KÖRLEVELEK

IMPRESSZUM

Anno Domini 2014

***

LELKI OÁZIS iratmissziónk kiadványai

a Budapest, Pestújhelyi Református Egyházban

Hitépítő nyomtatott kiadványok folyamatos megjelentetése

Trencsényi László által írt ingyenesen kapható kiadványok:

1.)               A valódi boldogságról boldogan I.,

2.)               A valódi boldogságról boldogan II.

3.)               A Biblia életmentő üzenete

4.)               Biztonságban veszélyek között

5.)               Jézus az Élet

6.)               Ünnepeink

7.)               A békességről

8.)               A szenvedésről

9.)               Az aggódásról

10.)           A tékozló fiú

11.)           A szeretetről

12.)           Jézus Krisztus a mi életünk

13.)           Jézus követéséről

14.)           Csodálatos Megváltónk van

15.)           Amit az úrvacsoráról tudni kell

16.)           Mi illik a templomban?

17.)           Hogyan viszonyulunk a Bibliához?

18.)           A bizonyságtétel szabályairól

19.)           A teológia a legszebb tudomány

20.)           16 féle képeslap

21.)           40 féle könyvjelző

 

Hitvédelmi nyomtatott kiadványok folyamatos megjelentetése

A szektákról általában: Mi a szekta, ki a szektás?

Antikrisztusi tanítások napjainkban

1.)    Jehova Tanúi

2.)    Adventisták

3.)    Pünkösdisták

4.)    Hit Gyülekezete

5.)    Golgota Gyülekezet

6.)    Mormonok

7.)    Krisnások

8.)    Szcientológia

9.)    New Age

 

 

LELKI OÁZIS prezentációs szolgálatok 2014

Trencsényi László által írt és szerkesztett kivetített anyagok:

1. Hirdetések
2. 80 éves a templomunk
3. Templomi változások
4. Gyülekezeti missziónk
5. A Filadelfia Pestújhelyen
6. Lelki Oázis Misszió
7. Lelki Oázis Misszió létrejöttéről
8. Református hitünkről
9. A Biblia életmentő üzenete
10. A szeretetről
11. Jézus a megoldás
12. Jézus Krisztus vére által
13. Kik a keresztyének?
14. A tanítványságról
15. Lelki stabilizáció
16. Veszélyek között
17. A szektákról
18. A keresztyén rockzene veszélyeiről
19. Gondolatok a hittanoktatásról
20. Gondolatok a presbiterségről
21. Amit az úrvacsoráról tudni kell
22. Mi illik a templomban?
23. Hogyan viszonyulunk a Bibliához?
24. A bizonyságtétel szabályairól
25. A teológia rendszere
26. A teológia a legszebb tudomány
27. Csodálatos Megváltónk van
28. Keresztyén hitünkről
29. Fordulj Jézushoz!
30. A Biblia barátai
31. Gyarlóságaink
32. Legyetek józanok
33. A megtérésről
34. Isten országáról
35. A hívő élet ápoltsága
36. Krisztussal gyűjteni
37. Jézus Krisztus az Élet

 

Tematikus szerkesztett anyagok:

1.      Segítő gondolatok          Szabó Gyula

2.      A keresztyén szeretet     Szabó Gyula

3.      Növekedés a hitben       Szabó Gyula

4.      A szeretetszolgálat         Szabó Gyula

5.      A Szentlélek munkája    Szabó Gyula

6.      Gyógyulás mindenáron  Szabó Gyula

7.      Megszentelődés              Szabó Gyula

8.      Az imádságról 1             Szabó Gyula

9.      Az imádságról 2             Szabó Gyula

10.  A krisztusi új élet           Szabó Gyula

11.  Református hitünkről     Cseri Kálmán

12.  Az egyházról                  Cseri Kálmán

13.  Az imádságról                Cseri Kálmán

14.  A szektákról                   Cseri Kálmán

15.  Jézus a mi sorsunk         W. Busch

16.  Az üdvösség útja            Sipos Ete Álmos

17.  Református hangsúlyok Sipos Ete Álmos

18.  Imádságról                     Müller György

19.  Az igazi imádság           Müller György

20.  Imádságról                     O Hallesby

21.  Az erős szív                   Spurgeon

22.  Református hiszekegy   Victor János

23.  Valódi hit vagy élményvallás?  Brunó Schwengeler

24.  Berlini nyilatkozat

25.  Korunk válságai

26.  A konfirmációról

27.  A házasságról

28.  A házasság 10 parancsolata

29.  Nyisd ki a Bibliádat, ha...

***

A szerkesztett prezentációs anyagok nyomtatásban is megjelentek.

Kérésre ingyenesen elküldjük.

 

A lelki területet érintő változások 2007-2014

a Budapest, Pestújhelyi Református Egyházban

Gyülekezetünk tagságának feltérképezése, adatlap kitöltése alapján

Gyülekezetünk történetének kutatása, feldolgozása

Gyülekezetünk teljes tagságának meglátogatása

Gyülekezetünk területén minden lakásba lelki irodalom eljuttatása (1800 lakás)

A hitoktatás megszervezése területünk minden óvodájában

A hitoktatás megszervezése területünk minden iskolájában

Tanévzáró gyermeknap tartása

 

A templompadokra Bibliák, Heidelbergi Káté elhelyezése

Énekes füzet szerkesztése, és énektanítás az istentiszteletek előtt

Hitünkkel kapcsolatos rövid tanítás az istentiszteletek előtt

Havonta a templomban kivetített előadásokat tartása

A textus helyének feltüntetése az énektáblán

 

Testvéri Kör tartása havonta

Lelki Oázis hét szervezése, tartása

Csendesnapok szervezése, tartása

Csendeshétvége szervezése, tartása

Gyülekezeti SMS misszió beindítása

Gyülekezeti E-mail misszió beindítása

Gyülekezeti buszkirándulás szervezése

Gyülekezetünk honlapjának létrehozása.

(nyolc év alatt több mint 123.000 megnyitás)

Gyülekezeti énekkar szervezése

Komolyzenei koncertek tartása

Állandó gyermekrajz kiállítás

Állandó gyülekezettörténeti kiállítás

Állandó kiállítás a toronyépítésről

Állandó kiállítás a Filadelfia Egyletről

Sztárai emlékoszlop fölállítása

Emléktáblák a toronyépítésre adakozók névsorával

A kéregetők, rászorultak számára „egységcsomag" összeállítása

 

***

Cseri Kálmán: Református hitünk

Jézus Krisztus szenvedésének oka, és célja
„Pedig betegségeinket Ő viselte és fájdalmainkat hordozá." Ézsaiás 5, 4

 

Az Úr Jézus egész földi élete szenvedés volt.

Tiszta, bűn nélküli élettel haladt végig az embervilág gyűlölködő, képmutató sokadalmán. Jézus a mi bűneink miatt szenvedett. A mi büntetésünket vállalta magára, hogy mi életben maradhassunk, és új életet éljünk vele. 2Kor 5,15

Ő Isten Báránya, aki elvette a világ bűneit. Jn 1, 29

Ő bűnhődött, hogy nekünk békességünk legyen. Ézs 53, 46

Jézus Krisztus halála tehát helyettes áldozat volt.

Kiengesztelte az Atya haragját.

Megbékéltetett minket az Istennel.

Jézus vére megtisztít minket minden bűntől.

Jézus vére váltságdíj volt.

Jézus megsemmisítette adósságunkat.

A kereszten aratott végső győzelmet a sátán felett.

Mindez csak akkor lehet a miénk, ha hittel elfogadjuk az Úr Jézus értünk meghozott drága áldozatát.

Jézus Krisztus feltámadása és mennybemenetele

„Megjelent több mint ötszáz atyafinak egyszerre, akik közül a legtöbben mind a mai napig élnek." 1Korinthus 15, 6

 

Jézus valóban meghalt, a rómaiak ugyanis rendkívül szigorú előírás szerint hajtották végre a halálos ítéletet.  Jézus valóban feltámadt, ennek a ténynek valóságos bizonyítéka az, hogy személyesen találkoztak vele a tanítványai.

A keresztyén meggyőződés középpontjában az a bizonyságtétel áll: Jézus Krisztus feltámadott!  Ha pedig Jézus feltámadt, akkor a feltámadásra van reménye mindenkinek, aki hisz őbenne.  Az Úr Jézus feltámadása után 40 nappal felvitetett a mennybe, átlépett a láthatatlan világba. Véget ért a megbízatása, újra elfoglalta eredeti helyét, mint örök Isten!

***

 

Az imádság fontosságáról: Szabó Gyula ref. lelkész

„ Jöjjetek boruljunk le, hajoljunk meg essünk térdre Alkotónk előtt."  Zsoltár 95,6

 

Mi, az újszövetség népe, akik egyenként bűnbánó szívvel megtértünk Jézus Krisztushoz, Jézus által mi is Isten teremtett, és egyben újjáteremtett gyermekei lehettünk, akik ezzel a nagy lehetőséggel együtt megkaptuk  a „Szentlélek  ajándékát" és így a  Szentháromság Istennel állandó, személyes, szeretet és beszélgető  kapcsolatban lehetünk.  Nekünk, megtért keresztyén embereknek ez jelenti az új élet lényegét és legnagyobb kincsét.

 

Ezt a nagy „kincset" kicsit részletesebben úgy lehet szavakba foglalni, hogy Isten, Aki Atyánkká lett Krisztusban, folyamatosan beszél hozzánk az élet eseményei és a lelkiismeret mellett, főleg a Szentlélek által megelevenített Igéje által. Ez az Ige számunkra szinte minden szépet és jót jelent. Ez a beszéd „élő és ható, és élesebb minden kétélű kardnál"... Zsidók 4:12-13 Ez a beszéd számunkra is „örök életnek beszéde", mint ahogy Péter apostol is ezt vallotta a János ev. 6:68. versében.

 

Nemcsak illő, hanem helyénvaló is, hogy több részletet is mondjunk Isten hozzánk szóló Igéjének (Logosz-ának) a csodás gazdagságáról. Rámutatok arra, hogy azt is igen örvendetes isteni kegyelemnek, csodának minősíthetjük, hogy a Szentháromság Isten nemcsak arra méltat minket, újszövetség népét, hogy szól hozzánk, mégpedig folyamatosan, hanem még arra is méltat, hogy mi, a hozzánk szóló isteni szóra felelhetünk, azaz Hozzá imádkozhatunk, mégpedig „szüntelenül"!

Sőt azt is mondhatjuk, hogy Isten egyenesen kéri és várja tőlünk, hogy mi Vele beszélgessünk, azaz Hozzá imádkozzunk. Figyeljünk fel arra, hogy felszólító módban szól hozzánk a biztatás: „Szüntelen imádkozzatok" (1Thess 5:17 )

 

Ha végig tanulmányozzuk a Bibliát láthatjuk, hogy a bűn útjára tért embertől is várta Isten az „imádkozást", amint  Kaintól és Ábeltől is várta az áldozat bemutatását, és az Ábel áldozatát el is fogadta Isten az 1Mózes 4. része szerint. A Biblia végén, a Jelenések könyvében pedig arról értesülünk, hogy a mennyországban az egyik legfontosabb esemény a Szentháromság Isten folyamatos imádata, magasztalása, tehát az imádkozás lesz.

 

Az imádkozás az Ige tanulmányozásával, hallgatásával együtt, elengedhetetlenül fontos, mert nélküle mi bűnös emberek nem tudnánk élő és éltető szeretetkapcsolatba kerülni, és ezt az áldott kapcsolatot nem tudnánk folyamatosan fenntartani a Szentháromság Istennel.

Szabó Gyula  református lelkipásztor

2013. október 14.

 

 

 

Az imádság fontosságáról: Szabó Gyula ref. lelkész

„ Jöjjetek boruljunk le, hajoljunk meg essünk térdre Alkotónk előtt."  Zsoltár 95,6

Amikor az  imádságról,  közelebbről, - először is - annak fontosságáról  szándékozunk szólni, akkor azt kérem, hogy  mindenek előtt örüljünk több jó dolognak.

Örüljünk először is annak, hogy a mi Istenünk beszélő Isten. Csodálatosan beszél erről a János evangéliuma első rész első versei, ahol, egyebek mellett, az is írva van, hogy „Isten volt az  Ige" Tehát  Isten „kezdettől" fogva a  „beszéd", tehát a  „kommunikáció„ Istene volt.

 

Örüljünk annak is, hogy Isten szeretetből, és ugyanakkor a maga számára teremtette az embert. Ez utóbbi isteni terv azt jelentette, hogy Isten eredeti terve az volt az emberrel, hogy Ő az emberrel állandó, szoros közösséget, szoros kapcsolatot tart fenn oly módon, hogy az állandó szeretet-kapcsolaton belül az emberrel folyamatos beszéd-kapcsolatot tart fenn.

Ezért ajándékozta meg Isten az embert a beszéd, és vele együtt a gondolkozás képességével, hogy a másik ember mellett Ővele folyamatosan éltető beszélgetést folytassunk egymás örömére, gyakorolva a szoros, boldogító szeretet-közösséget.

Sajnos az ember a bűneset által kiszakította magát ebből a szoros szeretet közösségből, és ezzel együtt megszakadt Isten és ember között a folyamatos beszédkapcsolat, amit nevezhetünk szinte „társalgási" kapcsolatnak is.

 

Annak ismét nagyon örülhetünk, hogy Isten nem zárkózott el véglegesen az ellene vétő embertől, hanem a történelem folyamán újra és újra megszólította, és erőltetés nélkül jelét adta, hogy az embert visszavárja magához, a vele való élet és szeretet közösségbe, és ezzel együtt a vele való beszédközösségbe.

Igaz ugyan, hogy az Ószövetség idején személyesen csak az ősatyákkal, főpapokkal, királyokkal és a prófétákkal folytatott Isten közvetlen személyes beszélgetést.

De a mi nagy örömünkre Isten már a próféták által megígérte, hogy majd elküldi a Szentlelket, aki lakozást vesz mindazok szívében, akik Őt befogadják és az Ő Igéjét hittel, bizalommal meghallják (Jóél 2: 28,29).

Ezt az ígéretét a Szentháromság Isten az első pünkösd alkalmával el is kezdte megvalósítani. Ennek nyomán mi az újszövetség népe nagy örömmel örvendezhetünk szüntelen annak, hogy mi már Jézus Krisztus érdeméért és a Szentlélek által Istent nemcsak Atyánknak nevezhetjük, hanem Ővele állandó személyes kapcsolatban lehetünk, azaz állandó személyes „beszélgetést" folytathatunk Vele.

 

Mi, az újszövetség népe, akik egyenként bűnbánó szívvel megtértünk Jézus Krisztushoz, Jézus által mi is Isten teremtett és egyben újjáteremtett gyermekei lehettünk, akik ezzel a nagy lehetőséggel együtt megkaptuk a „Szentlélek ajándékát" és így a Szentháromság Istennel állandó személyes, szeretet és beszélgető kapcsolatban lehetünk. Nekünk, megtért keresztyén embereknek ez jelenti az új élet lényegét és legnagyobb kincsét.

***

 

Cseri Kálmán: Református hitünk

Jézus Krisztus személye
„És nincsen senki másban idvesség, mert nem is adatott az emberek között más név, amely által kellene nekünk megtartatnunk." Ap.Csel. 4,12

Jézus Krisztusban Isten személyesen jött el a Földre.

Az Úr Jézus személyében az isteni és az emberi természet titokzatos módon egyesült. Születése is páratlan csoda volt, a Szentlélek által fogant.

Édesanyja, Mária alázatosan fogadta az Isten akaratát és feltétel nélkül engedelmeskedett Neki.

Jézus Krisztus egész lénye páratlan csoda, munkálkodása, tanítása, gyógyításai és csodái olyan jelek, amelyek bizonyságot tesznek isteni hatalmáról.

Az Úr Jézus egész lénye egyetlen nagy jeladás arról, hogy az Atya szeret minket és haza vár.

 

Jézus Krisztus nevei

„A Jézus nevére minden név meghajoljon,

mennyeieké, földieké, és föld alatt valóké..." Filippi 2, 10

A Szentírás sokféleképpen nevezi Jézust.

Ezek a nevek egyben címek, méltóságjelzők is.

A Jézus héber szó, jelentése: Szabadító.

Jesus Hominum Salvator =   Jézus az emberek Szabadítója.

A Krisztus: görög szó, a héber Messiás fordítása, jelentése: Felkent személy. Rangjai:  Király, Főpap, Próféta.

Isten Fia: Nem testi leszármazást jelent, hanem Jézus Istennek örök lényeg szerint való Fia.

Úr: Az Úr rang, egyenlőt jelent Istennel.

Héberül= Adonaj, görögül= Küriosz.

Emberfia: Az Úr Jézus csaknem mindig így nevezte magát.

Megváltó: A görög Szótér= Szabadítót jelent.

A császárok nevezték így magukat.

A keresztyének egyetlen Megváltója Jézus Krisztus.

***

 

 

AZ IGAZI HÍVŐ ÉLET

 

„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal." 1János l, l-3.

 

A igazán hívő keresztyének közössége nem baráti társaság, nem valamilyen szakkör, hanem kegyelmi életközösség. Létalapja pedig csakis az Atyával és a Fiúval való közösség a Szentlélekben:  Lelki életünk egyetlen igazi feladata, hogy megtanuljuk élni ezt a kegyelmi közösséget, mely erősebb, mint a szimpátián alapuló egység. A hitvalló keresztyén közösség a legnagyobb jel ebben az izolált egyedekre hulló modern világban, amely talán most jobban óhajtja, mint bármikor a testvéri közösséget.

Keresztyénnek lenni nagy felelősség, mert aki az Élet Forrásából táplálkozik, nemcsak az imádságos életben, a külső és belső csendben, hanem főleg és mindenek fölött, személyes életével mutatja be másoknak, hogy milyen a feltámadt Krisztus jelenlétében élni, és várni az ő eljövendő dicsőségét.

„Tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására." Filippi 1, 10-11

 

Az igazán hívő embernek, Isten gyermekének ez a programja.

·    · Krisztus napja el fog jönni, melyre készen kell állnunk!

·    · Legyünk tiszták, mert a gonosz világ percenként fel fogja kínálni szemétségeit. Ne gyűjtsünk szemetet, ha már Jézus megtisztította szívünket!

·    · Éljünk Istennek szentelt életet. Ne nevessen rajtunk senki, hogy ugyanúgy elbukunk, mint a hitetlenek.

·    · Ne csak fél szívvel szolgáljunk!

·    · Mi már küldetésben járunk, éljünk Istenünk dicsőségének magasztalására.

A megtért hívő ember igazán becsüli, és féltett kincsként őrizi a drága hitet.  Krisztus követőnek lenni soha nem volt könnyű feladat, de megéri, mert mienk lett a bűnbocsánat és az örök élet, melyet az Úr Jézus szerzett a Golgotán!

Trencsényi László

 

„Krisztus szenvedett értetek, és példát hagyott rátok, hogy az ő nyomdokait kövessétek: ő nem tett bűnt, álnokság sem hagyta el a száját, mikor gyalázták, nem viszonozta a gyalázást; amikor szenvedett, nem fenyegetőzött, hanem rábízta ezt arra, aki igazságosan ítél. Bűneinket maga vitte fel testében a fára, hogy miután meghaltunk a bűnöknek, az igazságnak éljünk: az ő sebei által gyógyultatok meg." 1Péter 2,21-24

 

Új életben járva

„Ha feltámadtatok a Krisztussal, ...az odafennvalókkal törődjetek."

Kolossé 3,1

Ebben az Igében egy feltételhez van kötve az új életben való járás, mely így hangzik:„Ha feltámadtatok". De hogyan lehetséges az, hogy feltámadtunk, amikor még meg sem haltunk? Ez a kérdés csak azok számára világos, akik hisznek Jézus Krisztusban. Minden hívő embernek tudnia kell, hogy már ebben az életben meg kell halnunk a bűn számára, és egy új természetben kell ezután élnünk.

 

Az Úr Jézus feltámadása olyan örök pecsét, mely igazolja Istenségét.

Aki hisz benne, az meg van győződve a halál utáni életről. Akik megértették azt, hogy mit tett értük a Megváltó, többé már nem a maguk akarata - vagy akaratossága szerint élnek, és nem a kis egzisztenciális céljaikat akarják mindenáron megvalósítani, hanem önként belehelyezkednek Isten akaratába. Az odafennvalókat keresni tehát azt jelenti, hogy a mennyeiekkel törődni, vagyis lelkeket menteni, odavezetni Jézus Krisztushoz. Mi szükséges ehhez?

 

1,    A hitet ápolni kell: Ahhoz, hogy beinduljon és jól működjön a hit „vérkeringése" életünkben, ahhoz szükséges, hogy igeolvasás és imádság által naponként élő kapcsolatban maradjunk az Úrral.

2,    A hitben fejlődni kell: Engednünk kell, hogy életünk Isten Lelke által egyre inkább beágyazódjon a „Krisztus láthatatlan testébe", melynek eredménye lelki béke és a hitben való növekedés, erősödés lesz.

3,    A hitnek teremni kell: Ha élő lett a kapcsolatunk az Úr Jézus Krisztussal, akkor a gyümölcsöző életnek hamarosan látszani kell, mert nem azért vagyunk keresztyének, hogy bezárkózzunk, hanem hogy szolgálva gyümölcsöt teremjünk, bizonyságot téve Megváltónkról.

Az Ige alapján hiszem, hogy csak azoknak lehetséges az új életben való járás, akik tiszta szívből megtértek, mivel ők már „el vannak rejtve a Krisztusban" Kolossé 3,3.

 

„Ha tehát feltámadtatok a Krisztussal, azokat keressétek, amik odafent vannak, ahol a Krisztus van, aki az Isten jobbján ül. Az odafennvalókkal törődjetek, ne a földiekkel. Mert meghaltatok, és a ti életetek el van rejtve a Krisztussal együtt az Istenben. Mikor Krisztus, a mi életünk megjelenik, akkor vele együtt ti is megjelentek dicsőségben." Kolossé 3, 1-4

***

 

„Aki győz, örökségül nyer mindent..."Jelenések, 21,7

A sportversenyek kezdettől fogva a győzelemre vannak kiélezve. A MÁSIK legyőzésére. Ezt tanuljuk mind, akik felnövünk. Mindaddig ez lesz számunkra természetes- „normális beidegződés" - amíg nem találkozunk az Élet Urával, Jézus Krisztussal.

Egy futóversenyen fordult elő, ahol fogyatékkal élők versenyeztek.  Történt pedig, hogy a célhoz közel az egyik sorstársuk elesett és csúnyán összetörte magát. A többiek mind megálltak, majd odasiettek hozzá és közösen fölemelve együtt, ölben vitték át a célvonalon! ÍGY MINDANNYIAN GYŐZTESEK LETTEK!

Jézus Krisztus követői, az EGYHÁZÁNAK tagjai a hitnek földi versenypályáján futnak tudják, hogy csak egymást segítve lehetnek mind győztesek. Igen, mi csakis a halálon is győztes Úrhoz, Jézus Krisztushoz tartozva lehetünk GYŐZTESEK. Így viszi át ölben az Úr Jézus minden gyermekét a nagy mennyei célvonalon.

Trencsényi László

 

***

Cseri Kálmán: Nagypénteki imádság

Úr Jézus, bocsásd meg, hogy elszántan próbáljuk kisebbíteni a magunk nyomorúságát, hibáit és bűneit, és közben maradunk olyanok, amilyeneknek születtünk.

