Istentisztelet 2012. május 27-én

Pünkösd I. nap délelőtt (Kereskényi Sándor)

Lekció: ApCsel 2,1-6

Textus: Gal 5,16-17;22-23/a

Szeretett Testvérek!

Hálát adok Istennek azért, mert ilyen sokan vagyunk a templomban. Pünkösd ünnepén. Idén volt 20 éve, hogy elkezdtem lelkészi szolgálatomat. Ez a negyedik szolgálati helyünk, és ez az első gyülekezet, amiben Pünkösdkor ugyanannyian vannak, mint Húsvétkor és Karácsonykor.

Ez azoban nem általános. Sem itthon, sem külföldön. A keresztyénség nem helyez akkora hangsúlyt Pünkösdre, mint a másik, két ünnepre. Hálaadásunk és itteni örvendezésünk mellett tehát kérdés marad: vajon miért vannak a hívek többen a templomban karácsonykor és húsvétkor, mint pünkösdkor? Karácsony Isten testté lett szeretetének, Jézus születésének az ünnepe. Húsvét a feltámadás ünnepe; Isten, bennünket haláltól megváltó terve beteljesedésének örülünk. Aztán, ötven nap múlva eljön Pünkösd. A Szentlélek kitöltése. Isten nagyon is gyakorlatias lépése. Mivel Jézus őmellette van, vele, személyesen, úgy, mint addig, nem lehet találkozni, beszélgetni. „Ki kellett találni" valamit, hogy azok, akik továbbra is szeretnék tartani a kapcsolatot Istennel, ne maradjanak magukban. Ennek érdekében Jézus, ahogy megígérte, elküldte a Szentháromság harmadik személyét: Szentlélek Istent. Jézussal és az Atyával egyenlő, egylényegű; ugyanaz, mint a másik kettő.

Most például Ő, Szentlélek Isten van itt, a templomban. Ő késztetett benneteket arra, hogy a hosszú hétvégén ne az akciós ajánlatoknak engedjetek, hanem neki. Nem ígér kikapcsolódást, lazítást és korlátlan fogyasztást. Azt viszont garantálja, hogy ha engedünk neki, vagyis elfogadjuk az Ő ajánlatát, akkor tartósabb élményben lesz részünk, mint a megvásárolható kínálatok átélését követően.

Miért is nem vagyunk még többen a templomban pünkösdkor, mint karácsonykor és húsvétkor? Pedig nem is kell annyit főzni, takarítani, vásárolni, mint december vége felé vagy később, a locsolkodás örömmámorában. Pünkösdkor kevesebb családtagot látogatunk és képeslapot sem írunk.

Úgy tűnik, Jézus, egész földet betöltő jelenléte, Szentlelke kiáradása nem tűnik olyan izgalmasnak, mint a betlehemi jászol, vagy a húsvéti, üres sír.

Pedig, a pünkösdi Szentlélek elfogadásán áll, vagy bukik Karácsony és Húsvét, egyénre gyakorolt hatása is. Az tudniillik, hogy változást hozott-e az életemben Jézus megszületése, élete, halála és feltámadása, vagy sem.

Rengeteg „pünkösd-mentes", magát - kegyesen, vagy mellét döngetve - keresztyénnek valló ember van a világon. Mi az, hogy „pünkösd-mentes"? Isten szent Lelkét el nem fogadó, annak hatása alól magát kivonó ember. Elhisz mindent a teremtő Istenről. Rendkívül nagyra becsüli, és követésre méltónak tartja Jézus Krisztust. De a hatásából nem kér. Az életét megváltoztató következményeit nem vállalja.

A „pünkösd-mentes" ember sterilizálja magát. Védekezik, nem kívánja, hogy megfoganjon a Lélektől. Következésképpen: nem kell megszülnie, megteremnie a Szentlélek gyümölcseit.

Azokat a gyümölcsöket, amiket Pál apostol szépen felsorolt a Kis-Ázsiában élő, kelta eredetű galatákhoz írt levél pergamenjén. Ezeket a „gyümölcsöket", szent, életet egészségessé változtató lelki „vitaminbombákat" nem az apostol találta ki. Éppen Isten szent Lelke diktálta neki. Mintha azt üzente volna a galatáknak, azóta sok százmillió embernek, és most nekünk: erről ismerik meg, hogy az enyéim vagytok! E gyümölcsök, termések megjelenésekor felkapja a fejét a család, a barátaitok, azok, akikkel együtt dolgoztok. Teremjétek meg ezeket a gyümölcsöket és meglátjátok, minőségi változás következik be a szavaitokban, tetteitekben, gondolataitokban! Érzékelhető módon kiderül, hogy elköteleztétek magatokat! Szentlélek-mentes, lélektelen emberekből pünkösdi Krisztus-követőkké (krisztianosszá, magyarul: keresztyénné) váltatok. Nem keresztelőlevelet lobogtatókká, hanem hiteles Jézus tanítványokká!

