A Sarkad-Újteleki Református Egyházközség Sarkad város kicsiny, közel hat évtizedes önálló múltra visszatekintő anyaegyházközsége. A Sarkad-Belvárosi Egyházközségtől vált le, mint hajdani filia, történelmi okokból, 1948. október 1-én.
Az újteleki gyülekezet falusias környezetben, 7-8 évtizedes múltra visszatekintő településrészen él. A lakosságnak nincsenek évszázados gyökerei, ebből a szempontból nem követi a falusias jelleget.

Az újteleki rész Sarkadon hagyományosan szegény és vallástalan vidék. Viszonylagos jólétben éltek a telekiek a szocializmus alatt, a működő Cukorgyárra alapozva, de akkor is elidegenedve az egyháztól. A szegénységet a Cukorgyár bezárása visszahozta, növelte. Nagyarányú a munkanélküliség. De nagyfokú a bezárkózás, az egymástól való elidegenedés is. Bár egy-egy sokakat érintő nehéz ügy erős összefogásra is tud serkenteni, ennek tanúi vagyunk.
A templomba járó gyülekezet több mint egyharmada a belvárosból jár ki. Vasárnap délelőttönként átlag 35-45 fő jár istentiszteletre. Fenntartói járulékot és / vagy könyvelt adományt 2007-ben 89 fő fizetett.
Jellemző adat, hogy az újtelekhez tartozó általános iskolában közel 400 diák tanul, közülük 16 hittanos van, s ez már előrelépés az előző évhez képest. A hittanosok nagy részét az óvodások teszik ki, 15-20-vel.

Az Egyházközség az 1948-as vagyonmegosztást követő viták lezárásaként megkapta 1951-ben a sarkadi Körösháti temető teljes tulajdonjogát. (Érdemes megjegyezni, hogy a vitás kérdések békés rendezése érdekében egy 5-5 fős közös bizottságot hoztak létre.) A temető bevétele sokat segített az Egyházközségen az elmúlt évtizedek alatt, de bizonyos mértékben kényelmessé is tette a gyülekezetet. Kialakult az a gondolkodás, hogy a temető tartja el az Egyházközséget.

Sajnos ennek igen káros következményei lettek a gyülekezet életére, különösen az utóbbi húsz évben. A nem hitből, hanem temetőből való élés nem erősítette, sőt határozottan gyengítette a közösségi gondolkodást, szabadjára eresztette a viszálykodást. Ebből lassan kezdünk kigyógyulni.

Az elmúlt hét évben (2003. május 1. - 2010. május 31.) már csak a fél temetőt üzemeltethettük, azaz azt a területet, ami a sajátunk. Természetesen igen nehéz anyagi körülményeket teremtett ez a helyzet.

Sokat küzdöttünk azért, hogy a temetőnket becsületesen, tisztességesen üzemeltessük. Rengeteg energiát fektettünk bele a pontos, naprakész nyilvántartások elkészítésébe, és frissen tartásába. Tőlünk független körülmények végül arra kényszerítettek, hogy a temetőnket adjuk át kezelésre az önkormányzatnak. Nem volt könnyű döntés, de az elmúlt években megérett rá mind a presbitérium, mind a gyülekezet.

Isten kegyelmében bízunk, hogy ő lesz a gyülekezet megtartója. Immár egyre többen valljuk, hogy az önálló újteleki egyházközség létjogosultságát nem a néhány évtizedes történeti múlt, a belvárosi gyülekezettől való kényszerű vagy tudatos elkülönülés, hanem kizárólag a misszióban való fejlődés fogja igazolni.
A gyülekezet missziói fejlődésben jött létre, missziói fejlődésben formálódott, hitből élt és hitből építkezett a korábbi évtizedekben. Újra önmagára csak akkor fog találni, ha újra rátalál arra, Aki kiválasztotta, megváltotta, s Aki ma is gondviselője.

2008. március 1-jén, du. fél 4 után néhány perccel egy orkánerejű vihar letörte a toronysüvegről az 1952-ben készült és 1996-ban az új toronyra is visszahelyezett toronygömböt. A toronygömb nem esett le, hanem fennakadt a hozzá erősített villámhárítón. A Tűzoltóság darus, kosaras gépjárműve segítségével, a tűzoltók emelték le a gömböt. Sajnos a gömbben lévő iratok az idők során annyira elavultak, hogy csak olvashatatlan foszlányok maradtak belőlük.
A letört toronygömb helyett új készült, s március 18-án helyezte fel Magi Balázs hajdúnánási mester. Az új toronygömb nem tartalmaz iratokat.

2007. októberében elnémultak a harangjaink. A harangvezérlő szerkezet olyan meghibásodást szenvedett, hogy teljes felújítást igényelt. A kézi harangozást nem tudtuk megoldani, így hónapokig hallgattak a harangok: sem istentiszteletre, sem temetésre, sem a Mindenható segítségével kivívott nándorfehérvári diadal emlékére nem szólt harangszó Sarkad város teleki részén.
Több árajánlat bekérése után 2008. áprilisában a székesfehérvári Rancz Lajost (Rancz Első Magyar Toronyóragyár Kft.) bízta meg a Presbitérium a munkák elvégzésével. Istennek legyen érte hála, április 24-én, miután a teljes felújításon átment haranglengető szerkezetek és az új programóra megszólaltatták a harangokat, ki tudtuk fizetni a munkálatok teljes összegét.

2008. október 26-án hálaadó napot tartott a gyülekezet. Délelőtt Tóth Imre székkutasi lelkész - aki a gyülekezetből származik - hirdette Isten Igéjét. A lekciót húga, Tóth Márta gyulai kórházlelkész olvasta. Délután Sipos Tas Töhötöm esperes úr hirdette Isten Igéjét a 1Sám 7, 12. alapján: "Mindeddig megsegített bennünket az Úr!- A hálaadó napon egyszerre adtunk hálát az egyházközség 60 éves fenntartatásáért, a felújított toronygömbért, az új haranglengető szerkezetért, továbbá az október hónapban felújított Dessewffy utcai kerítésért és új vaskapuért, valamint a gyülekezeti terem kicserélt két új ablakáért. Soli Deo Gloria!