Mit láttak a régiek a templomokban ?

Orbán Balázs a XIX.sz-ban írt hatalmas művében a korábbi építészeti értékekhez  képest a még nagy számban megtalálható kazettás mennyezeteket romlott formának, szükségmegoldásnak tartotta. Orbán Balázs: A Székelyföld leírása 1868 - 73.

Felsőboldogasszonyfalva (Székelyföld, Udvarhelyszék) templomáról ezt írja: "Boltozata egy égés alkalmával beszakadván, azt most 1670-ben készült koczkás főleg (plafond) helyettesiti."

Az alig órányi járásra lévő Farcád (Székelyföld, Udvarhelyszék) templomának mennyezetét is látta Orbán Balázs: "Hajóját 1629-ben készült koczkás deszkafölep födi..."

Székelyudvarhely felé menet balra fent a hegyen van a székelyek régi szent helye:  Budvár, ahol egykor a rabonbánok székeltek. A várral szemben, az út jobb oldalán négykaréjos kis épület, az Árpád-kori római katolikus Jézus-kápolna hívogatja a látogatókat, melyet egykor Orbán Balázs is meglátogatott. " A kápolna czifrán kifestett fa-mennyezetén 1677 van felírva." 
Rejtély, hogyan fért ebbe a kicsi kápolnába a törvényben előírt tíz falu népessége. A vasárnapi istentiszteleten részt kellett vegyen a pap, a király embere, és minden faluból egy-egy falunagy. Nagyjából éppen ennyien férnek be a templomba. Kérdéses, hogy a falvak népe mikor és hova járt istentiszteletre, mert az Árpád-kori kápolnákba, kerektemplomokba nem fértek be.  Különben a környéken kiáltásnyi távolságban vagy egy tucatnyi Árpád-kori falu nyomáról tudunk.
Énlaka (Székelyföld, Udvarhelyszék) "Eredeti boltozata az 1661 tatárduláskor beomolván, azt 1668-ban készült, czifrán kifestett deszkafölep helyettesiti, ennek koczkáiba több (minuskel jegyekkel irt) felirás van." Ez utalás a  híres rovásfeliratra is, amelynek ismertetése csak abban a tekintetben érinti az ősképelemzést, amennyiban a rovásbetűk is őrzik a legősibb gondolatokat a maguk sajátos rendszerében. 

Homoródkarácsonyfalva (Székelyföld, Udvarhelyszék) " ... felül koczkás régi festvényű deszka föleppel van fedve."







Gyalakuta (Erdély, Marosszék) "Eredeti boltivetét koczkás deszkafölep (plafond)  helyettesíti, melynek szentély feleti része 1625-ben készült - mint felírata mondja. E kontár műfertőzés melett mégis találunk néhány történetileg érdekes sirkövet. ..."




Szentgerice (Erdély, Marosszék) " ... a műértelem  nélküli kiigazítások, mint mindenütt, ugy itt is igazítás helyett csak rontottak..."  Szegény Orbán Balázs annyira haragudott a deszkafölepekre, hogy Szentgericénél meg sem említi, hogy létezett.



Gelence (Székelyföld, Háromszék) "A hajó eredetileg szintén boltozva volt , most azonban azt 1628-ban készült koczkás, czifrán kifestett deszkafölep helyettesíti. "  
Bár minden székelyföldi templomban járt Orbán Balázs, csak néhánynál említi, hogy létezik "deszkafölep", máshol szó sem esik a "kockás plafond" létéről.

Gogánváralja ( Erdély, Küküllő mente) Schulcz Ferenc építész a vajdahunyadi vár helyreállításával 1869-ben megbízatván, még azévben, onnan kiindulva, főleg a tetőszerkezetek megismeréséért tanulmányutat tett Erdélyben.  Erzsébetvárosban szálloda nem lévén, egy Gál nevű, épp a városban tartózkodó  gogánváraljai birtokos meghívta magához. Így látta meg Schulcz a negybecsű emlékeket, amelyről addig a tudomány semmit sem tudott. Schulcz Ferenc építész  jelentése erdélyi útjáról. AÉ 1870. II. 159.l. Romer Flóris a régi falképekről írott könyvében  Schulcz szövegét veszi át, más mennyezetről nem ír. Romer Flóris: Régi falképek Magyarországon. Monumenta Hungarica Archeologica. III. Bp. 1874. I. rész 108-109.1894-ben két marosvásárhelyi diák, ifj. Nemes Ödön és Kelemen Lajos meglátogatta Gogánváralját, és továbbmenve felfedezték Ádámos (Erdély, Küküllő mente) 1526-ban készült mennyezetét is. Erről Kelemen L. számolt be utóbb.Kelemen Lajos:  Három erdélyi mennyezetfestésről. Erdélyi Múzeum  1898. 606 -614. A mennyezet ma a Nemzeti Galéria állandó kiállításán látható a Budai várban.

