Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Salamon bölcs ítélete

Salamon bölcs ítélete

Minden embernek ismerős az a gondolat, hogy életünk végén valamiképpen egyszer egy bíróság elé kell állnunk, s ott el kell mondanunk, hogy mit is cselekedtünk, mit gondoltunk, mit mulasztottunk életünkben. Akikben ez a gondolat nagyon is erős, szinte egész életükben azon töprengenek, hogy majd a nagy igazságszolgáltatáskor mennyire lesz igazuk . Sokan tudják azt is, hogy le lehet élni az átlagos életet úgy, hogy valaki soha nem kerül világi bíróság elé.

Egy-egy bírósági ügy kapcsán manapság számtalan tudósítás készül, mert ha meg is szaporodtak az efféle hírek, a sajtó pedig szereti borzolni olvasói kedélyét, mégis komoly esemény egy hivatalos, bírósági eljárás. Hát még az ószövetségi környezetben!

A salamoni időkben, amikor a történet játszódott illetve megfogalmazódott, nagyon nagy dolog volt minden egyes bírósági ítélet, hiszen mindenki számára követendő és kötelező példa volt. Ezért már annak hír értéke volt, hogy két ember elment a bíróhoz, hogy ügyükben elbírálást kérjenek Történetünkben a fordítások szerint két parázna személy, vagy két céda ment oda Salamonhoz. A két megnevezés különbséget takar, mert a céda vendéglőst is jelentett, de azért mindenesetre a legalacsonyabb néposztálybeliekről volt szó. Tőlük különösen nagy bátorság volt odamenni a bíróhoz, a királyhoz és megállni előtte. Akármilyen apró-cseprő dologban meg sem tehették volna.

Sokan fordulnak manapság is bírósághoz azzal a kérdéssel, kié egy gyermek, csakhogy mindig az apa kiléte kérdéses. Rendkívüli ez a történet: itt az édesanyát kell megtalálni.

Ha csak az lenne a kérdés, kié a gyermek, az is nagy körültekintést kíván. A valódi kérdés ennél sokkal mélyebb: kié a jövendő - hiszen a gyermek mindig is a jövőt, a folytatást jelenti.

Nekünk is ez a kérdésünk: kié a jövendő? Kinek a kezében van az élet, egyáltalán korlátozott eszközeinkkel lehetséges-e a jövendőt, az életet választani és megtartani? Milyen lehetőségünk van beleszólni ügyeinkbe, mennyire vagyunk képesek megőrizni az életet?

Azt pontosan és jól látjuk, hogy az egész világ egyre zuhan valami érthetetlenség felé: az emberek szinte önmaguk ellenségévé válva élnek, elfordulnak Istentől, a természettől és az emberi közösségektől. Sok pénzért lelki és valódi mérgekkel tömjük a szellemünket és testünket, s aztán csodálkozunk, hogy gyöngék és betegek vagyunk. A kínálkozó segítséget pedig elutasítjuk. Igaz, mindig vannak nemzetek, közösségek, családok és mindig akad egy-egy ember, aki képes tisztán élni és gondolkodni, és képes az igazság, a szentség hordozására, de mi azért nem nagyon látjuk, mit is kellene pontosan tennünk a különböző politikai, gazdasági, társadalmi helyzetekben, hogy a következő nemzedékek is békességben és egészségben élhessen.

Abban a régi történetben a baj ott kezdődött, amikor a két kicsi gyermekből az egyik meghalt és pedig gondatlanság miatt, mert az édesanyja ráfeküdt. Nehéz elhinni, hogy valaki annyira mélyen aludjon, hogy saját kicsi gyermekére ráfekszik és a maga testével fojtja meg az életet. Pedig ezt történt - és ma is megtörténik. Egyfajta mély álom van a mai emberiségen és a nemzeteken, a gondolkodókon és cselekvőkön. Akiknek az élet szolgálata, egy-egy nemzet, közösség, család képviselete a kötelességük, nem ezt tekintik legfőbb feladatuknak, vagy nem elég erősek hozzá. Ebben a halálosan mély álomban mindenki a maga kívánságait álmodja, s nem veszi senki észre, hogy ezalatt a jövendő odalesz. Szinte MINDEN közösségre érvényes ez.

