Segítség a bizonyságtételhez

Vázlatos segítő gondolatok a bizonyságtevéshez

Jézus mondja:  „Nekem adatott minden hatalom mennyen és földön. Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népeket, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak, és a Szentléleknek nevében. Tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam néktek, és íme én tiveletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” Máté 28. 18-20

Nem akarok erről az Igéről részletes igehirdetést mondani, hanem csak szeretném ezzel az Igével bevezetni a most következő beszélgetésünket, úgy, hogy szeretnélek emlékeztetni titeket arra, hogy mi keresztyének, megtért hívő emberek, a megtérésben és újjászületésben nemcsak kegyelmet és új életet kaptunk, hanem kaptunk egy óriási nagy feladatot is. Ez a feladat valóban olyan nagy, hogy mondhatjuk azt, hogy ez porba roskasztó feladat, sőt azt is mondhatjuk, hogy ezt a feladatot a saját erőnkből, a saját képességeinkből nem is tudjuk teljesíteni. - Ennek a nagy feladatnak a lényege az, hogy ne csak a szívünk legfőbb vágya, hanem a mindennapi életünk legfőbb célja is az legyen, hogy embereket Krisztushoz vezessünk, Krisztus tanítványaivá tegyük őket.

Amikor most felelevenítjük magunk előtt ezt az isteni küldetésünket, feladatunkat, külön vegyük tudomásul azt is, hogy ez a feladat szól minden egyes megtért hívő emberhez, és ez alól nincs kivétel! - Nem vagyok én sem kivétel, és nem vagy kivétel Te sem, testvérem! ! ! Csak emlékeztetek mindenkit arra, hogy az egész Biblia alapján, de főleg az 1 Péter 2:9 alapján az „egyetemes papságot" valljuk!

Ezek után csak az a nagy kérdés van előttünk, hogy ezt a nagyon nagy feladatot, mi hívő emberek, vajon végezzük-e ? Ha végezzük, akkor vajon úgy végezzük, ahogy azt Urunk várja tőlünk? - az eredményesség kérdését már fel sem merem tenni, hogy a 322 halleluja ének szerint hány „kéve van a vállunkon"?

A részletesebb helyzet felmérés helyett, engedjétek meg nekem, hogy az előző kérdésekre azt feleljem általánosságban, hogy egyikőnk sem lehet megelégedve önmagával és a missziói munka végzésével.

A szégyenkező bűnbánat mellett örüljünk annak, hogy még tart a kegyelmi idő, és így még van alkalmunk a megújulásra. - Hívlak tehát titeket arra, hogy éljünk a lehetőséggel, és kezdjünk egy őszinte beszélgetésbe, azzal a céllal és vággyal, hogy egymást segítve és tanítva, megújuljunk, nemcsak hitéletünkben, hanem a küldetésünk végzésében is.

További bevezető gondolatnak szánom azt, amikor felvetem a kérdést, hogy mi hívő emberek, vajon tudjuk-e, hogy miért, milyen céllal hívott minket az Úr a gyermekeinek? - Engedjétek meg nekem, hogy a Biblia alapján azt feleljem a kérdésre, hogy az Úr minket, 3+1 céllal hívott el - Éspedig: l./ fiúság, 2./ szolgálat, 3./ üdvösség. E három cél együttes fő célja: dicsőségének magasztalása az Ef.1:6, és 12 szerint.

E cél-csokorból és most kiemelem a másodikat, a SZOLGÁLATOT, és ezzel kapcsolatban megjegyzem azt a sejtésemet, hogy - bár tévednék! - mi hívők, ezt az isteni célt vesszük a legkevésbé „komolyan". Pedig komoly figyelmeztetés rejlik a Máté 7:21-ben, a 20:1-16-ban, a 24:16-ban, és még sok más bibliai Igében is.

