KRISZTUS KIRÁLYI ORSZÁGÁT KRISZTUS HOZZA LÉTRE
(Sarkad-Újtelek, 2014. május 11.)

Lectio: Zsolt 96, 1-13. v. + Jel 19, 4-10. v.
Textus: Jel 20, 1-6. v.

Énekek: 125/1; 130/1-4; 509/9; 497/7; 331/4; 401/5; 425/1-4;

„És láttam, hogy egy angyal leszállt a mennyből; az alvilág kulcsa volt nála, és egy nagy lánc a kezében. Megragadta a sárkányt, az ősi kígyót, aki az ördög és a Sátán, megkötözte ezer esztendőre, levetette a mélységbe, bezárta, és pecsétet tett rá, hogy meg ne tévessze többé a népeket, amíg el nem telik az ezer esztendő: azután el kell oldoztatnia majd egy kis időre. És láttam trónokat: helyet foglaltak rajtuk, és ítélő hatalmat kaptak azoknak a lelkei, akiknek fejüket vették a Jézusról való bizonyságtételért és az Isten igéjéért; akik nem imádták a fenevadat, sem az ő képmását, és nem vették fel az ő bélyegét a homlokukra és kezükre: ezek életre keltek, és uralkodtak a Krisztussal ezer esztendeig. A többi halott nem kelt életre, míg el nem telt az ezer esztendő. Ez az első feltámadás. Boldog és szent az, akinek része van az első feltámadásban: ezeken nincs hatalma a második halálnak, hanem az Isten és a Krisztus papjai lesznek, és vele fognak uralkodni ezer esztendeig.”

Szeretett Testvéreim!
Minden egészséges lelkű és lelkületű ember, minden egészséges társadalom küzd, harcol a bűn, a visszásságok az emberi életet megrontó indulatok, erők és hatalmak ellen.
Az egészséges lélek egyik ismertetőjele, hogy megborzad a bűntől, megborzad az erőszaktól és megutálja azokat a cselekedeteket, amelyek megrontják a szeretetet, az igazságot, a tisztaságot, a hűséget, jóságot.
Ezt a megborzadást nem lehet megtanulni. Vagy megvan a szívben, vagy nincs. Vagy éljük a józanságot, vagy nem. Pál apostol azt a szót használja a józanságra, amely egyben az egészséges lelket is jelenti.
Azonban éppen az a keserű tapasztalatunk, hogy azt kell észrevennünk magunkról: már mi sem borzadunk meg rengeteg sötét dologtól. Nem rettenünk össze, amikor átlépjük Isten tiszta és tökéletes törvényét. Nem utáljuk már magunk sem azokat a cselekedeteket, amelyek életeket tesznek tönkre. S rá kell jönnünk: magunktól a bűn elleni harcban rendszeresen alulmaradunk. A saját bűneink elleni harcban is. Megrázó, döbbenetes tapasztalataink vannak arról, hogy a beteg, bűnös lelkület hányféleképpen tör ki rajtunk, és a körülöttünk élőkön. Gyakran nem találunk értelmes magyarázatot, miért esik egyik ember a másiknak, miért bántja valaki éppen azokat, akik őt szeretik, akiknek oly sokat köszönhet. Hogyan lehetséges az, hogy a kiszolgáltatottat, a kicsit és a gyengét ahelyett, hogy védenénk, még gyötörjük, kizsákmányoljuk, kisemmizzük, durván, erőszakkal lenyomjuk.
Pedig az értelmünk tudja, mi lenne a helyes, mégsem azt követjük. Megdöbbenünk, amikor valaki ilyet tesz, de észre sem vesszük, hogy mi hányszor veszítjük el hasonlóképpen a józanságunkat, az egészséges lelkületet. Mert sokszor éppen akkor veszítjük el józanságunkat, amikor a legnagyobb szükség lenne rá.
S hányan szenvednek sokszor némán, tűrve a családon belüli erőszakot, a munkahelyi erőszakot, vagy élnek megfélemlítve bűnözők, gonosztevők sötét uralma alatt. Vagy hányan vannak kiszolgáltatva ott, ahol éppen a segítségért folyamodnak, mert nem tudnak eleget tenni a korrupciós elvárásoknak.
S bármennyire nem szeretünk erről beszélni, tudomásul kell venni, hogy olyan erők és hatalmak munkálkodnak ebben a világban, amelyek az élet, a béke, a szeretet, a józanság, az igazság halálos ellenségei. Olyan erők munkálkodnak, amelyeknek értékek nem számítanak, csak hatalom, vagyon és befolyás. És éppen ezek a tapasztalatok kell, hogy rádöbbentsenek: a Sátán nem kitalált mese, nem minden rossznak képi megtestesítője, hanem személyes valóság, kegyetlenül gonosz hatalmasság, aki embergyilkos volt kezdettől fogva.
S aki nem áll ellen a Sátánnak, az menthetetlenül a hatalmába kerül.
