Istentisztelet 2014. december 31-én

(Kereskényi Sándor)

Jn 3,1-6;

Gal 5,22-23

Szeretett Testvérek!

Bibliaóráink egyikén, nemrégiben tanultunk arról, kik voltak azok a farizeusok, akik oly sokszor támadták Jézust, és akiknek a tanításait oly gyakran kellett Jézusnak helyreigazítani. A farizeusok a legapróbb részletekig kivesézték Mózes törvényeit, és ezzel olyan szabálygyűjteményt állítottak össze, amely, szinte megbénította az emberek normális életfolytatását. Ez lett volna a kisebbik baj. Az igazi feszültséget az okozta farizeusok és nem farizeusok-, tehát mindenki más között, - hogy ezek az Isten törvényét még Istennél is jobban érteni akaró kegyesek, magától a teremtő Úrtól riasztották el azokat, akiket Ő, Izráel Istene oly nagy szeretettel hívott magához. Ma is vannak ilyen kegyeseknél kegyesebb csoportok; akár református egyházunkban is, akik mindent elolvasnak, megkritizálnak, de felelősséget semmiért nem vállalnak. A kor farizeusai. Jézust addig szeretik, amíg használhatják. Az egyházat, annak megújulását csak azon a szinten veszik a szájukra, míg nem kerül veszélybe a kapott pályázat, támogatás, extra juttatás.

Ezzel a bevezetővel kívánom nyomatékossá tenni, milyen nagy erőfeszítésébe került ennek a kedves, Nikodémus nevű farizeusnak egyáltalán az, hogy éjjel felkeresse Jézust sőt, szóba álljon vele! Úgy tűnik, ő volt a legbátrabb azok között, akik kíváncsiak voltak a názáreti tanítóra. Azért merem hinni, hogy Nikodémus másokat is képviselt, mert többes számban fogalmaz. Az első, Jézushoz intézett szavai: „Mester tudjuk, hogy Istentől jöttél tanítóul, mert senki sem képes megtenni azokat a jeleket, amelyeket te teszel, hacsak nincs vele az Isten."

Hogy mer ilyet mondani egy farizeus? Hogy meri Istentől jött tanítónak nevezni azt a Jézust, akit farizeus hit-társai legszívesebben eltennének láb alól? Valószínűleg azért szól ilyen bátran, mert nem is azt mondja, amit eredetileg szeretett volna. Nikodémus Jézus hatása alá került! Nikodémus Isten befolyása alatt van. Nikodémus mondandóját Isten Lelke bátorítja.

Ő persze nem tud erről. Hogy' tudna, ilyet még nem élt át! Ő, Nikodémus, „a zsidók egyik vezető embere", aki a legszigorúbb zsidó kegyesség, a farizeusi norma szerint éli életét (saul Pál volt még ilyen!); ő, aki kívülről elmondja Mózes törvényeit, nem érti, miről beszél Jézus! Miféle feltételeket említ? Ki láthatja meg Isten Országát? Az, aki újonnan születik? Ennyire azért ne nézze gyereknek Jézus! Udvarias kioktatással ezt értésére is adja Jézusnak: „Hogyan születhetik az ember, amikor vén? Bemehet anyja méhébe, és megszülethet ismét?" Jézus nem késik a válasszal. Nikodémus értésére adja, milyen síkon; milyen, az egyszerű, biológiai értelmezéstől igencsak eltérő dimenzióban fogalmazza meg azt, amire gondol: „ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába". Aztán jön a csattanó: „Ami testtől született, test az, és ami Lélektől született, lélek az."

Tovább folytatódik a beszélgetés, de mi, most, ennél a mondatnál megállunk. Visszatekintünk arra a 365 napra, melyet ebben, az utolsó óráit élő esztendőben adott nekünk az Úr. Hunyjátok le egy percre a szemetek, és idézzétek magatok elé a 2014-es évet! ... Mit látunk? Láttátok Isten országát? Hogy, miképpen? Mire kellett figyelni? Hát arra, ami az elmúlt 365 napban a Lélektől született. A Lélek gyümölcseire gondolok. Az újonnan, a Lélektől született ember azonosító jeleire.