Mindnyájan tudjuk, hogy a szolgálatnak a Biblia szerint sokféle formája van, azaz sokféle formája lehetséges minden hívő ember számára. Úgy gondolom, hogy nem cselekszem önkényesen, ha én most a sokféle szolgálatok közül első helyre kiemelem az Ige tovább mondását, továbbadását, a bizonyságtételt.

Ezzel kapcsolatban, be kell számolnom nekem most arról, szégyenkezéssel és bűnbánattal, hogy elsősorban magamból kiindulva, de testvérek őszinte vallomását is figyelembe véve, az nyugtalanít engem már évek óta, hogy erőtelenek, gyengék, sőt néha szinte némák vagyunk ebben a szolgálatban, talán nem is kevesen. - Pedig, a mai időkben, - különös tekintettel a körülöttünk lévő lelki sötétségre, lelki tudatlanságra, - különösen ideje lenne, hogy még a „háztetőkről „ is hirdessük, továbbadjuk az egyetlen, igazi, öröm-üzenetet. Máté 10:27

Ennek az igazságnak a komolyságát, súlyosságát alátámasztja a János 18: 21 vers is és a Márk 8: 38 verse és sok más bibliai Ige is.

Főleg ezek az Igék az utóbbi időkben engem sokat „tanítottak, fedettek és neveltek" /II Tim. 3: 16/, és ezek nyomán alakultak ki bennem a következő, egyszerű, és a testvéreim által is ismert, „segítő gondolatok" a bizonyságtétellel kapcsolatban, melyeket most elébetek kívánok adni. De rögtön hangsúlyozni szeretném azt, hogy az én csak annyi szerepet szánok magamnak, hogy az általatok is ismert, ide vonatkozó bibliai igazságokat, tanításokat igyekszem csokorba összefogni. De ez a „csokor”, tudom, hogy nem teljes. Ezért is került a címbe bele ez a szó, hogy „vázlatos". Ennek nyomán nagyon várom, hogy minden alább felsorolt gondolathoz, részletes megbeszélés keretében; sok kiegészítést és tapasztalatot, és igei meglátást tegyetek hozzá./ azt is örömmel veszem, ha ezeket utólag juttatjátok el hozzám

1./a bizonyságtevéshez mindenek előtt kiválasztott, elhívott és teljesen átadott élet kell! Ez a gyakorlatban, a megtérésben, az újjászületésben mutatkozik meg, ami folytatódik folyamatosan a megszentelődésben. - Bár tévednék, de az a sejtésem, hogy olykor egy-egy megtérés nem elég mély, nem elég átfogó, és a folytatás is nagyon felszínes, és a megszentelődés is nagyon kétséges.

Tanács: vizsgáljuk meg hívő életünk kezdetét: vajon megbántunk, letettünk miden bűnt, és vajon mindent átadtunk az Úrnak a Róma 12: 1-2 szerint?

2./ A bizonyságtevéshez szükséges az, hogy állandóan a Szentlélek uralma és vezetése alatt éljek!- Ez főleg abban nyilvánul meg, hogy az Igét rendszeresen olvasom, tanulmányozom, hallgatom, és annak igyekszem is engedelmeskedni. Ugyanis az Igének engedelmeskedő hívőt tudja és akarja a Szentlélek vezetni és „használni"

Tanács: vizsgáljuk meg: mennyire valóság az életünkben a Róma 8. 14-17, és a Gal. 2.:20. 3.1 A bizonyságtevéshez kell, hogy érezzek elhívatást, külön is a szolgálatra, és így a bizonyságtevésre. Közelebbről: kell, hogy érezzek felelősséget a másik ember megtéréséért és vele együtt az üdvösségéért. - Kell, hogy szinte olyat érezzek, hogy rám bízta az Úr a másik ember lelkét. Kell, hogy érezzem, hogy engem is kiválasztott az eszköznek úgy, mint Pétert a Máté 4: 19 szerint. Kell, hogy úgy érezzek és szóljak, mint Pál a II. Kor. 5: 14-ben, a 18­21 versekben és a Róma 9. 1-5 -ben, a 10: 1-2-ben.

