Nyomtat Elküld Olvasási nézet

Tóvá lett a délibáb....

.

Ésa. 35.1

„Örvend a puszta és a kietlen hely, örül a pusztaság és virul mint őszike. Virulva virul és örvendve ujjong, a Libánon dicsősége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják ők az Úrnak dicsőségét, Istenünk ékességét.”

 

Ésa. 35.3

„Erősítsétek a lankadt * kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.

Mondjátok a remegő szívűeknek: legyetek erősek, ne féljetek!

Ímé, Istenetek bosszúra jő, az Isten, a ki megfizet, Ő jő, és megszabadít * titeket!

Akkor a vakok * szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,

Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma * nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben. És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fű, nád és káka * terem. És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved * el; Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jő fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak * járnak rajta! Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltűnik fájdalom és sóhaj.”

 

…tóvá lesz a délibáb…

 

Az év utolsó istentiszteletén az ember utoljára jól megnézi még a naptárt. Forgatjuk a lapokat, s visszapörgetjük emlékünkben az elmúlt évet. Amikor a visszaemlékezés végére érünk, a többi elmúlt esztendő mellé tesszük mindazt, ami megmaradt ebből az évből. A naptár lapjai közül sok tele van írva. Hol töltőtollal, vagy golyóssal, esetleg rózsaszín zselés tollal egy-egy esemény, egy cím, egy keresztelő, vagy fekete filccel egy temetés. Vannak olyan napok, amelyek olyan zsúfoltak voltak programokkal, eseményekkel, hogy alig fér el a sok bejegyzés. De vannak eseménytelen napok is. Néha az üres lapokra az ember odaírja a gondolatait, a vágyait. Van, aki a naptárában tartja a névjegyeket, az igéket, a mindenféle hivatalos kártyákat, az orvosi leleteket, a kiváltatlan recepteket, no meg talán egy tavaszi virágot is, vagy az unoka hajtincsét. Van, akinek teljesen teli van a naptára, s van, akinek a lapok, s a napok, csak úgy, egymás mellett lapulnak. Telik, múlik az idő…., s …tóvá lesz a délibáb…

 

S a múló időben az ember a régi igéket, gondolatokat, szép napokat morzsolgatja magában. Így ebben a morzsolgatásban, s a bajokon való zsörtölődésben hallottam meg ezt a melankolikus ézsaiási igét:… tóvá lesz a délibáb …. A „délibáb” szó nekünk, magyaroknak, nehezen kiejthető. Lelkünk mélyéről szakít fel gondolatokat a szónak csak említése is. Hiszen a délibáb az Alföld legszebb tüneménye volt, és benne van az évszázados jó, de főleg rossz sorsunkra való emlékezés is. Különösen azok használják nevetséges, légből kapott értelemben a délibáb kifejezést, akik lekicsinylik a magyar népért, a magyar kultúra megtartásáért tett erőfeszítéseket. Telik, múlik az idő…., s …tóvá lesz a délibáb

A Bibliában azonban nem a magyar Alföldről van szó, s még csak nem is a Petőfi vagy Arany János által használt képek felidézéséről. Ézsaiás olyan képet használt, amely mindenki számára érthető kép volt. Abban az időben ugyanis az emberek nem mai ésszel gondolkodtak, s akkor minden egyes magyarázatot képszerűen mondtak el. Elég volt egy jó képet megadni, és mindenki értette, miről van szó. Csak ma kell mindent minden oldalról oldalra megmagyarázni. --- tóvá lesz a délibáb… olvashatjuk, s nem hisszük, hogy így lesz. Vagy legalábbis nem gondolja senki közülünk, hogy a közeljövőben megvalósul mindaz, amit Ézsaiás ír nekünk. Ugyanis az a tapasztalatunk, hogy mindezek a dolgok nem így voltak, s nem is így vannak, hanem ahogy Ézsaiás is írja, majd csak a jövőben lesz így. Majd valamikor megvalósulnak az álmaink, majd valamikor békében fogunk élni, majd valamikor nem kell szenvednünk, majd igazság lesz ezen a földön, talán Krisztus visszajövetelekor. Telik, múlik az idő…., s …tóvá lesz a délibáb…

 

 