Köszönjük az újjászületés lehetőségét. Köszönjük, hogy a haláloddal lehetővé tetted ezt a számunkra is. Könyörülj rajtunk Urunk, hadd kívánjuk meg ezeket a te szent, tiszta, nemes, szép tulajdonságaidat, amik nélkül szűkölködünk. Hadd találunk oda igazán hozzád, hadd tudjunk valóban térdre borulni kereszted alatt, megvallani a magunk sok hitványságát, elmondani a magunk sok kívánságát, beteljesedni veled, és hittel elfogadni az örök életet.

Ajándékozz meg minket, hogy az az indulat legyen meg bennünk, ami tebenned. Hogy az Isten szeretete töltessék ki a mi szívünkbe a Szentlélek által. Hogy megtanuljuk tőled valóban, hogy te szelíd és szívből alázatos vagy, és olyanokká formálódjunk mi is, akik szenvedvén nem fenyegetőzünk, szidalmaztatván viszont nem szidalmazunk.

Add nekünk az új élet erejét, kérünk. Ajándékozz meg minket most tiszta, igaz bűnlátással, őszinte bűnbánattal, és a bocsánatot nyert bűnösök el nem múló örömével. Segíts ebben a csendben beszélni veled.  Ámen.

***

 

ERŐ MINDENRE

Fil.4:10-14.

Kedves Testvérek!

Tudjátok, hogy e földi élet  milyen sok részből áll, és ezzel együtt milyen sokfajta élményt nyújt nekünk nap mint nap. E sokfajta élmény között az egyik legnagyobb halmaz a harcok, küzdelmek, fáradozások óriási halmaza, melyek mind újra és újra nagyon sok erőt, energiát igényelnek tőlünk. De ezek az erők, nem is mindig testi fizikai erők, hanem gyakran  „lelki" vagy „szellemi" erők. Ez utóbbiak a gyakorlatban nem ritkán ügyességet, meggondoltságot, és főleg bölcsességet jelentenek, tűréssel, megaláztatásokkal együtt. Sajnos nem kevesen vannak közöttünk, körülöttünk, kisebb vagy nagyobb körben, akiknek szinte olyan nehéz az élete, hogy a létfenntartás is állandó erőkifejtést, sőt erőlködést kíván tőlük, ami gyakran átmegy náluk gyötrődésbe, és vereséget, sikertelenséget elviselő, kilátástalan vergődésbe. Ilyenkor, amikor a fájdalom, a sikertelenség, a vereség, a veszteség halmozottan jelentkezik egy ember, vagy ember csoportok életében, sokan felkiáltanak, hogy „hol van az Isten?", „hogy tűri ezt az Isten", és „ miért  nem segít az Isten"? A Biblia alapján ezekre a fájdalmas kérdésekre, ilyen feleleteket adhatunk.

 

l./ Isten a teremtés hajnalán nem tervezte bele a világ életébe a szenvedést, és a gyötrelmet. Minden ilyen fájdalmas dolog az ember bűnének a következménye. Tehát mindezekért elsősorban az ember felelős, és nem Isten.

2./ Isten a bűn elkövetése által a tőle elszakadt embert sem nem hagyta magára. Igaz, hogy sokszor megengedi Isten, hogy a bűne következményeképpen az ember, sőt vele az egész teremtett világ, szenvedjen, de Ő soha sem gyönyörködik az ember fájdalmában, és vergődésében, szenvedésében és halálában. (Lásd: Ezékiel 18:22)

3./ Isten sokszor megengedi, hogy az ember a saját bűne következményét már itt e földön elszenvedje, de legtöbbször fel is használja azt arra, hogy az embert figyelmeztesse arra, hogy a maga erejéből milyen kevésre tud jutni. Figyelmezteti Isten az embert, hogy térjen vissza Ő hozzá. (Lásd: Lukács l3:l-5)

4./ Ezek nyomán mondhatjuk, hogy legalábbis közvetetten, minden emberre gondot visel Isten a bűneset után is. Egyéb Igék mellett ezt bizonyítja a Máté 5:45 verse is, ahol az van megírva Istenről, hogy „felhozza napját gonoszokra és jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak"

 

De meglepő és megható olvasni  azokat az Igéket, melyekből mégis arról értesülünk, hogy Isten különösen gondot visel azokra, akik előzőleg elfogadták az Ő megváltó kegyelmét, és így azokat gyermekeivé fogadhatta, és azokkal személyes kapcsolatot tarthat fenn. Ilyen Ige a Máté 6:33, és a Róma 8:28, és még sok más Ige a Bibliában.

Ezek közül külön kiemelem az 1.Tim. 4:10 versben található Igét: Isten „...minden embernek megtartója-üdvözítője, de leginkább a  hívőknek."

 

De minden bizonnyal idesorolhatjuk alap Igénket is. Ebben az Igében, - elsősorban a Krisztushoz megtért hívő emberek kapják azt az ígéretet, hogy szellemi-lelki téren mindig számíthatnak Urunk segítségére a feladat elvégzésében, probléma, feszültség, netalán nézeteltérés, és vita jó megoldásában.

Sajnos vannak, akiknek szívében nincs békesség, és nincs bizonyosság arról, hogy az Úr rájuk gondot visel, és hogy elég erőt kapnának az élet sokféle harcának megharcolásához, és a sokféle feladat elvégzéséhez.

1./ Testvér, ne csak azt nézd, amit az egyik oldalon nem adott meg az Úr, hisz a másik oldalon sok mindent adott, amit talán nem is kértél, és amit más kért, és ő nem kapta meg. Légy hát hálás, minden kicsi erőért, kicsi áldásért hisz minden „csak" kegyelemből van, és meglátod, hogy többet fogsz kapni.

2./ Többet kérd bűnbánattal a Lélek jelenlétét a 463. énekkel: ... „oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel.."

3./ Bármilyen kevés a szellemi - lelki - testi erőd, akarj többet szolgálni, másokon segíteni! ( lásd Jel. 3:1,2. Péld 11: 25. Aki mást felüdít, maga is felüdül. 1.Kor 12:7: A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.

4./ Pál is örül annak, hogy a testvéreken keresztül kapott gondoskodást, hogy el ne pusztuljon a börtönben. Nekünk is gyakran egymáson keresztül akar az Úr „erőt", testi-lelki segítséget adni.

Szeressük és gyakoroljuk tehát minél többen az egymással törődő, egymáson segítő testvéri, szolgáló közösséget! Így segítsen az Úr mindannyiónkat annak a boldog megtapasztalásához, hogy:

„mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít."

Bp. Pestújhely

2011. szeptember l0.

Szabó Gyula ny. ref. lp

 

 

Erőtlenül, vagy mennyei erővel?

Trencsényi László

Testvérek! Jelenleg érintve vagyunk-e az alábbi terhek-gondok, fájdalmak valamelyikében? Az Úr Jézus jól tudja ezt, ezért mondja, hogy a betegeknek szükségük van orvosra!

I. Egyéni problémák:

A gyász elhordozása, betegség elviselése

Csalódás, kiábrándulás

Üldözés, zaklatás, sértések, rágalmazás

Egyedüllét, magány, feleslegessé válás érzése, árvaság

Egzisztenciális problémák

Megélhetés gondja-baja

 

II. Családi problémák

Férj-feleség közti feszültség

Gyermek- szülő közti feszültség

Aggodalmaskodás a gyermekek jövőjét illetően

Egyéb feszültségek: függőség, szenvedélybetegség

III. Ember-ember közötti problémák

Munkahelyi vezetők zsarnokoskodása

Feszültség munkatársak között

Munkanélküliség, elbocsátások

 

IV. Gyülekezeti problémák

Sérelmek a gyülekezetben

Lelki elszigetelődés, szektásodás stb.

 

A körülöttünk lévő világot mindenki jól ismeri annak minden:

• Kíméletlenségével, kegyetlenségével, szörnyűségeivel,
• Ürességével,  hidegségével, embertelenségével
• Reménytelenségével, kilátástalanságával

 

Jól tudjuk, hogy ez a kegyetlen világ kibírhatatlan, ha bántanak, ha lenéznek, ha kihasználnak, ha lekezelnek, ha becsapnak, ha cserbenhagynak. Ezért roppannak össze oly sokan!

 

DE VAN MEGOLDÁS!

MI ISMERJÜK AZ EGYETLEN MEGOLDÁST!

EGYEDÜL, JÉZUS KRISZTUS AZ!

 

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok,

és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek.". Máté 11,28

 

 

 

Karácsony

„Mert az Isten nem azért küldte el a Fiút a világba, hogy elítélje a világot hanem, hogy üdvözüljön a világ általa. Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre...."  János 3, 17-18

 

Isten igéje szerint karácsony az Isten irántunk való szeretetének az ünnepe. Tehát nem a szeretet ünnepe úgy általában, mivelhogy úgy általában szeretet nem létezik. Mert azt olvassuk az igében, hogy maga Isten a szeretet. És nem lehet még a mi egymás iránti szeretetünk ünnepe sem, mert amíg Isten szeretete alapjaiban meg nem változtat minket, addig képtelenek vagyunk arra, hogy igazán szeressünk.

Karácsony tehát a mindenható, szent Úr Isten irántunk való meg nem érdemelt, felfoghatatlan, mérhetetlenül nagy szeretetének az ünnepe. Annak a szeretetnek az ünnepe, amely lehajolt abba a mélységbe, ahova mi zuhantunk önhibánkból, amely szeretet kiemel innen minket, lemossa rólunk azt a sok szennyet, amivel beszennyeztük magunkat, amely szeretetből Isten új kezdést engedélyez és visszaemel magához, ahonnan kiestünk.

Így olvassuk ezt az igében: „Abban lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete irántunk, hogy egyszülött Fiát elküldte Isten a világba, hogy éljünk általa." Ez a szeretet és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, ahogy Ő szeretett minket és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Ez a szeretet Jézus Krisztus életébe került.

Karácsony tehát az ember önmegváltásának a teljes csődjét is mutatja. Istennek kellett emberré lennie, mert az ember nem tud felemelkedni Istenhez. Nem tud többé emelkedetten gondolkozni és élni, annyira tehetetlenné vált minden jóra, az igazi szeretetre is.

Cseri Kálmán ref. lp.

 

 

„ Ti azonban szeretteim, épüljetek szentséges hitetekben, imádkozzatok a Szentlélek által." Júdás apostol levele 20. vers

A hitben való növekedés négy útja

1./ Az igaz hit kezdetét Isten Lelke támasztja, teremti a lelkünkben és aztán azt első sorban a Biblia által erősíti és növeli, azaz építi bennünk. Ebben viszont az már ránk tartozik, hogy a Bibliát mi vegyük elő, és mi olvassuk lehetőleg naponként és lehetőleg már a nap kezdetén. A Bibliát azért kell olvasni, mert abban Isten szól hozzánk. Isten szava a lelkünk, a hitünk számára olyan, mint a kenyér a test számára. Ahogy elsorvad a test, ha nem tápláljuk, úgy sorvad el a hitünk, és vele együtt a lelkünk, ha nem tápláljuk rendszeresen Isten Igéjével. - Tehát, naponta legalább egyszer tápláljuk hitünket imádságos szívvel, Isten hozzánk szóló Igéjével, hogy „épüljünk szentséges hitünkben".

 

2./ Az imádkozás drága lehetőség arra, hogy az élő és mindenható Istennel beszélgessünk. Általa közel kerülhetünk Ő hozzá, és Ő is közel kerül hozzánk. Az imádságban elmondhatjuk kéréseinket, megvallhatjuk bűneinket, mindenért hálát adhatunk, Istent magasztalhatjuk, és másokért is imádkozhatunk.

A rendszeres imádkozás drága eszköze - szintén - a hitben való épülésnek.

 

3./ A közösség gyakorlása szintén drága lehetősége a hitben való épülésnek. A Szentlélek, mint hitben testvéreket a gyülekezetben „egy testté" szerkeszt igaz szeretetben azért, hogy egymás hite által is épüljünk, egymást erősítsük, egymásnak legyünk lelki gondozói, és egymás terhét hordozzuk. A gyülekezeti közös éneklésben, imádságban, igehallgatásban gyönyörködik igazán a mi Urunk.

 

4./ A Szentlélek munkájának egyik csodálatos titka az is, hogy miközben a gyülekezetben vagy a gyülekezeten kívül másnak szolgálunk, közben éppen ezáltal Ő a mi hitünket „építi," növeli és erősíti. -Tudnunk kell azt is, hogy az Isten iránti hálánk kifejezésére is nagyon jó eszköz a másokkal való törődés, a másoknak való szolgálat, hisz Urunk parancsolta, hogy „szeresd felebarátodat, mint magadat." Máté 22:39. De tudhatjuk azt is, hogy ha csak egy pohár vizet adunk valakinek Jézus szeretetével, Isten már azt is Neki való szolgálatnak fogadja és ígéri, hogy a mennyben azt is felírják, és annak a jutalma nem maradhat el.

 

Ezek után bizonyára mindannyian értjük, érezzük, hogy alapigénkben a hozzánk szóló isteni felszólítás: „Épüljetek szentséges hitetekben...." egy drága és örvendetes biztatással ajándékoz meg minket. Éppen ezért azt kérem tőletek, hogy legyetek Isten Igéjének ne csak hallgatói, hanem meghallói és megtartói, hogy ebben az órában is: „Épüljetek szentséges hitetekben..." és a mi Urunk, Istenünk áldása veletek maradhasson mindörökké.  Ámen .

 

Szabó Gyula ny. ref. lelkipásztor szolgálata

 

Cseri Kálmán: Református hitünk

Isten kegyelmi kiválasztása, a Predestináció

A görög „prooridzo" szó latinul predestináció jelentése: előre elhatároz, elrendel. A predestináció nem azt jelenti, hogy Isten egyeseket az üdvösségre, másokat a kárhozatra rendelt volna. Azt jelenti, hogy Isten öröktől fogva gondoskodott arról, hogy a tőle elszakadt ember hozzá visszatérhessen.

„..eleve elhatározta, hogy minket a maga fiává fogad Jézus Krisztus által." Efezus 1,5

·         Mi mindnyájan elvetett emberek vagyunk nem azért, mert Isten elvetett, vagy ilyennek teremtett volna hanem azért, mert a bűn miatt elhagytuk Őt és ilyenekké váltunk.

·         Akit a bűn állapotában ér a halál, az Isten nélkül marad mindörökre. Aki viszont az Úr Jézus kegyelmét elfogadja, annak bűne megbocsáttatott és vele élhet örökké.

·         Aki hisz és tudja, hogy Krisztus érte meghalt és a Szentlélek által újjászületett, az tudja azt is, hogy kiválasztott gyermeke lett az Atyának.

Az Atya Isten

„Kié egyedül a halhatatlanság, aki hozzáférhetetlen világosságban lakik, akit az emberek közül senki sem látott, sem nem láthat, akinek tisztesség és örökké való hatalom. Ámen!" 1Timóteus 6,16

·         Isten nem egy eszme, nem a végső ok és mozgató, nem a gondviselés vagy a sors, hanem Ő rajtunk kívüli, tőlünk függetlenül, minket és az egész világot megelőzően létező Személy, aki a mindenség Ura!

·         Isten léte azóta lett kérdésessé, mióta az ember elhagyta Őt. Az ember magától sohasem ismerheti meg Istent, mert Őt nem lehet az emberi megismerés tárgyává tenni. Isten mégis megismerhető, de csak a Szentírásból, mivel ott jelentette ki magát.

·         Aki az önmagát kijelentő Istennel találkozik, annak meggyógyul a lelki élete és átéli Isten jelenlétét.

·         Isten olyan Atya, akiben a szeretet és az igazság tökéletes egységben megvalósul. Isten olyan Atya, aki nemcsak Teremtőnk, hanem Gondviselőnk is.

A Világ Teremtője

„Hit által értjük meg, hogy a világot Isten beszéde által teremtette."Zsidók 11,3

A keresztyén ember teremtés-hite nem valami megfigyelésen, vagy tapasztalaton alapul, hanem Isten kijelentésén.

A Szentírás szerint mindent Isten teremtett: a láthatóakat és a láthatatlanokat.

·         Hat nap alatt teremtett

·         A semmiből - nem létezőből- alkotott

·         Isten szava (Igéje) által alkotott

·         Isten mindent jónak teremtett

·         Mindent az ember számára teremtett

A teremtéstörténet tulajdonképpen egy hitvallás a világ Teremtőjéről.

 

 

 

Apologetika = Hitvédelem

(Az apologetika görög kifejezés, a tévtanítások elleni védekezést jelenti.)

S Z E K T Á K

„Szeretteim ne higgyetek minden léleknek, hanem vizsgáljátok meg a lelkeket, hogy azok Istentől valók-e, mert sok hamis próféta jött el a világba." 1 János 4,1

Mit nevezünk szektának?

„Olyan vallásos közösségek, amelyek valamely nagy kultúra vallási közösségének tanaiból és gyakorlatából származtatják magukat, de azzal mégsem kívánnak azonosulni". Keresztyén Egység Titkársága nyilatkozata 1986

Azokat a keresztyén hátterű közösségeket, amelyek magukat az igazi keresztyénség képviselőinek hirdetik, de az egyházakkal nincsenek tanbeli és lelki közösségben, keresztyén szektáknak nevezzük. A szekta szó eredete sequor (követ) latin szóból származik, azt foglalja magába, hogy egyeseket félrevezettek, elszakítottak a nyájtól.

A szekták legfőbb ismertető jegyei:

Elkülönülés
Egy olyan sajátos irányzat felvállalása, melynek tanítása döntő részében különbözik a Biblia egyetemes tanításától.
„Kontra - jelleg"
Az eredeti vallási közösség hátbatámadása. Tagjaikat rendszerint szembefordítják saját gyülekezetükkel, sokszor családjukkal is.
Hozzátesznek a Bibliához
A szekták kevésnek találják a Szentírást és az Úr Jézus Krisztus váltságát és sajátos tanaikkal ("szent" könyveikkel) egészítik ki.
Emberi tényezők
Krisztus mellett vagy helyett, más tanítókat is követnek, ez rendszerint az alapító személyének (szektavezér) túlzott, szinte szolgai tiszteletében nyilvánul meg.
Elfogultság
A Bibliának egy-egy kiragadott részletének túlhangsúlyozása, melyre tanaikat saját szájíz szerint felépítik.
Fanatizmus
Általában azt tanítják, hogy csak ők az igaz hívők.

Legismertebb szekták:

Adventisták , Jehova Tanúi, Pünkösdisták, Hit Gyülekezete, Mormonok, Golgota Gyülekezet stb.

„Mert ha valaki odamegy hozzátok, és más Jézust hirdet, nem akit mi hirdettünk, vagy más lelket fogadtok be, nem akit kaptatok, vagy más evangéliumot, nem amelyet elfogadtatok, azt szépen eltűritek." 2Kor. 11,4

 

„Vannak az életnek olyan területei, ahol nagyon is szükséges a kompromisszumkészség. De ha az evangélium igazságáról, Jézus Krisztusról mint az Atyához vezető egyetlen útról, a tanítványságról és az Isten iránti odaszántságról van szó, akkor nincs helye kompromisszumoknak."

Bruno Schwengeler: Valódi hit vagy élményvallás?

 

 

 

Anno Domini 2013

szeptember hava

Lelki Oázis

„Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy Krisztus Jézus azért jött el a világba, hogy a bűnösöket üdvözítse." 1Timoteus 1,15

 

A Lelki Oázis Misszió létrejöttéről

„A te szeretetedben sok örömünk és vigasztalásunk volt, mert a szentek szíve felüdült általad, testvérem." Filemon 7

A Lelki Oázis Misszió gondolata konkrétan 2004-ben Istenünk szent jelenlétében, imádságos háttérben fogant meg a szívemben. Az Úr Jézusért való megpróbáltatások közben, üldöztetésben, szenvedésben kristályosodott ki, és a Szentlélektől kapott bátorítással, két éven át érlelődött bennem.  A Bibliából felismert missziós küldetés alapján szerettem volna tenni valamit Isten gyermekeiért, akikkel szorosan összeköt a közös kincs, az Úr Jézus Krisztustól kapott drága hit.

Szomorúan kellett látnom a sok megfáradt, elkeseredett „lelkigondozatlan" hívő testvérem életét, így vágy ébredt a szívemben, hogy tenni kellene értük valamit, össze kellene fogni őket, hogy megkaphassák mindazt, amire szükségük van: erősíteni, gondozni, felüdíteni, felkészíteni, bátorítani kellene őket, hogy minden Lelki Oázis alkalom egyszerre lehessen számukra: templom, iskola, rendelő, szanatórium.

Azóta is azért imádkozom, hogy a programjainkon megjelent személyek élete legyen folyamatosan az Ige mennyei áldott vizsgálata alatt, hogy világosan kiderülhessen a Krisztushoz tartozásuk állapota, mélysége, ápoltsága, frissessége, összeszedettsége, rendezettsége, komolysága, szilárdsága, tisztasága, szentsége. Azért imádkozom, hogy tudatosodjon bennük, hogy a Krisztus gyermeke nem akárki, hanem rendkívüli személy, a legnagyobb felelőséggel fölruházva. Ugyanakkor ismerjék föl, hogy a keresztyén élet, súlyos kereszteket hordozó élet, de a Krisztusban megújult, megerősödött, megáldott, boldog és megszentelt élet.

Arra vágytam, hogy ebben a közösségben boldogan együtt lehessen Krisztus megváltott népe:

Az Úr Jézus szent jelenlétében legyenek nyitottak, készek az Ige befogadására, megélésére. Az Ige melletti áldott, szent légkörben pihenjenek meg, és kaphassanak egy „lélegzetvételnyi" gyámolítást, törődést. Lelkileg frissüljenek fel, töltődjenek fel és tapasztalhassák meg az igazi lelki nyugalmat, békességet.

Kapjanak igei megerősítést, hogy tudjanak a helyes irányba fordulni, a mennyei úton előre haladni, Isten számára maradéktalanul rendelkezésre állva szolgálni.

Találjanak egymásra és egymás hite által épüljenek, egymást segítve, támogatva erősödjenek, egymásra figyelve gyakorolják a keresztyén szeretetet, türelmet és tudjanak egymásért imádkozni.

„...elvezetem őt a pusztába, és szívére beszélek." Hóseás 2,16

Nagy vágyam ma is az, hogy a Lelki Oázis Misszió mindenki számára legyen a megpihenés helye.

Biztosítva legyen a termékeny lelki elcsendesedésre alkalmas nyugodt, pihentető, ideális körülmény, hogy a résztvevők a világ gondját-baját kiiktatva, csak az Úrra figyelhessenek.

Legyen a lelki megerősödés helye.

Legyen lehetőség arra, hogy az Úr előtt alapjaiban rendezzék életüket és ehhez legyen biztosítva a mennyei tartalom, az Ige átadása lelkiismeretes, felkészült előadókkal.  (Megfelelő komolyság, mennyiség, tálalás.)

Legyen a testvéri szeretet gyakorlásának helye.

Biztosítva legyen a hívők számára mindaz, amire szükségük van, mindaz, ami emberileg adható:

• Testvéri szeretet, tisztelet
• Őszinte mosoly, bátorító szó
• Önzetlen segítés, gondoskodás
• Figyelmessége, megbecsülés, törődés
• Az igazság őszinte, de tapintatos kimondása

Legyen a szolgálatra való felkészülés helye.

Az Úr áldásaiban részesült, teológiailag képzett, felkészített, hitben megerősödött, szolgálatra kész emberek térjenek haza gyülekezetükbe.