Nagy kérdés az is, miért kellett mégis annak az asszonynak az élet, aki egyszer már megkapta, de elveszítette. Hiszen, ha kellett volna neki igazán, akkor vigyázott volna a gyermekére. Későn ismerte volna föl élete nagy lehetőségét? Látjuk ma is, hogy az ragaszkodik leginkább az élethez, az élet áldásához, a kiviruláshoz, a felnevelkedéshez, a nap melegéhez, a gyermekkel való kapcsolathoz, aki elvesztette. Az emberek, akik elvesztették az életet, sóvárognak az élet után. Minél messzibb kerülnek a tiszta élettől, annál inkább. Pál igazán tudta, mit is jelent a Krisztustól való élet, hiszen így fogalmazott: A teremtett világ sóvárogva várja az Isten fiainak(gyermekeinek) megjelenését - tehát azokét, akik hordozzák az életet.

A teremtett világ szeretne élni, keresi a jót, de egyben szeretné megtartani a kényelmét, a jólétét, a bűneit is, amelyek miatt pusztulásra van ítélve. Felismerjük, hogy tennünk, lépnünk kellene, de lemondásra, áldozatra kevesek hajlandók. A hamis anyáról is kiderül, hogy bár még jóvátehetné bűnét, beismerhetné az igazságot, keserűségből, irigységből mégsem teszi. Inkább pusztuljon a még élő gyermek is. A valódi kérdésünk nem az, hogy Salamon idejében hogyan döntött jogtechnikailag a király, vagy mindazoknál a népeknél, ahol szintén megtaláljuk ezt a történetet, hogyan oldódik meg a feszültség, hanem az, hogy ebben a helyzetben, amiben ma az emberiség, az egész emberiség van, mi lesz a megoldás.

Vajon megőrzi az életet az a néhány, nagyon kevés szent ember, aki tényleg Isten gyermekeként éli az életet, vagy élet minden értékét az a világ kapja meg, amely már mindent szinte tönkretett? Vajon, mi, hívők kapjuk meg az életet, vagy azok is, akik nem járnak ide, nem olvassák a prédikációkat és nem imádkoznak, hanem a szerencsében bíznak? Kié lesz az élet? Nagyon is feszített kérdés ez, mert nem lehet, hogy mindkét fél megkapja az életet. Nem lehetséges, hogy a tényleg szent és hívő emberek egy külön világot, szigetet kapjanak ebben a világban, de az sem lehetséges, hogy éppen azok kapják meg az életet, akik eldobták, vagy hanyagságból eltaposták már.

A kérdés élet-halál kérdés, ezért kér Salamon kardot. Lehet elmélkedni, bölcsködni, igen is- meg nem is megoldásokkal előállni, de Salamon király kardot hozat, hogy tisztán lásson, hogy megoldja a megoldhatatlan kérdést. Később Nagy Sándor is karddal nyisszantotta ketté a gordiuszi csomót, de ezzel éppen nem oldott meg semmit, míg a salamoni döntés képes volt végül is az életet megmenteni.

Vajon mondjuk el és tegyük közkinccsé mindazt, amit Istenről tudunk, vagy hallgassunk, úgyis hiábavaló a beszéd, csak nevetnek rajtunk? Ragaszkodjunk igazságunkhoz és ne engedjünk semmit sem át azoknak, akik csak önzésük szerint élnek, vagy mondjunk el mindent, amit csak tudunk az életről? Nincs megoldás. A romlást választó világ nem tud megoldást adni, ahogyan akkor több ezer évvel ezelőtt a két asszony sem tudta megoldani a saját helyzetét. Külső segítséghez fordultak, de azt legalább megtették. A legszebb mozzanat az egész történetből pedig az, hogy az igazi édesanya elengedi a gyermeke kezét és a legfőbb tekintélyre, Salamonra bízza a döntést. Kész lemondani a gyermekéről, csak élhessen. Számunkra sincs más megoldás, mint szembenézni helyzetünkkel, fölkeresni a legfőbb bírót, megfogalmazni a bajt, majd elengedi a gyermek kezét és az igaz bíróra, Jézusra bízni életünk megoldását, hogy ő legyen az, aki megőrzi az életet és a jövendőt .

