A SZERETET NEM GERJED HARAGRA, NEM RÓJA FEL A ROSSZAT
(Sarkad-Újtelek, 2011. május 15.)

Lectio: 1Sám 18, 1-12. v. + Lk 23, 24-34. v.
Textus: 1Kor 14, 1a + 1Kor 13, 5b. v.

Énekek: 150/1; 142/1-7; 156; 151; 504/4; 428/1-5;

„Törekedjetek a szeretetre…
… a szeretet… nem gerjed haragra, nem rója fel a rosszat…”

Szeretett Testvéreim!
Pünkösdhöz, az egyház születésnapjához közeledve hangzik immár negyedik hete igehirdetés a szeretetről. Arról a szeretetről, amit nem mi találtunk ki és nem mi tudunk kialakítani. A szeretet Istentől ered, aki szeretet. János evangélista írja ezt a levelében: „Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet” (1Jn 4, 7-8). Milyen legyen a Pünkösdkor születésnapját ünneplő egyház? Olyan, amelyikben jelen van a Szentlélek. De a Szentlélek jelenlétét a jelenlévő szeretet bizonyítja!
Nem a szeretet az Isten. És Istent nem lehet szeretetként leírni. De a kegyelmes, bűnbocsátó, irgalmas, hűséges, türelmes, jóságos, az igazságot szerető és a hamisságot gyűlölő, a gonosszal szembeszálló Isten lényéhez hozzátartozik a szeretet! Arról ismeri meg mindenki, hogy Isten közöttünk van, ha hozzánk tartozik, lényünk része lesz az Istentől, a Feltámadottól kapott szeretet!
Ennek a szeretetnek a titkai tárulnak fel egyre inkább, hétről-hétre. S minél inkább vizsgáljuk a szeretetet, annál inkább nyilvánvaló, hogy ez a szeretet: ajándék. Nem tőlünk, nem belőlünk ered. Végül is ez lesz a vigasztalásunk! Mert ha belőlünk eredne, akkor kétségbe kellene esnünk: erre nem vagyunk, soha nem leszünk képesek! Azonban így, hogy ajándékként kapjuk a Szentháromság Istentől, bátran kérhetjük: Krisztusunk! Add nekünk a szereteted!
S igen, ma azt halljuk először: a szeretet nem gerjed haragra! A szeretet nem jön indulatba! A szeretet nem ingerlődik fel! Ha bántják, ha rágalmazzák, ha vádaskodások érik, ha sérelmek érik, ha megütik, nem ragadtatja el magát, nem vág vissza, nem csapkodja az asztalt, nem kiabál. Nem gerjed haragra.
Hallottuk az Úr Jézus Krisztus szavát, amikor vitték a keresztre, s amikor a keresztre feszítették. Igazságtalanul elítélték. Gyűlölet hangjai, a „feszítsd meg” kiáltásai még ott vannak a fülében. Látja a kétségbeesett asszonyokat sírni. De nem hergeli őket. Nem szól gyűlölettel, nem szól indulattal, csak valami végtelen szomorúsággal a hangjában: „Ne engem sirassatok…”
S amikor megfeszítették, amikor még ott van egész testében a csontokig ható fájdalom, a szegek ütötte sebek kínja, amikor már csak a fájdalom is visszavágásra, indulatra ösztönözne, Jézus könyörög hallható szóval: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23, 34)
