Istentisztelet 2014. november 30-án

Advent I. vasárnapján (Kereskényi Sándor)

Lekció: Lk 19,1-10

Textus: Lk 19,10

Szeretett Testvérek!

A lelkész, valamilyen ügyben felhívta a nemrégiben gyülekezetéhez csatlakozott fiatal házaspárt. Az első csengetés után suttogó hangott hallott a vonal másik végén: Halló! Kivel beszélek? - kérdezte a lelkész. Én vagyok, Tomi - továbbra is suttogva. Hány éves vagy Tomi? Négy. Beszélhetek apukáddal? Nem ér rá. Akkor: beszélhetek anyukáddal? Ő sem ér rá. Van otthon felnőtt? Rendőrök. Odahívnád az egyiket? - kérdezte izgatottan lelkész. Nem érnek rá. És látsz még felnőtteket? Tűzoltókat. Légy szíves, szólj az egyiknek! Nem érnek rá. Hát, mit csinál ott minden felnőtt? Engem keresnek. Jól elbújtam!

Nem csak gyerekek játszanak ilyen, az őket keresők számára félelmetes játékot. A felnőttek is. Elbújunk, és azt hisszük, hogy addig maradhatunk a rejtekhelyükön, amíg fel nem adjuk magunkat. Aztán befut a hívás. Jézus hívása. És kiderül, hogy valakinek el kell mondani, milyen, másokat átverő, magunkat áltató játékot játszunk.

Adventus Domini. Az Úr eljövetele. Advent első vasárnapján azt a bibliai történetet olvastuk fel, amit hittanosaink, a legtöbb esetben szó nélkül, csillogó szemekkel hallgatnak végig. Mit jegyeznek meg először az egész, mozgalmas jelenetből? ... Hát persze! Azt, hogy az alacsony termetű jerikói vámszedő szedi a lábait, aztán felmászik a vadfügefára. Mint egy kisgyerek. Néhány perccel később kiderül, hogy hiába, mert megtalálják. Pont' az a Jézus találja meg, akiről kiderül, hogy őt, a fán csücsülő Zákeust kereste. Őt, aki elveszett. Zákeus fára mászott, Jézus pedig jött, és megkereste. A helyi vámszedőt mélységesen megvető, előbb kíváncsi, majd zúgolódó tömeg egy szentségesen komoly, életmentő játéknak lehetett a tanúja.            Zákeus, miközben lemászott a fáról, rájött valamire. Arra, hogy addigi élete csupán másokat átverő, önmagát megtévesztő játék volt.Zákeus Jézus eljövetelére készült. Hallotta, hogy Jerikó felé tart. Mi, a mai naptól négy hétig az Úr Jézus egykori, és leendő eljövetelének ünnepére készülünk.

Mi, akik oly gyakran figyelmen kívül hagyjuk azokat, akik keresnek minket. Bizony, a felnőtt ember sem mentes a bujdosó életformától. Elbújik a szülei, a barátai, a testvérei elől. Aztán, már félelemből, a tanárai, a főnökei, a házastársa elől. És: Jézus elől.

Vajon, miért? Legtöbbször azért, mert tudjuk, hogy rosszat tettünk. Az első emberpár előtt ismeretlen volt az „elbújni" szó. A kígyó tanította meg nekik. Éva és Ádám (bocsánat, de ez volt s sorrend) megkóstolta a tiltott gyümölcsöt, és minden megváltozott. Minden elromlott. A hangulat, a kapcsolat, a nyitottság, a bizalom. Ádám és Éva elrejtőzött az őket annyira szerető Isten elől.     A bűn és a rejtőzködés elválaszthatatlanul összekapcsolódik. Életünk legkülönbözőbb helyzeteiben próbálunk meg elbújni Isten elől. Ő azonban megkeres és megtalál minket. Erről szól Zákeus története. Rólunk szól Zákeus története.

Zákeus két dolgot ért el életében. (1) Feljutott adóbehajtó hivatása csúcspontjára; fővámszedő volt. (2) Valószínűleg ő volt az, akit a legtöbben gyűlöltek a városban. Jerikóban, a rómaiaknak és a helyi hatalmasságoknak óriási mértékű dijbeszedést végző adózási központjában. A város lakói egyszerűen „bűnös embernek" titulálták. Ennél megsemmmisítőbb jelzőt zsidó ember nem kaphatott.