Tanács: ezt a küldetés tudatot kérjük el, fogadjuk el Urunktól.- Olykor nagyon nehéz ennek az útja, de a világ legnagyobb kitüntetése az Úr eszközének lenni.

4./ A legegyszerűbb bizonyságtevéshez is nagyon szükséges, hogy ismerjem, értsem, és a gyakorlati életre alkalmazni tudjam a Bibliát! - mint Istennek ma hozzánk szóló, élő és ható Igéjét, tehát mint az „életnek beszédét", mint az élet KRESZ- könyvét.

Tanács: Olvasd, hallgasd rendszeresen a Bibliát! Kiemelkedő igazságokról készíts jegyzeteket. Jó megtanulni kívülről minél több bibliai Igét!

5./ Igen ajánlatos, hogy reggel, szinte még a szemed kinyitása előtt, az első gondolatodban az Úrnak felajánlod magadat a napi szolgálatra. Kérdezzed: mit akarsz Uram, hogy cselekedjem?- A Biblia melletti csendességedben is mindig kérjed, hogy készítsen fel a napi szolgálatokra, és Ő adja szívedbe és a nyelvedre az Igét, amit majd napközben szólanod kell

Tanács: naponként emlékezz arra, hogy az Úr Jézus tulajdona vagy a Heid. Káté első kérdés-felelete szerint. Emlékezz arra, hogy időd, mindened az Úré, hisz az úr asztalánál sokszor megfogadtad, hogy ezután az Ő dicsőségére élsz! / és nem magadnak!/

 

6./ Ha feltételezhető, hogy a következő percekben, vagy legalább is közelemben, valakinek bizonyságot akarok tenni, vagy „kell" bizonyságot tennem, akkor - legtöbbször -ajánlatos, a lehetőség szerint, átgondolni, körvonalazni a másik ember élethelyzetét, azaz, hogy ki ő, és milyen az élete. Azaz milyen a sorsa, és mi az öröme és mi a bánata. - Ha viszont semmit, vagy alig tudok róla valamit, igen ajánlatos először őszintén érdeklődni a hogyléte felől. A személyes érdeklődés a legtöbb embernek jólesik, mert szeretetre éhes a lelke. Ennek nyomán viszont a legtöbbször megnyílik a szív, és késszé válik a lelke az őszinte „kommunikációra", ami magában hordja a bizonyságtétel elfogadásának a lehetőségét is.

Tanács: tanuljad, gyakoroljad a keresztyéni, őszinte kérdezés tudományát, mert nem kis tudomány, de a maga helyén nagyon fontos! / az alázat és a szeretet a kulcsa!/

7./ Nemcsak az így kezdődő beszélgetéshez, de minden bizonyságtevéshez nagyon szükséges a céltudatosság is a 3./ pont szerint. De emellett nagyon kell a szelídség, az alázat, és az empátia, (együttérzés, sőt helyzetébe beleélés!) és ezek természetes éreztetése. De mindenek felett kell minden bizonyságtételhez az AGAPÉ, Isten, mentő- üdvözítő szeretete, és annak éreztetése

Tanács: Vedd át, tapasztald meg minél mélyebben Isten agapé szeretetét. Értelmeddel is tudj minél többet annak gyakorlatáról, megvalósításáról és továbbadásának lehetőségéről. Sokat mond erről a János 13 r. és 1 János 4. rész.

8./ Az előzőekből következik, hogy soha ne legyünk „erőszakosak" a bizonyságtevésben. Ezzel együtt ne legyünk fölényesek, ne legyünk magabiztosak, ne mondjunk általánosító ítélkezéseket, se másról, se a beszélgető társunkról. Az indulatoskodásnak pedig, nyilvánvaló, hogy egyáltalán nincs helye semmilyen beszélgetésben. - Tehát nem kell erőltetni a hitet soha senkire, hanem csak szelíden felkínálni azt, mint kedves vendégnek a süteményt. Ezzel együtt viszont mindig kész kell lenni arra is, hogy a kínálást nem fogadják el, sőt esetleg bántó módon visszautasítják. - Ilyenkor tudni kell, szintén szelíden elhallgatni, és a látszólagos kudarcunkat jézusi lelkülettel megélni és elhordozni.