A XX. század első évtizedeiben már sok fiatal értelmiségi járta a falvakat, hogy megismerjék a magyar nép kultúráját. Így tett Malonyay Dezső is, aki a magyar nép művészetét feltáró művében már sokat foglalkozott a festett mennyezeti táblákkal is. Ő már sokkal jobb véleménnyel volt a festett mennyezetekről, bár továbbra is a korábbi középkori építészeti megoldásokhoz képest kezdetleges formákat látott.         Malonyay Dezső: A magyar nép művészete I. - V. 1907 - 22.
A kalotaszegi templomokról írt véleménye:  " A menyezet kockákra van osztva s ahány kocka, megannyi önálló kép. E képeket négy csoportba oszthatjuk: mértani diszítések; növénymotivumok, a szokásos virágokból; állatábrázolások, többször az illető állat megnevezésével; kezdetleges ábrázolású bibliai jelenetek. Az első két csoportból kerül ki a menyezetdíszítések java, például a bikali. (1.) A daróci  templom öt padjának festése (1687-1701) a legsikerültebbek közé tartozik, a tulipán, a rózsa és a szekfű színeinek összeválogatása szelid, csoportosításuk izléses, a munka nemes és tiszta. Egyátalában, azt mondhatnók, a népies templomi festés nálunk a XVII. században virágzott s a következő században korcsosul el, túlzásokba esvén. A kalotaszegi templommenyezetek javarészét a XVII. században renoválták s festegették újra a szász származású Umlingok - apa és fia, - de ők már csak inkább utánozták, művészi érzékük a magyar formák iránt nem volt, azokat nyilván egyhangúaknak találták s azoknak kimeríthetlen formagazdagságából ők meríteni nem tudván, otromba bizarságokkal mételyezték meg a tiszta magyar ízlést. Az apa, Kolozsvári Asztalos Umling Lőrinc  eleinte beérte az egyszerű utánzással s első művein csakis mértani díszítéseket és virágmotivumokat alkalmazott, - később állatokat is föstött s megpróbálkozott bibliai jelenetekkel is; a tizennyolcadik század negyvenes éveiben a régi tiszta tulipános motivumokat utánozta, az ötvenes években föstötte gyatra állatképeit s azok a torzított bibliai jelenetek a hatvanas évekből valók. A két Umling dolgozott Bánffy-Hunyadon, Magyaró-Kerekén, Damoson, Jákótelkén, Magyargyerővásárhelyen, Kiskapuson, Darócon, Magyarbikalon, Farnoson (2)  , Nagypetriben, Kispetriben (3)   s Sztánán (4) kortársaik közül egyet sem találunk, - egyetlen elődjük nevét, aki a XVII. század végén dolgozott, nem ismerjük; követőjük Simon György, aki 1794-ben a bogártelki templomban föstött.

A székelyföldi deszkamennyezetekről így írt:  "Deszkás mennyezet már nem sok helyt van. A régi templomok is egyre-másra tünnek el, újabbnak adva helyet, mint ahogy új került helyükbe Kedében, Gagyban, Martonoson. A kedei templomból megmaradt a mennyezet; most a kolozsvári EKE muzeum mennyezetén ékeskedik. (Mivel nincs tudományos alaposságú, teljesnek tekinthető jegyzék a festett templomi táblákról, egyelőre nem találom az említettek nyomát, de remélhetőleg megvannak valahol. B.Z.) A többi templom művészi emlékei jórészt elkallódtak.  A megmaradt deszka mennyezetes templomok közül, az enlaki (6)  nagyon megérdemli a vizsgálódást, mert deszkalapjainak egyikén, az orgona fölött van a hun-székely írás, a rovásírás egyetlen fönnmaradt emléke.


Ezek után elemezte a csíkdelnei (1613) templomot (5) , amelynél korábban Huszka József művészettörténész 14 féle építési motívumot talált.  Székelydálya (1630) mennyezetén rózsát, tulipánt különböztetett meg, s leírta, hogy milyen színeket használtak. Megemlítette a csíksomlyói Salvator kápolnáról, hogy festett fenyődeszka a mennyezete, de nem elemezte.Tarcsfalva mennyezetének teljes képanyagát mellékelte.



Malonyay (1) Köpec (Székelyföld, Erdővidék) mennyezettábláiról beszámolva azt írta, hogy mintáit "Huszka megtalálta egy székely nemzeti múzeumi korsó diszítésének tulipánjain, egy, a székelyudvarhelyi zárdatemplom tulajdonát képező kehelytakarónak sarokrózsáján és egy fülei szekrény diszítésének buzavirágján is, hol is a kékszínű buzavirág mögül zöld és piros szegfű tör elő. " Ez a megjegyzés arra a felismerésre utal, hogy a mennyezeti díszítőelemek nem egye-dülállóak, hanem szervesen beleilleszkednek a nemzeti műveltségbe.