***

Tudjuk, hogy egy ilyen lelki hét keveseknek adatik meg. Mi tekintsük Isten ajándékának és köszönjük meg, hogy ezt a megkülönböztetett gyöngéd gondoskodását még tapasztalhatjuk. Becsüljük meg azáltal, hogy komolyan élünk a felkínált lehetőségekkel. Imádkozzunk azért, hogy az alkalmainkon eltöltött idő felüdülésül szolgáljon mindazoknak, akik Isten szent jelenlétében az ÉLŐ VIZEK FORRÁSAINÁL keresnek elcsendesedést, lelki feltöltődést, megnyugvást, gyógyulást, vigasztalódást: zaklatott, vagy elrontott életükre, sebeikre, gondjaikra, bajaikra Istentől gyógyírt, valódi megoldást.

Istenünk kegyelméből 2006-ban így indulhatott el a Lelki Oázis missziónk. Mivel kezdettől fogva a részvételt mindenki számára ingyenessé tettük, csupán adományokat fogadtunk el, így kívántuk fedezni költségeinket, és így támogattuk azokat a Testvéreinket, akik anyagi okok miatt nem tudtak volna részt venni alkalmainkon!

Soli Deo Gloria! Egyedül Istené a dicsőség!

Trencsényi László

 

 

Szikszai Béni

TEREMNI VÉGIG

Nem akarok korhadó fa lenni,
száradó ágakkal, gyümölcstelen.
Teremni vágyom

megszakítás nélkül
és szüntelen.

Imádkozni végig,
futni kitartón és merészen
a célig.
Nem topogni tehetetlen,
körben járni,
mindig csak várni, várni, várni,
míg valaki koldusgarast
dug a zsebembe.

Gazdagon szeretném
végigjárni az utat.
Tele marokkal osztogatni,
soha nem fosztogatni,
de mindig adni, adni,
amíg az áldozatban majd
szívem megszakad,
s az ég befogad..

 

„Egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért." Filippi 3,14

 

Minden Istennek kedves hívő élet a „megtéréssel" kezdődik, melynek során „kárnak és szemétnek" ítélek sok bűnös, világi dolgot az életemben, ami nem kedves, hanem egyenesen utálatos Istennek. De bármilyen  fontos is a megtérés a maga helyén, mégis nem sokat ér, ha az nem folytatódik az életünk folyamatos megváltozásában, megtisztulásában, azaz a „megszentelődésben." Ezt a mondatot nagy hangsúllyal szeretném most a szívetekre írni, és éppen ezért ezt most részletezni is szeretném.

Kérem, hogy közelebbről is figyeljünk alapigénkben arra, hogy Pál apostol mennyire fontosnak tartja, hogy a lelki életben való növekedés állandó legyen az ő életében, bár utal rá, és mi is tudjuk az Ap. csel. 9 részéből, hogy neki milyen komoly, tartalmas, sőt radikális megtérése volt.

De itt azt is kérem, hogy engedjétek meg nékem, hogy megkérdezzem magunktól, magamtól is, és te tőled is - hogy vajon mi, mai megtért hívők, növekedünk-e egyáltalán a hitben, a lelki életben? Azaz, haladunk-e előre az életünk, életmódunk megváltozásában, a Krisztushoz való hasonlításban, azaz a megszentelődésben?

Kérem ne vegyétek zaklatásnak a kérdésemet, mert egyrészt először is engemet kérdez az Ige, másrészt csak serkenteni, buzdítani akarok minden testvéremet, hogy akarjunk növekedni, gazdagodni a lelki életben Pál apostol példája szerint, mert csak így vagyunk kedvesek Isten előtt.

Kérem, hogy először is az legyen tanulságos számunkra, hogy Pál, egy igen megrázóan komoly megtérés és sokéves hívő, szolgáló élet után is  mennyire nincs megelégedve önmagával. Nyilvánvaló itt az a tanulság, hogy mi sem lehetünk megelégedve, mondhatom, hogy  s o h a  önmagunkkal, azaz a hívő életünkkel. Közöttünk azokat, akik megfáradtak, lazítanak, vagy éppen az önmagukkal való megelégedettségre hajlanak, akik hajlanak az elbizakodottságra, szelíden és nagy szeretettel figyelmezetni szeretném most, hogy „...e földi pusztaságban megállni nagy veszély, hát merítsünk erőt,a menny felé sietni, nem állva meg pihenni a boldog cél előtt"(455 ének 1. vers)  Igen, nagyon kérem, biztatom a hívő testvéreket, hogy mindig serkentsen minket is az a három szó, melyekkel Pál kifejezi a hitéletben való növekedését, előre haladását.

E három szó így hangzik: igyekszem, megragadom, futok.

Mi is igyekezzünk szüntelen előre haladni, növekedni a lelki életben, azaz a mi Urunkkal, Jézus Krisztussal való szeretetközösségben elmélyülni.

Szabó Gyula ny. református lelkipásztor

 

 

AZ IGAZI HÍVŐ ÉLET

„Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemünkkel láttunk, amit megfigyeltünk, amit kezünkkel is megtapintottunk, azt hirdetjük az élet igéjéről. Mert megjelent az élet, mi pedig láttuk, és bizonyságot teszünk róla, és ezért hirdetjük nektek is az örök életet, amely azelőtt az Atyánál volt, most pedig megjelent nekünk. Amit tehát láttunk és hallottunk, azt hirdetjük nektek is, hogy nektek is közösségetek legyen velünk: a mi közösségünk pedig közösség az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal." 1János l, l-3.

 

A igazán hívő keresztyének közössége nem baráti társaság, nem valamilyen szakkör, hanem kegyelmi életközösség. Létalapja pedig csakis az Atyával és a Fiúval való közösség a Szentlélekben:  Lelki életünk egyetlen igazi feladata, hogy megtanuljuk élni ezt a kegyelmi közösséget, mely erősebb, mint a szimpátián alapuló egység. A hitvalló keresztyén közösség a legnagyobb jel ebben az izolált egyedekre hulló modern világban, amely talán most jobban óhajtja, mint bármikor a testvéri közösséget.

Keresztyénnek lenni nagy felelősség, mert aki az Élet Forrásából táplálkozik, nemcsak az imádságos életben, a külső és belső csendben, hanem főleg és mindenek fölött, személyes életével mutatja be másoknak, hogy milyen a feltámadt Krisztus jelenlétében élni, és várni az ő eljövendő dicsőségét.

„Tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára, és gazdagon teremjétek az igazság gyümölcseit Jézus Krisztus által Isten dicsőségére és magasztalására." Filippi 1, 10-11

 

Az igazán hívő embernek, Isten gyermekének ez a programja.

·    · Krisztus napja el fog jönni, melyre készen kell állnunk!

·    · Legyünk tiszták, mert a gonosz világ percenként fel fogja kínálni szemétségeit. Ne gyűjtsünk szemetet, ha már Jézus megtisztította szívünket!

·    · Éljünk Istennek szentelt életet. Ne nevessen rajtunk senki, hogy ugyanúgy elbukunk, mint a hitetlenek.

·    · Ne csak fél szívvel szolgáljunk!

·    · Mi már küldetésben járunk, éljünk Istenünk dicsőségének magasztalására.

A megtért hívő ember igazán becsüli, és féltett kincsként őrizi a drága hitet.  Krisztus követőnek lenni soha nem volt könnyű feladat, de megéri, mert mienk lett a bűnbocsánat és az örök élet, melyet az Úr Jézus szerzett a Golgotán!

Trencsényi László

 

Nincs szebb tudomány, mint a teológia!

Amióta drága kincsem lett a Biblia, szilárd meggyőződésem, hogy nincs szebb tudomány, mint ami Istenről, a Teremtőről, a világ Megváltójáról szól, melybe elmélyülni csak ámuló, tiszta gyermeki őszinte belefeledkezéssel, csodálattal lehet. A teológia sokkal szebb, csodálatosabb, érdekfeszítőbb, izgalmasabb tudomány, mint gondolnánk. Istenről mély, igaz, tiszta tudást szerezni megtisztelő kegyelem és kiváltság.  Kegyelem, hogy még elsajátíthatjuk mindazt, amit csak lehet, amit Szent Lényéről kinyilatkoztatott a Szentírásban. Ez minden hívő embert újra és újra mély alázatra, tiszteletre és szó szerint térdre kényszerít.

A hívő ember, mivel nagyon szereti Megváltóját az Úr Jézus Krisztust, legjobban arról szeret hallani, ami Vele kapcsolatos. Kell, hogy érdekeljen minket az, hogy rendszerezve egyben lássuk, azokat az ismereteket, amit drága kincsünkről a hitünkről megszerezhetünk. Az Igéből tudjuk, hogy hitünk mellé tudást kell ragasztanunk, ezért mindig örömmel és Isten iránti engedelmességgel foglalkozunk a teológiával.

Nagy kegyelem bepillantani, csodálattal érzékelni, ahogy fokról-fokra bomlik ki előttünk az Istenről szóló tudomány magával ragadó szépsége.

Amint a földi értékért bátran alámerülő gyöngyhalászok példájából jól ismerhetjük, mi is olyan állhatatosan, kellő minőségi időt szánva, elmélyülve, tisztelettel és szent félelemmel tudjunk alámerülni, megküzdeni az igazi kincsért, az éltető Ige üzenetének tiszta megértéséért.

 

Kegyelem, hogy tanulhatunk, de nem csupán önmagunknak.

A mi Megváltónk azért adott ilyen nagy lehetőséget, hogy a megszerzett ismeretet helyesen használjuk fel a lélekmentés áldott és szent szolgálatában. Mi tudjuk, hogy ez nem természetes, hanem KEGYELEM! Ezért ragadjuk meg ezt a lehetőséget és kérjük a mi Urunkat, hogy Lelke által készítsen fel  erre a hatalmas feladatra. Az Úr adjon Szentlelke által ehhez erőt mindannyiunknak!

„Ó, Isten gazdagságának, bölcsességének és ismeretének mélysége! Milyen megfoghatatlanok az ő ítéletei, és milyen kikutathatatlanok az ő útjai!" Róma 11,33

Trencsényi László

Budapest, 2013. július 19.

 

Cseri Kálmán: Református hitünk

Az Ige hármas alakja

„Bizony mondom nektek, aki énbennem hisz, örök élete van." János 6,47

Isten igéjének hármas alakja van.

1, Kijelentett Ige =Jézus Krisztus

Őbenne mutatta meg a láthatatlan Isten önmagát. Isten elküldte az egyszülött Fiát és engedte, hogy végigjárja a szenvedés útját és meghaljon a kereszten, és a harmadik napon feltámadjon. Jézus Krisztus által tudjuk, hogy Isten Szent és nem nézi el a bűnt, ezért kellett neki helyettünk meghalnia.

2, Írott Ige = Biblia

A Szentírás Isten kijelentésének másodlagos formája.  A Biblia Isten ajándéka, olyan mérték, amelyhez igazodnunk kell. Minden emberi gondolatot és tettet ezen a hitelesített mérlegen mérhetünk le.  Semmilyen más írásmű nem egyenrangú a Bibliával.

3, Hirdetett Ige = Prédikáció, igehirdetés, bizonyságtétel

A hirdetett ige ugyanaz az isteni kijelentés, mint a testté lett és az írott ige. Az igehirdetésnek is Isten az alanya, ezért lehet egy igehirdetés alatt is hitre jutni. (Lk. 10, 16; 1Tessz. 2, 13) Isten azért jelenti ki magát, mert meg akar menteni, és új élettel akar megajándékozni minket. Isten Igéje= élet. Azért szólít meg, hogy válaszoljunk, azért hív, hogy kövessük Őt és lehessünk hívő emberekké.

A keresztyén hit három jellemzője

„Hagyjad az Úrra a te utadat és bízzál benne, majd ő teljesíti." Zsoltár 37,5

A keresztyén hitnek három jellemzője van.

1, Ismeret: A hit azzal kezdődik, hogy megismerjük Isten igéjét, a Szentírást és igaznak tartjuk azt.

2. Bizalom:  Ha Isten szavát már elhisszük, akkor szabadon rábízhatjuk magunkat, és ezzel bensőséges, bizalmas kapcsolat jön létre Istennel.

3. Engedelmesség: A keresztyén hit meghatározója az élő Isten szavának való engedelmesség. Hitünk nem személyes tapasztalatokra, nem értelmi belátásra, hanem Isten szavára épül. Mivel Istent szavahihetőnek tartjuk, bízunk benne ezért örömmel, engedelmeskedünk Neki.

A Szentháromság Isten

„Megkeresztelvén őket az Atyának, Fiúnak és a Szentléleknek nevében" Mt. 28,19

Isten a Szentírásban úgy jelentette ki magát, mint Atya Fiú és Szentlélek, ez a három megkülönböztetett személy az Egy, Valóságos, Örök Isten.

Isten lényében egy, személyben három. Istennek ez a három létmódja egymástól megkülönböztethető, de nem választható el. Külön-külön megfigyelhető, és mégis bonthatatlan egységben van egymással.

Az Atya: Isten felettünk, aki minden áldás forrása.

A Fiú: Isten velünk, aki minden áldás csatornája.

A Szentlélek: Isten bennünk, aki minden áldás szétosztója.

 

 

 

Anno Domini 2013

május hava

Lelki Oázis

Szikszai Béni

CSAK Ő MEG ÉN

Mikor magam maradtam,
bűneimtől vadul marattam
kétségek között hánykódva,
a szakadék peremén,
nem volt ott senki,
csak Ő meg én.

Mikor bűnteher alatt roskadoztam,
a kereszt felé lépni haboztam,
a hányattatás kínzó éjjelén
nem volt ott senki csak Ő meg én.

Mikor felragyogott kegyelme fénye,
valóság lett váltsága ténye
a feltámadás reggelén,
nem volt ott senki,
csak Ő meg én.

Ha majd rám borul az álom,
szemeimet lezárom
életem utolsó estelén,
nem lesz ott senki,
csak Ő meg én.

***

 

GYÓGYULÁS MINDENÁRON?

Szabó Gyula ny. ref. lelkipásztor szolgálata

Tudunk arról, hogy rajongásra hajlamos emberek olykor azt vallják, hogy „ az igazán hívő emberek nem betegszenek meg" vagy ha megbetegszenek is, könnyen, és hamar meggyógyulnak, különösen ha azokért gyógyítás erejével felruházottak imádkoznak. Senkivel semmilyen vitatkozást mi nem óhajtunk folytatni, de leszögezzük azt a meggyőződésünket, hogy ez nem biblikus felfogás, és éppen ezért mi ezzel nem értünk egyet. Több megjegyzésünk is van, ezzel a téves gondolkozással kapcsolatban, és azért teszek ezekről említést, mert ezek tükrözik a mi református keresztyén gondolkozásunkat a betegséggel kapcsolatban.  Először is utalok arra, hogy az I Tim. 1:7. verse szerint a Szentlélek a józanság Lelke is. A Biblia minden kétséget kizáróan beszél arról, hogy Isten akarata szerint e földön csak vándorok vagyunk, és nincs itt „maradandó városunk", ahogy a Zsid. 13:14 verse mondja. A 9o. zsoltár pedig határozottan megmondja, hogy életünk e földön legfeljebb 7o-8o esztendő. E bibliai tanítás nyomán józanul számolnunk kell azzal, hogy mindegyikőnk életében bekövetkezik az az idő, amikor már nem számolhatunk gyógyulással a beteg testünk számára.

Másodszor, ahogy már utaltam is rá, a Biblia nagyon ajánlja a betegségben és a betegágy mellett való imádkozást, könyörgést, mert az mindig hasznos. Jakab azt tanítja, hogy az imádságnak „nagy hatása"van. (Jak.5:16) az igaz ember buzgó könyörgésének.

Harmadszor: „Ez a „hatás", ha nem is közvetlen gyógyulásban mutatkozik meg, de az is csodálatos, amikor abban mutatkozik meg, hogy a beteg és vele együtt a környezete erőt, lelki erőt, vigasztalódást, türelmet, békességet és reménységet kap. Csodálatos az is, ahogy önzetlen szakemberek segítségén, vagy hűséges hozzátartozók szeretetén keresztül érezteti Isten az Ő közelségét. Sokszor még a testi gyógyulásnál is többet ér, amikor a szerető, bűnbocsátó Isten az Ő közelségéről győzi meg a beteget az imádságok nyomán, (Zsolt. 73:28) és az áldozatos gondviselők, látogatók szeretetén keresztül.

Negyedszer: Ha nem ad Isten rögtön gyógyulást, nagy vigasztalás az is a beteg számára, ha megértjük és elfogadjuk azt, hogy Istennek mindennel célja van. Így a betegséggel is. Ez igaz a hit nélküli emberek életében is. De különösen igaz ez azoknak a hívő embereknek az életében, akik szív szerint tudják énekelni a 274. énekünket: „Ki Istenének átad mindent, bizalmát csak belé veti..." A Bibliából azt is megtudhatjuk, hogy a betegséggel Istennek számtalan jó célja lehet, de a leggyakrabban a betegséggel is tanít, nevel, formál, tisztít, és főleg készít bennünket haza, az örökéletre. Nem ritka az sem, amikor a beteg környezetét is tanítja megbocsátásra, szeretetre. Vagy pedig megtérésre, imádkozásra hívja Isten a betegség által a beteget is, és ugyanakkor az ő szeretteit is.- Szóval hosszú és nagy betegség esetében is áll, tehát érvényes az a nagy vigasztalás, amit a Róma 8:28. versben így van megírva:„ tudjuk, hogy akik Istent szeretik,azoknak minden javukra van."

Ötödször: A mi református keresztyén hitünkben is benne van a hitből való, csodálatos gyógyulás hite. Ne legyen tehát kisebbségi érzésünk a rajongásra hajlamos hívők előtt, akik azzal dicsekszenek, hogy náluk az istentiszteleten csodálatos gyógyulások történnek. Bátran tegyünk mi is bizonyságot, hogy mi körülöttünk is történnek csodálatos gyógyulások akkor és úgy, ahogy és amikor azt a mi kegyelmes és gyógyító Urunk, az „Áldott Orvos" azt jónak látja. Tudjuk, hogy az Úr Jézus egy béna embernek először a lelkét gyógyítja meg és csak azután a testét. Ezért minden testi fájdalommal, gyógyíthatatlan betegséggel terhelt testvéremnek azt tanácsolom, hogy bűnbánó, megtérő szívvel keressétek először Isten országát, azaz, az egész életetek megújulását, és akkor ráadásképen megtapasztaljátok Isten gondviselő, gyógyító, megvigasztaló, megsegítő kegyelmét.

 

 

Cseri Kálmán szolgálata

Adás és vétel

Adás mindig van, Isten mondja azt, amire szükségünk van,

de akiben nincs a Szentlélek, annak nincs vevőkészüléke.

És akinek nincs Jézusba vetett hite, annak nincs antennája.

Aki vevőkészülékkel és antennával fel van szerelve,

az előtt egyszerre megnyílik Isten gondolatainak mérhetetlen gazdagsága, s annak a számára kincsesbánya lesz a Szentírás.

Ezért fontos tudnunk, hogy ez a bizonyos újjászületés

egészen más, mint a vallásosság, a keresés, az igényes gondolkozás.

Itt arról van szó, hogy Jézus él a hívőben.

Akiben Jézus él, az Ő Szentlelkét is kapta,

és a Szentlélek teszi képessé arra,

hogy Isten szavaként olvassa az igét,

s megértse, mit jelent az a számára.

Ettől kezdve érvényesek azok a képek,

amiket Jézus is, a Biblia más helyen is mond a Szentírásról.

Jézus azt mondja: olyan, mint a mindennapi kenyér,

ami erőt ad a mindennapi feladatokhoz és terhekhez.

Olyan, mint a világosság, aminél tájékozódni lehet,

hogy ne tévedjünk el az élet útvesztőjében.

Olyan, mint egy kard, amivel védekezhetünk

sokféle lelki-szellemi támadás ellen, és megvédhetünk másokat is.

 

 

Anno Domini 2013

március hava

Lelki Oázis

„A foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását is örömmel fogadtátok, mivel tudtátok, hogy nektek értékesebb és maradandóbb vagyonotok van. Ne veszítsétek el tehát bizalmatokat, amelynek nagy jutalma van.”Zsidókhoz írt levél 10,34-35

***

„Örömkönnyekkel áztasd a földet, és szeresd e könnyeidet. Ezt a megszállottságot pedig ne szégyelld, inkább becsüld, mert az nagy ajándéka az Istennek, és nem sokaknak adatik meg, csak a választottaknak.” (Dosztojevszkij)

***

„Hűséges harcos nem érzi a maga sebeit,ha azokra tekint, amelyeket Ura érte hordozott!” (Clairvaux-i Bernát)

Korunk hithőseire gondolva a következő bátorítást olvassuk Visky Ferenc „Bilincseket és börtönt is” c. könyvében:

„A börtöni rémségek között is olyanok lehetünk, mint akik odamenekültünk, hogy megragadjuk az előttünk levő reménységet. Ezért lehet erős és reményteli a vigasztalódásunk

„Erős bátorításunk van nekünk, akik odamenekültünk, hogy belekapaszkodjunk az előttünk levő reménységbe.” Zsidókhoz 6,18

A szamosújvári központi börtönbe szállított rabokat ez a felírás fogadta, Dante Poklára emlékeztetően: „Akik itt beléptek, hagyjatok fel minden reménnyel!” Beljebb, a börtönné alakított, Martinuzzi Fráter György (1482–1551) pálos szerzetes, nagyváradi püspök, Erdély helytartójának 1542-ben épült gyönyörű kastélyának főbejáratán olvashattuk a kőbe vésett antik felírást:

DOMINUS ADIUTOR ET PROTECTOR MEUS, QUEM TIMEBO? Ez pedig azt jelenti: az Úr az én segítségem és védelmezőm, kitől féljek? Íme, Dávid király 3000 éves Zsoltárának verse biztatott, amit égi jeladásnak vettünk. Bőséges volt a szenvedésünk, de bőséges a vigasztalásunk is.

Visky Ferenc

***

A Szentlélek leggyakoribb munkája bennünk

1./ Megeleveníti a számomra a Biblia holt betűjét, és a lelkész, vagy másik testvér emberi szavát, és hallom az én Ura hozzám szóló, élő és ható Igéjét üzenetét. – Ez mindig csoda, ne szokjam meg, hanem örüljek neki!

2./ Vezet, tanácsol, és bölccsé tesz, hogy járjak - a gyakorlatban is - a jó és igaz úton.

3./ Bánatomban, szomorúságomban, kétségeskedésemben, testi-lelki fájdalmamban békességet, csendességet, megnyugvást és főleg v í g a s z t a l á s t, reménységet ad.

4./ Testi-lelki feladataim végzéséhez, keresztjeim hordozásához erőt ad, hisz a Szentlélek az erőnek, szeretetnek, és józanságnak a Lelke.(2.Tim.1:7)

5./ Indít belülről, gyakran titokzatosan a jó cselekvésére, a szeretetre, alázatra, tűrésre, és különféle családi, és lelki szolgálatra.

6./ Amikor pedig emberi módon mi valamihez nagy kedvet kapunk, valamiben nagyon elmerülünk, olykor a Szentlélek fékez és visszatart minket. Gyakran a lelkiismeret megszólalása által teszi ezt.

7./ Előfordulhat az is, hogy valamit mi nagy lendülettel megteszünk, de az nem Urunk akarata szerint való volt, tehát engedetlenek voltunk, és bűnt követtünk el. Ilyenkor a Szentlélek vádol és megfenyít minket, de csak azért, hogy megalázkodva, kérjünk rá bocsánatot, és kérjünk segítséget ahhoz, hogy legközelebb ne kövessük el ugyanazt a hibát.