Pál apostol feljegyezte valamennyit: „szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, szelídség, önmegtartóztatás." Jézus Szentlelke így, ezekkel a támpontokkal segít ma bennünket, összegezni azt, ami mögöttünk van. Magának, a napnak (december 31) nincs különösebb jelentősége. Az azonban fontos, hogy évente legalább egy alkalommal felmérjük, mit tettünk annyi idő alatt, amíg Isten körberöptette ezt a Földet a Nap körül. És - ebből a szempontból - nekünk miért ne lehetne ez éppen december 31, amikor a világ egyébként is évforduló-mámorban örvendezik?

Szóval? Mennyit kóstoltunk meg az újonnan született Lélek gyümölcseiből? Mennyit teremtünk belőle mi, és hányszor élveztük úgy ezeket a gyümölcsöket, hogy valaki más, az ő újonnan született Lelkének terméséből kínált meg belőle?

Igyekezzünk megtalálni, feleleveníteni magunk előtt azokat a napokat, azoknak azokat az óráit, melyekben kaptuk, aztán: osztottuk a Lélektől született ember gyümölcseit! Tegyük meg, mert így-, mert ezzel válik ez a ma délutáni óra elmúlt esztendőért hálát adó istentiszteletté!

Szeretet. Mikor, mennyit kaptál belőle? Mikor, kinek adtál belőle? A pontos, Lélek-ajándékként értelmezett szeretet gyümölcsének ízét felidézve most ne azt idézzük magunk elé, amikor szülőként, vagy gyermekként tudtunk szeretni! Ne is azt a szeretetet, amit testi vágy örömeként éltünk át. Azt is Istentől kaptuk, a testi szerelmet, de most lépjünk tovább, feljebb! Még csak azt se vegyük fontolóra, amit tiszteletet adó és kapó szeretetként ízleltünk meg. Azért a Lélek-gyümölcsért adjunk hálát, amit azért kínáltunk mások felé, hogy mert szeretni akartuk az illetőt. A rossz tulajdonságai ismeretében is a jót, a szeretnivalót kerestük benne. És, ugye, mi is kaptunk ilyen szeretetet? Már magunkra sem tudtunk nézni. Szégyelltük azt, amit tettünk, kimondtunk. És akkor... valaki felkínálta azt a gyümölcsöt; annak ellenére, hogy szerethetetlennek bizonyultunk.

Öröm. Mikor, mennyit kaptál belőle? Mikor, kinek adtál belőle? Abból az örömből, amit a világi kínálat meg sem közelített. Nem a szerzeményed, volt ez az öröm, nem a látott szépség miatt érzeted, és főleg nem a mások feletti győzelem váltotta ki belőled, hanem: Isten. Eltöltött örömmel. A nélkül, hogy számítottál volna rá. Körülölelt az Isten. Nem tudtad, nem érezted, hanem: biztos voltál benne, hogy ezért semmit sem tettél! Ajándékba kaptad a Lélek gyümölcsét. Akkor is, ha ilyesfajta örömöt nyújtottál, és akkor is, ha elfogadtad. Ízelítőt, abból az örömből, amelyen egyedül Isten jelenlétében, a Lélektől született lélekkel való találkozás során tapasztalsz meg.

Békesség. Mikor, mennyit kaptál belőle? Mikor, kinek adtál belőle? Abból a Lélek-gyümölcsből, abból a békességből, ami maga a: csoda. Hiszen abban a percben élted át, akkor kóstoltál bele, amikor minden okod megvolt a békétlenségre. Haragudtál, szenvedtél, tehetetlen voltál, a gyűlölettel harcoltál; attól akartál megszabadulni. És mégis: tiéd volt a békesség. Nem a belenyugvás, nem a kiábrándultság keltette ostoba érzés. Nem. A Lélektől született, táplált és édessé érett békesség. Istentől kaptad, Isten felhatalmazásával és iránymutatásával adtad.

Türelem. Mikor, mennyit kaptál belőle? Mikor, kinek adtál belőle 2014-ben? A Lélek türelem-gyümölcséből, amely megfékezi, erejét szegi, majd megszünteti az indulatot. Kaptál a türelemből, és felismerted, hogy a türelmetlenséged csak fokozza azt, ami indulatossá tesz. Türelmes voltál valaki felé, és elérted azt, amit - jól tudod -, addig hiába próbáltál megértetni, elfogadtatni vele.

