Istentisztelet 2014. március 9-én
Böjt I. vasárnapján
(Kereskényi Sándor)
Lekció: Mt 22,34-40
Textus: Mt 22,37
Szeretett Testvérek!
Tegnap előtt felhívott az autószerelőm és azt mondta, hogy inkább ingyen elvégzi azt a kis munkát, amit megbeszéltünk, de csúsztassuk el az időpontot, mert a kislányának akkor lesz a népi táncos fellépése. Azt pedig ki nem hagyná az apa-lány kapcsolat ápolásának érdekében.
Szerdán, a klinikai látogatásom éppen az ebédosztás időpontjára esett. Segítettem a kedves betegnek; együtt néztük végig a lefedett edények tényleg, bőséges tartalmát. Mindegyiket ízletesnek találta, de legjobban a második fogást, aminek a kedvéért lemondott a levesről és a desszertről. A leves és a Túró Rudi nem ér annyit, mint a finom krumplipürével körbekerített rántott hal.
Hétfőn este, a presbiteri gyűlés után lehetőségünk lett volna arra, hogy feleségemmel egy érdekesnek ígérkező, baráti rendezvényen vegyünk részt. Az aznap történt találkozások, felvetődött kérdések megfelelő helyen történő elhelyezése, lerakása miatt azonban jobbnak tartottuk, ha sétálunk egy nagyot a Tisza-parton. Minősített idővel, és kérdéseinkre adott válaszokkal áldott meg minket Isten.
Jövedelmező autószerelés helyett: a kislány népi tánc előadása. Vagyis: hasznos helyett a megismételhetetlen. Két finom étel helyett a legízletesebb. Vagyis: élvezhető helyett a legfinomabb. Izgalmas diskurzus helyett kéz a kézben beszélgetés a Tisza-parton. Gondolatébresztés helyett kapcsolaterősítés.
Erről szól a böjt. Elhagyni valamit annak érdekében, hogy közelebb kerüljünk a jobbhoz, a tökéleteshez: Istenhez. Valami helyett - Isten mellett.
Az illusztráció soha nem fejezi ki teljes mértékben azt, amit az ember valójában el szeretne mondani, mégis: segít a mondanivaló megértésében. Ezért kezdtem ezzel a három kis történettel a böjt első vasárnapján elhangzó istentiszteletet. Jézustól tanultam. Ő, a mondanivalója megértéséhez vezető történeteit nagyon gyakran illusztrálta, és úgy mesélte, meséli el a Bibliában.
Akkor, hogy jön ide ez a mai szópárbaj? Az, amikor a farizeusok, szadduceusok és törvénytudók gyűrűjében Jézust a felől kérdezik: „... melyik a nagy parancsolat a törvényben?" A Mester nem példázatot mond, hanem a Tórát idézi. Azt az imádságot, amit a zsidó gyerekek először tanulnak meg kívülről, és a haldoklók utoljára mondanak el: „Halld meg, Izráel: Az Úr a mi Istenünk, egyedül az Úr! Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből!" (5Móz 6,5) Az ima idején, ennek a „zsidó hitvallásnak" a teljes szövegét a homlokukra és a bal karjukra erősített teffilínbe, bőrszíjakkal ellátott, tokba is elhelyezték, de megtalálható a hívő zsidók ajtófélfájára erősített mezúzában, Tóra idézetekkel ellátott dobozkában is.
„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből"! Mit mond ezzel Jézus? Farizeusoknak, törvénykezőknek, Jeruzsálemben és Szegeden? Azt, hogy ha a gondolataidat, ha az érzelmeidet, ha a tetteidet az Isten iránti szeretet mossa át, akkor életed döntéshelyzeteiben azonnal rátalálsz a helyes válaszra!
