MEGAKADÁLYOZOTT MINKET A SÁTÁN
(Sarkad-Újtelek, 2011. október 23._du)

Textus: 1Thessz 2, 17-18. v.

Énekek: 367/1-4; 428/1-5;

„Mi pedig, testvéreim, miután külsőleg, de nem szívünkben, egy rövid időre elszakadtunk tőletek, annál nagyobb vágyódással törekedtünk arra, hogy ismét lássunk titeket. Ezért el akartunk menni hozzátok, én, Pál nem is egyszer, de megakadályozott minket a Sátán.”

Szeretett Testvéreim!

Pál apostol leveleire, bizonyságtételeire annyira jellemző, hogy Istent dicsőíti. Mindenek mögött ott látja az élő Isten munkáját. Gyakran és buzgón tesz vallást arról, hogy az Úr Jézus Krisztusban van a kezdet és a vég. Arra tanít ezzel Isten Igéje, hogy nekünk is szívünkbe kell vésni, szilárdan, teljes meggyőződéssel: egye-dül a Szentháromság Isten a menny és föld ura! Nincs fölötte más hatalom és nincs vele egyenlő hatalom. Mi-vel sem magunkat, sem szeretteinket nem tudjuk megvédeni, nem tudunk mindig mellettük lenni, melléjük állni, mint ahogy a magunk életét sem tudjuk meghatározni, mert sokszor nem azt tesszük, amit szeretnénk, hanem azt, ami jön, ezért szükséges benne élnünk abban a bizonyosságban: Isten tudta nélkül semmi sem törté-nik. Ez a meggyőződés sok félelemtől és sok felesleges önmarcangolástól megment, de alázatossá is tesz Isten előtt.
A felolvasott szakaszban Pál mégis egy másik hatalomról beszél. Arról, hogy a Sátán megakadályozta abban, hogy eljusson Thesszalonikába, a testvérekhez. Megakadályozta nem egyszer, nem kétszer. Őt is, és Timóteust is és Szilászt is. Hosszú ideig egyikőjük sem tudott eljutni Thesszalonikába. S bizony, ismerjük azt az érzést, hogy a rossz hírnél is rosszabb, amikor semmilyen hírt nem kapunk…
Megakadályozott minket a Sátán… Lehetséges ez? Isten az Úr mennyen és földön, és a Sátán mégis megakadá-lyozhatta Pál apostolt, Szilászt (vagy görögös nevén: Szilvánuszt) az utazásában?
Igen, lehetséges. A Sátán, a Gonosz a golgotai kereszten megítéltetett, de még nincs vége. Legyőzetett, de még van ereje pusztítani, rombolni. Ez pedig minket folyamatosan alázatra kell indítson Isten előtt, és arra kell késztessen, hogy soha el ne bizakodjunk!
A mi gonosz ellenségünk még tevékenykedik, és mindent igyekszik megtenni, hogy minket elpusztít-son, tönkretegyen, eltávolítson az élő Istentől. És ha ezt nem tudja megtenni, akkor pedig legalább is meg akar-ja akadályozni munkáink kiteljesedését. Meg akarja akadályozni szolgálatunkat, azt, hogy tegyük a jót szaba-don, örömmel és hálaadással. Mindenképpen útját akarja állni az evangélium terjedésének, de legalább bosszú-ságok sorát akarja okozni az evangélium hirdetése közben, vagy a gyülekezet lelki-testi épülése közben.

Amikor az Úr Jézus Krisztus az Úri imádságra tanította tanítványait, azt is elmondatta velük, és mond-juk mi is: „Ne vigy minket a kísértésbe…”. Ugyanis van, hogy a Sátán kikéri a hívőket, hogy megrostálja: szét-válassza a hűségeset a hűtlentől, a tiszta szívűt a megátalkodott szívűtől, az engedelmest a bűnökben gyönyör-ködőtől. Ki az, aki erre a Sátánnak lehetőséget ad? Csak és kizárólag a Mindenható Isten. De Ő az, akihez for-dulhatunk könyörgéssel: ne engedj át a Sátánnak. Ne engedj bele a kísértésbe! Ne engedj bele, hiszen ki tudja, megmaradok-e benne? Vigyázz reám!