Kilenc gyümölcsöt találunk Pál apostol kosarában. Kilenc szó, kilenc főnév, kilenc azonosító jel amely segít nekünk abban, hogy felmérjük önmagunk állapotát és odategyük magunkat a pünkösdi hitelesítés mérlegére. A köztünk lévő Szentlélek az kéri tőlünk, hogy most, amíg az emberi szavakon keresztül hallgatjuk Őt, ne másra, de magunkra gondoljunk! Önmagunk lelki térképét kívánja megrajzolni. Segítségképpen; szeretetből.

Az első gyümölcs neve is ez: szeretet. Talán a legtöbbször hangzik el a szószéken. Talán a legtöbbször értjük félre. Mert a „szeretet-kategóriába" annyi minden belefér. Holott, a Lélek gyümölcse egyetlen ízt kínál és ajánl felhasználásra: a képmutatás nélküli szeretetet. Enyém-e a feltétel nélküli szeretet? Amelyik nélkülözi azokat a mondatkezdéseket, mint: „Szeretlek majd, ha....", „Szeretlek, mert...". Nem keres, és nem talál indokokat. A Lélek gyümölcsének szeretete számol azzal, amivel találkozik. Ezért, éppen ezért, amikor odafordul a másikhoz így szól magában: „Szeretlek, annak ellenére...". Enyém-e ez a gyümölcs? Ha igen, látják-e rajtam? Ha nem, kérni szeretnék belőle!

Öröm. A második termés. Beteljesedett örömről van szó. Érett örömről. Az érettségiző-felvételiző diák örül az eredményes vizsgának. Örül a sikeres felvételinek. Örül a megszerzett oklevélnek, képesítésnek. Öröme azonban akkor teljesedik be, amikor egyedül oldja meg a problémát, amivel szembe kerül. Ő javítja meg az autót, ő kezeli és gyógyítja meg a beteget, aratja le a búzatáblát, az ő tanítványa lesz kitűnő. A keresztyén ember beteljesedett öröme: elfogadtam Jézust. Elértem a célomat. ÉLET célom van. Megvalósítani azt, amit Ő akar elvégeztetni velem.

Enyém-e ez a gyümölcs? Ha igen, látják-e rajtam? Ha nem, kérni szeretnék belőle!

Békesség. Jó néhány definíciót találunk rá. Én azt szeretem a legjobban, amit egykori professzorom mondott: „Békesség annyi, mint: minden a helyére került." Igen. Helyére kerülnek a gondolataim, a kapcsolataim, a példaképeim, az értékeim. Tudom, hogy Jézus szemével, segítségével kezdtem el tisztán látni. Az ő látásával kívánom bármiről is megállapítani, hogy szükségem van-e rá, vagy sem. Fontos-e az, aminek akkora jelentőséget tulajdonítottam, vagy nem. Képes vagyok megválni attól, ami az utamon vissza-, vagy félrehúz, és erősítem azt, ami előre visz. Minden a helyére kerül. Békességem van! Van?

Enyém ez a gyümölcs? Ha igen, látják-e rajtam? Ha nem, kérni szeretnék belőle!

Türelem. Ez aztán a kívánatos lelki gyümölcs! A Biblia nyelvén türelem az, amikor elviselem azt, amit jelenleg nem tudok megváltoztatni. Az „elviselem" azonban nem egyfajta restséget, kényszerpihenőt jelent. Türelem annyi, mint építenem, szerveznem, rendeznem kell türelmesen, szünet nélkül. Képzeljétek el, mekkora türelme lehet Jézusnak! Velem szemben: óriási! Nap, mint nap megharagítom, megszomorítom. Értetlenkedek azon, amit pedig már számtalanszor beláttam, hogy jobb, ha úgy teszem, ahogyan Ő kéri tőlem. És mégis foglalkozik velem. És mégis szeret. Ugye, ti is tudjátok, hogy azokkal szemben engedhetjük meg magunknak a legnagyobb türelmetlenséget, akik a legjobban szeretnek minket? Hát, most gondoljunk rá/rájuk. És ne bántsuk őket annyira, annyiszor! Jézusi türelem.

Enyém ez a gyümölcs? Ha igen, látják-e rajtam? Ha nem, kérni szeretnék belőle!