Tanuljuk meg az 1.Korinthus 12:7 versét, mely így hangzik:

„A Lélek megnyilvánulása pedig mindenkinek azért adatik, hogy használjon vele.” – Ha nem értenéd ezt az Igét, akkor mindjárt hozzáteszem, hogy „mások számára” - Tehát ennek az Igének valójában az az értelme, üzenete, hogy a Lélek ott árad ki igazán, szórja bőven az áldásait, ahol azt tovább akarják adni különféle szolgálatok és másokkal való törődés által. – Tehát „hasznosítsd” minél inkább másokért, mások javára a Lélek éltető áldásait, és neked annál több marad belőle.

A másik Igém sokkal ismertebb. Máté 6:33 „Keressétek először az Ő (Isten) országát, és igazságát, és ezek mind megadatnak néktek.”

Megtért, hívő testvéreim! A ti számotokra kicserélem az első szót. Ti már megkerestétek, és megtaláltátok az Isten országát Jézus Krisztusban. – Ezért nektek így mondom az Igét: S z o l g á l j á t o k először az Isten országát, a hit és a szeretet terjedését, és akkor minden magától, azaz Uratoktól, megadatik néktek, amire szükségetek van, és szükségetek lesz. Adja meg Urunk mindegyikőnknek, hogy mind ezt boldogan megtapasztalhassuk.

Szabó Gyula ny. református lelkipásztor

 

 

CsaK ebben az életben reménykedünk?

„Ha csak ebben az életben reménykedünk a Krisztusban, minden embernél nyomorultabbak vagyunk!” 1Korinthus 15,19

Sokfajta nyomorúság létezik a földön. Éhezés, otthontalanság, háborúk, fogyatékosságok, súlyos betegségek.. stb. A földön élő nyomorultak számát még megbecsülni sem lehet, de azt sem, hogy mennyi minden döntheti nyomorba az emberi életeket!

De kik is a valódi nyomorultak? Az Ige alapján mi most betekintést nyerhetünk a legsúlyosabb nyomorúságba. Ez nem a testi nyomorúság, mert az az üdvösségre nézve nem mérvadó. A hitetlenség és az istentagadás már a valódi nyomor állapotot jelzi, mert ők csak ebben a világban reménykednek és az „együnk, igyunk, holnap úgyis meghalunk” programjával élnek, és a pénz, a siker és a mámor motiválja őket, mely végül is a kárhozatba dönt!

A legsúlyosabb csapás mégis az, ha valaki valamilyen szinten hisz ugyan Krisztusban, de Őt csak egy olyan tanítónak ismeri, aki szépeket tudott mondani, de nem tudja elfogadni csodáit, vagy az ellenség szeretetére való felhívását, így a feltámadás öröme sem járhatja át szívét.

Így ír erről a szomorú állapotról Dobos Hajnal a református költőnő:

„Ó, Uram, olyan bolondos az ember.

Eljátszogat a kegyelemmel, aztán csak fuldokol.”

Valljuk, hogy az Úr Jézus azért jött erre a földre és vállalta ártatlanul a keresztet, a legnagyobb nyomorúságot, hogy minket megmentsen, hogy mi ne legyünk többé árvák, elhagyottak, nyomorultak. Ne szégyelljük hát bevallani, hogy a Feltámadott élő Krisztusba vetett hit nélkül bármilyen kiegyensúlyozottnak tűnik is az életünk, lelkileg mégis nyomorban élünk, beleértve a testi-lelki vagy szociális nyomort is!

Vegyük hát fontolóra, Istenünk most hozzánk intézett szavait!

Ó milyen szomorú osztályrészük lesz azoknak, akik ilyen nagy üdvösséggel nem törődnek?

Kérjünk hát bocsánatot az Úrtól, ha eddig volt bármi kételkedésünk, fenntartásunk hitünkkel kapcsolatban. Kérjük most az Urat, hogy Szentlelke által oszlasson el minden kétséget bennünk, hogy lehessünk mi is megmentett, fölszabadult, boldog hitvalló gyermekei Istennek!

Trencsényi László

***

 

Richard Wurmbrand írása: Pilátus találkozik Jézussal

Egy napon Pilátus éppen ebédhez készült feleségével, amikor a zsidó nép vénei közül néhányan bekopogtak hozzá. Azzal a céllal jöttek, hogy kérjenek tőle néhány katonát, hogy letartóztathassanak egy Jézusnak nevezett nyugtalanságot keltő férfit. Pilátus könnyelmű ígéretet tett anélkül, hogy tudta volna, ezzel egy olyan eseménysorozatot indít el, amely az ő életére nézve meghatározó jelentőségű lesz. A páskaünnepre készülő zsidók nem akarták a legnagyobb ünnepüket megszentségteleníteni azzal, hogy pogányok lakta épületbe menjenek be. Pilátus undorodott ettől a vallásos szokástól, mert jól ismerte a nép egyéb nyilvánvaló bűneit. Így volt ez akkor is és ma is: minél kevésbé őszinte a hitben való elmélyülés, annál többet akarnak bemutatni a külső, felszínes kegyeskedésből.

Amikor Pilátus kiment a palota elé, ott egy megdöbbentő látvány fogadta. Egy ütésektől eltorzult arcú, elgyötört, elcsigázott férfit lökdösött a tömeg, éppen ő elé akarták citálni. Ez az ember Jézus volt. Ez a pillanat volt Pilátus életében a döntő momentum. A Jézussal való találkozás mindannyiunk életében meghatározó dolog. Kedves testvérem, ettől a pillanattól függ egész jövőnk, de nemcsak itt a földön, hanem sokkal inkább az azt követő létünk is. Pilátusból hiányzott a komolyság. Ő a néphez fordult a következő kérdéssel: Milyen vádat emeltek ez ellen az ember ellen? A válasz ez volt: Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna át neked. A saját népe bűnözőnek nevezte Jézust. Azt a názáreti Jézust, akit Isten Szentlélekkel és erővel kent fel, aki szerte járt, és jót tett mindenekkel, sokakat meggyógyított, akik az ördög hatalmában voltak, mert Isten hatalma volt vele. Ezt a Jézust vádolták a római helytartó előtt. Pilátus követelte a néptől, hogy nevezzék meg a bűnét, a nép vénei bekiabálták: Ez az ember a zsidók királyának nevezi magát! Ezen vád alapján a római császár jogszerűen halálra ítélheti Jézust.

A valódi vád pedig éppen az ellenkezője volt, az volt a szívük vágya, hogy királyuk és vezérük legyen, nem pedig egy ilyen tehetetlen, veszélytelen valaki. Ott állt Pilátus előtt ez az ember, aki a saját szájából is kimondta, hogy ő a zsidók királya. Ez pedig egy főbenjáró bűn a császár ellen, halállal büntetendő kijelentés. További kétség fel sem merülhetett, hiszen bizonyítva van az elítélendő bűnössége. Mégis egy furcsa dolog történik: Pilátus ahelyett, hogy rögtön elítélte volna, ezt mondta a népnek: Nem találok benne semmi bűnt. Pilátus ekkor kapott lehetőséget Istentől a megtérésre, ez lett volna életének legdöntőbb pillanata, ott áll élete megmentője előtt, de ő ezt nem ismeri fel.

Pilátus jellemében keresendő a hiba. Bár egy rendkívül felelősségteljes pozícióban volt, nem tudott komoly, megalapozott döntéseket hozni. Gyenge, ingatag jellem volt, léha, könnyelmű életmódot folytatott. A„Jézus ügyet” sem vette komolyan, pedig Jézus őt is meg akarta váltani. Figyelmeztet bennünket is ez az eset, hogy mennyire veszélyes a könnyelmű életvitel. Ezért mondta Jézus: De mondom nektek, hogy minden hiábavaló szóról, amelyet kimondanak az emberek, számot fognak adni az ítélet napján, Amikor Pilátus az ítélőszékébe beléült, felesége ezt üzente neki: Ne avatkozz ennek az igaz embernek a dolgába, mert sokat szenvedtem ma álmomban miatta. A hagyomány szerint ez az asszony később keresztyén lett. Az ortodox egyházban mint szentet tisztelik. Számunkra is nagyon fontos hogy a mindennapi történésekben felismerjük Isten felénk kinyújtott kezét. Csodálatosak Isten tettei, gondoskodó szeretete, amellyel az egyes emberek után megy. Pilátust felesége révén próbálta visszatéríteni, amihez egy álomlátást adott, Júdást egy csók által figyelmeztette, Pétert egy kakaskukorékolással, Heródest azáltal, hogy Jézus hallgatott előtte, Malkust azáltal, hogy meggyógyította a fülét, a zsidó népet jelek és csodatételek által.

Téged kedves olvasó, hogyan keresett és hívott Isten, hogy üdvösségre juss? Ismerd fel a hétköznapok eseményeiben is az előtted megjelenő és neked megoldást, üdvösséget kínáló Jézust.

 

***

 

Anno Domini 2012

december hava

Lelki Oázis

„ Igaz az a beszéd, és teljes elfogadásra méltó, hogy

Krisztus Jézus azért jött el a világba,

hogy a bűnösöket

üdvözítse.”

1Timóteus 1,15

„…nyugalmat találtok a lelketeknek, mert az én igám jó és az én terhem könnyű." Máté 11,29-30

A Megváltó felüdíti a fáradt, megterhelt lelket. Így megújulva kész arra, hogy felvegye igáját és az Õ iskolájába járjon, s ezen az úton új felüdülésre és mély, belsõ nyugalomra talál. A szív békessége a bûnbocsánat kegyelmén nyugszik. Ezt megtartanunk azonban csak engedelmesség és a bûn mind teljesebb legyõzése révén lehet. Amint engedünk a gonosznak, megzavarja békességünket, és azt csak újabb összetörés és Jézus vére erejének új megtapasztalása által lehet ismét elnyerni. De addig nem tökéletes a békességünk, amíg Isten akaratával belsõleg nem vagyunk teljesen egyek.

Például valamit nem akarunk elfogadni, ami terhes, bensõnk ellenkezik, fellázad. Mi ennek a következménye? Belsõ nyugtalanság, békétlenség. Egy darab poklot hordozunk magunkban.

A menny viszont Isten akaratával való harmónia. Minél jobban elõre haladunk Jézus iskolájában, annál mélyebb békesség lesz úrrá bennünk. Lelkünk nyugalma olyan mértékben nõ, amilyen mértékben megtanulunk elfeledkezni önmagunkról.

Minél inkább magunkévá tesszük Jézus mennyei gondolkozását, annál mélyebb a békességünk.

Carl Eichhorn: Isten Műhelyében

 

AZ ELSŐ SZERETET

„Az a panaszom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg!” Jelenések 2,4-5

Az Úr Jézus első levele Efezusba íródott, abba a városba, melyben az Úr hatalmasan munkálkodott apostolai által, és a csodálatos ébredést, tettek követték. Jézus nevéért fáradoztak és viselték a terhet, de közben valamit- nagyon elveszítettek.

Ezért üzen az Úr nekik, és figyelmezteti őket a legfontosabbra, az első szeretetre! Így van ez ma is, az Úr Jézus ismeri mai gyülekezeteit is. Azt mondja ebben a levélben, hogy közöttünk jár, a gyertyatartók között és kézben tart, tehát naprakészen ismer minket. Ezért mondhatja így ma is nekünk: „Tudom a te dolgaidat” azaz ismerlek, naponta vizsgállak, kézben tartalak ".szüntelenül előttem vannak falaid”.

Az Úr Jézusnak ez az üzenete figyelmeztetés, de egyben öröm is, mert jót akar nekünk és nincs jobb hely, mint amikor az áldott Isten kezében lehetünk! Ott jó lenni egyedül az Ő gyermekeként, és tőle mindig feltétel nélkül kell elfogadnunk a figyelmeztetéseket is!

Van-e ma az Úrnak panasza ellenünk? El lehet-e mondani rólunk is, hogy a legfontosabbat veszítettük el? Ó ez fáj az Úrnak leginkább, ha megerőtlenedik a lángoló hit a szívünkben. Ha oda az olvasztó hevület és a legnagyobb szeretet a KRISZTUS ÁLDOZATA elhalványodik szemünkben!

Ilyenkor a Krisztus hit már csak egy üggyé silányul, és a templomba járás megszokásból történik. Az imádság erőtlenné, a Biblia olvasása teherré, a bizonyságtétel pedig kényszerré válik! Mert valami nagyon elveszett!

Tudjuk, hogy ezen a földön mindent elveszíthetünk: gyermeket, szülőt, hitvestársat, barátokat, pénzt, vagyont, egészséget, stb.., de ha a Krisztus szeretetét elveszítettük, akkor semmink sem maradt, mert a mi számunkra az "ÉLET KRISZTUS”! Nélküle koldusok, szegények, szánalomra és halálra méltóak lennénk!

Az Úr Jézus ma ébreszteni akar! Ne vessz el, ne halj meg! EMLÉKEZZ! Emlékezz most arra, hogy honnan estél ki, honnan-milyen mélységből szabadított meg az Úr! Hova kellett mennie érted! Nézz a Golgotára és szeress, ha tudsz még szeretni, de csak azzal az első szeretettel szeress, ahogyan először rádöbbentél arra, hogy érted állt a kereszt és bűneid meg vannak bocsátva!

Térj meg hát, jöjj vissza, hogy élhess örökké és többé el ne veszítsd a LEGDRÁGÁBBAT!

Trencsényi László

 

IGAZ SZERETET

Az édesanya együtt szenved gyermekével és nem gondolja, hogy valami különleges dolgot tesz, amikor beteg gyermeke ápolásában FELEMÉSZTI ÖNMAGÁT. Az igazi szeretet gyalázatot, gúnyt és üldöztetést is elhordoz a Megváltóért, sőt éppen a szenvedés az, mely a szeretet szálait még szorosabbra vonja. Ha valaki szereti Jézust, sohasem tud betelni azzal, hogy Igéjét hallgassa és olvassa, s a vele való közösség lelkének legmélyebb igénye.

Carl Eichhorn: Isten Műhelyében

 

 

---

Szikszai Béni: HAMIS FÉNY

A hamis karácsonyi ünneplésekre

Meg vagyok gyõzõdve róla, hogy sokakban botránkozást kelt az, amit most írni akarok. Mégsem tehetek mást. Hamis fény a karácsonyi fény, mely a kivilágított karácsonyfákról árad ki a világba. Hamis, mert elrejti az igazi Világosságot. A karácsonyfa gyertyák csak magukért égnek. A karácsonyi öröm csak magunkért van. Annak, akinek nevében és dicsõségére csináljuk, semmi köze nincsen hozzá.

Régen hallottam valakitõl, hogy diákkorában volt egy tanáruk, akit nem becsültek kellõképpen. Mikor azonban névnapja elérkezett, nagy ünneplést csaptak neki. A tanárban volt annyi úri becsület, hogy az ünneplést visszautasította, nem fogadta el. Orcátlanság volt a diákok részérõl az ünnepség, és orcapirító lett volna elfogadni a tanárnak tõlük.

Nem orcátlanság-e részünkrõl a karácsonyi ünneplés? Nem gondolod-e orcapirítónak Jézus részérõl elfogadni ezt az ünneplést? Hát meggyõzõdésem szerint nem is fogadja el. Karácsony ünneplésünkhöz csak annyi köze van, mint viszálykodásainkhoz, "elnézi haraggal".

De valójában karácsony ünneplésünk nem is neki szól. Karácsonykor magunkat akarjuk megajándékozni örömmel. Van egy szólás-mondás, hogy "egyszer esik esztendõben karácsony". Nálunk, ha a kutyának valami jó étket adnak, azt szokták mondani: "hadd legyen neki is karácsonya!" A karácsonyban tehát csak testi örömöket keres a mai "keresztyénség". Az a meggyõzõdésem, nem véletlen, hogy az elsõ keresztyének nem ünnepelték meg a karácsony ünnepét. Nincs is semmi szertartásbeli gyökere. A húsvét, a pünkösd még csak bír bibliai gyökérrel, de karácsony ünneplésünkben több a külsõség, mint a lélek, több a test, mint a szellem, több az istencsúfolás, mint az istentisztelet.

Kérdezzétek meg a fényesen kivilágított karácsonyi termekben: Hol van Jézus? Kérdezzétek meg bárhol, ahol karácsonyfát gyújtanak, hogy: Így imádjunk-e téged? A válasz bizonyosan ez lesz: Az égi madaraknak van fészkük és a rókáknak barlangjuk, de az ember Fiának nincs hová fejét lehajtania. A másik kérdésre pedig így szól: Az Isten Lélek, és akik õt imádják, szükség, hogy Lélekben és igazságban imádják. CSAK ember Fia kér szállást, istenség igényével lép fel e világgal szemben, hiszen mint Isten Fiát nem fogadhatja be õt az egész teremtettség se, de mint ember Fiának nincsen helye e világban.

Rókabarlangok vannak, bûnfészkek vannak, de Jézus számára nincsen hely. A hamis fény eltakarja az igazi világosságot. Csendes, elcsendesedett szívvel kellene megállnunk az isteni kijelentés, a testté lett Ige elõtt, megalázkodott szeretettel hódolni Annak, aki váltságunkért testet öltött. És mi lótunk-futunk, fenekestõl felforgatunk mindent, nagy hûhót csapunk, hogy ünnepeljük saját magunkat. Megrendülten kellene eltakarnunk orcánkat, hogy jaj nékem, elvesztem, mert a szentség Urát látták az én szemeim, és mi öntelt gügyögéssel hajlunk egy jászolbölcsõ fölé. A vakító világosság láttára megdöbbenve kellene látnunk sötét foltjainkat, melyek olyanok, mint a párduc foltossága (emberi erõvel nem változtathatók) (Jer.13:23)., mi pedig orcátlanul, a viaszgyertya kormozó lángjával világítgatunk orcájába.

Ha valamikor, most idõszerû a kijelentés: "Gyûlölöm, megvetem ünnepeiteket." Ha valamikor, akkor ma ideje volna, hogy karácsonyi gyertya helyett magunkat zsákban és hamuban megalázva járulnánk elé, kiáltozva, hogy :"Isten, légy irgalmas nékem bûnösnek!" Az a meggyõzõdésem, hogy a ma élõ keresztyének, ha élnének, azzal ünnepelnék a karácsonyt, hogy karácsony estén sötét maradna az ablakuk, és szívüket megalázva várnák a világ Világosságát." Ha pedig nem, akkor a Szentlélek zokogni fog a rejtekhelyeken, a kiûzött Jézusnak újra nem lesz helye az általa és reá nézve teremtett világban.

Ti ünnepeljetek, én majd sírni fogok! Ti örüljetek önmagatokban, én majd szomorkodom egyedül! Ti vigadozzatok, majd én gyászolok! Hangozzék fel vidám kacagásotok, majd az én orcámon aláperegnek a könnyek! Ünnepeljetek! Ünnepeljetek! Én szomorúan megyek!

Szikszai Béni ( Mustármag 1941. december)

***

Brunó Schwengeler: Valódi hit

Aki igazán hisz Jézus Krisztusban, az kegyelemből elnyerte az örök üdvösséget. A valódi hívőt az Atya eljegyzi pecsétjével, a Szentlélekkel a megváltás napjára (Efézus 1,13, 4,30). Az ilyen embert Isten hatalma tartja: senki és semmi nem ragadhatja ki az Atya kezéből, és ki sem eshet abból (János 10.27-29). A hívő ember örökre megmenekült, újjászületett, beleszületett Isten családjába, többé nem lehet tehát „meg nem született”. Csodálatosan, páratlan módon mutatkozik meg ebben Isten szeretete és szentsége. Van olyan is, hogy valakinél csak külsőségekben mutatkozik meg a kegyesség. „Az ilyenek a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét megtagadják. Fordulj el tehát ezektől.” (2 Tim. 3,5).

Van gyom is a búza között, vannak víz nélküli fellegek, és vannak Szentlélek nélküli emberek (Júdás 12,19), akiket Krisztus közelgő visszajövetelének ragyogó napján el fog utasítani (Máté 7,21-23). Az üdvözítő hit lényegénél fogva maradandó jellegű, nem lehet elveszíteni (Kolossé 1,23, Zsidók 6.6). A hívő ember nem hagyja el a többi hívő közösségét (1 János 2,19), és nem él törvényszegésben (1 János 3,4-9). A hit valódiságát a hitben való megmaradás jelzi (2 Timóteus 2,19). Ha valaki valóban megváltott ember, akkor ez meglátszik az életén: a gondolkodásán, a cselekedetein és a beszédén. Az újjászületés, a Szentlélek jelenléte megváltoztatja az ember szemléletét (Galata 5).

Bár a valóban hívő keresztyén ember is lehet egy ideig gyümölcstelen, mintha nem is követné Krisztust, ez azonban kivételes állapot, semmiképpen sem ez a normális a hívő életben.

„Testvéreim, mit használ, ha valaki azt mondja, hogy van hite, de cselekedetei nincsenek? Vajon üdvözítheti-e őt egyedül a hit? Ha egy férfi- vagy nőtestvérünknek nincs ruhája, és nincs meg a mindennapi kenyere, valaki pedig ezt mondja neki közületek: Menjetek el békességgel, melegedjetek meg, és lakjatok jól, de nem adjátok meg nekik, amire a testnek szüksége van, mit használ az?” (Jakab 2,14-16).

Félreérthetetlenül arról beszél itt az Ige, hogy a valódi hit, a tényleges odafordulás Krisztushoz és a megváltottság cselekedetekben és gyümölcsökben nyilvánul meg. A hívő új élete, az, hogy az Ige cselekvője lett, nyilvánvalóan mutatja, hogy ennek az életnek az adományozója jelen van benne. Gyakran még a hitetlenek is észreveszik ezt! A megváltozott élet és a (hitből fakadó) jócselekedetek a valódi megmenekülés következményét képezik, nem pedig az üdvösség megszerzésének eszközét (Efezus 2,10, Titus 3,8).

Semmiképpen sem szolgálhatnak a cselekedetek arra, hogy azokkal megpróbáljuk Isten kegyét megnyerni, hanem szeretetünk és hálánk természetes megnyilvánulásainak kell lenniük.

• Pusztán az a tény, hogy valaki az értelmével vagy érzelmileg elfogadja a bibliai igazságokat, még nem bizonyítja azt, hogy üdvözítő hite van.
• Az, hogy valaki imádságban kérte Jézust, hogy jöjjön be a szívébe,
• hogy valaki egy evangélizáción felemelte a kezét és előrement,
• hogy valakit megkereszteltek és egy gyülekezethez tartozik… még nem jelenti feltétlenül azt, hogy újonnan született.

Sok ilyen és hasonló dolog téveszt meg embereket és hiteti azt velük, hogy ők már megváltottak. Ezek az emberek az életükben mutatkozó legkirívóbb ellentétek esetén sem hajlandóak annak elismerésére, hogy azok éppen hogy meg nem váltottságuk bibliai tényét igazolják.

A valódi hívő gyümölcse az, hogy beismeri a bűnt és bánkódik miatta. Csak Isten fényében látja magát helyesen az ember. A bűnfelismerésnek Isten előtti bűnvallássá kell lennie. A bűnbocsánat feletti öröm felébreszti a hívőben a kívánságot az engedelmességre, az istenfélelem pedig azt eredményezi, hogy az ember egyre inkább iszonyodik a bűntől (1 János 1,7-9). Az 1 Korinthus 6,9-10, Efézus 5,3-6, Galata 5,19-21 és 1 János 2,3-5 igerészek a legkeményebb figyelmeztetéseket tartalmazzák arra vonatkozóan, ha valaki azzal ámítja magát, hogy Isten gyermeke, bár továbbra is nagy tévelygésekben él.