Ez a gazdag, de voltaképpen kiközösített közalkalmazott valahonnan meghallja, hogy már a közelben van az a rabbi, aki állítólag hozzá hasonló emberekkel, sőt szajhákkal is szóbaáll. Ezt látni kell! A tömegbe nem mer beállni, nem lenne jó, ha észrevennék, még kés is lehet egyik-másik olyan férfi köntöse alatt, akitől korábban pénzt zsarolt ki... A kíváncsiskodók mögött odaszalad hát az út melletti vadfügefához, felkapaszkodik rá és a sűrű lombja közé húzódik. Kíváncsi, látni szeretné Jézust, de azt jó lenne elkerülni, hogy Jézus is meglássa őt. Szerintem mindnyájunknak ismerős ez az érzés...

A levelek között kikukucskálva, már kivehető a názáreti Jézus alakja. A körülötte lévők tekintete mind rá, Jézusra szegeződik. De mi ez? Megáll. Épp a vadfügefa mellett. Aztán felnéz! Őt nézi; őt, Zákeust! És... mit mond? „Zákeus, jöjj le hamar, mert ma a te házadban kell megszállnom." A tömeg felhördül. Az előkelő Zákeus ott ül a fán. Jézus megkereste és megtalálta, mert nem érdekelte, hogy mi a foglalkozása; nem érdekelte, hogy mit gondolnak róla az emberek. Csak azzal foglalkozott, hogy megmentse. Mert szerette.          Jézus felfoghatatlanul nagy utat tett meg azért, hogy megmentsen téged, és engem. A mennyországból utazott idáig. Azért, hogy ne úgy éljünk, mint akik nem ismerik őt. Ne úgy haljunk meg, mint akiknek mindegy, mit tesznek addig a napig, amely után már nem lehet meggondolni magunkat. Zákeus története a mi történetünk. Nekünk, úgy, mint ő, fel kell adnunk az Isten előli rejtőzködés állapotát. Meg kell állnunk előtte, és valamit válaszolnunk kell arra, hogy Ő, Jézus be akar lépni az életünkbe. És ha belép, átadunk neki mindent, amivel eddig bajlódtunk. Neki engedünk; azt tegye velünk, amit akar. Mert Ő a legjobbat akarja. Neked, a társadnak, a családodnak, a gyülekezetünknek, a hazánknak. Átadjuk-e neki a hatalmat? Ha igen, Jézus azonnal nekiáll a gyógyításnak. Kikúrál minket és szeretteinket; vezetőinket és a tüntetőket; minden egyes közösségünket az Isten elől rejtőzködő életformából. Mi is annak a neve? Bűn. Olvastuk, hallottuk az édenkerti jelenetet; az bújik el Isten elől, aki azt tette, amit az Úr nem engedett meg neki.

Te mennyi ideig rejtőzködtél? És miért? Ugye, tudod? Zákeus tudta... Le is jött a fáról. A bűnt rejtegető fáról a bűnbocsánat világosságába. Zákeus befogadta Jézust a házába. Szállást adott neki. Jézus néhány nap múlva meghalt Zákeus bűneiért. És az én bűneimért. És a te bűneidért.

Nem egyedülláló az az eset, amikor édesanyák azzal a kockázattal is vállalják a magzatuk kihordását, hogy orvosaik figyelmeztetik őket: belehalhatnak a szülésbe. Sajnos, a hónapokig élő reménység ellenére, ez néha be következik. A gyermek él, az édesanya meghal. Jézus meghalt azért, hogy Zákeusnak, nekem, és neked életünk lehessen. A földön eltöltött időnket követően, az örökkévalóságban. Nem csak azért jött, hogy megkeressen minket, hanem azért is, hogy megmentsen. Zákeus házában így mondta: „... az Emberfia azért jött, hogy megkeresse és megtartsa az elveszettet."