Jézus megmutatta, hogy milyen az Istentől kapott szeretet. Ez a szeretet nem háborodik fel, nem lehet kihozni a sodrából. A szeretetet a gonosz nem tudja gonosszá tenni semmiféle eszközzel! Mert ilyen az Istentől kapott szeretet természete!
Mennyire nehéz is ez! Nem vágni vissza, amikor mindenki vagdalkozik körülöttünk! Nem üvölteni, amikor mindenki üvöltözik! Szelídnek maradni, miközben körülöttünk mindenki ellenünk fröcsög! Nem nagy önuralomról van itt szó, hanem arról, hogy Krisztus természete uralkodik rajtunk! Krisztus szeretete diadalmas szeretet! A diadalának a lényege ez: a gonoszt jóval győzd meg! Mi pedig sajnos inkább választjuk pusztán az önuralmat: Azonban magunk erejéből csak lefojtjuk, lefedjük az indulatot: Olyan ez, mint amikor túlfűtjük a kazánt. Bírja egy darabig, de ha nem eresztik le a nyomást, akkor robban! Vagy mint a vulkán, amelyben egy jó ideig gyűl, nő a feszültség, a felszínre kívánkozó magma, s eljön az a pont, amikor már többé nem tud bent maradni. Hányszor törünk ki, robbanunk ki így mi is életünk során! Mert kevés a szeretetünk, erőtlen a szeretetünk ahhoz, hogy fel ne gerjedjünk, ki nem törjünk, indulatba ne jöjjünk! Pedig létezik a szeretetnek olyan szintje, létezik olyan mértéke, olyan formája, amely nem gerjed haragra, nem jön indulatba!
Nos, az Istentől kapott szeretet éppen ilyen. S milyen diadalmas szeretet az, mennyi nyereséggel, győzelemmel megajándékozó szeretet az, amely nem veszti el a fejét akkor, amikor körülötte mindenki kikel önmagából! Nem fordul szembe izzó gyűlölettel azokkal, akik pedig szemrehányást tesznek, ellene fordulnak, és nem enged utat a haragnak és uralkodik indulatain, miközben mindenki másból csak úgy süvít feléje a gonoszság!
Ezt a szeretetet, ezt a fel nem izzó, fel nem fortyanó szeretetet kérjük el Istentől! Kérjük el, hiszen elkérhetjük, mert Isten szeretet és örömmel ad szeretetet azoknak, akik tőle kérik.
De hogyan pereghet le rólunk a sértő szó, a bántó beszéd, a gyűlöletes viselkedés? Hogyan történhet meg, hogy mindez nem hatol a bőrünk alá, a csontjainkba annyira, hogy már nem bírjuk tovább és muszáj üvölteni? Csak úgy történhet meg, hogy mindazt, ami minket ér, azonnal tovább adjuk Megváltó Urunknak! Uram, viseld el ezt bennem! Krisztusom hordozd el mindezt a te nekem adott Lelkeddel! Légy Urrá bennem, és urald az érzéseimet, gyógyítsd a sebeimet, csendesítsd a szívemet! Engedd így át sérelmeidet Jézus Krisztusnak!
Ha valaki tudja magáról, hogy nagyon nehezen tud uralkodni magán, könnyen gyullad haragra, könnyen izzik fel benne az indulat, az kérje még inkább Krisztus szeretetét! Kérjük naponként Krisztus szeretetét: Add nekem Krisztusom a te csendes, tiszta, nyugodt, higgadt szeretetedet!