Evangélizációk alkalmával el szoktak hangzani ilyen és hasonló felszólítások:

„Fogadd el Jézust személyes Megváltódnak!”.

„Hívd be Jézust a szívedbe!”,

„Kérd Krisztust, hogy jöjjön be az életedbe!”

vagy „Dönts Krisztus mellett!”

Én is hozzászoktam az ilyen kifejezésekhez, és biblikusnak tartottam ezeket. Egyszer azonban ijesztően világossá vált a számomra, hogy ezek a döntésre való felszólítások így nem szerepelnek a Biblia szóhasználatában. Túl egyoldalúak ugyanis, és az evangélium felhígulását mutatják. Ugyanolyan egyoldalúak és felhígítottak, mint az a kijelentés, hogy „Úgy jöhetsz Istenhez, amilyen vagy…”. Igen, ez így igaz. Úgy, ahogy vagy jöhetsz Istenhez, de csak alázatos bűnösként.

Az alázatos, bűnbánatra kész ember szívesen alárendeli magát Krisztus uralmának és nem fog arra az őrült gondolatra jutni, hogy az Úrnak örülnie kell annak, hogy ő közeledik hozzá. Aki bűnbánattal jön, az nem maradhat olyan, nem élhet úgy tovább, mint eddig. Jézus evangéliuma mindig is az Ő követésére, tanítványságra, hitben való engedelmességre hívott, és nem csupán arra, hogy döntsek, mondjak el valaki után egy imádságot vagy emeljem fel a kezem. Csak az Úr Jézus evangéliuma szabadíthatja meg az embert bűnei bilincseitől.

Bruno Schwengeler: Valódi hit vagy élményvallás?

***

AZ ÉLMÉNYKERESZTYÉNSÉG

Vannak az életnek olyan területei, ahol nagyon is szükséges a kompromisszumkészség. De ha az evangélium igazságáról, Jézus Krisztusról, mint az Atyához vezető útról, a tanítványságról és az Isten iránti odaszántságról van szó, akkor nincs helye kompromisszumoknak. Ma az evangélium hirdetése sok helyen show-műsorrá válik. Egyes egyházak és felekezetek istentiszteleteikből élményt és élvezetet nyújtó rendezvényeket csinálnak. Az evangéliumot hozzáigazítják a felhasználókhoz, hogy minél hatékonyabban eladható legyen. Az első gyülekezetekben éppúgy voltak hamis próféták és tanítók, mint korunkban. Nem véletlen tehát, hogy Isten Igéje éberségre és józanságra szólít fel.

Bruno Schwengeler: Valódi hit vagy élményvallás?

Részlet Stefan Holthaus előadásából, amit a mai élményorientált keresztyénségről, a posztmodern élménytársadalomnak a keresztyén gyülekezetekre gyakorolt befolyásáról tartott.

A nyugati keresztyénség az élménykeresztyénség útján halad, az élmény és a szenzációk, az élvezetvallás útján halad. Holthaus a nyugati társadalmak élménytársadalom voltát vázolta fel, amennyiben már nem annyira a munka, a fáradozás, a szenvedés, a takarékoskodás, a nélkülözés és a kötelességtudat jelentik az élet tartalmát, hanem az élvezet, a szórakozás, a személyes boldogság, a „fő, hogy jól érezzem magam” elve, a kedvtelések és a befelé orientáltság.

Egy közvélemény kutatás során fiatalokat kérdeztek meg, hogy mit szeretnek a legjobban. 99% azt válaszolta, hogy szórakozni.

Holthaus ezt a megállapítást tette: „A tipikus posztmodern ember se nem jobbos, se nem balos, tehát nem a politika érdekli, hanem élvezetpárti.” Ez az élvezet és élményaspektus keresztyén körökben is egyre fontosabb szerepet játszik.

A szerző szerint hogyan jelenik ez meg keresztyén köntösben: kabaré-előadások, zsonglőrök, bohócok, pantomimjátékosok, táncosok, színészek, show-bűvészek, bábjátékosok, mozgásművészek és természetesen zenészek egész hada lepi el a keresztyén köröket, hogy új színt adjon az igehirdetéseknek és rendezvényeknek. Ezzel a mesterfogással szeretnék megszólítani az evangéliumtól távollévőket, hogy így nyerjék meg őket Jézus Krisztusnak. Aztán leírja, hogyan hat ez a továbbiakban.

„Az istentiszteletek is megváltoztak. A bevezető programok egyre hosszabbak, az igehirdetések egyre rövidebbek. Mivel a modern embernek nyújtani kell valamit, természetesen nagy hangsúlyt fektetnek a változatosságra, így elmosódnak az istentisztelet és a show műsor közötti határok. Észrevétlenül az istenképünk is megváltozott. Isten már nem a szent, igazságos Isten többé, hanem csak egy kedves, gyengéd apa.”

Az élménykeresztyénség képviselői mivel átveszik a mai kor zenéjét, stílusát, itt abszolút nincs érdeklődés az ige mélységei iránt, alapvetően élményt, felfokozott élményt keres, így hitéletüket döntően a korszellem határozza meg, nem is a modern kor már, hanem a posztmodern kor korszelleme.

 

 

Anno Domini 2012

augusztus hava

Lelki Oázis

 

 

A szeretet

Az Istentől kapott „agapé” szeretet nem múlékony emberi érzelem! Nem egy velünk született mentális beállítottság, nem valamiféle átvett humanista lelkület, nem egy hideg, merev, erőltetett emberséges magatartás.

Ezt a szeretetet nem lehet megtanulni vagy más módon elsajátítani.

Ez a szeretet Isten drága ajándéka, Isten jelenlétének kisugárzása, Isten bennünk munkálkodó Szentlelkének megnyilvánulása, mely csordultig árad a szívünkbe, ahol a Lélek jó gyümölcseként terem!

Az Úr Jézusnál jobban senki sem szeret minket! Az Ő szeretete örök, és gazdagon árasztja ki minden gyermekére. „. mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által.” Róma 5,5

Boldog az az ember, aki kapja, mert még tovább adhatja.

Trencsényi László

 

***

 

Lelki Oázis

Lakásmisszió

Pestújhelyen

Örömmel tájékoztatjuk Testvéreinket arról, hogy 2012 augusztusában gyülekezetünk pestújhelyi területét végiglátogattuk és minden postaládába eljuttattuk hitünk legfontosabb iratait:

Mi Atyánk,

Apostoli Hitvallás,

Tízparancsolat.

János 3,16, Máté 22, 37-39

Mindezek mellett iratmissziónk két kiadványát is ajándékba vittük:

Csodálatos Megváltónk van

Vallomás a szeretetről

Eddig összesen 1700 db. kiadványt osztottunk szét területünkön.

Az Úr áldásában bízva, az Ige szavaival hisszük, hogy nem hiábavaló a mi munkánk, amikor igyekszünk minden lakossal megismertetni a mi áldott Megváltónknak, az Úr Jézus Krisztusnak szeretetét, életmentő szent Evangéliumát.

Soli Deo Gloria!

K

***

 

Ajánlott irodalom

Szeretettel ajánljuk Testvéreink figyelmébe az alábbi irodalmat,

melyeket a leghasznosabbaknak találunk hitünk szempontjából.

Biblia ( Károli és új fordítású)

Református énekeskönyv

Hitvallásaink:

Apostoli Hitvallás, Heidelbergi Káté, II.Helvét Hitvallás

Kálvin János: Institució

Imádságos könyvek:

Czeglédy Sándor: Mindennapi kenyerünk

Szikszai György: Keresztyén tanítások és imádságok

Muraközi Gyula: A Sionnak hegyén

C.H. Spurgeon: Isten ígéreteinek tárháza

Carl Eichhorn: Isten műhelyében

Oswald Chambers: Krisztus mindenek felett

Visky Feremc: Méz a sziklából

Cseri Kálmán: A kegyelem harmatja

Tankönyvek:

A Biblia ismerete kommentársorozat I-VIII.

Cseri Kálmán: Református hitünk

Szénási Sándor: Megtaláltuk a Messiást

Dr. Bütösi János: Tévtanítások pergőtüzében.

Olvasmányok:

John Bunyan: A zarándok útja

Kempis Tamás: Krisztus követése

Wilhelm Bush: Jézus a mi sorsunk

Werner Gitt: Teremtés+ evolúció=?

 

Hasznos információk

Könyvesboltok:

Református Könyvesbolt: 1113 Budapest, Bocskai u. 35.

Református (Zsinati) Könyvesbolt: 1146 Budapest, Abonyi u. 21.

Evangélikus Könyvesbolt 1052 Budapest, Deák tér 4.

Református félóra:

MR1 Kossuth Rádió, minden szerdán 13:30 -tól

"Tebenned bíztunk eleitől fogva..." - A református egyház félórája

Magyar Evangéliumi Rádió:

Mindennap: 20: 25-21: 00 középhullám (MW, AM) 215 m 1395 kHz

 

***

 

A KERESZTYÉN SZERETET ÉS SZOLGÁLAT

Szabó Gyula ny. református lp. gondolatai

2012. július 24.-én Kismaroson a Galata 5: 12 v. alapján.

A SZERETETNEK a megtért hívő ember életében legalább hat szolgálati formában kell megjelennie és megmutatkoznia. (persze ez nem parancs, ez nem kényszer, hanem csak szeretetteljes segítség azok számára, akik szeretnének növekedni a lelki életben, és az Úrral való személyes szoros, éltető, boldogító, szeretet-közöségben.)

Ennek a viszont szeretetből fakadó (legalább) hat szolgálati útnak a megnevezése a következő:

l./ Ha szeretem az Urat, hálából a teremtését és megváltásért, örömmel adom neki a szívemet, vele az egész életemet. Ezt a szív és élet átadást örömmel megismétlem életem minden napján, lehetőleg reggel, a felébredés utáni első percekben, nap mint nap.

2/ A teremtésért, a megváltásért, a gondviselésért, Szentlélek munkálta megszenteltetésemért, a remélt üdvösségért, örök hálát, azaz, hála tartozást érzek a szívemben. És ezt készséggel kifejezem újra és újra énekkel, imádattal, mindenért való hálaadással, nemcsak szóban, hanem a sok fajta hálaáldozattal is.

3./ A megtért keresztyén ember életében igen fontos szolgálat az ima szolgálat. Itt elsősorban a másokért való imádságra gondolunk. Isten várja tőlünk, hogy imádkozzunk szeretteinkért, gyülekezetünkért, Egyházunkért, országunkért, és az egész teremtett világért

Ezen belül kell rendszeresen imádkoznunk Isten országa terjedéséért, ébredésért, emberek megtéréséért, tehát a hit és a szeretet terjedéséért, és mind azokért a betegekért, testvérekért, kiket Isten személy szerint ránk bízott.

4./ Igen fontos szolgálat a megtért keresztyén ember életében az Ige szolgálat, amit nevezünk bizonyságtételnek is, de mondhatjuk Krisztus melletti tanúskodásnak is. Ez ott kezdődik, hogy világi emberek előtt is kimondom, őszintén, tiszta szívből, hogy „hála Istennek” ezért is, azért is. Folytatódik úgy, hogy el tudom, és el akarom mondani mások előtt, hogy velem mit tett az Úr, azaz hogy változtatta meg, hogyan áldotta meg az életem ebben is, abban is. Ez tovább folytatódik úgy, hogy vágyakozó nyugtalan embereket, kényszer nélkül, próbálok Istenhez, Jézushoz közelebb segíteni, hogy ők is megtérjenek, és új életet nyerjenek. (további részletekről lehet olvasni a „Segítő gondolatok a bizonyságtevéshez” c, írásomban, amit, kérésre szívesen eljuttatok bárkinek!)

5./ Szintén fontos része a keresztyén ember szolgáló életének a jó cselekedet, annak nagyon sokféle formájával és tartalmával együtt. Egyházi nyelven ezt diakóniának nevezzük. Ez a pohár víz adásánál kezdődik (Máté 10: 42 ) és végződik a Péter szavaival: „mi elhagytunk mindent, és követtünk téged’ (Máté 19:27) A fentebb említett hálaadásból való jócselekedetről, sokat és sok helyen beszél a Biblia.

6./ Utoljára, de nem utolsósorban említem a példaadást, mint szeretetből fakadó szolgálatot. Az apostolok sok helyen említik, kérik az első keresztyénektől és tőlünk, hogy „éljetek méltóan ahhoz az elhívatáshoz, mellyel elhívattatok” (Ef.4:1.v.) Ilyen Igékkel azt kéri tőlünk a mi Urunk, hogy a hétköznapi életben nagyon vigyázzunk arra, hogy senkit ne botránkoztassunk rossz példa adással, hiteltelen életünkkel, hanem inkább mások előtt tegyük kívánatossá, és vonzóvá a Jézus követését, tehát a keresztyén életet.

Ezek után nem befejezem, hanem csak két záró gondolatot mondok. Utalok a Kolossé levél 3 részére, melynek alapján határozottan tanítom, hogy a keresztyén ember számára minden hétköznapi munka, hívatás, még pedig Istentől nyert hívatás. Tehát a keresztyén ember, te is testvérem, soha, sehol semmilyen munkával nem embereket szolgálsz, hanem a te Uradat és Megváltódat, Jézus Krisztust. Éppen ezért a keresztyén ember a munkáját mindig becsülettel végzi, mert tudja, hogy az ő fizetsége, az ő jutalma soha sem emberektől jön, hanem az Ő Urától és Istenétől.

A másik záró gondolatom az, hogy az életet igazi életté a szeretet teszi.

Szeretet nélkül nem is élet az élet. Viszont a szeretet boldoggá tesz.

Sőt boldoggá csak a szeretet tud igazán formálni. Az boldog, és az mindig boldog, akit szeretnek (Először is a megváltó Krisztus!) és aki szeret másokat, tehát a kapott szeretet igyekszik mindig tovább adni.

Éppen ezért legyen felírva nemcsak a szívetekben, hanem házatok ajtajára:

„MINDEN DOLGOTOK SZERETETBEN MENJEN VÉGBE !” 1Kor. 16:14

***

 

 

Carl Eichhorn: „Isten Műhelyében”

Az új élet

„Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus. „ (Galata 2, 20)

A hitetlen ember élete a világban zajlik le és énje körül forog. Tápláló forrásai idelent vannak, céljai földiek. Egész életük a birtoklásért folytatott hajszában merül ki. Ha elveszti pénzét vagy javait, az életnek nincs többé vonzóereje számára. Az emberek előtt való tekintély és elismerés körül forog minden. Ha ezeket elveszíti, mindent elveszített. Sokan véget vetnek ekkor életüknek.

Ahol szeretetünk, törekvéseink, gondolkodásunk és gondjaink szálai összefutnak, ott van az életünk. A hit bensőséges kapcsolatba hoz minket Krisztussal. Úgyszólván beleplántálódunk az õ életébe és szoros kapcsolat teremtődik közte és köztünk. Részesei leszünk nemcsak az õ életének, hanem halálának és feltámadásának is. Énünk, mely eddig központi helyet foglalt el, vele együtt a keresztre kerül és meghal.

Krisztus csak a kegyelmet találtak szívében él és uralkodik az eddigi óemberük helyett. Az újjászületett ember nem maga él többé, hanem Krisztus él őbenne.

Önszeretetünk helyét az a szeretet váltja fel,

mely nem követelődzik, hanem ad;

nem uralkodik, hanem szolgál;

nem élvezetekre tör, hanem lemond.

Akkor élünk igazán, ha Krisztus lett az életünk központja és hajtóereje.

Az igazi szeretet

„A parancs célja pedig a tiszta szívből, jó lelkiismeretből

és képmutatás nélküli hitből fakadó szeretet.”

1Timotheus 1,5

Az édesanya együtt szenved gyermekével vagy gyermekéért

és nem gondolja, hogy valami különleges dolgot tesz,

amikor beteg gyermeke ápolásában FELEMÉSZTI ÖNMAGÁT.

Az igazi szeretet gyalázatot, gúnyt és üldöztetést is elhordoz a Megváltóért,

sőt éppen a szenvedés az, mely a szeretet szálait még szorosabbra vonja.

Ha valaki szereti Jézust, sohasem tud betelni azzal,

hogy Igéjét hallgassa és olvassa,

s a vele való közösség lelkének legmélyebb igénye.

 

***

 

Szikszai Béni

Az ébredés akadályai

Sámuel 3: 1-3.

„És a gyermek Sámuel szolgál vala az Úrnak Éli előtt. És abban az időben igen ritkán volt az Úrnak kijelentése, nem vala nyilván való látomás. És történt egyszer, mikor Éli az ő szokott helyen aludt, (szemei pedig homályosodni kezdének, hogy látni sem tudott), és az Istennek szövétneke még nem oltatott el, és Sámuel az Úrnak templomában feküdt, hol az Istennek ládája volt:”

Ebben az igében egymással szembetűnően ellentétes két tényt látunk; mégpedig azt, hogy Éli aludt, az Úr szövétneke pedig még nem oltatott ki. Annak a bizonyítéka ez, hogy attól, hogy ég valahol a szövétnek, vagyis hogy Isten igéje akadálytalanul, tisztán és szépen hirdettetik, attól még lehetséges, hogy a gyülekezet vezetőiben és tagjaiban egyetemlegesen alszik. Így volt ezen a helyen is. A szövétnek égett, a főpap pedig aludt és nem volt kijelentése az Úrnak az egész gyülekezet számára.

Nem arról van szó, hogy nem voltak igehirdetési alkalmak, arról sem, hogy a gyülekezet tagjai nem jártak ezekre az alkalmakra, hanem arról, hogy Isten Szentlelke azt jelentette ki, hogy éghet a szövétnek, hirdettethetik az Ige s a gyülekezet attól egészen nyugodtan aludhat. S ha az újszövetségi részre lapozunk át, a Cselekedetek könyve 25. részének 8-9. Verseire, azt olvassuk, hogy: „Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, ahol egybe valának gyülekezve. Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomván az álom által, aláesék a harmadik rendházból és halva véteték fel."

Ezt az ifjút aztán Pálnak kell életre hívnia. Sok helyen ég a szövétnek a felházban, mégis ifjak és leányok, meg asszonyok és férfiak alusznak és buknak ki az égből az ablakon át, és jönni kell valakinek, aki őket a halálból feltámassza. Az égő szövétnek nem bizonyíték annak, hogy a gyülekezet él.

A teológiai tisztánlátás nem bizonyítéka annak, hogy nem alusznak.

Lehet, hogy vannak szövétnekek a házban, vannak prédikátorok, énekkarok, minden megy, mint a beolajozott gépezet, megtelnek a perselyek adományokkal, mindenki elvégzi azt, ami rá van róva, mégis, ha élő ember lép be a gyülekezetbe, arról szerez meggyőződést, hogy a gyülekezet alszik.

A békesség ugyanis nem az élet és az ébrenlét jele. Az, hogy békesség van valahol, hogy a gyülekezet kapujára kiírták, hogy: békesség; távolról sem jelenti azt, hogy Isten békessége uralkodik a gyülekezetben. Lehetséges, hogy a halálálma, a halál béklyói telepedtek a gyülekezet tagjaira!?

 

 

Impresszum

Anno Domini 2012

május hava

Lelki Oázis

„Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt. Minekutána azért most megigazultunk az õ vére által, sokkal inkább megtartatunk a harag ellen õ általa.” Róma 8,9

 

Angelus Silesius:

A megigazult bűnös

Az ördög rabjaként vonultam

én pórázon…

S mert nagy volt,

egyre csak bűzlött hiúságom.

A mélység volt közel.

Ijesztett a zátony.

Állatként éltem én,

és nem volt Istenem.

Árnyék valék csupán,

halott, bár eleven.

De Krisztusban,

ímé, eljött feltámadásom!

Élővé tett szava,

láncom kettétörött.

Szabad vagyok, szabad,

futnak az ördögök.

Buzgó szívem csupán

Istent keresi mától.

Magam Neki adom.

Bármit tesz is velem

Itt lenn vagy odafenn,

jónak értékelem.

Csak őrizzen meg ő

az újabb elbukástól.

 

 

Programjaink 2012

LELKI OÁZIS TESTVÉRI KÖR

A Pestújhelyi Református Templomban minden hónap második vasárnapján 17 h-tól.

LELKI OÁZIS HÉTVÉGE

2012. május 24-26. 16-19h-ig.

GYERMEKNAP

2012. június 9-én szombaton

RAJZTÁBOR GYERMEKEKNEK

2012. július 3-6-ig

LELKI OÁZIS HÉT KISMAROSON:

2012. július 23-27-ig.

GYÜLEKEZETI BUSZKIRÁNDULÁS AUSZTRIÁBA:

2012. szept. 1. (szombat)

LELKI OÁZIS HÉTVÉGE

2012. szept. 6-8. 16-19h-ig.

 

 

CSODÁLATOS A MI MEGVÁLTÓNK, JÉZUS KRISZTUS!

„Az az indulat legyen bennetek, ami Krisztus Jézusban is megvolt:

mert ő Isten formájában lévén nem tekintette zsákmánynak, hogy egyenlő Istennel,

hanem megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett,

és magatartásában is embernek bizonyult;

megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb,

hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké;

és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére

Filippi 2, 5-11

Csodálatos Megváltónk van!

Csodálatos Megváltónkat megismerni!

Csodálatos Megváltónkkal életünket rendezni!

 

Csodálatos Megváltónkkal élni:

Megmentetnek lenni,

Szeretetében örülni,

Kegyelméért hálát adni,

Jóságát megköszönni,

Békességét tapasztalni,

Vezetésének engedelmeskedni,

Nincs senki ezen a földön, akinek ne lenne szüksége rá!

És milyen kevesen tudják azt, hogy:

Megváltónknál, Jézus Krisztusnál senki sem szereti jobban őket.

 

Mivel oly sokan nem tudják, és nem ismerik a legfontosabbat, ezért természetesen

beleszomorodnak, belekeserednek, belebetegednek,

HIT NÉLKÜL BELEHALNAK ebbe a szomorú embertelen világba.

 

Nélküle minden érték hiányzik!

A törődés, a megbecsülés, a becsület, a tisztesség, az erkölcs, az odafigyelés, az emberszámba vevés...!

Mert a szeretet hiányzik!

Isten szeretete hiányzik nagyon!

Jézus Krisztus hiányzik az életekből!

 

A küldetésünk nem kevesebb, mint az, hogy mindenkivel

megísmertessük Megváltónkat, mert

mindenkinek MEG KELLENE HALLANI a jó hírt!

Az Úr Jézus mondja:

„Bizony, bizony, mondom nektek: aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van: sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.” János 5,24

Trencsényi László

 

***

 

A Krisztusban nyert új élet ismertetőjelei

Szabó Gyula ny. református lelkipásztor

„Ezért ha valaki Krisztusban van, új teremtés az: a régi elmúlt, és íme: új jött létre. Mindez pedig Istentől van, aki megbékéltetett minket önmagával Krisztus által, és nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” 2Korinthus 5,17-18

A világ egyik legnagyobb csodája, hogy a bűntől végzetesen megrontott élet helyett Krisztusban új életet lehet nyerni. Ez legalább is részben, tapasztalati valóság, tehát vannak következményei, látható, észlelhető jelei. A teljesség igénye nélkül, de a Biblia tanítását szem előtt tartva, ezek közül sorolunk fel az alábbiakban, néhányat.

