de észrevetted már, hogy az élet anyagi mivoltán túl jelen van az angyalok által Jézus Krisztus is az életedben? Vagy eleve Istentől küldött vagy, ls mindig természetes volt számodra a föld és az ég kettősségének jelenléte az életedben?

Érezzük, hogy mindannyiunk életében, minden család, sőt minden nemzet életében, vagy akár az egész föld életében kapcsolat és szüntelen feszültség van az ég és föld, az itt és az ott, a látható és a láthatatlan, az élet és a halál között. S mivel mindenképpen az életet szeretnénk, ezért minden, akár a legapróbb földi dologban meg kell keresnünk azt, ami égi benne, és minden égi dologban meg kell találnunk a földit, mert úgy kerek a világ.

Van egy másik történet is, amelyet a Biblia Jákobhoz kapcsolt: :" ... Íme egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és íme az Istennek angyalai fel- és alájárnak vala azon." Ez bizony több, mint valamiféle eszme, tudományos megállapítás arról, hogy milyen is ez a föld és milyen az ég, és a kettő hogyan is értelmezhető, mert valóságos személyeknek mondott angyalok járnak fel és le az ég és föld között. Így volt ez akkor, régen a Biblia első részeiben, amikor még mindent megszemélyesített az ember, így az angyalokat is,  de megdöbbentő, hogy Jézus is ugyanezt mondja a fügefa történet után Nátánáelnek: „ ...Mostantól fogva meglátjátok a megnyílt eget, és az Isten angyalait, a mint felszállnak és leszállnak az ember Fiára. János 1:52.  Jézus ezzel  nemcsak a félremagyarázott kérdésekre ad egyenes és nyilvánvaló választ, és nemcsak a törvényt állítja a maga helyére, hanem azt a gondolkodást is, miszerint mindent el lehet földi eszközökkel, azaz a törvénnyel intézni. Erre a teljesen földi életszemléletre válaszként Jézus saját személyére mutat, mint aki közvetlen kapcsolatot tart az angyalokkal, és mint aki megnyitja az ég és a föld kapuját.

De hát miért is kell megnyíljon az ég Jákob esetében, vagy Jézusnál, vagy a mi nemzetünk, vagy éppen  a saját életünkben ?  Hogy Istennek áldása elérhessen bennünket.    Az Élő Isten megérinti újra és újra a teremtett világot, benne egyenként mindannyiunkat, akik elfogadjuk az ő szeretetét, kegyelmét, áldását.  Istennek áldása ugyanaz az erő, mint amely megteremtette a világot és elindította az életet, amely széppé, csodálatossá tette a természetet és amely erő a mi életünknek is megoldást adhat megoldhatatlan kérdéseinkre. Isten áldása az az erő, amelynek segítségével boldoggá tudjuk tenni a magunk és mások életet...

Halottak napja után néhány nappal, és az örök születés előtt 1-2 hónappal az a feladatunk, hogy számba vegyük, hol állunk az ég és a föld között. Mennyire húz le bennünket a mindennapi gondtömeg? Hány megoldatlan helyzetet tartunk fenn, hány olyan kérdésünk van, amire tudjuk a választ, azt is, hogy mit kéne tennünk, de mégsem tesszük, mert beleragadunk saját testi, szellemi érzelmeink és vágyaink iszapjába... Most az a dolgunk, hogy észrevegyük, hogy Isten számunkra egy járható utat nyitott meg - akár Jákob angyalai által, akár Jézus személye által - hogy megismerjük Őt, rajtunk lévő áldását és ezáltal képesek legyünk kimászni mindennapi életünk mélybehúzó iszapjából.

Az az üzenete ennek az őstörténetnek, mely megjelenik sok népmesében is,  megjelenik a sokféle életfa-ábrázolásban, vagy akár régi templomaink mennyezetkazettáin, hogy be kell engednünk a fényességet, Istennek angyalait, magát Jézus Krisztust az életünkbe, hogy ott rend és áldás legyen. Össze kell szednünk minden bátorságunkat és erőnket, és ki kell nyitnunk mindazokat a kapukat, amelyeket mások és Isten elől bezártunk. Nyílj meg a szeretet, az együttérzés, a tisztelet, a becsület és a hűség számára, és akkor Isten is meg fogja nyitna a kapukat előtted. Legyen minden nap egy komoly, életed minden részére vonatkozó határozott lépésed: fogadd be Isten áldását, és az ő erejével vidd tovább az életed.

Régi magyar áldás

Áldott legyen a szív, mely hordozott,
és áldott legyen a kéz, mely felnevelt.
Legyen áldott eddigi utad,
és áldott legyen egész életed.

Legyen áldott Benned a Fény,

hogy másnak is fénye lehess.
Legyen áldott a Nap sugara,
és melegítse fel szívedet.

Hogy lehess meleget osztó forrás
a szeretetedre szomjazóknak,
és legyen áldott támasz karod
a segítségre szorulóknak.

Legyen áldott gyógyír szavad,
minden hozzád fordulónak.
Legyen áldást hozó kezed,
azoknak, kik érte nyúlnak.

Áldott legyen mosolyod.
Légy vigasz a szenvedőknek.
Légy te áldott találkozás
minden téged keresőnek.

Legyen áldott immár
minden hibád, bűnöd, vétked.
Hiszen aki megbocsátja,
végtelenül szeret téged.

Őrizzen hát ez az áldás
fájdalomban, szenvedésben,
örömödben, bánatodban,
bűnök közti kísértésben.

Őrizze meg tisztaságod,
ő

rizze meg kedvességed.
Őrizzen meg Önmagadnak,
és a Téged szeretőknek.

Jákob (héberül: יעקב) a zsidó nép egyik pátriárkája (ősatyja), Izsák és Rebeka kisebbik fia, Ábrahám és Sára unokája, Ézsau ikertestvére, próféta. Istentől a Jiszráél (ישראל) melléknevet kapta, melynek jelentése Istennel harcoló (erősnek bizonyult az Istennel való küzdelemben).

Teremtés 28: 10 -től  Jákób pedig kiindula Beérsebából, és Hárán felé tartott. És juta egy helyre, holott meghála, mivelhogy a nap lement vala: és vőn egyet annak a helynek kövei közűl, és feje alá tevé; és lefeküvék azon a helyen. És álmot láta: Ímé egy lajtorja vala a földön felállítva, melynek teteje az eget éri vala, és ímé az Istennek angyalai fel- és alájárnak vala azon. És ímé az Úr áll vala azon és szóla: Én vagyok az Úr, Ábrahámnak a te atyádnak Istene, és Izsáknak Istene; ezt a földet a melyen fekszel néked adom és a te magodnak. És a te magod olyan lészen mint a földnek pora, és terjeszkedel nyugotra és keletre, északra és délre, és te benned és a te magodban áldatnak meg a föld minden nemzetségei. És ímé én veled vagyok, hogy megőrizzelek téged valahova menéndesz, és visszahozzalak e földre; mert el nem hagylak téged, míg be nem teljesítem a mit néked mondtam. Jákób pedig fölébredvén álmából, monda: Bizonyára az Úr van e helyen, és én nem tudtam.

24. Jákób pedig egyedűl marada és tusakodik vala ő vele egy férfiú, egész a hajnal feljöveteléig. Aki mikor látá, hogy nem vehet rajta erőt, megilleté csípőjének forgócsontját, és kiméne helyéből Jákób csípőjének forgócsontja a vele való tusakodás közben. És monda: Bocsáss el engem, mert feljött a hajnal. És monda Jákób: Nem bocsátlak el téged, míg meg nem áldasz engemet.