Kálvin János élete 5. rész

Kálvin János élete.
(Ötödik rész)

A Servet-féle reformációnak szentháromság tagadása új lángra lobbantja Franciaországban a máglyák zsarátnokát. Rőt fényük fenyegetően közeledik Kálvin János felé is, ki újból kezébe veszi a vándorbotot. De élete nem annyira drága, hogy menekülése közben is meg ne álljon Potiersben. Itt a Krisztus után lélekből vágyóknak nemcsak magyarázza az Írást, de úrvacsorát is oszt. E vadregényes táj valamelyik barlangjában, mikor egy alkalommal a mise felől kérdezik meg, kezét a Bibliára téve így szól: "Ez az én misém," majd szemét az égre emelve folytatja: "Uram, ha majd ama napon szememre veted, hogy nem voltam misén, hogy attól elfordultam, azt fogom joggal mondani: Uram, te ezt nem parancsoltad meg. Íme itt van a te törvényed, itt van az Írás. Nincs ebben más áldozatról szó, csupán csak amaz egyetlen áldozatról, mely a kereszten mutattatott be."
A francia reformáció vértanúinak halálhörgése azonban nyomon követi és mindig odébb hajtja, míg végre sok szenvedés után elhagyja hazáját. Előbb Strassburgban, majd pedig Bázelben telepedik le azon eltökélt szándékkal, hogy kerülni fogja életerejét oly igen károsan befolyásoló nyílt harcokat. Azonban, kit szőlőskertjének munkásául választ ki az Úr, a föld legcsendesebb pontján sincs annak nyugalma.
Franciaországból még a kősziklákat is könnyekre fakasztó híreket hoznak a menekülő reformátusok. És Kálvin csak zárkózott, sohasem kőkemény. Ridegnek látszó külseje alatt érző, meleg szív dobog. Ez a meleg szív ott a nyugalmat lehelő városban tollat ad kezébe és megíratja vele nemcsak a XVI. század, de az utánuk következőknek is e nemű leghatalmasabb munkáját az "Institutió Religiónis Christiannae"-t, a "Keresztyén vallás alapvonalai "- t 1535 őszén. A 25 éves Kálvint e munka hamarosan világhírűvé teszi. Lefordítják Európa csaknem valamennyi nyelvére. Magyarul Szenczi Molnár Albert adja ki először 1624-ben. Kálvin ezen főművét I. Ferenc francia királynak ajánlja. Előszavában hatalmas ékesszólással tárja fel a hitújítás szükségeit és ihletett szóval bizonyítja, hogy a reformátusok a trón és a haza leghűségesebb jobbágyai. Mivel ezen felvilágosítása ellenére is tovább folyik francia hitsorsosainak üldözése, azok vigasztalására ezen időtájban előszóval látja el és kiadja rokonának Olevitánnak Biblia fordítását.
Nyugalmat kereső lelke, - mivel a nagy hírneve miatt feltűnés nélkül tovább nem maradhat Baselban, - a reformációval barátkozó Renata hercegnő ferrarai udvarában talál menhelyet. Ferrarából családi ügyeinek rendezése hazájába hívja. Azoknak elvégzése után a vallásszabadság áldott földjére, Németországba készül. Kerülővel, dél Franciaországon keresztül Svájcon át próbálja célját megközelíteni, mivel a közvetlen egyenes út ekkor vad harcok színhelye. Vándor útja közben 1536 júliusában Genfbe ér. Csak egy éjszakát akar ott tölteni, hogy megpihenjen, midőn megérkezéséről Tillet Lajos útján értesül a genfi reformáció előharcosa Farel. Tüstént felkeresi. Feltárja előtte nyíltan a város szomorú helyzetét s kérve kéri, maradjon közöttük. Kálvin gyengeségére, fiatalságára hivatkozva visszautasítja Farel marasztalását, mint egykor Mózes az Úr szavát az égő csipkebokor előtt: amikor Farel valami benső, isteni sugallatra a semmi áron Genfben maradni nem akaró Kálvint kemény szavakkal: "Ha te jobban keresed magadat mint Krisztust, akkor az Úr megátkozza a te tanulmányodat és nyugalmadat" mintegy villámütéssel sújtja le, hogy az mozdulni sem tud. Pár pillanatnyi halotti csend. Kálvin érzi, hogy az Úr keze erősen fogja őt és - marad. (Vége az ötödik résznek)

(090313-szala)