De amikor megpróbálunk ellenállni, akkor tapasztaljuk meg igazán, hogy mennyire hatalmában vagyunk máris a Sátánnak, hiszen aki bűnt cselekszik, rabszolgája a bűnnek. És a Sátán nem könnyen engedi el a rabszolgáit.
Éppen a bűn rabszolgaságát már megtapasztalt, a rabszolgaság tényét már tagadni nem kívánóknak vigasztalás a mai bibliai szakasz. Mert a Sátánnak és a sátáni hatalmaknak az uralma véget fog érni. Nem a jó és a rossz kiegyenlített küzdelméről szól a világ. Nem két egyenrangú hatalom áll egymással szemben. A Mindenható Isten, a Bárány Jézus Krisztus és a Sátán nincsenek „egy súlycsoportban”. Éppen ezért bízvást kijelenthetjük azt is, hogy nem a jó és a rossz harmóniája hozza meg a békét és a nyugalmat ennek a világnak.
Ezzel szemben azt hallottuk, hogy egy angyal szállt le a mennyből és kötözte meg a Sátánt, majd a démonok lakóhelyére dobta, pecséttel lezárva a visszautat. S a Jelenések könyvében a pecsét Isten pecsétje. Amit Ő lezár, azt senki ki nem nyitja. — Figyeljék meg a Testvérek! Nem Jézus Krisztus, a dicsőséges Bárány kötözte meg a Sátánt ebben a látomásban adott kijelentésben! Hanem egy angyal. És ez a tény még inkább megmutatja Jézus Krisztus királyi uralmának hatalmát és dicsőségét. Amikor eljön az ideje, Krisztus felhatalmazott szolgája elég, hogy véghezvigye a Mindenható akaratát, a Sátán megkötözését és uralmának megbénítását.
Jézus Krisztus a királyoknak Királya és uraknak Ura! Boldog az, aki felismeri, hogy egyedül Őhozzá érdemes tartozni. Mert nála van a szabadulás minden gonosztól, övé a hatalom mennyen és földön! Jézus Krisztus azért jött, hogy szabaddá tegyen a bűntől és a Sátántól, és boldog az, aki már most elfogadja Jézus Krisztus szabadítását! Mert aki hisz a Fiúban, annak örök élete van. Ha a Fiú megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek!
S amikor a Sátán többé nem tévesztheti meg a népeket, amikor nem ronthatja meg a szeretetet, amikor nem ronthatja meg az igazságot, amikor nem ugraszthatja többé egymásnak a házastársakat, a szülőt a gyermekkel, gyermeket a szülővel, testvért a testvérrel és embertársat az embertárssal, amikor nem fogja többé gyűlölni egyik nemzet a másikat, akkor egy nagyon boldog korszak köszönt már be itt a Földön is. Mert Jézus Krisztus meg fogja mutatni, hogy bár a Sátán sokat rombolhatott és pusztíthatott itt a Földön, valójában soha nem volt az ő birodalma. Mert menny és föld királya, minden láthatónak és láthatatlannak győztes királya most is az Úr Jézus Krisztus.
S ahol Jézus Krisztus királyi uralmát elfogadják, ott meggyógyul, egészségessé válik a lélek, meggyógyulnak, egészségessé válnak a családok, meggyógyulnak és egészségessé válnak a közösségek.
Válaszd Jézus Krisztus királyi uralmát, hogy ő gyógyíthassa meg életedet, lelkedet és lelkületedet!
Olvasunk a Jelenések könyvének elején arról, hogy van, ahol egy közösség Isten népének mondja magát, de valójában a Sátán zsinagógája. S volt, amikor az egyház egy-egy jelentős része úgy élt, mint a Sátán zsinagógája. Volt, amikor egy-egy gyülekezet élt úgy, mint a Sátán zsinagógája. Nincs mit ezen csodálkozni. A Sátán azon van, hogy megtévessze, ha lehet, még a választottakat is. S amelyik közösség nem követi engedelmes alázatossággal Jézus Krisztust, az a Sátán megtévesztő uralmát fogja követni. De éppen ott láthatjuk meg, hogy Jézus Krisztus királyi uralma mindig is itt volt a Földön, hogy a Sátán zsinagógájává aljasuló egyházat is meg tudta újítani, a Sátán zsinagógájává züllött gyülekezeteket is meg tudta gyógyítani. S így jött megújulás, ébredés, reformáció újra és újra az egyházban, a gyülekezetekben.
S ezért is kell folyamatosan imádkoznunk az ébredésért, hogy mutassa meg az Úr Jézus Krisztus királyi hatalmát ma is a gyülekezetekben, az egyházban, magyar népünk közösségében. Mert ahol előretör Krisztus királyi uralma, visszaszorul a Sátán! Mert Krisztus királyi uralma nem csak egyszer majd a mennyben fog megvalósulni, hanem már most jelen van mindenütt és láthatóvá válik mindazok életében, közösségében, akik elfogadják Jézus Krisztust egyedüli Uruknak, megváltójuknak, üdvözítőjüknek.