Jézus megkeresett és megtalált téged, engem, annak ellenére, hogy nem egyszer (úgy, mint én), jól elbújtál előle. Megtalált azért, hogy megtartson. Az evangélium nyelvén az azt jelenti: megment. Miért? Mert nélküle a halál felé lépkedsz. Már itt, most, amikor ezek között a földi keretek között megszólít, kivezet a kísértésekből, amik állandóan visszaráncigálnának régi életedbe. És amikor eljön az ideje, épségben, utolsó lélegzetvételedig kézen fogva, kivezet ebből a világból. Oda, magához. Az elkészített helyre. Ahol beteljesedik a már itt megszerzett üdvösséged.

Otthon, a házában Zákeus előállt, és élete két legfontosabb bejelentésével fordult Jézushoz. Vagyona felét a szegényeknek adja, és a megzsarolt kárvallottakat négyszeresen kárpótolja. Jézus, Zákeus szavaihoz illeszkedő kijelentést tesz: „Ma lett üdvössége ennek a háznak..."!

Itt azért, ugye, elakad az ember lélegzete? Először a jelenet szívet emelő ünnepélyessége miatt. Utána azért, mert gyakorlott bibliaolvasóként magunkra alkamazzuk az Igét, belesápadunk abba, mi lenne, ha Jézus is egy ilyen mértékű nyilatkozatot kérne tőlünk? Adok egy kis időt! Saccold meg az összes ingatlanod és ingóságod értékét! ... Tedd hozzá a bankszámládon lévő összeget... és a birtokodban lévő készpénzt! ... Attól függetlenül, ki mennyire taksálja a vagyonát, megijedünk! Az egész felét odaadni? A szegényeknek? És aztán, ha eszembe jut az, akitől Krisztus követőjéhez méltatlan ráhatással, mintegy lelki zsarolással fogadtam el pénzt, szolgálatot, szívességet, borítékot, ajándékot, adjam vissza a négyszeresét? ... Ugye mekkora változást okozott Zákeusban az, hogy Jézus megszólította? A szegényeknek odaadta vagyona felét, a megzsaroltaknak visszaadta veszteségük négyszeresét.

Mi történt Zákeussal? Mi ment végbe Zákeusban? Mit sem törődve a zúgolódókkal, mit sem törődve zsidó és római főnökeivel, legyintve beosztottai gúnyos bólogatására, befogadta Jézust. Befogadta azt, aki megszabadította az ügyeskedésen, megvesztegetésen, anyagiasságon, és minden, ehhez kapcsolódó élvezeteken alapuló bűneiből. Élete első helyére tette azt a Jézust, aki megszabadította mindentől, ami Isten, és ő, Zákeus útjába állt. Szabadnak érezte magát. A szabad ember pedig olyan elhatározásokat tesz, mint Zákeus. Megbánást tanúsít azok iránt, akiket kihasznált (megzsarolt), és elkezdi szeretni azokat, akik szeretetből élnek (a szegényeket).

Van valami rejtegetnivalónk advent első vasárnapján? Van okunk Isten elől bujdosni? Szégyelljük magunkat valami miatt? Az eljövendő adventi Jézus hozott ide minket. Minket, akiknek van rejtegetnivalójuk. De Ő megtalál valamennyiünket. És kéri, hogy fogadjuk be őt. Jézust befogadni annyi, mint tudatosan az ő jelenlétében cselekedni, beszélni, gondolkodni.

A 19. században történt, hogy egy fiatal ügyvéd (akit később hazája elnökének választottak), jóval a kikiáltási áron felül megvásárolt egy rabszolgát. Amikor átadták neki, a tömeg felmorajlása közben levette az előtte térdeplő néger láncait és bilincseit, és azt mondta neki: Szabad vagy! A fiú, akinek már a nagyszülei is rabszolgák voltak, bizonytalanul megkérdezte: Az mit jelent, Uram? Azt, hogy bármit gondolhatsz, bármit mondhatsz, és oda mégy, ahová akarsz. Akkor magával megyek! - mondta a fiú.

Ez az, amit Jézus tett. Veled. Jézus eljött érted, megkeresett, mert elbújtál előle; a kereszten elvette a bűneidet, levette láncaidat, bilincseidet, és szabaddá tett. Felszabadított.

Hidd el! Adj hálát érte minden nap! És... szabadságod van arra is, hogy Őt kövesd; oda menj, ahová küld, ahová Ő is veled tart! Ámen