Tanács. Tanuljuk a szelídséget és alázatot főleg Urunktól, de Páltól is, aki azt mondta, idős korában is, hogy „bűnösök között első vagyok én" I. Tim.1:15.

9./ A bizonyságtétel alaphelyzetének tekinthető az I.Péter 3: 15,1ó. - Aránylag ritkán kerül arra sor, hogy a Lélek arra indítana, hogy minden előzmény nélkül beszéljek valakinek a hitről. - Az a gyakoribb, hogy „ráfordul a szó", tehát valaki valamilyen megjegyzést, esetleg kérdést tesz fel a hittel kapcsolatban. - Ilyenkor válik a helyzet egyszerre „élessé" a keresztyén ember számára. Ilyenkor kell a keresztyén embernek, „rögtönözve", lényegre törően, értelmesen, Ige-szerűen, és megnyerően megnyilatkoznia. Ez a megnyilatkozás mérhetetlenül fontos lehet, mert egy semmitmondó, mellébeszélő, kiábrándító, ne talán megbotránkoztató megnyilatkozás véglegesítheti valakiben a hittől való elfordulást.

Tanács: Az 5. pont szerint ezért kell minden napra, az ébredéstál kezdve, komolyan felkészülni, imával, Ige-olvasással, elkötelezett szent élettel, a Lélek vezetésére szüntelenül figyelve. - Komoly figyelmeztetés Gyökössy E tanácsa: „úgy élj, hogy kérdezzenek".

10./ Nagy kérdés újra és újra, hogy szóljak, vagy hallgassak. - Ezzel kapcsolatban mondom, hogy a Szentlélek indítását semmi sem pótolhatja ugyan, de olykor némi segítséget nyújthat a következő eszköz- hasonlat alkalmazása az értelem számára: Ha valaki teljesen közömbös, sőt magabiztos, esetleg még fölényes és gúnyolódó is, akkor Legtöbbször „piros lámpa" helyzetben vagyunk. Ilyenkor valószínű, hogy csak a hallgatásnak van ideje, de, természetesen, a jócselekedettel, és a magatartás példájával, és "jó illatával" együtt.

De ha „szorongat a Lélek", „sárga lámpa" helyzetbe hozhatom magamat úgy, hogy magamat megalázva, megkérdezem, hogy „meghallgatod, ha elmondom"? Vagy: „ha megengeded, beszámolok neked arról". - Ha igenlő, megengedő választ kapunk, akkor már „zöld lámpa" helyzetbe kerültünk, és ekkor már szabadon elmondhatjuk a mondanivalónkat. Péld. 25:11

Tanács: A bizonyságtevéshez nagyon kell tehát a körültekintő figyelem, a tapintat és a meggondolás a fentebb említett alázattal együtt, de a Szentlélek konkrét vezetését, indítását soha nem nélkülözhetjük. A gyakorlat, az igyekezet mellett sok imádságra, sok tanulásra van szükségünk.