 

l./ Szívből jövő, őszinte, örvendező vallomás arról, hogy én személyesen találkoztam Jézus Krisztussal, személyes Megváltómmal.

2./ Bűn elleni állandó harc, ahogy ez egy megigazult-bűnös emberből kitelik a Szentlélek segítségével. Ennek részletei: A gonosz minden kísértésének igyekszem szüntelen igyekszem ellenállni. Minden tudott, és nem tudott bűnömet kész vagyok naponként, - ha kell percenként - megvallani, megbánni, és arra bocsánatot kérni, elsősorban az Úrtól, de ha kell, emberektől is. Szüntelen törekszem a szent, tiszta életben növekedni.

3./ Istennel, Aki Atyám lett Jézus Krisztusban állandó személyes kapcsolat a Róma 8:16 szerint, ahol az van megírva, hogy„ a Lélek bizonyságot tesz a lelkünkkel együtt, hogy valóban Isten gyermekei vagyunk.” De lásd a Róma 8:14 verset is.

4./ A Szentháromság Isten teljességében külön fontosnak tartom a bűnbocsátó, éltető, üdvözítő „agapé”- szeretet fontosságát. Ebből élek szüntelen, és az az állandó feladatom, hogy ebből minél többet tovább adjak a szeretet kettős nagy parancsa szerint, Máté 22:37-40 szerint, és a szeretet himnusza szerint, ami az 1Kor. l3 részében található.

5./ A Krisztusban nyert új élet ismertető jele az öröm, az igazi öröm. Bár ez itt a földön nem teljes és nem zavartalan, ahogy szól erről 1Péter 1: 6-9. De ha nem adatik kifejezett öröm, a hívő ember új életében akkor is van mindig békesség, remény és vigasztalás.

6./ Az új élet jele a Szentlélek állandó jelenléte a hívő ember életében. Ez tapasztalható főleg abban, hogy az Ige éltető, ható módon szól hozzám. Ezzel együtt a Szentlélek vezet, irányít, tanácsol, biztat, és olykor fékez.

7./ Az új élet jele az is, hogy minden erőltetés nélkül boldogan hiszem az örökéletet, azaz az üdvösséget. E földön az új élet már annak a kezdete, és e földön folyamatosan készülök az oda való megérkezésre.

8./ Az új élet elmaradhatatlan része a hála érzése, és annak folyamatos és szüntelen kifejezése A megváltó kegyelemért - hálából – először is a szívemet adom Neki. De ez azt jelenti, hogy mindenem az Övé. Hála indít minden jócselekedetre, szolgálatra, áldozatra, úgy az emberek felé, mint a Szentháromság Isten felé.

9./ Az új életben ha kell, szenvedek is Jézusért és az Ő ügyéért. Ha szükséges, Jézus erre is ad erőt, és akit szeretek, azért szívesen szenvedek ha kell.

10./ Panasznak, elégedetlenségnek, lázadásnak nem adok helyt az új életben, mert Krisztusnak kegyelme mindenkor, mindenre elégséges. Így igyekszem mindig kimondani, hogy „legyen meg az Ő akarata”, mert tudhatom, hogy minden javamat szolgálja. Róma 8:28

11./ Az új életnek a gyakorlatban a legfőbb jellemzője a szolgálat. A hívő ember számára minden: munka, hívatás - szolgálat. Lelki szolgálatok: imaszolgálat, Igeszolgálat (bizonyságtevés), szeretetszolgálat, példaadás, és különféle hálaáldozatok.

12./ Akinek új élete van, szereti, és gyakorolja is, sokféle formában, a hittestvérekkel együtt a közösséget, mert „egymás hite által épülünk” Róm.1:l0-l2, és „egy test vagyunk” 1Kor. l2 rész

Szabó Gyula ny. református lelkipásztor

 

Carl Eichhorn: „Isten Műhelyében”

AZ ISTENFÉLELEM

„Félelemmel járjátok földi vándorlásotok idejét.” (1 Péter 1, 17)

Gyakran találkozunk olyan keresztyénekkel, akik igen erőteljesen hangoztatják üdvbizonyosságukat,

de nyomát sem találjuk bennük a lelkiismeretességnek,

óvatosságnak és szorongásnak, melyek Isten gyermekeit megilletik.

Az igazi bibliai kegyességet mindig az alázat jellemzi.

Isten õrizzen minket a túlméretezett üdvbizonyosságtól és fölényességtől.

Lehetséges, hogy egyeseknek az „istenfélelem" szó csengése régimódi,

mégis kitartunk amellett, hogy feltétlenül szükséges, hogy a szent Isten előtt a porba roskadjunk és állandóan tudatos legyen bennünk az Õ jelenléte;

félelemmel járjunk az Õ szent orcája előtt.

***

C. H. Spurgeon „Isten ígéreteinek tárháza"

ÜZENET A SÁNTÁKNAK

„A sántákat megsegítem" (Zofoniás 3,19).

Sok a sánta mind a férfiak, mind a nők között. Óránként néha feltűnően sokszor találkozhatunk ilyenekkel. A helyes úton járnak és buzgón igyekeznek haladni rajta, de sánták, és nehezen jutnak előre bicegésükkel.

A menny felé vezető úton sok ilyen nyomorék jár. Talán ezt gondolják magukban: - Mi lesz velünk? Ha megrohan a bűn, a Sátán könnyen letaszíthat minket az útról. Sánták vagyunk, az Úr nem tud belőlünk jó harcosokat faragni, nem tudunk üzenetének fürge hordozói lenni.

Nos, halljátok a jó hírt, sánták! Ő megváltott titeket, és ez nem csekélység. Azt mondja: "A sántákat megsegítem". Megvált minket, sántákat, sutaságunk ellenére felmagasztal. Mindenki azt kérdi majd: - Hogyan képes ez a sánta megfutni a versenyt és elnyerni a koszorút? Csak az Úr mindenható kegyelméből, - vallhatjuk majd, Istent dicsőítve.

Uram, sántít a hitem, az imádságom, a dicséret a számban, a szolgálatom, a türelmem, de kérlek, segíts meg engem! Csak Te tudsz megtartani egy ilyen nyomorékot. Uram, ne hagyj elveszni, mert lemaradtam, kegyelmedből vezess haza engem is, leglassabban haladó zarándokodat!

Ő megígérte, hogy megteszi ezt, ezért Istenben bízva, az imádságban kitartva haladok előre, még ha csípőm meg is rokkant, miként Jákóbé.

***

 

Szikszai Béni igeszolgálata

Isten gyermekének úgy kell mindenüvé eljutnia, mint egy igével telített életnek. Megérzik-e Isten igéje azon, ami belőled származik?

Isten beszéde a szánkban édes, életünket azonban megkeseríti. Nagyon komoly igazság ez. "Vedd és edd meg, és megkeseríti a te gyomrodat, de a te szádban édes lesz, mint a méz." Olyan édes hallgatni az igét, de ha az igét bevetted, egyszer csak megkeserít. Egyszer csak így szólasz: Jaj anyám, minek szültél engem! Egyszer talán odáig is eljutsz, ameddig Jób eljutott: átkozott legyen az a nap, amelyiken azt mondták, fiú születik. Nagy tévedés azt hinni, hogy Isten igéje boldoggá, kiegyensúlyozott nyárspolgárrá tesz. Lehet, hogy beesik a melled, és lázban csillognak szemeid, fáradtan vonszolod magad, mert rajtad van az Úrnak terhe. Egyik-másik prófécia így kezdődik: az Úrnak terhe, amelyet szólott Malakiás vagy Náhum által. Nem tehettek mást, minthogy mondták. Mintha csontjaikba rekesztett tűz lett volna.

Már beverték szádat, mégis szólnod kell, arcul köptek, mégis szólnod kell. Milyen alázatot hordozva járt végig az anyaszentegyház a világban, mennyi vért hullatott, mennyi keresztet szenvedett, mégse tehet mást, minthogy megint kiált. Keserű az ige a gyomrában. Azt jelenti ez, hogy a megevett, bevett ige vajúdást, gyötrelmet okoz.

Lesznek életednek területei, amelyeket könnyezve kell odaadnod. Lehet, hogy álmatlan éjszakák követik az igehallgatást, gyötrődések és szenvedések, mint a szülőasszony kínja. "Bizony, bizony mondom néktek, hogy sírtok és jajgattok ti, a világ pedig örül.,, Vajon próbáltál-e már valamit abból, hogy keserű gyomrodban az ige? Olyan, mint amikor édes borítékba csomagolják a keserű orvosságot. Az Úr tudja jól, hogy az ember nem venné be másképp, azért teszi édessé, hogy aztán mikor bevetted, megragadjon. Nem lehet másképp gyógyítani bűneidet, csak e keserű orvossággal. Nem lehet életedet megmenteni másképp, csak azzal a gyötrő, kínzó szeretettel, mellyel szeret téged.

A táplálkozás nem önmagunkért, hanem azokért van, akikhez küldettünk. Isten gyermeke, kérdi tőled az Úr, kész vagy-e szenvedni azokért, akikhez küld téged Isten. Milyen kínosan jajdul fel Pál a Galata-levélben, amikor így szól: Gyermekeim, akiket ismét fájdalommal szülök. Átélte az első szülés kínját, a vergődést, gyötrődést egy-egy lélekért. Most újra így szól, újra kész vagyok értetek szenvedni. Te hívő élet, kész vagy-e vállalni a szülőasszony kínját? Kész vagy-e gyötrődni, vergődni, nyugtalankodni, imádkozni, könyörögni egy-egy lélek idvességéért? Fáj-e igazán szíved amiatt, hogy mások körülötted elkárhoznak, mélységben, sötétségben járnak. Fáj-e szívednek, belesajgott-e lelkedbe a mások bűne és nyomorúsága?

Térj csak vissza a mennyei látások csodálatos világából a világba. Most az Úr így szól hozzád: vissza a világba! Várnak zúgolódó családtagjaid, békétlenség, nyugtalanság, egy idegroncs, akin néked kellene segítened, egy szerencsétlen, bűnben megkötözött, aki mellett gyötrődve állsz, és nem tudod megoldozni köteleit. Mennyi kín vár, de menj, mert azért táplál téged az Úr, hogy jöjj vissza evilágba, és az Ő küldetésében járván, hirdesd az Ő dicsőségét, az Ő eljövendő országát.

Hirdesd, amíg tart a ma, mert eljő az éjszaka, amikor senki nem munkálkodhatik.

Szikszai Béni: Jelenések könyve

 

 

 

Impresszum

Anno Domini 2012

április hava

Lelki Oázis

Az Úr Jézus mondja:

„Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, ahogyan én szerettelek titeket. Nincs senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja barátaiért.”

János ev. 15, 12-13

***

A történelem sodrában,

mindennek középpontjában áll Jézus keresztje.

Vele vagy ellene? Nem térhetünk ki a válasz elől.

Szívemen viselem-e, hogy a világ őt megismerje, szeresse, kövesse?  J.K.

***

Lelki Oázis hét Kismaroson 2012

Miután közel egy évig kerestünk imádságos szívvel Lelki Oázis hetünk számára megfelelő csöndes, nyugodt pihenőhelyet, rátaláltunk a Pasaréti Református Egyház honlapján a Kismarosi Monostorra, ahol a következőket olvastuk: „A Ciszterci Nővérek Monostora vendégházában Kismaroson sokszorosan is ajándék volt, hogy a Dunakanyar csöndjében lelki közösségben lehettünk együtt.” (A Pasaréti Református Egyházközség, Palló Imre Énekkara)

Fölvettük a kapcsolatot a Monostorral és 2012 márciusában személyesen megtekintettük a helyszínt. Mi is megtapasztaltuk a Nővérek igazi keresztyén testvéri szeretetét, akik ezzel a gondolattal és Ígével fogadnak minden csoportot.

„Ne feledkezzetek meg a vendégszeretetről, mert általa egyesek tudtukon kívül angyalokat fogadtak be szállásra.” (Zsid. 13,2)

A vendégszállást ideálisnak találtuk, zömmel 1-2 ágyas kényelmes szobákkal, nagy étkezővel, és gyönyörű panorámás előadótermekkel. Úgy látjuk tehát, hogy az otthont, „OÁZIST” kereső missziónk 2012-ben Kismaroson megfelelő környezetre, menedékre, befogadásra talált. Hálásak vagyunk az Úrnak, Aki lehetőséget biztosított számunkra, hogy lelki hetünket - egy év kihagyással - újra megrendezhessük.

Tájékoztatjuk kedves Testvéreinket, hogy az immár hatodik Lelki Oázis hetünket ugyanazokkal a feltételekkel hirdetjük meg, mint az eddigieket, tehát nem szedünk részvételi díjat, hanem csupán perselyadományt fogadunk el. Ebből fedezzük a szállásköltséget, és támogatjuk azokat a testvéreinket, akik anyagi okokból nem tudnának részt venni lelkigondozói hetünkön!

 

***

Túrmezei Erzsébet:

HISZEK A SZERETETBEN

Fehér szobánkban napsugarak járnak.

Kék őszi ég, nincs rajt egy kósza felleg.

Szívemben boldog,

halk dallamok kelnek:

Hiszek a szeretetben.

Valamit kérve kértem, várva vártam,

s úgy tusakodtam a keserű "nem"-mel.

Most bízom, s várok békén, türelemmel.

Hiszek a szeretetben.

Hiszek benne, ha nem látom, ha látom,

Hiszek, ha ád és hogyha „nem”-mel éget.

Nem ismerek mélységesebb mélységet.

Hiszek a szeretetben.

Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem

Szétosztogatni édes kötelesség!

Hogy mások is ujjongva hirdessék:

Hiszek a szeretetben.

***

Szikszai Béni igeszolgálata

SZENTEK-E A SZENTEK?

Minden bizonnyal. Nem önmagukban azonban, hanem egyedül a Jézus Krisztusban. A szentség különben is nem jelent mást, mint Istennek szenteltet. A kos vagy a bárány, melyet kiválasztottak a nyájból áldozatra, éppen olyan természetű volt, mint a többi, mégis szent volt, amint az oltárt érintette. Nekünk is van oltárunk, mi is érintettük ezt a véres oltárt a Megfeszített véres keresztjét, azért vagyunk szentek mi is.

Mi is oda köttettünk az oltárhoz, mint az áldozati kos, éppen ezért neki szenteltettünk az Úrnak.

A hívő keresztyén élete olyan, mint a teremtés története. „Lőn este és lőn reggel”. Minden reggelre jött az este, aminthogy lelki életünk minden diadala után jön a keserűség valamilyen formája, de minden estére jön a reggel, amelyik mindig új és dicsőbb teremtettséget hoz. Lelki életünk minden beborulása után meg kell tapasztalnunk, hogy valaki értelmet helyezett a sötét fellegekbe és minél haragosabban volt beborulva lelki életünk ege, annál dicsőbb hajnal tárult fel utána. Bukást újra fölvétetés, magasságot mélység, felhőt napsugár váltogat életünkben. A hívő embernek éppen abban van vigasztalása, hogy mind életében, mind halálában az ő hűséges Urának, a Jézus Krisztusnak tulajdona. Aki egyszer megismerte őt, nem eshetik bűnbe, mert nagyon jól tudja, hogy azoknak, akik Istent szeretik, mindenek egyaránt javukra vannak. Ezt a belső forrongást a János levelének egy csodálatos kijelentése világosítja meg:" Erről ismerjük meg, hogy mi az igazságból vagyunk és így tesszük előtte bátorságossá a mi szíveinket, hogyha vádol minket a szív, mivelhogy nagyobb Isten a mi szívünknél és mindent tud." A folytatása első pillanatra ellentmondás: "Szeretteim, ha a szívünk nem vádol minket, bizodalmunk van Istenhez." Hogyan van ez? Először azért bátorságos a mi szívünk, mert vádol bennünket, másodszor pedig azért, mert nem vádol? Nincs-e itt nagyon éles ellentmondás? A hitetlen számára igen, aki azonban ezeket a dolgokat lélekben átélte már, annak számára nincsen.

A dolog ugyanis úgy van, hogy a bukás után vádol bennünket a szív. Mit jelent ez? Azt, hogy élünk, Isten törődik velünk. Azt, hogy a bennünk levő Szentlélek nyugtalan elesett állapotunk miatt. Mi sem biztosabb jele annak, hogy az igazságból valók vagyunk, minthogy a szívünk vádol bennünket. Vagy próbálja ki akárki, van-e lelki nyugtalansága a természeti embernek azért, mert elkövetett egy szükség hazugságot? Nyugtalan-e azért, mert parázna gondolatai voltak? Sőt akik magukat minden tisztátalanságnak nagy nyereséggel való cselekvésére odaadták, akik nem csak cselekszik a bűnt, de az akképen cselekvőkkel egyet is értenek, vajon nyugtalanok-e mindenféle erkölcstelenségeik miatt? Bizonyosan nem. Míg Istennek hívő gyermekét azonnal vádolja a szív, amint valami olyat tesz, ami Istennek ellenére van, Isten szeretetének legbiztosabb jele a vádaskodó szív.

A szív vádaskodása után következnie kell a következő lépésnek, amikor szívünk nem vádol minket, mert lecsillapodott a Bárány vérében. Vérontás nélkül nincs bűnbocsánat és szívünknek minden vádaskodására csak egy kielégítő választ adhatunk: „Jézus Krisztusnak az Isten Fiának vére megtisztít minden bűntől.” Nem is céloz mást a szív vádaskodása.

Szikszai Béni: Mécsvilág

***

 

„Azért valaki vallást tesz rólam az emberek előtt, én is vallást teszek arról az én mennyei Atyám előtt.” (Máté 10, 32)

A Megváltó iránti hálás szeretet nem hallgathat. Minden megfontolást és aggodalmaskodást le kell hogy győzzön. Az a nagy reménység, mely szívünket betölti, egyszersmind bizonyságtételre indít. De Jézusról csak az tud bizonyságot tenni, aki valóban jól ismeri Őt és tudja, hogy mit kapott benne.

„Istennek legyen hála az Õ kibeszélhetetlen ajándékáért!" - mondotta egyszer az apostol.

És ez az ajándék Jézus Krisztus. El sem lehet mondani mindazt, amit benne kaptunk. Bármilyen sokat beszélünk is róla és magasztaljuk Őt, ennek soha vége nem lehet. „Mert nem tehetjük, hogy amiket láttunk és hallottunk, ne szóljuk.”

Carl Eichhorn

Isten műhelyében

***

 

 

A Z I G A Z S Z E R E T E T R Ő L (János 15:9-17)

 

Szabó Gyula ny. református lelkipásztor

Ma a világ egyik legfontosabb szavával, a „s z e r e t e t” szóval szeretnék foglalkozni. Ha a körülöttünk lévő világban egy kicsit komolyabban széjjel nézünk, és főleg az emberek életét megfigyeljük, rögtön azt látjuk meg, hogy mindenki a s z e r e t e t után vágyik, azt éhezi és azt szomjúhozza, azt keresi, azt kéri, azt várja, sokszor szinte követeli mindenki a másik embertől, sokféle formában. Persze, a legtöbb ember nem tudatosan cselekszi ezt, hanem csak ösztönösen, de mégis teszi, mert a szeretetre mindenkinek úgy van szüksége, mint a levegőre.

De az is igaz, hogy a legtöbbször nem is szeretetnek nevezik már ezt a keresett „kincset” az emberek, hanem segítésnek, megértésnek, jóakaratnak, becsületességnek, emberségnek, jó indulatnak, stb. Ennek a sokféle szóhasználatnak egyrészt az az oka, hogy a szeretetnek sokféle arca van, mivel igen gazdag a tartalma, másrészt pedig már sok ember nem is érti, hogy valójában mit is jelent ez a szó.

E témakört részletezem akkor is, amikor azt említem, hogy a mai időkben, ha van valakiben egy parányi istenhit, a legtöbbször Istennel kapcsolatban a szeretetet keresi. Valahogy így: Ha van Isten, akkor miért nem adja meg nekem ezt, vagy azt. Ha van Isten, miért tűri a gonoszt, és miért enged rám ennyi bajt, szenvedést, stb . De ha már erről említést tettem, akkor még azt is ide kell hoznom, hogy közöttünk is, még a hitben „legkiválóbbak is megbotlanak” (Ézs.4o:30.új ford.), azaz, a hitben elöljárókat is megkörnyékezi a kétségeskedés olykor Isten szeretetével kapcsolatban, a nehéz keresztek, próbák viselése közben. Szóval úgy gondolom, hogy nem túlzok akkor, amikor azt mondom, hogy a környezetünk, szűkebb és tágabb körben, de szinte az egész világ a szeretetéhségtől a szeretet szomjúságtól gyötrődik úgy, mint aki nem kap elég levegőt.

Az életet a szeretet teszi életté. Szeretet nélkül nem is élet az élet. Az életünkben annyi az igazi élet, amennyi szeretet van bennünk. Szeretet nélkül csak „vegetálás”, tengődés az élet. Az életben boldogságot csak a szeretet ad. Tapasztalni lehet, hogy az a boldog ember, akit szeretnek és aki szeret másokat. Tapasztaljuk azt is, hogy a szeretet mindent tud pótolni, de a szeretetet nem pótolja semmi. A szeretet olyan fontos az élet számára, mint a test számára a vérkeringés.

Miután ilyen drámai diagnózist rajzoltam fel a mindennapi életünkről, gondolataim menetének az irányát l80 fokban elfordítom, és talán váratlanul azt a nagy örömhírt szeretném meghirdetni, hogy bármennyire nem találja ez a világ ezt az igazi, éltető, boldogító szeretetet, és sokszor mi is, megtért hívő emberek nehezen találjuk ezt meg, mégis v an i l y e n s z e r e t e t - mégpedig bőségesen! Ennek a forrása pedig éppen a Szentháromság egy örök Isten. Ennek bizonyítására idézem a Bibliából, hogy „…az Isten szeretet.” /1.János 4:8 és 16/ Ez azt jelenti, hogy Istennek a lényege a szeretet, mégpedig úgy, mint ahogy a Nap lényege a minket éltető fény és melegség. Ahogy a Nap az éltető fényét és melegét szüntelenül árasztja reánk, úgy árasztja reánk szüntelen a szeretet Istene az Ő éltető és boldogító szeretetének a melegét és fényét. De ha ezek a csodálatos vigasztaló bibliai üzenetek igazak, akkor joggal jajdulhat fel körülöttünk sok fájdalmas szív, azaz fájdalomtól, csapásoktól, veszteségektől csalódásoktól megterhelt szív, hogy ha ennyire szeret minket Isten, akkor mégis, miért nem találjuk, miért nem tapasztaljuk, azaz, miért nem érezzük ezt a s z e r e t e t e t ?

Jogos ez a kérdés, helyén való és nagyon komoly ez a kérdés ! Most megpróbálok e kérdésre, Isten segítségével bibliai feleletet adni.

Először is azt kell kérnem tőletek, hogy tanuljuk meg először, hogy Istennek kétféle szeretete van: MEGVÁLTÓ ÉS GONDVISELŐ szeretete. Ezzel a két fajta szeretettel kapcsolatban el kell mondanom, hogy bennünk, miközben kérjük, várjuk, igényeljük Isten szeretetének a bizonyítékait, egy nagy tévedésszerű baj támad. Ennek a bajnak az a lényege, hogy mi legtöbbször csak Istennek a gondviselő szeretetét kérjük és igényeljük, Isten pedig e l ő s z ö r a megváltó szeretetében akar minket részesíteni és csak utána, második helyen akarja az Ő gondviselő szeretetét ránk árasztani. Ezt az igazságot adja elénk tömören és érthetően az Úr Jézus a Máté 6:33 versében: „Keressétek először az Ő /Isten/ országát, és igazságát, és ezek is mind megadatnak néktek.”