3,16 Abban az időben két parázna nő jelent meg a királynál, és megálltak előtte. 17. Az egyik nő ezt mondta: Kérlek, uram, én ezzel a nővel egy házban lakom, és én ott szültem nála abban a házban. 18 Három nappal azután, hogy szültem, ez a nő is szült. Csak magunk voltunk a házban, nem volt velünk senki idegen; kettőnkön kívül senki sem volt a házban. 19 De egy éjjel meghalt ennek a nőnek a fia, mert ráfeküdt. 20 És fölkelt éjfélkor, elvette mellőlem a fiamat, amíg szolgálólányod aludt, és a keblére fektette, az ő halott fiát pedig az én keblemre fektette. 21 Amikor reggel felkeltem, hogy megszoptassam a fiamat, láttam, hogy halott. De amikor reggel jól megnéztem, kitűnt, hogy nem az a fiú volt, akit én szültem. 22 Ekkor a másik nő ezt mondta: Nem úgy van! Az én fiam él, a te fiad az, aki meghalt. Amaz viszont ezt mondta: Nem igaz! A te fiad halt meg, és az én fiam az, aki él! Így vitatkoztak a király előtt. 23 Akkor ezt mondta a király: Ez azt állítja: az én fiam él, a te fiad halt meg. Amaz meg ezt mondja: nem igaz; a te fiad halt meg, és az én fiam az, aki él. 24 Azért ezt mondta a király: Hozzatok ide egy kardot. Oda is hoztak egy kardot a királynak. 25 A király ezt parancsolta: Vágjátok ketté az élő gyermeket, és adjátok oda egyik felét az egyiknek, másik felét a másiknak! 26 Ekkor azt mondta az élő gyermek anyja a királynak, mivel megesett a szíve a fián: Kérlek, uram, adjátok neki inkább az élő gyermeket, csak meg ne öljétek! A másik azonban ezt mondta: Ne legyen se az enyém, se a tiéd, vágjátok ketté! 27 Ekkor megszólalt a király, és ezt mondta: Adjátok annak az élő gyermeket, és ne öljétek meg, mert ő az anyja! 28 Egész Izráel meghallotta ezt az ítéletet, amelyet a király hozott, és félelemmel tekintettek a királyra, mert látták, hogy isteni bölcsesség van benne, és így szolgáltat igazságot.

Ahogy akkor több ezer évvel ezelőtt követendő példa volt minden egyes bírósági ítélet, ugy legyen a mi számunkra okulásul minden reánk maradt történet, hogy hogyan lehet az életet választani minden körülmények közepette.

1 Kir. 3,16–28. Salamon ítélő bölcsessége.

Akkor értjük helyesen ez elbeszélés üzenetét, ha Salamon álmával és a kapott ítélő bölcsességgel összefüggésben olvassuk. Első alkalom ez Salamonnak arra, hogy felhasználja az Úrtól kapott ajándékot. Két asszony kért döntést tőle arra nézve, hogy melyiküké az élő gyermek. Az elbeszélés szavai szerint az asszonyok egy vendégfogadóban teljesíthettek szolgálatot és a gyermek halála olyan alkalommal történt, amikor nem volt vendégük, így sem tanúja, sem gyanúsítottja nem lehetett a halálesetnek. A király meghallgatja elbeszélésüket. Az a feltűnő, hogy az ítéletét nem az Izráelben szokásos módon hozza meg (Ex 22:7.9; Num 5:11 skv.; Józs 7:14 skv.), hanem úgy dönt, ahogy erre Istentől kapott bölcsességet. Ítélete nem a törvény alkalmazását jelenti. Rejtve van az, hogy ki a jó és ki a rossz. Salamon az élet és a halál között való döntésből látja meg, hogy ki az igazi anyja az élő gyermeknek.

Salamon bölcsességéről sokféle történet járt szájról szájra a nép között. Sőt motívumának néhány változata a világirodalomban is megtalálható. Gressmann 22 változatát említi a salamoni döntésekről szóló elbeszéléseknek, melyek különböző népeknél megtalálhatók. Nálunk is ismert és használt a „salamoni ítélet” kifejezés.

I. Kir. 3,16

Salamon a bölcs bíró.

I. Kir. 3,16

két céda nő. Alattvalói legalacsonyabbjainak is megvolt a lehetősége, hogy odalépjenek a királyhoz ítéletet kérni.

céda. A szó azt is jelenti; „vendéglősnő” (Ralbag).

I. Kir. 3,18

nem volt velünk idegen. Senki, csak ők tudhatták az igazat. Ilyenféle esetben a bírónak nemcsak megfigyelőképességre, hanem rendkívüli leleményességre is volt szüksége.

I. Kir. 3,27

ez az anyja. Isteni hang lq tb csengett fülében és azt mondta: „Ő a gyermeknek anyja” (Tárgum–Jonatán, Talmud).

I. Kir. 3,28

hallotta… az ítéletet. Döntése azért volt helyes, mert éleslátásával felfogta az emberi természet ösztöneit, bölcs belátással beletekintett az emberi szív mélységeibe.

félve tisztelték a királyt. Tisztelték őt vagy félelem szállta meg a bűnösöket, a büntetés bizonyossága miatt.

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 42, összesen: 87564

naptár