11./ A bizonyságtétel tartalmáról azt mondhatjuk, hogy az igen változatos lehet embertől és helyzettől függően. De mégis a legalapvetőbb mondanivalónak azt mondhatjuk, hogy ha azt mondjuk el egyszerű szavakkal, hogy mit velem az Úr. Pl. nekem miért volt jó megtérni, és a megtéréssel együtt, milyen gyógyulást, szabadulást, stb. kaptam. Ezekkel együtt, hogy változott meg az életem, és milyen minőségi változásokat élek meg folyamatosan a Jézus követése által. Bibliai példa itt a János 1: 47-ből "jer és lásd meg". János 9: 25-ből:"egyet tudok, noha vak voltam, most látok"

Tanács: mérjük fel, gyűjtsük össze, hogy velünk mit tett az Úr, és mi hogyan tapasztaltuk, hogy tapasztaljuk meg az Ő kegyelmét. Mindig legyünk készen arra, hogy ezt néhány szóban, vagy mondatban emberek előtt elmondjuk, azaz megvalljuk. - Úgyszintén legyünk mindig készen arra, hogy beszéljünk arról, hogy itt vagy ott, ebben vagy abban, velem milyen csodát tett az Úr.

12./ A mai világban gyakran találkozhatunk olyan emberrel, aki magabiztosnak érzi magát, és teljesen közömbösnek mutatja magát a hívő élettel szemben. Ugyan is jó egészsége mellett mindene megvan, és szinte minden kívánsága teljesült eddig az életben. - Az ilyen

Embert, ha meghallgat, és ha a Szentlélek más mondanivalót nem ad, lehet emlékeztetni, arra hogy semmi nincs véletlenül, és minden jó Istentől származik. /Jakab 1: 17/A Róma 2: 4 alapján arra is lehet emlékeztetni, hogy Isten őt, a jóléten keresztül, a hálaadás mellett, megtérésre hívja. - Lehet elgondolkoztatni arról, hogy a jóléte mellett van-e igaz élete, szeretete és boldogsága?

Tanács: Te, mint hívő ember, tisztázd magadban, hogy neked valóban életet, boldogító szeretetet, békességet és üdvösséget jelent Krisztus követése? - ha igen, akkor legyen mindig készen ez a meggyőződésed arra, hogy erről bár melyik percben vallomást tehess mások előtt! !

13./ Bármikor találkozhatunk olyan emberrel is, aki bajban, és súlyos helyzetben- van, és előttünk kitárja sok panaszát, bánatát, esetleg betegségét, vagy gyászát. - Ilyenkor, ha a Szentlélek nem ad más mondanivalót, beszélhetünk neki arról, hogy Isten mindig szeret, és nem gyönyörködik az ember szenvedésében. (Ezékiel 18:32) Isten végső fokon minden eseményen keresztül a szívünk ajtaján kopog, hogy térjünk meg Ő hozzá. ( Jel 3:19,20 ).

Az imádság bajban lévőkért, esetleg bajban lévőkkel együtt, ha elfogadja, mindig hasznos és helyén való. (Jakab 5:14-16)

Tanács: Mivel nem könnyű, sőt nagy felelősség, egy szót is kimondani megpróbált ember felé, ezért igen ajánlatos külön készülni ilyen beszélgetésekre úgy, hogy kigyűjtjük a Bibliából a fontosabb vigasztaló tanításokat, olvasunk ilyen témájú könyveket, és sokat imádkozunk

14./ Bár melyik bizonyságtevő beszélgetésünk során megtörténhet az a csoda, hogy a beszélgető társúnk késznek mutatkozik arra, hogy „megtérjen", azaz, befogadja a szívébe Jézus Krisztust. - Nagy kérdés, hogy ilyen esetben, mi, a bizonyságtevők, alkalmasnak, bizonyulunk-e arra hogy a beszélgető társúnkat oda vezessük, oda segítsük őt Jézushoz, hogy személyes találkozása legyen vele, és átadhassa Neki a szívét és az életét?