A Sátán azonban itt van ebben a világban, és igyekszik Isten népét elbizonytalanítani. Megakadályozni hívő életét. Megakadályozni az örömét. Megakadályozni a munkáját. Igen, megakadályozta Pált, hogy elmen-jen Thesszalonikába, és áldást vigyen oda.
Nem egyszer imádkoztunk az elmúlt napokban, hogy Gulácsy Lajos püspök úrék, vagy, ahogy ő magát szólítani engedi: Lajos bácsiék el tudjanak jönni ide, Sarkadra. Mert szükségünk volt azokra az áldásokra, ami-ket rajta keresztül adott az Isten! Veszteségünk lett volna, ha nem tudnak eljönni ide!
Pál apostol is tudta, hogy Isten neki ajándékokat adott, amikkel építhette, segíthette volna a gyülekeze-tet. De nem engedte a Sátán. Mert a Sátán igyekszik elvenni az örömünket, igyekszik elbizonytalanítani, arra törekszik, hogy a hívő szív támasz, vigasz, reménység nélkül maradjon.
De Isten Igéje nincs bilincsbe verve! Isten munkáját nem tudja megakadályozni, de fel tudja egy-egy időre tartóztatni. Megfordítva: fel tudja tartóztatni egy-egy időre, útját tudja állni egy-egy időre, de nem tudja megakadályozni, hogy Isten országának ügye előre jusson. Feltartóztatta, megakadályozta Pálékat, hogy eljus-sanak Thesszalonikába, de ennek eredménye lett ez a kedves levél. Ha Pál eljutott volna ehhez a gyülekezethez, valószínűleg nem születik meg ez a levél. De most, kétezer év múltán is építi, gazdagítja hitünket az így megírt levél. Mert tetszett az Istennek, hogy a rosszat is jóra fordítsa.
S így van ez nemcsak a Krisztus utáni I. században, hanem így volt a XX. században és így lesz a XXI. században is. Kádár János két beszédéből jelent meg idézet a napokban az Interneten.
„Mi a klerikalizmus ellen tűzzel, vassal, golyószóróval és börtönnel is harcolunk, mert nálunk nem kle-rikális, tehát papi uralom van, hanem munkás-paraszt uralom…” — Kádár János, 1958
„… mit akarunk mi az egyházzal… most nem úgy lesz, hogy alkalmazkodnak és megmaradnak, hanem alkalmazkodnak és meg fognak szűnni.” — Kádár János, 1960. március 1-jén, az MSZMP PB ülésén
(Forrás: http://mno.hu/belfold/behalozott-egyhaz-6345)

A Sátán szavai voltak ezek, és megmutatja, hogy a Sátán hogyan akarta a magyarországi keresztyénsé-get teljesen megsemmisíteni. Volt eredménye a Sátánnak? Határozottan volt. Megakadályozta az egyház fejlő-dését, a magyar nép lelki fejlődését? Határozottan megakadályozta! Meg tudta semmisíteni az Isten munkáját a Gonosz? Azt már nem! Isten időnként engedi a megrostálást, hogy akik fennmaradtak a rostán, mint jó búza-szem, azok megtanulják: Isten kegyelme tartotta fenn őket, és nem a saját érdemük. Akkor pedig annál inkább dicsőíteni, magasztalni kell az Örökkévalót, és szolgálni, szembeszállni a gonosszal, mert a Gonosz csak egy dolgot tud elképzelni velünk szemben: az elpusztítást! Ha ez így van, mennyivel inkább hirdetnünk kell az evangéliumot, és imádkozni, hogy terjedjen az Ige, terjedjen az evangélium, hiszen csak Krisztus evangéliuma tud megmenteni a Sátán pusztításától!
A Sátán így is, úgy is elpusztítani akar! Akkor pedig álljunk oda Krisztus mellé, vegyük fel a harcot úgy, hogy Jézus Krisztussal a szívünkben élünk, pontosabban mi élünk Jézus Krisztusban. És küzdjünk a Go-nosz minden formájával szemben! Hiszen aki nem száll szembe a Gonosszal, azt végképp maga alá gyűri!

Ma, Budapesten az egyik villamosmegállóban számítógéppel nyomtatott, nagybetűs felírást ragasztott ki valaki: „Halál a klerikalizmusra! Halál a vallásos népbutításra! Pusztuljanak a valláserkölcsi tévtanok!”

Ezek ijesztőek lehetnek. Különösen egy olyan országban, ahol már megtapasztalta az egyház a gyűlöle-tet, az uszítást. Azonban nem megijednünk kell, hanem felbátorodnunk, hiszen ki elhívott, vezérünk, tudjuk, hogy hű, s igaz!
Azért, mert megakadályoz valamiben a Sátán, még nincs vége a harcnak, és nem bukott el Krisztus ügye. Kell tudnunk róla, hogy a Sátán most is ártani akar, de nem kell túl nagy ügyet csinálni belőle. Pál is elintézte egy mondattal: el akartunk menni hozzátok, én, Pál nem is egyszer, de megakadályozott minket a Sá-tán.

Amiért mégis beszélni kell róla: Akármit tesz is a Sátán, az Isten országa ügyét csak megtorpantani tudja, megakadályozni már soha. Mert amikor meg tudta volna utoljára akadályozni, ott a Gecsemáné kertben, akkor az Úr Jézus Krisztus mégis a keserű pohár kiivását választotta, hogy minket az örökéletre megmentsen.
Az Úr Jézus Krisztus legyőzte a Gonoszt. Benne, és csakis benne védve vagyunk a Sátántól! A Sátán-nak van ugyan ereje meggyötörni, és ezt a keresztyénség fogja még tapasztalni, a Sátánnak van ereje akadá-lyozni, de Krisztust legyőzni már soha többé nem tudja!
Ezért: Isten népe bízz és remélj! Ámen!