Szívesség. A bibliai nyelvben, a koiné dialektus görög szóhasználatában ez azt jelentette: szívességet gyakorlok, amikor minden számítás nélkül kész vagyok jót tenni. Hogy' is állunk ezzel? Legutóbb ki kérte tőled: „Megtennél nekem egy szívességet?" Tizedmásodpercek alatt felmérjük kivel állunk szemben, és ahhoz mérjük a válaszunkat: „Attól függ..."; „Mi lenne az?" Hány embert tudsz felsorolni, akinek azonnal rávágod: „Persze! Mondjad!" Hány ember van, akinek először elkötelezem magam: „Persze!", és csak utána kérdezem meg, mit kell tennem? Jézus megtette azt a szívességet, hogy meghalt értem. Feltételek nélkül. Semmitől nem tette függővé. Lehetőségeim és értékrendem figyelembevételével meddig tudom tágítani a kört? Azoknak a körét, akikre az előbb gondoltam. Akiknek kész vagyok azonnal teljesíteni a kérését. Szívesség...

Enyém-e ez a gyümölcs? Ha igen, látják-e rajtam? Ha nem, kérni szeretnék belőle!

Jóság. ismeretségi körötökből kire tudnátok rámondani: jóságos? Nem akarok találgatni, de a legtöbbünknek valószínűleg édesanyja, nagymamája jutott az eszébe. Tudjátok, milyen jóságról, milyen gyümölcsről ír az apostol, a neki „diktáló" Szentlélek? A tettleges szeretet jóságáról. Arról, amelyik azokért mozdul, akik nem érzékelik a veszélyt, ezért elviselik a rosszat. A jóság adta Jézus kezébe azokat az összefont köteleket, amikkel kiűzte az árusok állatait a Templom udvarából. Megtisztította azt a helyet, melynek korrupt mocska már senkinek sem tűnt fel. Tisztító jóság vezette a kezeit, szavait.

Enyém-e ez a gyümölcs? Ha igen, látják-e rajtam? Ha nem, kérni szeretnék belőle!

Hűség. A hűség gyümölcsét kínálja az, akiben meg lehet bízni. Felelős, hiteles ember, akkor sem váltogatja a nézeteit, ha az kárára van. Az elvárások nem tántorítják el Istenbe vetett hitétől, igazsága iránti meggyőződésétől. Jézus vezetésének engedelmeskedik. Örömmel megy együtt azokkal, akik ugyanazon az úton járnak. Hívja és várja azokat, akik távolról figyelik, mert letértek az ÚT-ról, mert nem értenek vele egyet, vagy párhuzamosan, de vele nem ugyanazon a nyomvonalon haladnak. Enyém a hűség gyümölcse? Ha igen, látják-e rajtam? Ha nem, kérni szeretnék belőle!

Szelídség. A legnagyobb fegyelemmel, erővel rendelkező, szent irigylésre méltó ember. Szelíd az, aki legyőzte magát és minden vitatkozás nélkül átadta, folyamatosan átadja szívét, értelmét, erejét annak, akit élete Urának fogadott el. Enyém-e ez a gyümölcs? Ha igen, látják-e rajtam? Ha nem, kérni szeretnék belőle!

És végül: önmegtartóztatás. Ki ő? A mértékletességet, önfegyelmet gyakorló ember? Az, aki azt mondja: tudom, hol a határ; ott, ahol Isten húzza meg. Belevágok abba, amit Ő nekem szánt. Kipróbálom, amit próbaként ad elém. Elvetek mindent, ami nem tőle jön. Enyém-e ez a gyümölcs? Ha igen, látják-e rajtam? Ha nem, kérni szeretnék belőle!

Kedves Testvérek! Református Egyházunkban Pünkösd egyben a konfirmáció ünnepe is. A mai napra két, fiatal lány készült fel arra, hogy megvallja: a Lélek gyümölcseit tartják a legalkalmasabbnak arra, hogy kifejezzék Jézus iránti szeretetüket. A Szentlélek Isten megáldotta őket a keresés ajándékával. Az elmúlt hónapokban, találkozásaink, beszélgetéseink során számtalan jelét adták annak, hogy készek úgy élni, ahogyan azt a Bibliából kiolvassák, a Szentlélek által hitelessé teszik, és ahogyan - remélem - látják rajtunk, Szentlélek-gyümölcsöket hordozó testvéreken.

Fogadalomtételük alatt imádkozó szívvel adjunk hálát értük és emlékezzünk vissza arra, milyen jó volt, milyen jó most is (?) átélni azt a szent hangulatot, hogy Jézus, az Ő Lelke által erősít meg minket döntésünkben: így érdemes, mert egyedül vele érhetünk el a célba, az örök dicsőségbe, amit azon a golgotai kereszten szerzett meg nekünk! Ámen