Istentisztelet 2014. október 5-én

(Kereskényi Sándor)

Lekció: Lk 5,1-11

Textus: Lk 5,10

Szeretett Testvérek!

Amikor azt hisszük, okosabbak vagyunk Jézusnál. Igen, ma ezzel a visszatérő kísértésünkkel kell szembenéznünk. Lukács, a Jézusról szóló történeteket összegyűjtő orvos ajánlja nekünk. Ő, akit arra használt a szent Lélek, hogy leírja, rögzítse mindazt, amit Jézusról hallott. Aztán megírja azt is, amit az apostol háziorvosaként átélt, megtapasztalt az újszülött, Krisztust követő, keresztyén egyház életéből. Lukács, a derék orvos (a foglalkozását Pál leveléből tudjuk meg - Kolossé 4,14) gyakorlatilag két levelet írt. Az, amit mi „Lukács evangéliuma"-ként, és „Apostolok Cselekedetei"-ként ismerünk, két, írott tudósítást takar. A címzett, az a bizonyos „Teofilus", akit „nagyrabecsült" jelzővel illet Lukács. A görög szóhasználat alapján ebből arra következtetünk, hogy ez a Teofilus, magas rangot viselő, római hivatalnok volt. Ő olvasta először ezt a történetet is, amit az előbb hallottunk.

Azt a történetet, amiben Jézus, a halász, majd apostollá vált Simon Péter két megjegyzésén keresztül is azonosít minket azzal a visszatérő kísértésünkkel, hogy gyakran azt hisszük, okosabbak vagyunk nála. Jézusnál...

Óriási tömeg verődik össze a Genezáret-tó partján. Éppen akkor, amikor véget ér a halászok műszakja. A sikertelen éjszakai munka után, bizonyára fáradtan és rosszkedvűen tisztogatják hálóikat. Fel-feltekintgetnek az unalmas, de figyelmet igénylő munkából, és mit látnak? A tömegből kiválik valaki. Igen, Jézus az, a vándor rabbi. Gondolhatták volna, hogy megint miatta gyűltek össze az emberek! A názáreti belegázol a vízbe, majd beszáll Simon halászbárkájába. Arra kéri, hogy kicsit vigye beljebb a parttól. Érthető; így mindenki látja, és jobban is hallják, hiszen a víz remekül továbbítja a hangot. Elkezd beszélni. Egészen különös dolgokat mond. Másképp' szól, mint a zsinagógából ismert rabbik. Simon Péter ott ül mögötte a kis hajóban. Néha megmozdítja az evezőt. Ügyesen kijátsza az apró hullámokat; Jézusnak nem kell forgolódnia, mindig szemben van a parton ülő sokasággal.

Aztán befejezi a tanítást. Simon Péter int a testvérének, Andrásnak. Feszüljenek neki az evezőknek, rakják ki Jézust, mert utána még ki kell teregetni, száradni a hálókat.

Jézus azonban hátrafordul és egész határozottan azt mondja Péternek: „Evezz a mélyre, és vessétek ki hálóitokat fogásra!" Nem tudni, hogy a hallott tanítás, vagy a tanító iránti puszta udvariasság miatt, Péter engedelmeskedik. Előtte azonban tisztáz valamit. Mégpedig azt, hogy itt, ebben a csónakban ő ért jobban a halászathoz. Udvariasan „kiosztja" hát Jézust, igyekezvén meggyőzni őt arról, hogy valójában értelmetlenséget kér tőle: „Mester, egész éjszaka fáradoztunk ugyan, mégsem fogtunk semmit, de a te szavadra mégis kivetem a hálókat.".

Ismerős? Sikertelenségeket felsorakoztató napokat követően, vasárnap elmegyünk a templomba. Hallgatjuk az Igét, de mintha nem nekünk, nem rólunk szólna. Mert olyasmiről beszél a lelkész, hogy: próbáld meg Jézussal! Kedves ember ez a mi lelkészünk, de ahhoz azért mégsem ért, aminek a megoldását én napok, hetek óta keresem! Én értek hozzá; ő minden jóindulata ellenére sem adhat tanácsot azzal kapcsolatban, amiről nekem papírom, tapasztalatom, emberismeretem van. Aztán az a gyanúd támad, hogy meglehet, nem is ő, nem is a lelkész szólít meg. Hátha igaz, amit a reformátorok így fogalmaztak meg: Praedicatio verbi Dei est verbum Dei. Isten beszédének a hirdetése, Istennek a beszéde. És mi történik? Lehet, hogy magadban te is elmondod a véleményedet Istennek, de már ott a padban ülve elhatározod, hogy holnap újra megpróbálod, és „kiveted a hálódat"! Jézus társaságában, Jézussal egy csónakban még egyszer megpróbálod.