Mi, akik Istent Jézusban ismertük meg, nyugodtan alkalmazhatjuk ezt a segítséget úgy, hogy adott helyzetben: visszaemlékezünk. Mindenre, amit a Szentlélek eszünkbe juttat. Felidézzük Jézus tanítását, cselekedeteit, érzelmeit tükröző történeteit. Azoknak megfelelően értékeljük az érzelmeinkre ható dolgokat, azok útmutatása szerint mozdulunk, és azok segítségével gondoljuk át azt ami előttünk áll, és ami velünk történt. Mit érezne Jézus; ő mit gondolna erről; ő mit tenne a helyemben?
Még egyszer: Hogy' lehet ezt kivitelezni? Úgy, ahogyan Ő tanácsolta: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből"! (Mt 22,37) Igen, igazad van, kedves testvérem, ez nem példázat, mégis a böjt megértéséhez, a böjt gyakorlatához ad segítséget.
Mert a böjt annyi, mint: elhagyok valamit azért, annak érdekében, a célból, hogy közelebb kerülhessek az Úrhoz. Ha közelebb vagyok hozzá, megértem őt. Odahajoltatok már nagyon beteg ember arcához? Akinek még érteni akartuk a szavát, de a megszokott távolságból már lehetetlen volt. Odatettétek már a fületeket kisgyermek ajkához, aki titkot akart súgni? Emlékszel még arra az alig hallható hangra, amit egészen közelről mondott neked a társad: „Szeretlek."?
Igenis, Isten vár, hív a bizalmas közösségre, a csak vele megosztott társaságodra, a számodra érthetővé formált üzenet, tanács átadásának alkalmaira.
Akarsz-e közelebb kerülni Istenhez? Akarod-e jobban érteni az Igét? Szeretnéd-e a tavalyinál is több élménnyel megérni Húsvét szent ünnepét? Igen? Böjtölj! Hagyj el valamit Isten kedvéért! Húsvétig koncentráltan ítéld fontosabbnak Isten dolgait annál, ami nem közelít az Úrhoz; meglehet, még el is próbál csábítani Tőle. Ez majd kiderül.
Biztosan hasznos az is, ha valaki a böjti időszakban nem eszik húst. Az eddigiek alapján azonban megkérdezem: ezzel közelebb kerül Istenhez? Kétségtelenül jól jár az, aki nem iszik alkoholt a Húsvét előtti 40 napon. De, kérdezem: segít abban, hogy Istenre figyeljen? Volt aki elmondta, böjt idején nem néz olyan filmet, aminek a sarkában 18-as karika van. Kérdezem: Máskor miért nézi?
Nagyon fontos tehát annak a tisztázása, hogy böjtben „csak" megfogadunk valamit, vagy a fogadalmunk olyan, hogy annak betartása odakísér minket Isten hallótávolságába?
Böjtben valami újat találunk ki, vagy a megszokott helyett választjuk az Isten felé vezető utat? Jézus emlékeztetése abban erősít meg minket, hogy a felcserélésre helyezzünk hangsúlyt! Mint az autószerelő a kislánya fellépését; a beteg a teljes, elfogyaszthatatlan mennyiségű ebéd helyett csak a legfinomabbat; és mi, a feleségemmel, azon az estén, a jó társaság helyett: egymás társaságát.
Jézus, böjt első vasárnapján ezt kínálja: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből"! Szíved, lelked és elméd teljes szeretetével mondj le valamiről, és add át a helyét Istennek! Hogy sikerül-e, az abból derül ki, hogy mennyire nehéz meghozni ezt a döntést!
Körülbelül hány órát ülsz a tv előtt? Választási hírek, sorozatok, való világ, sportközvetítések... Odaadod Istennek? És a számítógép? Összeomlana a világ, ha még harmincegynéhány napig nélküled jelennének meg az értesítések, meghívások, „ezt feltétlenül el kell olvasnod" bejegyzések? Felcserélnéd a tévés, a számítógépes idődet arra, a kétszemélyes kapcsolatra, amit a bibliaolvasás, és az azt követő csend hordoz magában? Szeretsz olvasni? A helyett, amit most lapozgatsz, kezedbe vennéd azt, amit Isten-keresés közben ajánlottak neked? Elmennél - te tudod, melyik helyszín helyett - oda, ahol mások is Isten közelségét, kijelentését keresik?