2. Énlaka (Székelyföld, Udvarhelyszék) templomában Huszka József 25 féle ábrát különböztetett meg, s talán egy mester is készítette a két templomot.

3. Maksa (Székelyföld, Háromszék) mennyezetével kapcsolatban Malonyay írja: "Több négyzet diszítésén megkisérté mestere az akantuslevélnek divatos alkalmazását, s e mellett renaissance virágokat is festett, melyeknek nagy része a rózsabimbó felette konvencionálisan kezelt alakját mutatja." Látjuk, hogy Malonyay (és tudós társai napjainkig) az ábrákat részben a  reneszánszra vezeti vissza, részben magyar motivomoknak tartja, ahogy azt a folytatásban megerősíti: "Huszka is megemlékezik a szt.-királyi (Háromszék) évekkel ezelőtt lebontott ev. ref. templomnak mennyezetéről, melyet, mint mondják, a keletről hazakerült Gábor diák festett. Sok keresés után a tudós és fáradhatatlan kutató rátalált a rég lebontott és elárverezett mennyezet maradványaira egy konyha és egy istálló fölepén s csakugyan sok törökös vonást mutatnak a kék alapra festett diszítések, ámbár néhány bokréta teljesen magyar. Egyen, például, tulipán mellett narcist és rózsabimbót talált, kétfülű virágcserépből kifejlődő szimmetrikus elrendezéssel." Gábor diákról nem tudni többet. Eddig ez az egyetlen utalás a személyére és munkájára, valamint arra, hogy keleti kapcsolatokat is őriznek az erdélyi festett mennyezet    táblák. Talán ő a megoldása annak a kérdésnek, hogy hogyan kerülnek bele keleti elemek a díszítő művészetünkbe. Székely Nemzeti Múzeum Értesítője 1891.II.

4. Hogy a templomokban látható rekeszfestmények hatással voltak pl. a bútorok festésére, a dunántúli Szenna (Somogy vm.) templomával kapcsolatban állapította meg Malonyay: " Figyelemreméltó, hogy az itt-ott még látható s a múlt század közepe tájáról származó tulipántos ládák díszítése e régi templomfestés (különösen Szenna egyenes leszármazottjának tekinthető. A tulipánok nem szerepelnek oly sűrűen s helyüket rózsa foglalja el, de az elrendezés, színezés - sőt egyes bútoron a kék alapszín - erre az eredetre mutatnak vissza. Több mint bizonyos, hogy módosabb parasztoknál a XVIII. században - s később is - a bútorzatnak a szennai templomhoz hasonló díszítése lehetett. " Kár, hogy csak néhány alig értékelhető kép maradt meg Kadarkút mennyezetéről, de legalább tudjuk, hogy lebontásuk előtt Hedrehely (Somogy m.) és Kutas (Somogy m.) temploma is díszes mennyezetű volt.



A felföldi mennyezetek közül Malonyay kiemelte Nógrádszentpétert, Noszvajt, s még jobban Szentsimont: " Az egészen kicsiny falusi templom arkitekturája jelentéktelen, ornamentális föstött menyezeteért kell megbecsülnünk. Mert a föstött famenyezeten a magyar díszítő motivumok dúsan sarjadnak, ..."





Az erdélyi, székelyföldi mennyezetkazettás templomokat Kelemen Lajos dolgozta fel, miután legtöbbjét személyesen vizsgálta végig. Történészként felhasznált levéltári, könyvtári  adatokat is, annál is inkább, mert élete  küldetésének tartotta az erdélyi családi és nemzeti levéltárak gyarapítását.  Erdély mennyezetkazettás templomainak adatait legnagyobbrészt neki köszönhetjük.       Kelemen Lajos: Művészettörténeti tanulmányok. Bukarest 1977.

A magyarságot a XX. században többször is megrostáló háborúk hátráltatták a templomi festett táblák kutatását is, de azért múzeumok raktáraiban, vagy vakolat alatt megbújva sok kincs megmaradt. A budapesti Néprajzi Múzeumban a milleneum idején összegyűjtött tárgyak csak a raktárakban pihentek, évtizedekig nem szerepeltek állandó kiállításon. 

A mennyezetkazettás templomok vizsgálatának történetében jelentős változást hozott az építészek vizsgálata, melyből kiderült, hogy Árpád-kori templomaink védőszentjük névnapjára vannak tájolva. Velemér (Vas vm.) templomában megfigyelhető bárki számára, hogy a felkelő nap mindig az adott időszakra vonatkozó falképet világítja meg. A régiek templomai nem csak istentiszteleti helyként szolgáltak,  hanem tudásukat is beleépítették az épületbe. A templomok tájolásának kérdése külön tudományág. Egy biztos: a régi templomok korábbi évezredek óta használt kultuszhelyen épültek, nem pedig ott, ahol éppen a helyi önkormányzat telket adott. t