Tudom, hogy értitek e tömör mondatot, de mégis, további elmélyítés céljából, részletesebben is elébetek kívánom ezt tárni. Ezért mondom azt, hogy mi hajlamosak vagyunk arra, hogy Isten szerető segítségét szinte mindig csak földi, anyagi, és más emberekkel kapcsolatos fájdalmas ügyeinkben kérjük, keressük és várjuk. Isten pedig szinte a legtöbb esetben, sokkal nagyobb veszélyben látja a lelkünket és vele együtt az egész „kerek” életünket, nemcsak rövid úton, hanem hosszú távon is. A lelkünk, az életünk nagy veszélye a bűn, és annak elkerülhetetlen következménye a büntetés már itt a földön és utána az örökkévalóságban is. Mivel ez bármikor utolérhet minket, ezért Isten mindenekelőtt az Ő megváltó szeretetében akar részesíteni minket. Ez azt jelenti, hogy Isten mindenekelőtt azt várja tőlünk, hogy bűnbánattal, sőt megtéréssel, sürgősen keressük, kérjük az Ő megváltó szeretetét. Ha ezt kérjük, ha ezt elfogadjuk, tehát mindenekelőtt ezt megtesszük, akkor utána második helyen, készségesen ránk árasztja, érezteti velünk az Ő gondviselő szeretetét is.

/Példa: egy házban, melynek a teteje lánggal ég, bent játszik egy gyermek, de a gyermek nem tud a veszélyről. A gyermek kikiált szüleinek és kéri, hogy hozzanak neki új játékot. A szülő nem teljesíti a kérést, hanem kiáltozva hívja, sőt kényszeríti, hogy a gyermek minél hamarabb jöjjön ki az égő házból. A veszély elmúltával természetesen készséggel teljesíti a gyermek játékra vonatkozó kérését is a szülő /

Testvéreim! Megmondom nektek őszintén, hogy mindezt, elsősorban a megtért hívőknek és a megtérés előtt állóknak szántam. Azért mondtam ezeket a hívőknek, hogy segítsem őket a Krisztushoz hívogató bizonyságtételben.

Ezt a segítséget így fogalmazom meg:

Testvér, ha találkozol egy Isten szeretetét kereső, azért imádkozó, de ugyanakkor Istenre panaszkodó, sőt Istent vádoló emberrel (tudni illik, hogy őt nem hallgatja meg, őt nem segíti, őt hagyja vég nélkül szenvedni, stb), akkor okvetlen beszélj neki Isten kétfajta szeretetéről, és hangsúlyozd az égő házban játszadozó gyermek példáját, és idézd neki a Máté 6:33 verset! Ezeket elmondva hívogassad őt türelemmel és szeretetteljes szelíd szóval a bűnbánatra, bocsánatkérésre, a kegyelem elfogadására, és utána a teljes életet átformáló Szentlélek befogadására. Ezek után mond el a nagy örömhírt, hogy ha így megtérsz Istenhez, akkor Ő úgy visel gondot rád, hogy még a hajszálaidra is vigyáz, és még az sem eshetik le a fejedről az Ő tudta és engedélye nélkül.

Ezek után azokhoz a testvérekhez fordulok, akik megtért hívőknek vallják magukat, de mégis sok békétlenséget, keserűséget hordanak magukban, mert nem érzik eléggé Isten gondviselő szeretetét földi sorsukban, mindennapi életükben. Az ilyen testvéreknek szeretnék most segítséget nyújtani. De meg kell előre mondanom, hogy ez a segítség kicsit keményen fog hangzani. De kimondom, mert biztos vagyok abban, hogy a hívő ember nem sértődik meg, pláne ha javát akarják. A segítő tanács így hangzik:

A békétlenségednek, megkeseredettségednek sok oka lehet, de valószínű a fő oka az, hogy nem szereted a másik embert. Van, akivel haragot tartasz, van, akit „nem birsz”, van, akit megsértettél, van, akit megkárosítottál, van, aki felett ítélkeztél, vagy valakiről valami pletykát terjesztettél. Testvér, mintha először hallanád, úgy halld meg, hogy a téged igazán szerető Jézus neked is parancsolja ezeket: „….szeresd felebarátodat, mint magadat” Máté 22:39. „Szeressétek ellenségeiteket…. és imádkozzatok értök” Máté 5:44.v. „Magatokért bosszút ne álljatok… a gonoszt is jóval győzzétek meg” Róma 12:l7-21. Ha ezeket meghallod, komolyan veszed, a megszomorított Szentlélek újra átveszi az irányítást az életedben és békés, boldog lehetsz. De a megkeseredett, Istenre panaszkodó, Ő vele elégedetlenkedő testvéreim felé van még egy másik, szintén elég kemény, de jóakaratú, segítő tanácsom. Lehet, hogy gyakorlod a szeretetet mások felé, csak bizonyára az a baj, hogy nem jól szereted az embereket. Arra gondolok, hogy nem Krisztus szerint, és nem az Ő példája szerint szereted őket. De mivel egyikőnk sem lehet biztos abban, hogy ő tökéletesen szereti mindig a felebarátját, ezért döntő útmutatásként hadd írjam a szívetekre alapigénk legfontosabb üzenetét: „ÚGY SZERESSÉTEK EGYMÁST, AHOGY ÉN SZERETTELEK TITEKET” ( Ján. 15:12 vers)

Főleg ezt az egy szót emelem ki, hogy „ÚGY szeressétek egymást.! Tehát nem mindegy, hogyan szeretjük a másikat. Ha csak a magam módján, a magam kénye-kedve, a magam változó hangulata, a magam érdeke szerint szeretem a családom tagjait, vagy éppen a hívő testvéreket, az nem kedves az Úrnak, mert az egyszerűen nem igazi, és nem igazán hasznos szeretet Isten előtt, az Ő országának építésében. Fogadjuk el mindnyájan most azt a leckét, hogy újra kell tanulni az igazi szeretés módját. Ez nem kis lecke és nem lehet egyszerre megtanulni. Erről sokkal több csendes napot, több nyári csendes hetet kellene tartani, és sokkal több gyülekezeti megbeszélést kellene folytatni, és több jó példát kellene egymásnak mutatni. Én, ezek után még egy morzsányi tanítást szeretnék adni nektek, amikor elébetek adom a krisztusi -„agapé”- szeretetnek a 10 ismertető jelét, amit nekünk először is értelemmel meg kellene tanulni, hogy utána a Szentlélek segítségével próbáljuk is ezt megvalósítani a mindennapi életben.

Ez a tíz ismertető jel így hangzik:

Megbocsátó, szelíd, alázatos, áldozatos, önzetlen, befogadó, éltető, boldogító, igaz, és örök. ( persze, nagyon ide kívánkozik az 1. Kor. 13. részből az a 8 „nem”, amit a krisztusi szeretet nem tesz meg azaz, nem cselekszik!)

Befejezésül csak biztatni szeretnék mindenkit, hogy fájlalva ismerjük el, hogy magunktól nem tudunk igazán szeretni másokat, és ugyanakkor kérjük, hogy Isten szeretete áradjon be a szívünkbe a Szentlélek által (Róma 5:5) újra és újra, és vegyen teljesen az uralma alá minket. Ezzel együtt Krisztus iskolájában tanuljunk folyamatosan, igazán szeretni, hogy először is mi élhessünk áldottabb, boldogabb életet, hogy aztán egyre több krisztusi szeretetet áraszthassunk a másik ember felé a családban, gyülekezetben, és mindenütt, ahová az Úr küld minket, a tőle kapott és tanult szeretet továbbadására, szóval és tettel, az Ő dicsőségére, Országának terjedésére.

 

 

 

Anno Domini 2011

december hava

Lelki Oázis

VÁLTOZZATOK MEG!

Jaj azoknak, a kik a gonoszt jónak mondják és a jót gonosznak; a kik a sötétséget világossággá s a világosságot sötétséggé teszik, és teszik a keserût édessé, s az édest keserûvé! Ézsaiás 5,20

Sűrű sötét van mindenfelé, utat keresek az éjben;

Sem csillagfény, sem reménysugár, árnyak suhannak az éjben.

Remegő szívem Hozzád kiált: Uram, halld meg imámat!

Menekvés nincsen, nem is lehet, Uram, csak egyedül Nálad.

Jézus, Te vagy a hajnali fény, Te vagy a nap ragyogása.

Te vagy az Isten lénye maga, arcának tündöklő mása.

És aki Téged már megtalált, szívében ott a béke,

Te lettél annak örökre már oltalma és menedéke.

„Hűtlenül elpártoltak, mint őseik, csalódást okoztak, mint a meglazult íj.”

Zsolt 78,57

Ennek az igének alapján mi is bűnbánattal kérhetjük most a mi Urunkat, hogy bocsássa meg minden hűtlenségünket, vétkünket. Gondoljuk át életünket, mihez, kihez hajoltunk, igazodtunk, idomultunk elvtelenül eddig. Azért okoztunk annyi csalódást, fájdalmat a mi Istenünknek, azért kerültünk olyan szánalmas állapotba, mint a meglazult íj, mert az ördög ravaszságának engedve, szimpatikus kínálataira figyelve, azok letérítettek minket a keskeny útról, a sziklaszilárd igei alapról.

Tartsunk most bűnbánatot és kérjük az Urat, hogy bocsássa meg:

• ha meghidegült és meglazult bennünk a Megváltónk iránti szeretetkapcsolat.
• ha engedtük, hogy az érzéketlenség, a testvérietlenség, a kapzsiság, az irigység, a harag, és a gyűlölet minket is megfertőzzön.
• ha a világi kívánságoknak engedve mi is betévedtünk a mértéktelenség mocsarába, a bűnös kívánságok útvesztőibe.
• ha hagytuk, hogy a sikerorientált világ minket is magával ragadjon.
• ha fontosabb volt számunkra az evilági szórakozás, a munka, a család, az egészség, vagy bármi más, mint az Úr Jézus akarata!

„De még vár az Úr, hogy megkegyelmezhessen. „ Ézs 30, 16

Azt kéri tőlünk ma az Úr, hogy változzunk meg, mert még nem késő! „…változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes.” Rm 12, 2

Trencsényi László

 

 

 

A Lelki Oázis E-mail misszióról

MŰVEM A KIRÁLYNAK SZÓL!

“Fölbuzog szívem szép beszédre.Mondom: művem a Királynak szól.”(Zsolt. 45.2.)

Négy éve vagyok Áldott Krisztus Urunk megváltott gyermeke. Dicsőség és hála érte Istennek! Tizennégy éve dolgozom egészségügyben, hat éve vagyok különböző szakrendeléseken beosztva, naponta más orvossal. Időközben az egyik idősebb orvos kollegával sokat beszélgettünk különféle dolgokról, ami közben a hit dolgai is szóba jöttek és én bizonyságot tettem neki hitemről. Kb. három évvel ezelőtt Karácsonykor elkérte az E-mail címemet, mondván, hogy nagyon sok Power-Point fájlt szokott kapni a barátaitól és szeretné nekem is elküldeni Karácsonyra. Ettől kezdve elkezdett “bombázni” különféle érdekes fájlokkal. Ennek kapcsán én is utánanéztem az interneten elsősorban a hit dolgai felőlieknek. Keresésemre sok szép, gazdag tartalommal rendelkező oldalt találtam. Eleinte csak nézegettem őket, de később elsősorban hittestvéreimmel is megosztottam ezeket. Elkezdtem küldeni őket SOLI DEO GLORIA! címmel.

Tavaly kerültem kapcsolatba Tóthné Lídiával, a szintén nemrég megtért hittestvéremmel, és kezdtünk levelezni egymással, melynek kapcsán nagyon mély testvéri-baráti kapcsolat alakult ki közöttünk, ennek folytán igyekeztem mindig valamilyen szép verset is mellékelni a levelemhez. Talán ennek is köszönhető, hogy Lídia is elkezdett küldeni minden héten „ÁLDOTT ÚJ HETET” címmel Igét, áldást, verset, éneket több testvérnek; erre én is felbátorodtam és azóta minden hétvégén - ha időm engedi – igyekszem küldeni és egyre többektől kapok visszajelzést, hogy mennyire áldott és építő ez a szolgálat és nagyon köszönik a sok szép küldeményt!

Dicsőség mindenért az ÚRnak! SOLI DEO GLORIA! Némethné Ildikó Debrecen

***

„ Áldott a mi Urunk, Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki megáldott minket mennyei világosságának minden lelki áldásával a Krisztusban” Ef.1,3

„Uram szeretem házadat, ahol laksz,dicsőségednek lakóhelyét.”Zsolt.26/8.

A Szentháromság Isten Igéjének szeretete a legfontosabb feltétele annak, hogy szolgálatunkat az ÚR dicsőségére tudjuk végezni. 2011. februárjában kaptam ajándékba Varga Györgyi: Áldáskönyv című gyűjteményét. A bevezető soraiban ezt írja: Ez az áldáskönyv az áldottakhoz szól, és egyben az áldás továbbadására hív. Arra az útra indít, amelyen közösen fedezhetjük föl a létezés gazdagságát, az érintések üzenetét és a határtalan Szeretet erejét. Ezt a felhívást én komolyan vettem és minden testvéremnek, akinek ismerem az E-mail címét hetente küldök áldást a könyvből, egy a héten nekem kedves igével és a keresztény versek gyűjteményéből választott verssel együtt. Egy ideje ki is nyomtatom 10 példányban és szétosztom vasárnaponként a templomban. Az első áldás amit tovább küldtem így szólt:

A te szavadat hallom most, a nekem szóló biztatást. Egy kéz érintésében érzem a pillanat üzenetét. A Te követed ez a szó és ez a mozdulat. Tőled jön az áldás, amely megerősít. Fölemel, tiszta örömmel lelkesít. Reményt és biztatást ad. Útravalót, igazi békességet. Köszönöm, köszönöm ! Gazdaggá tettél.

Tóthné Lídia Budapest, Pestújhely

 

 

MEGTÉRÉSEM

,,Csak az Úrnak nagy kegyelme, hogy még nincsen végünk.

Mert reánk tör, hogy elnyeljen gonosz ellenségünk.

Száz veszéllyel utunk telve nincsen erőnk nékünk.

Csak az Úrnak nagy kegyelme hogy még nincsen végünk."

Halleluja ének

Hiszem, hogy az ÚR már megszületésem előtt kiválasztott engem Jézus Krisztus érdeméért a kegyelemre. A sátán cinizmusára vall, hogy több mint fél évszázadon át a főiskolai és katona éveket leszámítva, szinte minden vasárnap az Úr házában, „szolgálatában” bújtatott engem az ÚR elől. Példa voltam, kaptam dicséreteket, vállveregetéseket mindent, ami tetszett az ördögnek. Könnyezve átélhettem minden mag életének és pusztulásának történetét a saját életemben, csak igazi gyümölcsöket nem engedett a sátán teremni. Arra „gondja volt” a sátánnak, hogy alázattal leborulva az ÚR színe előtt, meg ne vizsgáljam magam az Isten törvényének tükrében.

Egy Piliscsabai csendes hét után életemet végignézve csak önzést, gyilkosságot, hazugságot, paráznaságot, ocsmány bűnöket és kudarcokat láthattam.

Már-már végképp elkeseredve menthetetlenségemen, a sok-sok megigazulásra tett hasztalan próbálkozás után juttatott el az ÚR arra a felismerésre, hogy Jézus Krisztus közbenjárása nélkül bármennyire éltem is eddigi évtizedeken át Isten közelében, menthetetlen vagyok. Abból viszont, hogy az ÚR még egy ilyen nyomorult hitvány férget, mint én sem törölt el a föld színéről, arra a következtetésre jutottam, hogy az én korlátolt elmémmel fel sem fogható, milyen kimondhatatlanul nagy az Isten szeretete és irgalma. Türelme, szeretete és kegyelme olyan hatalmas, hogy még ötvenévnyi álnok, képmutató, gyalázatos bűnáradat után sem utált meg, hanem szelíden hívogat. Hatalmas és fájdalmas leckék után Szent Lelke segítségével ráébresztett, hogy a pusztulásba és kárhozatba rohanok. Vallásosságommal, templomba járásommal, de még szolgálataimmal is csak magam hitegetve, másokat megtévesztve, a sátán hatalmában élek.

Alázatos elé borulás, bűnvallás, bűnbánat és Jézus Krisztus sebeiben való elrejtőzés nélkül, - az Ő igazságos ítélete szerint- csak földi kudarcok, gyalázat, megsemmisülés és az örök kárhozat vár rám.

Számomra még a megtérés is sok-sok bukással, harccal, kudarccal és csak az Úr Jézus kimondhatatlan szeretetével sikerülhetett. Sok-sok alázatos térdre borulás, sírás után még mindig botladozom. A sátán percről - percre csapdát állított és állít és Jézus kezét elengedve én mindannyiszor elbukok. Már régen elfelejtett újabb és újabb bűnök nyomasztó terhét kell sírva, térdre esve Isten elé vinnem. Ó emberem indulatossága, aggodalmai, a test gonosz kívánságai is annyiszor megszégyenítenek Atyám előtt. Restségemmel, szeretetlenségemmel, makacsságommal is annyiszor bántom meg Édesatyámat. Csodálatos viszont, hogy Isten elé leborulva, elsiratva, lerakva a felismert bűneimet, az Ő bűnbocsátó kegyelme milyen békességgel, belső boldogsággal áraszt el vezekléseim után. Nincs számomra nagyobb boldogság, mint Jézus vére által megtisztítva, sebeiben elrejtőzve, - ha fogyatékosan és dadogva is, - de szolgálni és dicsőíteni az Urat. Egyetlen vágyam, hogy ha csak néhány annyit is, de gyümölcsöt teremhessek az én Magvetőmnek.

Budapest, 2011

Nagy Sándor

 

KÁR ÉS SZEMÉT Tanító igehirdetés a Filippi 3:7-11 alapján

Kedves Testvéreim ! Ez az Ige jó segítség most nekünk igyekezetünkben, mert Pál itt a maga lelki életéről, annak növekedési fokozatairól beszél. Így az ő hitélete nekünk útmutatás lehet arra, hogy a Szentháromság Isten ez ige alapján a mi hitünket is növelhesse. Igaz, hogy Pál tömören beszél az ő lelki életéről, de így is ki lehet olvasni az ő személyes vallomásából, hogy amikor ő Krisztus követője és szolgája lett, életének nem jelentéktelen eseménye volt az, amiről alapigénkben beszél, hogy sok minden földi dolgot elhagyott, és azokat ő, bár azok addig kimondott értékek voltak a számára, most „kárnak és szemétnek” ítélte. Sőt arról is beszél, hogy azóta is, ilyen cselekedetre újra és újra sor kerül Krisztust követő életében.

Megtanulhatjuk először is Pál eme vallomásából azt, hogy ha mi is hitüket gyakorló keresztyének akarunk lenni, akkor nekünk is számos hiábavaló és bűnös dologtól el kell szakadnunk és számos földi, látszólagos kincset „kárnak és szemétnek” kell ítélnünk a megtérésünk alkalmával, és utána is, - követve Jézust – folyamatosan kell ilyen döntéseket hoznunk, ha növekedni akarunk a hitben.

Tudom, testvéreim, hogy ez most keményen hangzik, de így kell fogalmaznom, mert Pálon keresztül maga Isten szól így hozzánk. Ennek pedig, hogy ilyen keményen és nyíltan figyelmeztet Isten minket, két oka van. Először is sürgetni akar minket abban, hogy ha még nem döntöttünk igazán Ő mellette, akkor döntsünk minél hamarabb, mert az idő telik, sőt az idő egyszer lejár, talán sokkal hamarabb, mint gondoljuk, és könnyen eljöhet az az idő, amikor már késő lesz. Másodszor azért figyelmeztet minket ilyen határozottan az Úr, mert el kell ismernünk azt, hogy bár hajlunk mindannyian a hit gyakorlására, Jézus követésére, a megtérésre, de ebben nagy akadály igen gyakran az, hogy nem akarunk teljes szívvel elszakadni olyan dolgoktól, amik akadályok lehetnek abban, hogy az Úr Jézust kövessük.

Feltételezem, hogy vannak közöttünk olyanok, akikben mostanában támadt fel a vágy, hogy keressék Istennel a személyes kapcsolatot, akik rendezni szeretnék végre a dolgaikat Istennel, akik szívük töredelmével szeretnének majd legközelebb úrvacsorázni, és Jézus Krisztussal személyesen találkozni. Főleg az ilyen testvérek számára 3 pontban részletesebben is magyarázom, hogy ha Jézust keresed, mit is kell „kárnak és szemétnek” ítélni, azaz mitől kell elszakadni, miben kell megváltozni, és ugyanakkor miben kell megerősödni, természetesen a Szentlélek Isten segítségével.

Az első dolog, amitől el kell szakadnunk, mindenki előtt természetesnek tűnik: a bűnnek minden fajtáját meg kell utálnunk, és azokat meg kell bánni, és meg kell vallani, azokra bocsánatot kell kérni, és azokból való szabadulást kell kérni az Úrtól, hisz Isten a tökéletes tisztaság Istene minden tekintetben. Ő úgy nem tűri el a bűnnek semmilyen formáját, mint ahogy a tűz és a víz nem viseli el egymást.

A második dolog, amit „kárnak és szemétnek” kell ítélni, ha az Úrhoz akarunk megtérni és az Ő gyermeke akarunk lenni, -a körülöttünk lévő bűnös világ és annak sok rosszra csábító hatása. ( A világ Isten teremtett világa ugyan, de tudjuk, hogy betört ebbe a világba a gonosz, és itt orvul garázdálkodva, sok világi dolgot felhasznál arra, hogy minket Istentől elfordítson, és rossza csábítson!) Például a mértéktelen élvezetekkel, szórakozásokkal, a bántás, gyilkolás, káromkodás, csúnya beszéd rontó példájával, és még sok egyébbel, mennyi „világi” dolog visszatart, és elvon minket attól, hogy Istent komolyan vegyük és Istennek tetsző életet éljünk. Pedig ha erre vágyik a szívünk, akkor bizony az előzőleg felsorolt, világi, istentelen dolgoktól el kell szakadnunk, azokat „kárnak és szemétnek” kell ítélnünk.

Az Istennel való találkozás harmadik akadályai nem is a kifejezetten rossz dolgok, hanem mondhatjuk, hogy ezek a közömbös, semleges dolgok, úgy önmagukban. De ezek is akadályok lehetnek a megtérésben, ha azok fontosabbak számunkra, mint maga Isten. Közelebbről ezek akkor akadályozzák a megtérést, ha annyira ragaszkodunk hozzájuk, hogy „bálványozzuk” őket.

Mindig szem előtt kell tartanunk azt, hogy Isten az első és legfontosabb akar a számunkra lenni. Már a Parancsolatokban megmondta, hogy „Én vagyok az Úr, a te Istened, és rajtam kívül nincs más Isten….. Én, az Úr „féltékeny” Istened vagyok, és dicsőségemet másnak nem adom.” azaz mással nem osztom meg! Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy amikor választani kell apró kicsi világi kincsek, világi örömök és Isten között, akkor Isten elvárja, hogy világi múló, pillanatnyi örömökről, kényelemről inkább mondjunk le és azok helyett örömmel ragaszkodjunk első helyen, Istenhez, és az Ő hatalmas, és végtelenül nagy ajándékaihoz! (pl. sötét szobában, ha felgyúl a villany milyen könnyen elfújjuk az előzőleg meggyújtott és addig nagyra értékelt gyertyát!)