Hogy hívják a következő Lélek-gyümölcs párt? Szívesség és jóság. Ezeket együtt, egyszerre termi meg az újonnan született Lélek. Olyan, mint a meggy, a cseresznye-pár, két száron, de együtt! Ebben az évben mikor, mennyit kaptál belőle? Mikor, kinek adtál belőle? Máté evangélista ennek a szópárnak egyikét jegyzi fel, mi szerint Jézus ezt mondta: „az én igám jó". Az előző biblafordításunk így adja vissza „az én igám boldogító". A Szenczi-Károli kiadásban: „az én igám gyönyörűséges". Az ilyen - jó, boldogító, gyönyörűséges - iga nem töri fel az állat nyakát. Öröm vele dolgozni. Megelőlegezi az elvégzett feladat utáni kiegyensúlyozottságot. A szíves és jóságos ízű Lélek-gyümölcsöt kínáló ember vigyáz arra, hogy amit el kell végeznie, az ne keserűséggel, hanem jó érzéssel töltse el a megajándékozottat.

Hűség. A Biblia nyelvén ez jelenti a HIT-et is! Nos, és ebből mikor, mennyit ízleltél; mikor, mennyit kínáltál az elmúlt 365 napon? Amikor Pál apostol leírta ezt a szót, nem a házastársi hűségre gondolt. Nem a szövetségesek közötti hűségre. Még csak nem is a fogadalomhoz való hűségre. Sokkal, de sokkal többre! Ez a Lélek-gyümölcs a megbízhatóság erejét kínálja! Hű az, akiben bízni lehet! Emlékezz vissza, kiben bíztál meg leginkább ebben az évben! Gondold át, ki tarthatott téged a legmegbízhatóbb embernek ebben az évben! Átadtad és átvetted a Lélek ajándékát. Az Úrtól kaptad, az Úr segítségével oszthattad.

Szelídség. Mikor, mennyit kaptál belőle? Mikor, kinek adtál belőle az utóbbi tizenkét hónapban? Újonnan született lelkeden érződött-e az Istennek való engedelmességből eredő, és arra vissza-eredeztethető szelídség zamata? No, és kezedbe, füledbe, szívedbe zárhattad-e a Lélek gyümölcsének ezt a termését, amelyet feléd nyújtottak? Ha így volt, jól tudod, milyen örökség vár reád! Jézus ígérte: „Boldogok a szelídek, mert ők öröklik a földet." (Mt 5,5)

És végül, az utolsó lelki csemege: az önmegtartóztatás. Az újonnan született Lélek, talán legtöbb gondoskodást igénylő gyümölcse. Állandó foglalkozást, odafigyelést igényel. Ez a gyümölcs csak akkor terem, ha az ember visszametszi a régi természete kinövéseit, folyamatosan szárba szökkenni kívánó vadhajtásait. Részesedtél belőle a múlt évben? Fel tudtad kínálni azoknak, akik eddig csak a savanyú, keserű terméseidet ismerték? Tiéd volt a Lélek gyümölcse, amikor, bár megtehettél volna valamit, mégis: engedted, hogy a lelkedet alakító Jézus hangja erősebb legyen benned, mint saját akaratod és bölcsességed kiáltásai? Ha sikerült, áldás volt rajta!

Nem tudom, kedves testvérek, Nikodémus mikor értette meg, mikor vette komolyan, és mikor próbálta ki Jézus szavainak, életét átformáló igazságát.

Nem tudom, ti milyen terméshozamot mutattatok fel a Lélek gyümölcseiből. Köszönöm azokat, melyekkel engem megkínáltatok! Azt azonban tudom, hogy az elmúlt esztendőben, szeretteinken, gyülekezeti testvéreinken kívül kitől kaptunk bőséges Lélek-gyümölcs kosarat.

A minket elhívó, megtartó, és az Ő dicsőségének hirdetésére, itt, ebben a gyülekezetben lehetőséget biztosító Jézus Krisztustól. Övé legyen a hála mindenért, amit fel tudunk mutatni; Övé legyen a hála azért, mert most is itt van közöttünk, és átkísér bennünket a következő évre.

Reá figyeljünk ma este, és holnap őt szólítsuk meg először! Mint Isten, víztől és Lélektől újjászületett gyermekei. Ámen