Ezek olyan ötletek voltak, melyek sorát ti is bőven szaporíthatjátok. A böjti időszak önállóságot; önálló elhatározást, önálló kivitelezést kíván az embertől. Semmire nem kényszerít, és oly sok mindent kínál!
Én annyira hálás vagyok azért, hogy a böjti időszak éppen ezekre a feszült napokra esik Magyarországon. Kapkodjuk a fejünket a hírek, botrányok és szenzációk között. A hazai hírek, bírósági tárgyalásokon, és baleseti krónikákon kívül gyakorlatilag egymás gyalázásából, hiteltelennek bélyegzéséből, már, szinte gyerekeskedés szintjére süllyedt buzdításokból állnak. A legszomorúbb azonban az, hogy ennek az emberek többsége enged! Mert, persze, hogy könnyebb mindent elhinni, mint gondolkozni! Gondolkozni azon, hogy mindazzal szemben, amivel mosogatják az agyamat, nem jobb lenne Isten akaratát kutatnom? Mi kell hozzá? Hallottátok: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből"!
El tudjátok képzelni, mennyi minden megváltozna Magyarországon, ha ez lenne a választási szlogen? „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből"! Ha ilyen emberek élnének egymás mellett, egymásért. De, sajnos, még azoknak sem ez az első a gondolatukban, akik vasárnap délelőttönként templomba, imaházba gyülekeznek! Keresztyén emberek százezrei szeretik Istent nem teljes, hanem fél-szívvel, fél-lélekkel, fél-elmével. Milyen irgalma az az Úrnak, hogy még ezért is lehet imádkozni! Hogy a fél-szívű, fél-lelkű, és fél-elméjű ember nem a megérdemelt fél-kegyelmet kapja, hanem teljes bocsánatot, ha...? Igen, ha megbánja ezt a fele-másságát, és nem a templomba zárja Isten Lelkének ajándékait, hanem a szívébe, a lelkébe és az elméjébe!
Ne féljetek a cserétől! Ne féljetek valami helyett teljesen Istent szeretni! Ne féljetek úgy megélni a böjtöt, mint aki negyven napig azt hiszi, hogy lekésik valamiről! Jézus, mielőtt elhívta a tanítványait, mielőtt tanítani kezdett, mielőtt gyógyított, böjtölt. 40 napig. Nem vett magához ételt, de nem ez volt a lényeg, hanem, hogy az Atyával való közösségben megtisztulva, letisztulva, annyira megerősödjön, hogy az ördög minden kísértésének ellenállva folytathassa földi élete legfontosabb, utolsó egy tizedét.
Teljes szívvel, teljes lélekkel, teljes, tiszta elmével szeretve az Atyát, Jézust, és a Szentlélek Istent, mi is ellenállhatunk az ördög kísértésének. Máshogy' nem! Ebben segít a böjt. Ebben segít az „e helyett Isten ügyét, Isten kínálatát választom" döntésed. Én tudom a magamét, te tudod a tiédet. Hogy komolyan vesszük-e, a böjtöt, hogy nem csak fogadkozunk, hanem Isten közelébe kerülünk, abból derül ki, hogy milyen gondolatok, milyen érzelmek, milyen cselekedetek vesznek erőt rajtunk a következő percekben, órákban, napokban. Szavaink mellettünk, vagy ellenünk tanúskodnak?
Jézus Atyja, a közöttünk lévő Szentlélek erejével áldja meg megkezdett-, folytatott-, vagy most átgondolt, és így hitelesen induló böjtünket! Ámen
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 562, összesen: 2227231