Így történik ez akkor is, amikor valamelyik nehéz nap reggelén kinyitod a Bibliádat. Nehéz a szövegre figyelni. Újra meg újra végigolvasod a sorokat, mert az, ami rád vár, egyfolytában „beugrik", és nem engedi, hogy igazán odafigyelj arra, amit Isten kínál. Aztán „Jézus beül a csónakodba", és megragad egy sor. Megint elolvasod. „Igen! Ez az!" Ez segít abban, hogy összeszedd a mondanivalódat, amikor azzal az illetővel találkozol! Ez segít abban, hogy bármi is történjék azon a helyen, elfogadd azt, amit kapsz! Nem hitted volna, hogy ennek a napnak az elején van mondanivalója a számodra, azt gondoltad, ahhoz a konkrét ügyhöz jobban értesz, mint Ő. A Biblia sorából azonban megszólított, visszaküldött értelmed mély vizeire, vele együtt halászni kezdtél a lehetőségek tengerében, és olyan megoldás-zsákmány került kivetett kérdéseid hálójába, amely fogás hosszú időre rendezi azt, amit már megoldhatatlannak könyveltél el.

Igehirdetés, „csak azért is" bibliaolvasás, imádság, tiszta, csendes percek. Mind egy-egy nehezen induló, majd feszültséget feloldozó tennivalót adó lehetőség arra, hogy beengedd Jézust a „hajódba", meghallgasd Őt, majd indulj. Akkor, oda és úgy, ahogy Ő utasított. Kiderül, megint kiderül: nemhogy jobban tudja, hogyan kezelj egy helyzetet, hanem egyedül Ővele vághatsz bele abba, ami látszólagos értelmetlensége ellenére is a sikert hordozza magában.

Péternek társai segítségére van szüksége ahhoz, hogy partra húzzák a halak sokaságától szakadó hálókat. A kemény munka végeztével Simon Péter összeroskad. A teste odaborul Jézus elé,a lelke magába omlik. A hihetetlen eseménysor láttán, félelem fogja el őket. Ki ez a Jézus, aki nemzedékek ha- lásztapasztalatát felborítva, a természet rendjébe belenyúlva örömmé változtatja a kudarcot? Az értetlenséggel vegyes öröm szégyenérzettel súlyosbított félelemmel kavarog benne, és így szakad ki belőle: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!"

Mit csinál ott Péter, Jézus lábai előtt? Kifejezi a különbséget önmaga és Jézus között. Nem tudja, ki lehet az, aki olyat tett, amire csak az Isten képes, de ez a halfogás elég volt neki arra, hogy rávilágítson a saját bűnös, hitetlen, gyenge természetére. „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" A bűnvalláson túl ebben a merész felszólításban ott a félelem: Én azt a hatalmat, segítőkészséget, szeretetet, tisztaságot, ami benned van, nem tudom elviselni! „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!" Azt, amit te képviselsz, nem szabad, hogy én, a bűnös ember összeszennyezzem! Rossz helyre jöttél, rossz társaságot választottál! „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!"

Ez a skizofrén meghasonlott állapot, amikor az egyetlen segítséget megtapasztalt ember elküldi magától az áldás forrását. Nem hiszi, hogy az a Jézus, aki visszájára fordította a Genezáret-tó halvonulási rendjét, az a Jézus rendbe teheti az ő, bűnökkel megszórt életét.

Helyes Simon Péter megállapítása, mert tényleg bűnös ember! Úgy, mint mint mindenki, aki ismeri Isten törvényét. Először azt, amit beleírt mindenki szívébe, a zsidóknak pedig még kőtáblákra is vésetett, majd akaratát tekercsekre íratta. Bűnös ember Simon Péter, de ha ez ennyire fáj neki, éppen hogy marasztalnia kellene Jézust! Hátha még rajta is segíteni tud! Hátha több, annál, aki szokatlan időben halakat fogat a sikertelen éjszakát végigdolgozó halászokkal!

