Istentisztelet 2014. október 12-én
(Kereskényi Sándor)
Lekció: Lk 6,37-42
Textus: Lk 6,41-42
Szeretett Testvérek!
Múlt' vasárnap arra tanított minket Jézus közöttünk lévő Lelke, hogy mit jelent halásznak lenni. Megértettük; amikor belép életünk hajójába; halljuk, amit mond (akár mások felé fordulva is...), és utána azt tesszük, amire kér, akkor kész segíteni abban, hogy az ésszerű körülmények, adottságok, helyzetek ellenére is: áldásban legyen részünk.
Ma szakmát váltunk. Jézus, harminc éves koráig művelt mesterségébe kapunk betekintést. Beiratkozunk az Ő ács-tanfolyamára! Az alapokról tanulunk valamit. Hozzá sem nyúlunk a fához. Mint minden egyes műhelybe lépés előtt: munkavédelmi oktatást kapunk.
A munkavédelmi oktatásnak, hivatástól függetlenül, két része van. Balesetmegelőzés, és elsősegélynyújtás. Milyen veszélyek leselkedhetnek ránk az ácsműhelyben, még az előtt, hogy kezünkbe vennénk a munkaeszközt, vagy az anyagot, a fadarabot? A két végletet tekintve: ránk dőlhet a gerenda; kezünkbe, szemünkbe fúródhat a szálka. Mi történik, ha ez bekövetkezik? Segítségre van szükségünk. A sérült személyről le kell emelni a gerendát; a másik szeméből, kezéből ki kell húzni a szálkát.
Ennyi előkészítés elegendő lehet ahhoz, hogy beleéljük magunkat, mondjuk: a názáreti ácsműhely hangulatába. Jézus minden bizonnyal visszagondolt gyermek-, és ifjú-, majd férfikora, József műhelyében eltöltött munkás óráira, amikor az ítélkezés veszélyére hívta fel tanítványai figyelmét: „Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre?"
Mindenki tudta miről beszél. Mi is, azonnal vesszük az „isteni adás" hétköznapi nyelvre lefordított, azonnal érthető figyelmeztetését. Nagyon könnyen eljár a szánk, amikor oda öklendezzük az ítéletünket a felé, akinek a gondolkodásában, véleményében, a miénktől eltérő álláspontot érzékelünk. Jézus azt mondja: észre sem veszed, milyen nevetséges vagy! Sérültnek tartod azt, akinek valamilyen „szálka" megzavarta a látását, miközben nem veszed észre, hogy te meg a gerenda alól kiabálsz, aminek a végétől nem is látsz igazán, mert egészen a szemedig ér!
Tíz nappal ezelőtt fogalmam sem volt róla, milyen Igét kapok az Úrtól - továbbadásra. Akkor még a múlt vasárnapi bibliai üzenetet érlelte bennem. Nem is figyeltem, de már akkor elém adta azt a példát, ami a bibliaolvasó kalauzunk mai ajánlását hivatott illusztrálni. Ezt a Lukács evangéliumába írt mondatot: „Képmutató, előbb vedd ki a gerendát a saját szemedből, és akkor jól fogsz látni ahhoz, hogy kivehesd a szálkát testvéred szeméből."
Szóval, tíz nappal ezelőtt amerikai testvéreinkkel a budapesti Terror Házában jártam. A nyomasztó múltat felidéző képekkel, filmekkel, kiállított tárgyakkal teli termekben, majd cellákban éppen arról volt szó, hogy ott, az Andrássy úti, rettegett börtönben, többek között azokat a magyar embereket kínozták magyar emberek, akiket magyar besúgók jelentettek fel. Csoportunk egyik tagja, az ÁVHás verőlegényekre, és főnökeikre utalva, könnyekkel a szemében ezt kérdezte: Ezek magyarok voltak? Még ki sem nyitottam a számat, amikor az a társa, aki már három évvel ezelőtt járt közöttünk, ezt válaszolta: Nem, a magyarok nem ilyenek! Én nem ilyennek ismertem meg őket! Ők szeretik egymást, és szeretik a hazájukat. A magyarokat kínzó magyarok: eladták magukat.
