ÜDVÖZÖLJÜK EGYHÁZKÖZSÉGÜNK HONLAPJÁN!

GYÜLEKEZETÜNK TÖRTÉNELEME:

A nagyváradi reformátusokat 1925. január 1-től három parókiális körzetre osztották: az olaszi, újvárosi és velencei részre. Mivel az olaszi rész túl nagynak bizonyult rövid időn belül, úgy határoztak, hogy a réti körzet önálló életlehetőséget kap.
Először 1926. augusztus 8-án Nt. Csernák Béla, az olaszi egyházközség lelkipásztora tart Réten istentiszteletet a Hevesi József kertjében. Jó időben a Hevesi-kertben, rossz időben a Gáll József asztalosmester műhelyében tartották az istentiszteletet. A gyülekezet első kihelyezett szolgálattevője 1927-től dr. Gyenge János, segédlelkész volt. A következő esytendőtől, 1928 januárjától dr. Szabó Lajos lett a gyülekezet első lelkipásztora. Ő 1952-ig volt a gzülekezet lelkipásztora, ekkor több igehírdető kollegájával együtt a Duna-csatornához hurcolják.

A templomépítés mozzanatai:
A városi tanács a Sportstadion mellett 3000 négyzetméter telket adott a gyülekezetnek templom és iskolaépítésre. Ekkor még az olaszi gyülekezettel közös presbitérium csupán egy imaház építését tervezte.
Az alapkövet 1928. augusztus 6-án tették le és még az év december 23-ig be is fejezték a munkálatokat. Az imaházban nagy alagsort alakítottak ki, amely helyet biztosított kulturális rendezvények megtartására. Ezeket a rendezvényeket a megalakult színjátszó csoport szervezete. Létrejött az énekkar, amely a Sztárai Mihály énekes reformátor nevét kapta. Az imaház mellé 1940-ben letették a református iskola alapját.
Az imaházat 1944. szeptember 6-án bombatalálat érte. Az épület kijavíthatatlanul rommá lett. A háború borzalmaitól megrettenve a gyülekezet lelkipásztora, dr. Szabó Lajos családjával együtt elmenekül egy évre Nagyváradról. Sarkadi Pál, az egyházkerület tanácsosa veszi gondozásba a gyülekezetet.
Szeghalmi Bálint, neves építészmérnök 1950-ben elkészíti a lebombázott imaház helyére épülő új templom tervét.
A négy nagyváradi gyülekezet 1952. január 1-től önállósult, minden gyülekezet önálló presbitériumot választott. Ekkortól az építkezést anyagilag segítette a másik három egyházközség, de támogatásával biztosította az épülő templomot a bihari egyházmegye, sőt a királyhágómelléki egyházkerület gyülekezeteinek jelentős része is. A gyülekezet lelkipásztora egy-egy presbiterrel vagy néha a kántorral szolgált a felkeresett egyházközségekben és gyűjtött adományokat.
A parókus lelkipászort, dr. Szabó Lajost 1952. augusztus 8-án deportálták a Duna csatornához. Ezután a lelkipásztori teendőket Bottyán Gyula segédlelkipásztor végezte, Kovács Sándor, az olaszi egyházközség lelkipásztorának felügyelete mellett.
Buthi Sándort 1954. május 24-én iktatták be az egyházközség lelkipásztori tisztségébe.
Az Úr 1954. évének karácsonyán a már ideiglenesen berendezett templomépületben tartják az istentiszteletet.
A templom 32 m magas tornya 1955-ben készült el, ugyancsak ebben az évben helyezték el a harangot, amit a bukaresti Răşcanu mester öntött. A harang szerelékével együtt 825 kg-ot nyom.
A templom felavatására 1956. december 16-án, advent 3. vasárnapján került sor. Ekkor egy emléktáblát helyeztek a templom falára a következő felirattal:


Ez a szent hajlék Isten dicsőségére
1916-1956 között épült.
Felszenteletetett 1956. XII 16-án.
"Ti magatok is mint élő
Kövek épüljetek fel lelki
Házzá- I Pt. 2:5

Az egyházközség élete a templom felépítése után
Buthi Sándor 1961-ben, püspökké választása után elhagyta a gyülekezetet, sőt Bottyán Gyulát, a segédlelkipásztorát is magával vitte. A gyülekezetbe az olaszi egyházközség lelkipásztorát helyezik át, Kovács Sándort.
Kovács Sándor 1964. május 1-én nyugdíjba vonul, július 1-től Bottyán Gyulát hívják vissza a gyülekezetbe.
Az egyházközség 1978-ban vásárol még egy harangot, és ugyancsak ez évben kerül sor a harangok árammal való működtetésének bevezetésére.
A következő évben egy Beszterce környéki szász evangélikus templom Wegeinstein orgonája került az egyházközség tulajdonába.
Az egyházközségtől 1994 július 24-én levált a rogériuszi rész és önálló presbitériumot választott, egyelőre a réti templomban maradva, majd 1999-ben áttelepülve a saját új templomukba.
Bottyán Gyula lelkipásztor 1998-ben kérte nyugdíjaztatását.
A gyülekezet 1999. március 28-án Pálfi Józsefet, az akkori Sulyok István Főiskola lelkipásztorát hívta meg a megüresedett hely betöltésére.
Az egyházközség 1999. október 1-től újabb tervek kivitelezésébe kezdett:
- parókia és gyülekezeti ház építéshez fogott, amely otthont ad a gyülekezet lelkipásztora, segédlelkésze és kántora számára, továbbá helyet biztosít a nőszövetségi-, ifjúsági- és vendégszobáknak, illetve a Csillagocska Alapítványnak.
- az Úr 2001-ik esztendejében református zeneóvoda létesítését kezdeményezte, amit 2002. szeptember 15-től sikeresen működtett.