Péternek ez a mondata: „Menj el tőlem, mert bűnös ember vagyok, Uram!", annak ad hangot, hogy ő, Péter aztán tudja, mi Jézus hatásköre: csodatétel. Látványos csodatétel. Péter hálás érte, megköszöni, de többet nem kér az Úrtól, hiszen ő, Péter „bűnös ember".

Te mennyit kérsz Jézusból?  Te hol húzod meg hatalmának hatósugarát? Ott, ahol most jársz? Adott már neked eleget; van szakmád, hivatásod, van egészséged, van mindennapi kenyered, vannak örömeid, van elég hited, nyugdíjad, családod, lakásod, szabad időd, munkád. Ennyi elég? Vagy arra, annyira még szükséged van Jézusra, hogy a felsoroltakhoz adjon egy kicsivel többet? Esetleg, ha nem volt közöttük az, amire még vágysz, azt - de csak annyit még - szerezzen meg neked is?

Hallgatsz rá, egyre gyakrabban belátod, hogy azoknak a tanításainak is érdemes engedni, amiket nem értesz, vagy magadra nézve nem tartod érvényesnek? Mégis a „mélyre evezel" már, és kiveted a hálódat? De jó! Örülsz, mert élvezed a Jézussal megszerzett áldásokat, örülsz annak, hogy engedelmességednek örömteli eredményei sorakoznak hálaadó imáidban.

Annyi lehet még a baj, annyi híját találhatod még teljessé formálódó hitednek, hogy itt megállsz. Megállsz az engedelmesség gyümölcsénél, megállsz a bűnvallásnál, megállsz a hálaadásnál. Úgy, mint Péter. Kivetette a hálót. Engedelmes volt. Hálát adott engedelmessége eredményéért, a két hajót színültig megtöltő fogásért. Zavarodott félelme bűnvallást adott szájába. De itt megállt. Mi hiányzott még?

A profilváltás. Az, amit Jézus így határozott meg: „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!" Vagyis: az engedelmességed (belátásod ellenére nekem engedtél), az örömöd és a bűnvallásod elég volt ahhoz, hogy továbbra is velem járd az utadat! Ne a ráadásnak, a halaknak, a létfenntartáshoz elegendő javaknak örülj, hanem annak, hogy sejted, ki vagyok, és ezért többet bízhatok rád! Embereket bízhatok rád!

Kedves Halásztársaim! Kedves Kollégák! Melyik területen dolgoztok? A szomorú esemény, a a kiábrándító eredménytelenség, a hiábavaló fáradság után tisztítgatjátok a hálókat? Nem? Már feltűnt a helyszínen Jézus és helyet kér a hajódban? Elkezdett tanítani, és bár, néha fel-felfigyelsz arra, amit - azt hiszed - másokhoz, de nem hozzád intéz? Arra kér, hogy tedd meg azt, ami minden eddigi tapasztalatodtól, célodtól, reményeidtől eltér? Próbálod meggyőzni, hogy ahhoz, amin most keresztül mégy, ahhoz, amit eddig próbáltál, Ő nem ért; ahhoz semmi köze? Vagy már, miután kibeszélted magadat, elindultál arra, amerre Ő utasított? Megvolt a fogás?  És örülsz neki? Hálát adtál? Rájöttél a Jézus és közted levő különbségrte?

Ennyi elég volt, vagy hallod a szavát? „Ne félj, ezentúl emberhalász leszel!"? Áldott legyen az Ő neve, Lelke által életedbe, kudarcaidba, langyosodó pocsolyáidba belenyúló szava! Áldott vagy, ha csak eggyel is továbbléptél Simon Péter reád szabott útján! Áldott vagy, mert a kétségtől engedelmességig, onnan bűnvallásig vezető megállók következő állomása az „emberhalász" képesítés megszerzése!

Várnak rád, várnak ránk azok az emberek, akikkel az Úr éppen rajtad, rajtam, rajtunk keresztül akarja megismertetni magát. Veled, velem akarja elmondatni, hogy a kereszten már megváltotta, kiváltotta a halálból a bűnös, lábaihoz boruló lelkeket hordozó embereket!

Isten adja, hogy gyülekezetünk, Református Egyházunk, Anyaszentegyházunk hajójában szolgálva, az Ő dicsőségére dobjuk ki az evangéliummal megszentelt hálóinkat és azokat a szeretet erejével behúzva, gyűjtsünk magunk köré még több, leendő halásztársat! Ámen