Igen, voltak, vannak és lesznek olyan időszakok a népek történelmében, amikor a kisebb-nagyobb hatalmat gyakorló kiválasztottak, gerendával a hátukon, fejükön, lelkükön, szemükben, megpróbálják megmagyarázni a kellemetlen, apró szálkával küszködőknek, hogy mi a bajuk. Majd ők, onnan, a gerendák alól segítenek nekik!
Milyen jó, hogy sem a vendégeink, sem más, Magyarországra látogató, így bennünket csak egy kicsit is jobban ismerő nemzetek fiai nem csúsztatnak be minket a „kommunista, egymást feljelengetők" skatulyájába!
Amikor vasárnap, az ebéd előtt kérdezgettük vendégeinket, emlékszünk, hogy - kérdésre válaszolva - egyikőjük megjegyezte: ő nem az amerikai kormány. Lehet, hogy vannak, adott esetben legyenek is fenntartásaink azokkal szemben, akik át nem gondolt kritikával illetnek bennünket! E testvérgyülekezeti kapcsolatnak azonban egyik célja az, hogy mi ne az alapján formáljunk véleményt egy nemzet tagjairól amilyeneknek holywoodi producerek ábrázolják őket. Még kevésbé az alapján, amit néhány száz amerikai politikus rajzol róluk a világ elé! Mint ahogyan mi sem szeretnénk, ha ők, vendégeink és testvéreink, a legutóbbi választási térkép alapján azt kérdeznék (nem kérdezték!): Már csak Szegeden élnek olyanok Magyarországon, akiknek apái, nagyapái kiszolgálták az ötvenes évek vezetőit?
Visszatérve az Igéhez; ugye, milyen finom figyelmeztetéssel él Jézus? Én úgy értelmezem a szavait: én, aki rengeteg, nem a világ, sőt még csak nem is az egyház, nem is a gyülekezetem, de Jézus által megítélhető hibát, vétket gerendaként hordozok, nem tegyem már magam nevetségessé azzal, hogy szálkákat piszkálgatok a testvérem szeméből! Van neki, van nekik komolyabb fórumuk is mely előtt meg kell állniuk! A legfelsőbb, a mennyei bíróság előtt.
Kedves ács-inas testvéreim! Jézus, az ácsmester, a mi Királyunk azt tanítja ma nekünk: akarjunk munkához látni! Kell, hogy munkához lássunk, kötelességünk kihúzni a másik szeméből a szálkát, de ahhoz akkor foghatunk hozzá, ha együtt dolgozunk! Együtt azokkal, akiknek szálka van a szemükben. Látod, hogy szálkát hordoznak? Látod, hogy valami megakadályozza őket a helyes és precíz munkavégzésben, szolgálatban, az Istennek tetsző élet megélésében? Hát akkor segíts! Kezdj hozzá! Hogyan? Szabadulj meg a gerendádtól! Attól, amit nem is sejted milyen sokan: rajtad, benned látnak!
Hogy mi az? Jézus erre is megtanít ebből a példázatból. Megtanít arra, hogy észrevedd, felismerd a te nyomasztó, fullasztó, lelki látásodat akadályozó gerendádat.
Lássuk, hogyan! Mit is látsz a másik szemében? Szálkát. Rendben. Igazad van. Ott a szálka a szemében. Vajon, honnan került oda? A szálka a fáról válik le. A nagyobb darab fáról. adott esetben... bizony: a gerendáról! Éppen azt vetted észre a másikban, amiből neked sokkal több van!
Jézus évezredekkel megelőzte a modern lélektan felismerését: Az idegesít minket a legjobban a másik emberben, amit magunkban hordozunk. Csak nem merjük bevallani. Vagy: nem is érzékeljük - a gerendát!
Eszembe jut annak a lelkipásztornak a példája, akit gyülekezetének tagja különös panasszal keresett fel. Azt mondta, hogy szomszédjának a felesége, a nyári hónapokban a nyitott, éppen az ő, hátsó udvarukra néző fürdőszobaablakban zuhanyozik. Tiszteletes úr, én tisztességes ember vagyok - mondta a panaszkodó - én harminc év alatt még a saját feleségemet sem láttam meztelenül. Mire a lelkész: „Nem irigylem az álmait!" Értitek? Az illetőnek az volt az évek óta hordozott baja, hogy képtelen volt megélni feleségével a házaséletnek azt az egymás közötti teljességét, aminek része az egészséges testi szerelem. Az egymásban, és nem a harmadikban gyönyörkődő testi szerelem. Saját gerendájának szilánkját látta meg (a hátsó udvarból leselkedve!) a szomszéd feleségében (aki egyébként tényleg becsukhatta volna azt az ablakot)!