Miközben azonban a kezünkben a lejárt zsebnaptár lapjait morzsolgatjuk, s ajkunkkal a tóvá lesz a délibáb igét mondogatjuk, az a kérdés, hogy az elmúlt évben volt-e olyan napunk, volt–e olyan pillanatunk, amikor a nap nem csak szöveggel lett tele, hanem tóvá LETT a délibáb, azaz megtörtént az a csoda, amiért Isten ezt a világot teremtette. Nem a jövőben, nem majd akkor, amikor Krisztus visszajön, nem a képzeletben, s a légvárakban, hanem itt a földön a mi már eddig megélt és megtapasztalt életünkben. Megtörtént-e az elmúlt évben a megtörténhetetlen csoda, s megtelt-e legalább egy napunk Isten szeretetével, a Szentlélek erejével, Krisztus tekintetével? Telik, múlik az idő…., s …tóvá lesz a délibáb…

 

 

Ha igen, akkor nem csak elmúlt az év, hanem betelt szeretettel, tartalommal, valódi eseménnyel. A többi lapot nyugodtan kitéphetjük, kidobhatjuk emlékezetünkből. Pedig nagyon nehéz akár csak egy lapot is kitépni, hiszen annyi minden van odaírva, annyi fontos adat a világi életünkből, amelyek az érdekeinket, s előmenetelünket szolgálja itt a mai világban. Nehéz lemondani a színes lapokról, s bejegyzésekről. Nehéz lemondani a vágyakról, az önzéseinkről, érdekeinkről, nagyon is számítanak ezek a napok, s nagyon is sokan számítanak ránk, hogy együtt védjünk meg mindent, amit eddig elértünk.Telik, múlik az idő…., s …tóvá lesz a délibáb…

 

 

Pedig csak azok a napok számítanak életünkben, amelyekben igazán átélhetjük mindazt, amit a szentségről és a teljességről tudunk, amit tapasztaltunk és örököltünk azoktól, akik előttünk jártak, és számunkra előkészítették az utat. Csak azok a napok számítanak, amikor valóban keresztyén emberként tudtunk tenni valamit másokért. S akkor ezeknek a napoknak a lapjai telis tele lesznek vakító fehérséggel, fénnyel, erővel, az Isten szeretetének Krisztus által való felismerésével.

Amint lelki megnyugvással végleg becsukjuk a régi naptárt, egyben a kezünkbe akad a karácsonykor kapott, új évre szóló könyvecske. Miközben belepörgetünk lapjaiba s az eljövendő napok elé nézünk, higgyünk végre abban, hogy minden nap tehetünk valamit Isten dicsőségében az emberi jóakarat megvalósulásáért. Hogy a mi életünkben, akár minden nap megtörténhet a csoda, hogy bár telik, múlik az idő…., s …tóvá lesz a délibáb…

 

Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.

Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél

Látogatók ma: 32, összesen: 402735

  • 2024. április 22., hétfő

    „Az esperesi szolgálat nem plecsni, nem kitüntetés, hanem lehetőség a szolgálatra.” Beiktatták Kovács Gergely esperest a Budapest-Déli Református Egyh...
  • 2024. április 22., hétfő

    Baráti ölelések, szakmai beszélgetések, keresztyén légkör fogadta a lelkipásztorokat, hittanoktatókat és vallástanárokat a Dunamelléki Katechetikai Tá...
  • 2024. április 21., vasárnap

    Közelebb a teremtett világhoz, közelebb egymáshoz, közelebb az Ige megéléséhez. A Gyökössy Intézet a lelkészeket hívja ki a mindennapok terhei közül. ...
  • 2024. április 18., csütörtök

    Az egyházkerületi konferencia-központok helyzetéről, a Kákicson nyíló ifjúsági házról és az elsőként megválasztott presbiterek közelgő találkozójáról ...
  • 2024. április 17., szerda

    A HolddalaNap zenekar újra hangszőnyeget sző a csendből. Imádságban fogant koncertjükről Gulyás Anna énekessel, dalszerzővel beszélgettünk.
  • 2024. április 16., kedd

    Duráczky Bálint szociológus szerint a tradicionális keretek lebomlása az elköteleződés megerősödését hozhatja egyházunkban.
  • 2024. április 16., kedd

    A Református Pulmonológiai Centrumban kapta meg Közép-Európában elsőként a gyógyszeres kezelést egy hatévesnél fiatalabb cisztás fibrózisos gyermek.
  • 2024. április 15., hétfő

    Alkohol- és drogfüggőségből szabadult srácok, közös munkájuk biztonságos közeget teremt számukra a reintegráció felé vezető úton.
  • 2024. április 15., hétfő

    Újraalapításának 30. évfordulójáért adott hálát a Kecskeméti Református Általános Iskola vasárnap.
  • 2024. április 12., péntek

    Százhúsz lelkész és missziói munkás találkozott a Káposztásmegyeri Református Gyülekezetben tartott Nagy-Budapesti Missziói Konferencián.