Istentisztelet 2015. december 20-án

Advent negyedik vasárnapján

(Dr. Kereskényi Sándor)

Lekció: Lk 1,46-55

Textus: Lk 1,49

Szeretett Testvérek!

Vajon melyik lehet jobb? Örülni, vagy másokat megörvendeztetni? Advent minden napján erre gondoltam, amikor megálltam a Klauzál téren. Bizonyára kevesen tudják, hogy azt a sudár fenyőfát, „a város karácsonyfáját", ami előtt a mosolygó szülők idén készítenek fényképeket a gyerekeikről, 40 évvel ezelőtt H. Tóth Imre professzor úr ültette el a Blaha Lujza utcai házuk elé. A tanár úr már egy éve és két hónapja nincsen közöttünk, felesége jóvoltából (aki a fát a városnak adta), mégis, még mindig örömet okoz. Minden egyes kis lurkónak, aki szájtátva próbál felnézni a térre szállított, és ott felállított fa tetejéig. Örömet okoz a felnőtteknek, akik (húsz percig figyeltem), még siettükben is, a szájuk, vagy szemük szögletében apró mosollyal pillantanak a régi karácsonyokat felidéző ágakra. A tanár úr, Imre bácsi szeretett örülni, de évtizedekkel ezelőtti fa-ültetése, majd felesége, novemberi döntése segítségével a mások megörvendeztetése iránti vágyuk, még egykori örömeiket is túlélte.

Mi lehetett jobb a názáreti szűznek, Máriának? Saját öröme, vagy mások megörvendeztetése? Erről szól, erre ad nekünk feleletet, majd hazavihető, őrizhető, elővehető üzenetet a Lukács evangélista tollából lejegyzett, isteni híradás.

A három, mögöttünk álló vasárnap délelőttjén, a Szentlélek Isten alaposan körbejáratott minket Jézus születésének előzményei körül. Hallottunk arról, miképpen jelentette be Isten angyala az idős Zakariás papnak, hogy neki, és előrehaladott korú feleségének, Erzsébetnek fia születik; Keresztelő János, Jézus útjának előkészítője. Utána az ismert, mégis, új áldásokkal feltöltött Igével ajándékozta meg Isten a gyülekezetet. Gábriel angyal, és Mária beszélgetésének lehettünk hallgatói. A fiatal szűz leány megtudta, hogy a szentlélektől fogant, és a Magasságos Fiát hordozza méhében. Múlt vasárnap a két asszony, Erzsébet és Mária találkozásának történetéből erősödhettünk meg abban, hogy: „Boldog, aki elhitte, hogy beteljesedik mindaz, amit az Úr mondott neki."

Erre a kijelentésre Máriából kitört az az imádság, amit ott, helyben, rokona, Erzsébet előtt kellett elmondania. Felesleges lenni találgatni, honnan ismerhette meg ezt az imát Lukács, aki leírta az evangéliumot. Feltehetően Máriával találkozhatott azokban az években, (Jézus halála után kb. tíz évvel?), amikor úgy döntött, hogy még addig lejegyzi Jézus életének eseményeit, amíg első kézből hallhatja a történeteket. A lényeg az, hogy Lukácsot, és azóta mindenkit örömmel tölt el az, amiről Mária, néhány napos magzattal a méhében bizonyságot tett. Így, hogy hálaadása bekerült a Bibliába, valószínűleg többeknek okozott örömet, mint amennyit ő maga élhetett át.

Pedig az micsoda öröm lehetett! Boldog volt. Idős barátnője, Erzsébet megerősítette abban, hogy mindaz, amit az angyal, Isten hírmondója a tudomására hozott, az úgy lesz, ahogy hallotta. Hát mit lehet erre mondani? Semmit. Csak imádkozni. Nem kételkedik, nem idegeskedik, pedig lenne rá oka a korai terhességre magyarázatot váró ismerősök, polgártársak miatt!         Mária, az ő adventjében azzal volt elfoglalva, akinek érkezéséig már csak kilenc hónap volt hátra.

Az idei karácsony előtt öt nappal, vajon mi érdekli legjobban azt; mivel tölti el a legtöbb időt az, aki - bizonyságtétele szerint - Jézus Krisztus születéséért hálát adó, benne hívő, és ígéretében bízva, Őt visszaváró, jó református ember? Készül az ünnepre? Az ünnepre, ami emlékezés a betlehemi eseményekre, és nem karácsonyi eljövetel, hiszen Jézusnak nem kell másodjára megszületnie, mégis: a mindennapjaink vezérfonalát jelentő üdvtörténeti esemény.