De nem véletlen, hogy Pál apostol a Szentlélek vezetése alatt a „nem gerjed haragra” után azonnal azzal folytatja: nem rója fel a gonoszt! Nem készít a sérelmekről feljegyzést! Nem írja fel emlékeztetőbe, nem vési memóriájába a bántásokat! Azt a szót használja itt Pál, ami a könyvelésbe való bejegyzést jelenti. Nem veszi fel a számadási iratokba! Nem írja fel az adósság listára, a megfizetendő, visszafizetendő tételek közé!
Hányszor kimondják keserűen: Ezt nem felejtem el neki! Ezt nem felejtem el neked! Ezzel szemben a szeretetről éppen úgy beszél Pál apostol, mint ami eleve nem készít feljegyzéseket. Nem készít feljegyzést, listát a rosszról, arról, amivel ártottak nekünk, a gonosz dolgokról, a jogtalanságról, az igazságtalanságról!
A szeretet tud felejteni. A szeretet tovább lép, anélkül, hogy magával vinné a főkönyvet: Tovább tud lépni anélkül a kényszerérzet nélkül, hogy ezt az adósságot még le kell rónom, ezért még majd fizetnem kell, vagy éppen ezt még számon fogom kérni, és kártérítést követelek érte! A szeretet tud megbocsátani.
Megrendítő volt olvasni egy 1956 után halálra ítélt, majd később életfogytiglanit kapott egykori áldozat visszaemlékezését. Ott volt már azon a soron, ahonnan a halálra ítélteket vitték, a folyosó végén álló vesztőhelyre. Az egyik fiatal fiú, amikor vitték a kivégzésre, így kiáltott fel: Ne álljatok bosszút értem! Milyen súlya volt akkor ennek az igaz hazafi, nemes lelkű, talán éppen keresztyén hiten alapuló kiáltásnak: Ne fizessetek meg nekik értem! Ne vágjatok vissza értem!
Vannak emberek, akiknek elméjében folyamatosan ott vannak az emlékeztetők: ezt tette, ezt mondta! Ezért még vissza kell vágnom! Ezt meg kell bosszulnom! Alighogy meglátunk valakit, már eszünkbe jut, hogy neki még adósok vagyunk egy kemény szóval, egy áskálódó megjegyzéssel, hiszen ő is valamikor ezt vagy azt tette velünk! De a szeretet nem ilyen! A szeretet nem gyűjti fel, nem könyveli el a sértéseket, a bántásokat!
Tehát nemcsak arról van szó, hogy nem gerjed haragra, hanem arról is, hogy később sem akar megfizetni! A szeretet nem azért nem gerjed haragra, mert ki akarja várni a megfelelő időt a visszavágásra. Nem azért uralkodik magán, mert csupán hideg, józan, számító. Nem, a szeretet nem is akar visszavágni! A szeretet nem akar bosszút állni! A szeretet nem gyűjti fel a feszültséget, hogy azután egy alkalmas vagy alkalmatlan időben kitörjön, robbanjon, mindent letaroljon! A szeretet tehát nem gerjed haragra sem a sérelem órájában, sem később! A szeretet nem készít számadási feljegyzéseket.
Éppen ezért olyan fájdalmas, amikor évekkel, évtizedekkel ezelőtti sérelmeket emlegetünk. Meggyalázzuk a kereszten is ellenségeiért imádkozó Megváltónkat, amikor keresztyének vagyunk nevünkben, de mégsem követjük Krisztusunkat, hanem a kapott sebeket őrizgetjük, sérelmeinket emlegetjük hosszú idő után is!
Nem azzal van baj, hogy vannak emlékeink! Nagyon is furcsa lenne, ha mindent mindig elfelejtenénk. Egy egészséges védekezés is az, hogy ahol megégettük a kezünket, ott legközelebb jobban vigyázunk, s ha valaki korábban keresztbe tett nekünk, azzal óvatosak vagyunk egy újabb üzletnél, vagy egy újabb közös ügy intézésénél. A szeretet nem attól szeretet, hogy azzal mi újra és újra kiszolgáltatottá tesszük magunkat. Mivel Isten az egyetlen tökéletes értelem, ezért a szeretet is, ami tőle származik, értelmes. Nem ügyefogyott! Azonban a szeretetben élő ember emlékei nem akadályozzák abban, hogy jót tegyen azzal, aki őt megbántotta. A szeretetben élő ember emlékei nem arra szolgálnak, hogy előkészítsenek egy gonoszságot, egy hazugságot, vagy egy sértést, bántást, esetleg egy igazságtalansággal válaszoljon az igazságtalanságra. Mert a szeretet nem alattomos.
Vannak emlékeink. De ha szeretünk, akkor ezek az emlékek nem arra szolgálnak, hogy ott zúgjanak a lelkünkben, mint apró kis tüzes darazsak, amelyek alig várják, hogy kiszabaduljanak onnan, mint egy darázsfészekből, és csípjenek, harapjanak, ahol csak lehet. Akárcsak egy „kellő helyen” elejtett szóval is…
Mert a szeretet meg tud bocsátani. Meg akar bocsátani. Azaz, ha be is íródik a lelkünkbe egy bántás, egy sérelem, azt mégsem rögzítjük. Vagy ha már valamilyen módon rögzítve lett, mint adósság, azt a megbocsátás erejével jóváírjuk, lenullázzuk. Az Úr Jézus Krisztustól kapott szeretettel így tudunk békességben élni és megbékélni minden emberrel. Így tudunk segíteni ma annak, aki tegnap megbántott. Így tudjuk szeretettel fogadni azt, aki a legutóbbi látogatáskor sok keserűséget hagyott maga után. Így tudjuk testvérként köszönteni azt, aki valamikor ártott nekünk, s így tudjuk örömmel befogadni azt, aki egykor kizavart az otthonából, vagy elűzött a környezetéből. Mert a szeretet nem rója fel, nem könyveli el a gonoszt, a rosszat.
A szeretetben élők közössége nem látványos közösség. Az egyház nem feltétlenül látványos közösség. Ellenben a Krisztus gyülekezete szeretetben élő közösség. És ezért olyan jó benne lenni! Mert a szeretetben élő gyülekezetben mindig jó otthon lenni! Kérjük Isten Szentlelkét, hogy ajándékozzon meg minket a szeretet ajándékával. Legyünk kegyelméből olyan gyülekezet, amely nem jön gonosz izzásba, nem gerjed haragra, nem kiabál és nem vág vissza. Hanem szelíden szolgálva vigyázunk, hogy ne rójuk fel a gonoszt és ne tartsuk számon a sérelmeket, a bántásokat. Mert megbocsátunk, ahogy a Krisztus is megbocsátott nekünk!
Ámen!