Krisztushoz vágyakozó és Őt kereső Testvéreim!

Biztatlak titeket, hogy Pál példája szerint legyetek ti is készek bűnös világi dolgokról, haszontalan földi csillogásokról lemondani, mert ha ezekre készek lesztek, Krisztusban összehasonlíthatatlanul nagyobb és igazi kincsre, igaz és örök boldog életre leltek! Biztatok mindenkit, hogy legyünk készek újra és újra értéktelen szemétnek ítélni a világ múló, pislákoló „gyertya-láng” fényeit és válasszuk örömmel a Krisztusban nekünk kínált igazi, mennyei fényt, mely már itt a földön elkezdi mennyei fényességével beragyogni, meggazdagítani, boldoggá tenni az életünket.

Nagy szomorúságot jelent számomra az, hogy hittestvérekkel beszélgetve gyakran tárul elém olyan kép, hogy sok hívő testvérnek is áldatlan, szegényes, békétlen, küszködő, vergődő az élete. Az ilyen testvér a megtérésekor történt első odaszánást, különböző bűnöktől való elszakadást nem ismétli meg naponként. Így sok világi, földi, testi, ó-emberi fényesség, látszatöröm, látszatgazdagság telepedett meg a szívében. Mondhatjuk úgy, hogy „kétfelé sántikálva” próbálja az Urat követni. Ha volna közöttünk ilyen hittestvér, akire áll ez a jellemzés ő felé kiáltom most hangos szóval: Testvér! Elfelejtetted, hogy Urunk megmondta: „ Senki sem szolgálhat kér Úrnak!” (Máté 6:24) Most vedd nagyon komolyan Urunk figyelmeztető szavát, és tarts „nagytakarítást” a szívedben! Akarj megszabadulni minden bűnös világi, istentelen szokásoktól, a média minden romboló fertőzésétől! Fiatalabbaknak mondom, hogy akarjatok megszabadulni az erkölcstelen világ sok önrontó, önpusztító példájától és kövessétek Pál apostol példáját, aki nemcsak a damaszkuszi úton, hanem hívő élete minden napján szolgálata közben is mindig kész volt arra, hogy „kárnak és szemétnek” ítélje mindazt, ami akadályozta őt Krisztus követésében. Ha ezt cselekedjük mi is megtapasztaljuk, hogy az életünk Krisztusban boldog, áldott, és gazdag élet lesz.

Őszinte, testvéri szívvel kívánom, hogy minden testvérünk boldogan tapasztalja meg ezt a lelki megújulást Isten kegyelme és a Szentlélek hathatós munkája által, meghallva és befogadva az Ige áldott üzenetét. Á m e n .

Szabó Gyula

2o11. szeptember 8.

Bp. pestújhelyi ref. templom

 

 

 

Szikszai Béni gondolatai

AZ ÉNEKLÉSRŐL

A váltság megismerése új énekre indít. Lehetetlenség, hogy aki megismerte, hogy Isten üdvtervébe beletartozik, ne énekeljen új éneket. Még ha nincs is zenei hallása, a szíve akkor is énekel, a lelke ujjong, ha szájával nem is tud, de zeng a szívében a hálaadás, magasztalás.

Ne mondják nékem, hogy miért énekelünk új énekeket, miért nem térünk vissza az 500 évvel ezelőtti énekekhez? Mert új szívet adott Isten, és új éneket fakasztott ajkunkon. Minél inkább terjed az ébredés tüze és kiárad a Szentlélek Isten e világban, annál több új éneket hoz elénk. Új éneket énekel-e ajkad, vagy pedig a régi kopott, ócska dallamokat nyikorgatod, és megszokott körbenjárás az életed, mint a pályán futó lóé!? Az új élet tartalma a megismert és megnyert váltság. Addig nem énekelhetsz új éneket, amíg még nem ismered a váltság titkát.

Énekelheti valaki az éneket a dallamokért, mert vonzódik a füle a zenéhez, de szív szerint énekelni majd akkor tudod az új éneket, amikor megismerted a váltságot, amikor megtelik ezzel a tartalommal, hogy: „Megölettél és megváltottál minket Istennek a te véred által, minden ágazatból és nyelvből és népből és nemzetségből, és tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká; és uralkodunk e földön." Ha valaki ezt az igét részleteire akarja bontani, akkor megtalálja benne az egész keresztyén élet lényegét és titkát, és ezt kell az új éneknek tartalmaznia. Nincs művészet és nincs kultusz, amely pótolhatná Krisztus vérét, a golgotai fakeresztet és az odaszentelt szolgálatot, hogy: „Tettél minket a mi Istenünknek királyokká és papokká." Énekeinknek ezt kell tartalmaznia, hogy járjunk az Úr előtt a világ bűnét és szenvedését hordozván.

Majd mikor énekeled az Úr előtt testvéreidért a könnyes éneket, és majd amikor zeng győzelmi himnuszod, mint Isten királyi gyermekének himnusza, akkor elhiszem, hogy megismerted a váltságot. Akkor nem jön a forrásból édes és sós víz többé, akkor a nyirettyű nem megy többé cigányzenére, hanem csak Istent dicsőítő és magasztaló énekre. Akkor megnémul a szíved, és nem hangzik benne vissza más dallam, csak Istent dicsőítő éneked.

Az angyali seregek és az egész teremtett világ ezért dicséri őt. „

„Látám és hallám a királyi szék, a lelkes állatok és a vének közül sok angyalnak a szavát, és az ő számuk tízezerszer tízezer és ezerszer ezer vala... Sőt hallám, hogy minden teremtett állat, amely van a mennyben és a földön és a föld alatt és a tengerben, és minden, ami ezekben van, ezt mondja vala: A királyi székben ülőnek és a Báránynak áldás és tisztesség és hatalom örökkön-örökké.”

Az angyalok is a váltságért dicsőítik Istent. Elhiszem, hogy szépek azok a dicséretek, amelyek az esőről, széljárásról, az őszi fellegek húzásáról énekelnek egyházi zene kíséretében, mégis azt mondom, hogy az én szívem nem tud másról énekelni, csak Megváltóm szerelméről. Még az angyalok se tudnak másról énekelni, sőt még a csúszó-mászó állatok is erről énekelnek. Erről beszél a halak ficánkolása, az afrikai sötét éjszakát megtöltő oroszlánüvöltés, minden teremtett lény ezért dicséri Istent: A megöletett Bárány váltságáért és szabadításáért. Ezért hajtják meg fejüket a fák, ezért csicseregnek a madarak, és ezért zeng a tízezerszer tízezernyi angyalkarok éneke a mennyben, hogy: „Méltó a megöletett Bárány, hogy vegyen erőt és gazdagságot és bölcsességet és hatalmasságot és tisztességet és dicsőséget és áldást."

E világban trombiták zengnek, hárfák zúgnak pokoli, ördögi, testi zenekultúra szolgálatában éneket. A mennyben nem hallatszik más ének, csak Istendicséret. Ha a te szívedet megváltotta az Úr a maga számára, abban sem hangozhat más. Elképzelhető az, hogy valaki majd a gyöngykapus város aranyutcáin slágerszöveget vagy szép dallamú magyar nótát énekeljen? Lehetetlenség! Akkor pedig nem botor dolog-e valami olyanban gyakorolni magunkat ez alatt a rövid idő alatt itt a földön, aminek odaát úgysincs keletje?

Szikszai Béni (Jel 5,1-14 alapján, megj.: Maran atha, Kálvin kiadó)

 

Lelki Oázis Körlevél

2011 április

*************

NEM VIGYÁZTATOK RÁ!?

„Jaj a pásztoroknak, akik veszni hagyják és elszélesztik legelőm nyáját! - így szól az Úr. Azért ezt mondja az Úr, Izráel Istene a pásztorokról, akik népemet pásztorolják: Ti hagytátok, hogy elszéledjen és szétszóródjon a nyájam, nem vigyáztatok rá. De én számon kérem tőletek gaztetteiteket - így szól az Úr.” Jeremiás 23,1-2

 

A hívő emberek Krisztus szolgái, ezért nem akármilyen felelősséggel vannak felruházva. Ha Jézus tanítványaként elhívásunk, küldetéstudatunk van, akkor a legnagyobb, a legnemesebb, de a legnehezebb munkába álltunk, mert a lelkek mentése lett a feladatunk.

„Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai.”1 Péter 4,10

Gonosz szolga és hűtlen pásztor az, akinek hamis elképzelései vannak a Gazdáról, akinek szívében nincs komoly istenfélelem és elszemtelenedik az ige mellett, ugyanakkor hanyagsága miatt a rábízottakkal sem törődik, azokat nem táplálja, nem őrzi, nem védelmezi és elszéled, szétszóródik, szabad préda lesz a nyájból.

Mi milyen szolgák, pásztorok vagyunk?

Az Úr Jézus Krisztustól kapott felhatalmazással kellene tovább adnunk az egyetlen létfontosságú eledelt, az Isten élő beszédét, azoknak, akiket az Úr ránk bízott! Nem vádolnak-e most bennünket az eltékozolt évek, napok, órák, az elmulasztott lehetőségek, amikor tehettük volna a jót, de nem tettük? „Aki tudna jót tenni de nem teszi, bűne az annak.” Jakab 4,17

Nem szabad kételkednünk vagy elbizonytalanodnunk, de nem szabad elbizakodnunk, vagy elszemtelenednünk sem. Szolgálnunk kell teljes szívvel, mert felelősek vagyunk a nyájért, ezért soha nem vehetjük félvállról az Úr szavát, nem kezelhetjük felelőtlenül a ránk bízottakat.

Szikszai Béni mondta: „Ahhoz, hogy valaki Isten beszédét úgy fogja fel, mint néki szóló, személyes üzenetet, az Ő szolgájává kell lennie. Úrnak kell elismernie Jézus Krisztust!”

Mint Krisztus igazi szolgáihoz illik, legyünk következetesek és hirdessük bátran, tisztán, és alapos pontossággal az életmentő Evangéliumot, nehogy éhen haljanak, vagy a tévtanítók martalékává váljanak a ránk bízottak, hanem legyünk hűségesek és tartsuk mindig szem előtt, hogy a Gazda hazajön, mert az övé itt minden, és Neki kell majd számot adnunk!

Trencsényi László

 

 

Trencsényi László lemondó nyilatkozata a CE alelnöki tisztségről

2011. április 26.

Mivel hónapok óta, sok jószándékú érdeklődés ( de értetlenkedés, vádaskodás is ) történt személyemmel kapcsolatban és mivel nem szeretnék külön mindenkinek hosszasan magyarázkodni, ezért jónak találom, hogy tájékoztassam a Testvéreket arról, hogy a Bethánia CE Szövetség alelnöki tisztségemről és a tagsági viszonyomról való lemondásom nem elhamarkodott döntés volt, hanem alapos megfontolás után, az Úr előtti imádságos szívvel történt. Végleges döntésemről személyesen a Választmány előtt a lehető legnagyobb tisztelettel adtam tájékoztatást, ahol jelen volt a CE Szövetség vezetőségének minden tagja.

Azóta elmondhatom, hogy távozásomat a CE Szövetségből egyáltalán nem bántam meg, sőt nagy megkönnyebbülést, és békességet kaptam az Úrtól, mivel így nem terhel semmilyen felelősség a jelenlegi CE iránnyal kapcsolatban.

Úgy döntöttem tehát, hogy legjobb lesz, ha most megosztom a lemondó nyilatkozatom teljes szövegét minden érdeklődővel, melyből sok minden kiderül, és ezzel a magam részéről véglegesen lezártnak tekintem az ügyet.

Bár a Bethánia tagságról és ezzel együtt minden CE-ben végzett szolgálatról is lemondtam, de ez nem jelenti azt, hogy nem imádkozom érte, sőt a "megújító fogadalom" szövegét nemcsak a Bibliám első oldalán őrzöm, hanem az Úr előtt jó lelkiismerettel szívemben továbbra is vállalom.

Lemondó nyilatkozat

Alulírott Trencsényi László, mint a magyarországi Bethánia CE. Szövetség egyik megválasztott alelnöke e nyilatkozat átadása napján: azaz 2011. április 30-án tisztelettel bejelentem lemondásomat az alelnöki tisztégről és egyben lemondok a CE tagságomról is. Tudjuk, hogy az Úr senkit nem von felelősségre azért, mert nem tagja a CE Szövetségnek, de ugyanakkor tudjuk azt is, hogy minden CE Szövetséges tag az Úr előtt tartozik felelősséggel viselkedésért, minden cselekedetéért, a hívő testvéri közösségért és minden egyes megújító fogadalmáért.

Amint az alelnöki jelölést hosszú vívódás után elfogadtam, átéreztem azt a súlyos felelősséget, amit a mi Megváltónk, az Úr Jézus Krisztus előtt kell hordoznom, ezért volt ennyire szívügyem és ezért ragaszkodtam a Bethánia CE Szövetség eredeti értékeiben való megújulásához. Addig is igyekeztem Isten előtti felelősséggel a közösséget szolgálni, nemcsak igével táplálni, hanem őrizni, védelmezni is különböző elhajlások, vagy külső világi áramlatok ellen, és így volt ez a mostani választási időszakban is. Mélyen megrendített, amikor kiderültek dolgok a CE Szövetség és a Golgota Gyülekezet közötti kapcsolatokról. Amint tudomást szereztem róla igyekeztem mindenben a Bethánia Szövetség Alapszabálya szerint eljárni. Tanúm erre a választási Jelölő Bizottság Elnöke, akivel háromszor is egyeztettem ez ügyben! Figyelemfelhívásom nem irányult senki ellen, hanem épp ellenkezőleg, a CE lelkiség védelmében vállaltam az igazság kimondását, de ezt nem személyeskedve, nem vitatkozva, hanem csupán a tényekre hagyatkozva.

Isten előtti lelkiismerettel kijelenthetem, és szeretnék biztosítani minden CE szövetséges tagot arról, hogy senkinek sem sértettem meg a személyiségi jogait. Őket sem tisztességükben, sem becsületükben, sem hitük miatt, sem „öltözetük” miatt, sem „étkezési szokásaik” miatt, sem kedvenc stílusú „zenéjük” miatt nem sértegettem, senkit nem aláztam meg, senkivel nem „csúfolódtam”, és nem rágalmaztam senkit. Aki ezt másként állítja be, azt az Úr előtti felelősséggel teszi.

Akik ismernek, talán tudják, hogy lemondásom nem megfutamodás. Nem futamodtam meg annak idején sem, amikor közel két évtizedig a hívő testvérekért vállaltam az Úrért való szenvedést (családommal, gyermekeimmel együtt) a hátratételt, a szó szerinti megbélyegzést, az üldözést, pedig akkor még nem is voltam a CE tagja.

Én ezt a közösséget eddig lelki családomnak tekintettem.

Hálát adok Istennek, hogy hat éves szolgálatom, és három éves tagságom alatt sok-sok áldásban részesített itt az Úr. A Bethánia CE Szövetség iránt érzett tisztelet miatt szántam rá magam, a tagságról való lemondásra is, mivel semmiképpen sem szeretném személyemmel megosztani a közösséget.

Az utóbbi napokban szomorúan vettem tudomásul, ahogy egyre inkább mélyül köztünk a szemléletkülönbség a CE jelenével és jövőjével kapcsolatban.

A CE Szövetség megújulása érdekében általam kezdeményezett és alapos részletességgel kidolgozott konkrét javaslataim az elnökségen belül nem találtak támogatásra.

Beláttam, hogy így nem lehet egy szívvel és egy akarattal együtt vinni ennek a sokat próbált közösségnek a terheit.

Lemondásom oka végső soron azon feltétel érvényesülése, melyet a jelölés elfogadásakor kötöttem ki. „..amennyiben köztünk feszültség és komoly nézetkülönbség alakulna ki, és ha az eredeti C.E. irány, kegyesség megerősítésére vagy helyreállítására való javaslataim elutasításra találnak.”akkor távozom! Mindezeket bárki olvashatja az „Új Mustármag”-ban megjelent bemutatkozásomban.

Szeretnék köszönetet mondani mindazoknak, akik megtiszteltek bizalmukkal, amikor engem jelöltek és külön is annak a 81 Testvérnek, akik rám szavaztak. Nekik ismerniük kellett azokat a feltételeket, amellyel a jelölést vállaltam, most pedig tudomásul kell venniük, hogy a békesség kedvéért távozom.

Végezetül pedig megteszem azt, amit Isten felszentelt szolgájaként eddigi gyülekezeteimben újév napján mindig megtettem: „Ha lenne olyan személy, akit akaratlanul is megbántottam, kérem bocsásson meg nekem!” „Bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban.” Efezus 4,32

Én békességben távozom! Bátorítok minden hívő Testvért, a hitéért szenvedést is vállaló gályarab Sélyei István prédikátor bizonyságtételével:

„Győzedelmeskedik, aki a világosságért, Isten vezetésével, a keresztet hordozva, harcol.”

Budapest, Angyal utca 2011. április 26.

Trencsényi László

 

JÖTT A BŰNÖSÖKET MENTENI!

Az Úr Jézus mondja:

„Mert nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bûnösöket a megtérésre.” Máté 9,13

Tudjuk, hogy minden igeolvasásnak, igehallgatásnak mennyei célja van! Valahányszor hittel nyitjuk ki a Bibliát, Isten az Ő szeretetével hív magához és keresi a szívünket a MEGTÉRÉSRE. Engedjük, hogy Igéje most is és mindenkor szíven találjon és megtisztítson.

A legdrágább karácsonyi üzenet az, hogy Jézusban az ÉLET érkezett a földre, aki szeretetével önmagához hívja, és szívére öleli a MEGTÉRŐ bűnösöket. Így ölel magához most minket is, mert mind a mai napig Jézus Krisztus szeretetéből élünk, Aki drága áron váltott meg minket. Azért élünk még, mert Ő eljött a mennyből, hogy a bűnösöket megmentse, meggyógyítsa, életüket rendezze! Jézus ma is hívja a bűnösöket! Boldog, aki engedelmeskedik neki!

Hozzá jönni kizárólag nyitott szívvel érdemes! Soha ne jöjj hozzá megszokásból, közömbös szívvel, vagy félszívvel, de jöhetsz bátran, bármikor könnyek között, bűnbánó szívvel!

Testvér, csak akkor lesz igazi nyugalma a lelkednek, ha őszinte gyermeki hittel rábízod magad, mert akkor a megoldás érkezik zaklatott életedbe. Ahol Jézus van, ott ÉLET van és gyógyulás, ezért most egy őszinte csendes imádságban sorold el az Úrnak fájdalmaidat, sebeidet, gondjaidat. Ő ismeri, hogy hol vérzik az életed, öntsd ki előtte beteg szívedet, mert ma még rendezheted az Úrral összekuszált életedet, megoldatlan dolgaidat. Bízd magad az áldott orvosra, és megláthatod Isten szabadítását.

Úr Jézus segíts, mert Te vagy az ÉLET! Te a bűnösöket menteni jöttél. Kérlek, bocsásd meg bűneimet, és jöjj el az én szívembe, mert tudod, hogy nélküled minden szétesik, haldoklik, összeomlik körülöttem! Kérlek, ments meg! Nélküled nem élet az életem! Lelked által gyógyíts meg, hogy teljes szívvel a tied lehessek. „Gyógyíts meg Uram és meggyógyulok, szabadíts meg és megszabadulok, csak téged dicsérlek.” Jeremiás 17,14

Nincs annál nagyobb öröm, mint amikor Jézus Krisztus útja és a te utad végre MEGEGYEZIK, amikor mindketten azonos irányba haladtok- EGYÜTT, amikor vele járod minden lépésedet- HAZAFELÉ! Tedd a kezed bátran az Úr Jézus Krisztus átszegzett kezébe, és hajtsd a szíved meghitten az Ő megsebzett szívére, mert Ő sebeivel gyógyítgat most is téged!

Ha mindezt megteszed, és vele jársz, meglátod az Isten dicsőségét. Félned nem kell többé, aggódnod nem kell többé, csak hinned kell Benne rendületlenül, és elmondhatod az Ige szavaival: „Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem.” Zsidók 13,6 Isten most Igéje és Szentlelke által téged is menteni akart, fogadd be Őt a szívedbe, hogy végre a drága Megváltó, Jézus Krisztus legyen számodra a legfontosabb ezután, mindenek fölött!

Trencsényi László

***

 

H i t v é d e l e m

Jézus mondja:„Vigyázzatok, hogy meg ne tévesszen valaki titeket!” Máté 24,4

DICSŐÍTÉS ROCKZENÉVEL???

“Mivel a rockzene tipikus elemei, nevezetesen az egyoldalúan testre ható ritmus; a dallam-, összhang- és ritmusrészletek monoton ismétlése; a nagy hangerő és a rendetlen, eksztatikus kifejezés formák ellentmondanak Isten teremtési rendjének, mert ez a zene gyakran kábító és hipnotikus hatású, transzba és pusztító eksztázisba meríti hallgatóságát, és mert a “rock” fogalmához erősen negatív képzetek tapadnak, EZÉRT NEM LÉTEZHET KERESZTÉNY ROCKZENE.”

(Walter Kohli – Rockzene és keresztyén életvitel).

CSERI KÁLMÁN Előszó  dr. Kőrössy Soltész Katalin A „keresztyén” rockzene c. könyvéhez

Amit látunk, hatással van ránk.

Egy véres baleset megrendít, egy erőszakos durva jelenet felkavar, a szeretet gyengéd gesztusai megnyugtatnak. Amit olvasunk vagy hallunk, szintén hat ránk. Hát még ha minden nap, esetleg órákon át hallgat valamit az ember!

Egészen a hatása alá kerülhet annak, amilyen forrásból az származik, aki alkotta, amilyen céllal írta, amit közölni akar vele.

Ifjúsági konferenciákon tapasztalom, hogy vannak fiatalok, akik képtelenek összpontosítani, valami igézetben élnek, lepereg róluk az evangélium és minden értelmes gondolat. Szinte minden esetben kiderül: rendszeresen szoktak hallgatni kemény zenét, s az „megy bennük” akkor is, amikor éppen nincs rajtuk a fülhallgató. S előfordulhat, hogy emiatt nem hallják meg Isten életre hívó szavát sem.

Ennyire nem semleges a zene. Az is felkavar vagy megnyugtat, durva tettekre vagy segítő szeretetre ösztönözhet. Hiszen mást munkál bennünk egy harci induló és egy altatódal. Nem véletlen, hogy az egyik „koncert” után összetörik a berendezést és egymást a hallgatók, a másikról pedig csendesen, elgondolkozva vonulnak ki.

Ez az írás arról szól, hogy van olyan zene, aminek az emberi lélekre mérgező, eldurvító hatása van, mert nem tiszta sem a forrása, sem a mondanivalója, még ha vallásos szöveget írnak is alá. Dr. Kőrössy Soltész Katalin közvetlen tapasztalatai és alapos kutatómunka alapján írta le megállapításait. Kérem az olvasót, mielőtt esetleg legyintene ezekre vagy tiltakozna ellenük, gondolkozzék el az itt leírtakon, s ha úgy találja, segítsen abban, hogy minél kevesebb fiatal kerüljön ilyen romboló hatás alá, illetve akik már abban élnek, megszabaduljanak, és Jézus Krisztus boldog tanítványai legyenek.

Budapest, 1997. nyarán Cseri Kálmán