Hitben járunk / Hajdú Zoltán szolgálata

„Hitben járunk, nem látásban” Lukács 24, 13-35. Úgy gondolom, ma is sokan járnak az Emmausi tanítványok útján. Olyanok, akik eljutottak a kereszt eseményéiig, de nem hisznek a prófétai szónak, igének, a kinyilatkoztatásnak. Ott vannak a templomban, de nem hisznek igazán. Nem tudnak mit kezdeni mások bizonyságtételeivel sem. Épp ezért nem találkoztak Feltámadott Krisztussal, nincs kapcsolatuk Vele. Szomorúan mennek az útjukon, sokszor vitatkozva, okoskodva, egymással Emmaus felé. Évről - évre elzarándokolnak a Golgotáig, szomorú szívvel követik az eseményeket, de a Húsvéti örömhír nem jutott el a szívükig. Nem ismerik fel Jézust, aki melléjük szegődött, mert látásukban valami akadályozta őket. Nem tagadják Jézust, de csak annyit ismernek belőle, mint az emmausi tanítványok, hogy Jézus nagy prófétaember volt, akit megöltek. „Te vagy az egyetlen idegen Jeruzsálemben, aki nem tudod mi történt ott ezekben a napokban? Az, ami a názáreti Jézussal esett, aki próféta volt, szóban és tettben hatalmas Isten és az egész nép előtt; hogyan adták át a főpapok és a főemberek halálos ítéletre, és hogyan feszítették meg.” Lk 24,18. Mi lehet ez az akadály, ami szemeiket nem engedte megnyílni? A hitetlenség. Jézus szavai világosan rámutatnak, „Ó, ti balgák! Milyen rest a szívetek arra, hogy mindazt elhiggyétek, amit megmondtak a próféták! Hát nem ezt kellett-e elszenvednie a Krisztusnak, és így megdicsőülnie?” Lk 24,25. Jézus Golgotai kereszt halála után Őt csak a hit szemei láthatják meg. Igaz ez a tanítványokra is. Kapcsolatot vele csak a hit teremthet. „A hit tehát hallásból van, a hallás pedig a Krisztus beszéde által.” Róm 10,17. Épp ezért nem mást cselekedett velük, hogy a szemeik megnyíljanak, mint hogy az igére irányította tekintetüket, figyelmüket. Eszükbe juttatta, amit korábban mondott, és amit a próféták Róla kijelentettek. Hitet ébresztett bennük. Ne feledjük, hogy az úrvacsora jegyei a kenyér és a bor sem más, mint a látható ige. A megtört kenyér hatására megnyílt a szemük. Bárcsak sokan jutnának el ezen a Húsvéton erre a boldog találkozásra, megismerésre az igazi hit útján. „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés.” Zsid 11,1. De ne gondoljuk, hogy csak azok felé szól ezen az eseményen keresztül Isten ígéje, akik vallásos módon élik meg kegyességüket. Akik rendszeresen eljárnak a templomba, de nincs élő reménység a szívükben. Nekünk is figyelmeztetés ez, akik hit által életet nyertünk, és Vele közösségre léptünk. Bizony a mi szemünket, és a mi látásunkat is elhomályosítja sokszor valami. A megtűrt bűn egyértelműen lelki vaksághoz vezet. De ugyan ilyen veszélyes a hamis remények táplálása. Olyanokban hinni, amit Ő nem mondott, vagy nem ígért. Sok féle tévhit, hamis remény, elképzelés gyengíti látásunkat. Mennyi csalódás, fájó emlék sebe gyengíti az életünket, ami ezek következménye. Mennyi dolog volt, amibe hatalmas erőt fektettünk, időt pocsékoltunk, anyagiakat áldoztunk, nagy reményeket fűztünk, és csalódnunk kellett. Hányszor jutottunk az „Emmausi tanítványok” állapotára: „pedig mi azt hittük!” Sokszor éppenséggel saját vágyaink csalnak meg, saját ábrándjaink altatnak el, hamis reményeink ejtenek foglyul minket. Jó hír, hogy nem csak a Damaszkuszi úton, hanem az Emmausi úton is meg lehet fordulni. Csak észre kellene vennünk, hogy életünk eseményeiben - amelyek sokszor tőlünk annyira „idegen”24,18. - ott van Ő. Milyen nagy ajándék az, ha olyan helyen lehetünk, és olyan helyzetbe kerülhetünk, ahol beszélhet hozzánk, és „gerjedezhet” a szívünk. Ezért áldás minden, istentisztelet, igei alkalom, testvéri együttlét, csendes nap, lelki hét, ahol erősödhet a hitünk. Azt kívánom magamnak, és minden testvéremnek, hogy legyen ez a Húsvét a kijózanodásnak, szemeink megnyílásának, a Vele való kapcsolatunk megújulásának ünnepe. „Jézus megkérdezte tőle: „Mit kívánsz, mit tegyek veled?” A vak ezt mondta: „Mester, hogy újra lássak!”. Mk 10,51 Hajdu Zoltán