Tanács: Mivel életünk legcsodálatosabb és legkitüntetőbb feladat lenne ez, bizony erre folytonosan készülni kell Bibliatanulmányozással, imádkozással és a közösségi élet gyakorlásával. - Csak egy csekély segítségnek szánjuk azt, hogy ide leírjuk a megtérés lépcsőit: 1./ meglátni bűneimet, hogy azok csődbe vitték az életemet. 2./ fájlalva megbánni minden tudott és nem tudott bűnömet. 3./ magamat vádolva belátni, hogy minden rossznak én vagyok az oka. 4./ megvallani elsősorban Istennek minden bűnömet és a bűnösségemet. 5./ töredelemmel kérjem mindezekre a bocsánatot. 6./ akarjam a régi életet elhagyni, akarjak megváltozni, 7./ akarjak új életet kezdeni Jézussal. 8./legyek kész az Igét olvasni és annak engedelmeskedni. 9./ legyek kész szolgáló életet élni. 10./ legyek kész hálás életet élni folyamatosan szóval, cselekedettel és áldozattal.

15./ Minden hívő ember számára legfőbb bizonyságtevési hely a c s a l á d. Egyben ez a szolgálatnak a legnehezebb területe. Sokféle formája lehet ennek, melyekkel itt részleteiben nem tudunk foglalkozni. Hála Istennek, ha megszólalhatunk a családban. De könnyen odaalakul a helyzet, hogy elhallgattatnak minket, vagy belátjuk magunk, hogy jobb hallgatni. A missziói felelősség azonban ilyenkor sem hagyhat alább a szívünkben. Ilyenkor a magatartásúnkat döntően meghatározza az I. Péter 3: 1. 2. és 4-6. ! ! !

Tanács: ilyenkor kell megtanulni szavak nélkül prédikálni az életünkkel, a mindennapi magatartásunkkal, a szolgáló, önzetlen, áldozatos, alázatos cselekedeteinkkel, vagy éppen a hallgatásúnkkal. Ez azt jelenti, hogy a megszentelődés útján kell előre haladnunk szüntelen. Ez mindig kedves Urúnknak, és az ilyen életet Ő gazdagon megáldja, amiből következik, hogy a hűséges életünk jutalma és gyümölcs nem marad el.

16./ Nem elhanyagolható formája a bizonyságtevésnek a hittestvérekkel való lelki beszélgetés. Szinte ott célszerű kezdeni és egyben ott gyakorolni a lelki dolgokról, Igéről való megszólalásúnkat. -Ezért is nagyon fontos, hogy hívő - emberek rendszeresen járjanak hozzászólásos gyülekezeti biblia-órákra és/ vagy, házi biblia-órákra.

Tanács: Hívő emberek keressék az egymással való lelki beszélgetések lehetőségét. Mondják el egymásnak, hogy mit értettek meg a Bibliából és az igehirdetésből üzenetként. Legyünk egymásnak lelkigondozói! ! Vegyük nagyon komolyan a következő Igéket: Róma 1:12., Ef.4:29., Ko1.3:16., I.Thess .4.18.,5:11.

17./ Bizonyságtevő szolgálat nem képzelhető el imádság nélkül. Reggel - ahogy útaltunk rá az 5. pontban - azért kell komoly imádsággal felkészülni az egész napra, mert bármelyik perc adhat alkalmat a megszólalásra. Most arra teszünk hangsúlyt, hogy a bizonyságtétel után nagyon kell kérni, hogy a Szentlélek gondozza a szívekben az elvetett magot. Ha egy lélek „megmozdult" bizonyságtételünkre, nagyon ajánlatos, hogy több testvér is, imádkozzon érte az egyéni csendességében is, de az imaórákon együtt is.

'Tanács: másokért, mások megtéréséért való szüntelen könyörgés, ahogy az előző sorok is ezt tanítják.

18./Ennek a pontnak a tartalma is tanács: buzdítás arra, hogy a bizonyságtevésben, Isten országa terjesztésében legyünk H Ű E K, és kitartóak, minden megfáradás, és elkeseredés nélkül, a látszólagos kudarcok és eredménytelenség ellenére is.

Biztassanak ebben minket a következő Igék: Ézsaiás 55:11., I.Kor.15:58., Zsid.4:12., Fi1.6:17.

 

K. Szabó Gyula ny. ref. lp.

Debrecen, 2oo8