Rendkívül jó, leleplező, ön-terápia hát az, amikor mások, kicsinynek tűnő szálkáit vizsgálgatva felfedezzük saját gerendáinkat!
Választások napja van. Mit nem szeretsz, mi bánt abban a személyben, abban a „hitetésben", amelyet a mindegy, hogy melyik, veled szemben álló csoportosulás vezetői mondanak? Nem találsz benne, bennük olyan kapcsolódási pontokat, olyan „szálkákat", melynek „gerendái" már évek óta jellemzik a te személyiségedet? Nem utaltak még rá a családod tagjai? Dehogynem! Elismerted. Bevallottad. Bocsánatot kértél. Ki tudja hányszor... De nem szabadultál meg tőle! Mert igazából nem akartál megszabadulni tőle! Most pedig a tiedhez hasonló szálka jeleit fedezted fel azokban, akik nagyobb nyilvánosság előtt hirdetik, hordozzák.
Mit is mondasz rájuk? Hitetnek? Hazudnak? Korruptak? Elhallgatják az igazságot? Elmenekülnek a nehézség elől? Nem hordozol valamit, amit még nem vallottál meg az Úrnak? Valamikor szépeket mondtál annak a kislánynak, csak azért, hogy... Valótlant állítottál azért, hogy megszerezz valamit... Hazudtál, mert fontosabb volt a kapcsolat fenntartása... Elhallgattál valamit, mert már a zsebedben, a borítékban volt a pénz... Elszaladtál, mert ezt találtad a legjobb megoldásnak... Mindezek miatt utáltad magadat, de mondtad, elfogadtad, futottál, elhallgattad. És gerendát építettél a szálkákból!
Választásoktól és politikától függetlenül: mi bánt abban, akire olyan haraggal gondoltál tegnap, ma reggel, az előbbi percekben? Gondold végig, de legjobb, ha hazamész, és leírod! Aztán, azzal a lappal kezedben, nézz a tükörbe, és ha csak egy kicsiny részét is felfedezed magadban ugyanannak az idegesítő, bosszantó dolognak, ami bánt a másikban, azonnal fogj hozzá a takarításhoz! Mosd ki a szádból, a szívedből, a lelkedből, a gondolatodból azt, ami - eddig nem is gondoltál rá -: mások előtt téged tesz nehezen elviselhetővé! A másikban felismert szálka segítségével, szabadulj meg a gerendádtól!
Jézus, a názáreti ácsmester most befejezi az elméleti oktatást. Ő, akinek sem gerenda, sem szálka soha nem bántotta a látását, végignéz rajtunk. Először megbízott tanítóján, akit a szószékre engedett, mert őt, engem kér számon, hogy elmondtam-e azt, amit rám bízott, és elvégeztem-e magamon a gerenda-eltávolító gyógyítást? Aztán mindnyájunkat megvizsgál. Kivétel nélkül. Emlékeztet minket vaskos, éles kritikáinkra, mellyel sértettünk, sebeztünk, ítélkeztünk. Eszünkbe juttatja, hogy a Jeruzsálem-közeli dombon őt, durva, szálkás keresztfára feszítették. Tudjátok miért? Azért, hogy ha felismerjük magunkon, magunkban az ocsmány gerendákat, az ő halálára hivatkozva tudjuk kérni az Atya Istent arra, hogy bocsássa meg hangos, dölyfös, magabiztos ítélkezéseinket.
A helyett, a szálkakeresgető ítélkezés helyett, már a legközelebbi alkalommal, amikor „szálkás" kísértést érzünk, emlékezzünk az Ő szavaira: „Ne ítéljetek, és nem ítéltettek. Ne kárhoztassatok, és nem lesz kárhoztatásotok. Bocsássatok meg, és nektek is megbocsáttatik." Így, ezzel a feloldozó örömhírrel engedjünk Jézusnak, amikor pénteken gerendafelfedező, bűnbánati istentiszteletre hív, vasárnap pedig kenyérrel és borral vár minket! Ámen
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 703, összesen: 2227372