S akik elfogadják Jézus Krisztust életük urának, azok életében Jézus Krisztus már most munkálja a Lélek gyümölcsét, ami szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás. S mindig, amikor visszatérünk Jézus Krisztus királyi uralma alá, ismét ezek lesznek életünk gyümölcsei Isten Szentlelke által. Ez teszi boldoggá azok életét, akik nemcsak külsőleg hordják magukon Jézus Krisztus nevét, hanem engedik, hogy életük teljességét Jézus Krisztus uralja.
Ne felejtsük el: a Sátán soha nem kérdezi meg, hogy akarjuk-e, hogy rajtunk uralkodjon? Jézus Krisztus azonban nem kényszerrel hajt uralma alá. Megvárja engedelmességünket. Megvárja, míg behívjuk életünkbe. Azonban bolond ember az, aki kizárja életéből az Életnek Urát. Bolond ember az, aki nem hallgat arra, aki mindent szeretetből mond neki. Bolond ember az, aki miközben tudja, hogy eljön az az idő, amikor mindenütt egyetlen uralom lesz: a Krisztus uralma, mégsem akar hozzátérni, mégsem akar benne bízni, mégsem akar hallgatni rá.
Ma sokszor hallani: Ha kimaradsz, lemaradsz. Ha kimaradsz az információs társadalomból, ha kimaradsz az élet élvezetéből, ha kimaradsz a tévéműsorok nézéséből, ha kimaradsz a technika vívmányaiból, ha kimaradsz a divatból, és még sorolhatnám, akkor lemaradsz… De vajon mi lesz azzal, aki kimarad Isten országából? Mi lesz azzal, aki kimarad az Isten szeretetéből? Annyi minden van, amiből nem akarunk kimaradni, s feláldozunk érte tisztességet, szeretetet, igazságot, hűséget, becsületet, magzatokat, gyermekeket, a magunk és mások életét. De amikor Jézus Krisztus kér, hogy adjuk oda magunkat neki, akkor megijedünk, félünk, hogy jaj, mit fogunk veszíteni vele?
Isten szent Igéjében azokról hallottunk, akik készek voltak az életük árán is hűségesek maradni Jézus Krisztushoz. Isten pedig megjutalmazza őket. Mert együtt uralkodnak majd az Uraknak Urával, királyoknak Királyával. S nem ez a legtöbb, hogy együtt uralkodnak vele, hanem az, hogy nem lesz részük a második halálban. Nem kell félniük a kárhozattól, az örök elvettetéstől. — Egy misszionáriustól való ez az idézet, amit már nem egyszer hallhattak a testvérek, de hadd égjen most újra belénk: Nem bolond az, aki odaadja azt, amit úgysem tarthat meg, hogy megnyerje azt, amit senki el nem vehet tőle… Vállaljuk-e Krisztust, bármibe kerül, akár az életünk árán is? Értsék jól a Testvérek: Nem tudom, hogy ha úgy szegezik nekem ezt a kérdést: „Választod-e Krisztust minden áron?”, hogy a válaszomtól földi életem függ, mit válaszolok. Mert előre nem ismerem azt az órát és azt a körülményt. De azt kérem a kegyelmet Istentől, hogy vigyázzon rám, meg ne tagadjam őt sohasem… Adjon erőt, hitet, hűséget Őt választani!
Igen, akik győznek és hűségesen kitartanak Isten kegyelméből Jézus Krisztus mellett, azok együtt uralkodnak vele, Krisztus ezer éves országlásában. Abban az utolsó ítélet előtti időben, amikor Krisztus nyugalmat ad a földön, békét teremt és megmutatja dicsőséges uralmát az egész teremtett világnak. Arról a korszakról van szó, aminek megteremtésére egyedül Jézus Krisztus képes. Voltak idők, amikor emberek próbálták megvalósítani. De ha emberek hirdették meg fanatikus, extatikus módon Krisztus ezeréves országlását, abból mindig valami borzalom jött ki. Mert bűnös ember nem tudja létrehozni itt a Földön Krisztus uralmát. Azt csak Krisztus hozhatja létre. Hogy mikor, az az ő titka. De egyben bizonyos vagyok. Nem lesz egyetlen zuga sem a teremtett világnak, amely kivonhatná magát Krisztus királyi uralma alól. És boldog, aki részese lesz ennek Krisztus oldalán, mert annak nem árt a második halál!
A menny és a föld Istene előtt állunk ebben az órában is. Jézus Krisztus szelíden hív: Jöjj és kövess engem! Légy az én gyermekem, légy az én országom részese. Megváltottalak, neveden szólítottalak, enyém vagy. Bízd rám magadat és én megáldalak, kiteljesítem életed!
Ne habozzunk Krisztus mellé állni! Ne legyen kétségünk afelől, hogy Jézus Krisztus győzelme bűn és halál felett, a mi életünket is megújítja, meggyógyítja, megszabadítja. Imádjuk hát a királyoknak Királyát, uraknak Urát, a dicsőséges Bárányt mindörökké! Ámen.