Az ünnepre készülünk? Isten testté létele van itt (fejünk) és itt (szívünk) az értelmünk, és érzelmünk dobogójának felső fokán, vagy - mondjuk -, az, hogy mi lesz a Telekom- Ákos-kormány vita újabb, barátságokat, családokat, közösségeket megosztó eredménye? Isten ellensége alaposan-, például ezzel is készül a karácsonyra! Láthatjátok, hallhatjátok, letölthetitek, posztolhatjátok, olvashatjátok, tovább küldhetitek a Kísértő figyelemelterelő hadműveleteit, melyekkel a nagy-nagy többséget tekintve ezen a héten is eléri a célját. Lesz még itt elég botrány; állásfoglalást, véleményeteket, szavazatotokat kérő színjáték a pokoli színpadon! Az ottani karmester zenekarát erősítők, az Isten emberré születését tagadók ezért könyörögnek: Jaj, csak ne azzal foglalkozzon az ország, és benne a hívek, hogy mennyire szerette, szereti Isten a világot! Egyszülött Fiát adta. Bajlódjanak a hívek is azzal: ki, kit sértett meg; kinek a joga van veszélyben, és ki hazudik nagyobbat!

Ebbe a kaotikus vakításba be lehet szállni minden oldalról. Van, aki ezt főállásban kénytelen csinálni. Megértjük. De nekünk, akik nagyon kevesen vagyunk a karácsony szentségének az oldalán ebben az országban, nekünk lehet Jézus válaszát hirdetni: „Boldogok, akik békét teremtenek, mert ők Isten fiainak neveztetnek." (Mt 5,9) Gyertek ti is közénk; ti, akiknek fogalmatok sincs arról, kinek a szolgálatában fröcsögtetitek az indulataitokat! Ne erősítsd a Gonoszt; két Úrnak nem szolgálhatsz!

E zűrzavar közben, az Újszövetség lapjain a názáreti szűz, Mária imádkozik. Hangosan. Rokona, Erzsébet előtt. Örömében imádkozik. Ez már nem is öröm. Már azon is túlcsordult az az Istenhez forduló lelkesedés, amit kénytelen szavakba foglalni. Nem bír magával. Tényleg, a túlcsorduló öröm ömlik ki a szájából. Először azt köszöni meg, hogy rá, az emberi szemekkel megalázott leányra tekintett az Úr. Ettől kezdve, mondhat bárki, bármit, ő, Mária, Isten vigyázó szemeinek felügyelete alatt él tovább. Senki meg nem vetheti. Sőt! Ő már tudja, látja az elkövetkezendő időket is! Minden nemzedék osztozik a boldogságában. Megörvendezteti még azokat is, akik majd jóval utána születnek meg.

Mindez pedig azért - mondja Mária -: „mert nagy dolgokat tett velem a Hatalmas"! Mária annak örül, amit Isten tett vele. Máris tudja, hogy amit Isten tett vele, az sokak, nemzedékek örömévé válik!

Örülsz e most? Nem azért kérdezem, mert „most" advent van. Arra vagyok kíváncsi; erre felelj a köztünk lévő Szentlélek Istennek: Advent, Jézus érkezésének tudatával jársz-kelsz-e az utcán, a lakásban, az üzletekben; bárhol?  Négy hétig van adventi örömöd, vagy addig, amíg majd ténylegesen találkozol Jézussal? A kérdés lényegét tekintve mindegy, hogy Ő érkezik-e meg hamarabb (másodjára, testben a földre), vagy te érkezel-e korábban (halálod pillanatában) elé! Tudsz-e, akarsz-e annak örülni, aminek Mária? Nem azt kérdeztem, hogy tudsz-e úgy örülni?! Úgy nem lehet. Mert Mária Jézus testét hordozta. Olyan öröme senkinek nem lesz többé. Mégis, azt mondom, hogy annak örvendezhetsz, aminek ő! Minek? Annak, hogy nagy dolgokat tett veled a Hatalmas. A „Hatalmas" alatt, természetesen, Istent értette, Istent magasztalta Mária. Tett-e veled nagy dolgokat Isten? Azt mondom: igen! Köztetek azzal is, akiről jól tudom, mert ismerem a történeteit, de azzal is, aki még nem mondta el nekem. Mik azok a nagy dolgok?

Kérdezzünk rá Mária örömére! Mik azok a „nagy dolgok", amiket Isten vele tett? Legalább hármat észre kell, hogy vegyünk, hiszen az előbb hallottuk! (1) Képes arra, hogy magasztalja az Urat. Ez nem magától értetődő dolog. Ez nagy dolog. „Magasztalni", szó szerint azt jelenti, hogy „naggyá tenni". Igen nagy dolog, amikor az ember lelkében, önmaga, vagy vágyai, helyett Isten válik naggyá. Elsővé. (2) Isten elvette Máriától a megalázottság érzését. Aki már átélte ezt, az tudja, milyen szabaddá válik a lelke. Akinek még nem volt része abban, hogy nem ember, hanem Isten vegye el megalázottságát, az kérje! Igen nagy dolgot fog megtapasztalni! (3) Örömének forrását maradandóvá tette. Minden nemzedék boldognak mondja Máriát. Ilyen nagy dologra senki sem képes. Isten megcselekedte Máriával.

Tehát? Tett veled nagy dolgokat az Úr? Fontos, hogy megtaláld az „igen" választ, mert amíg fel nem ismered őket; amíg vissza nem keresed azokat a mögötted álló időben; amíg nem válik napi gyakorlatoddá Isten, veled tett nagy dolgainak a tudatos átélése, addig legfeljebb, örömpótló silányságokban igen, de igazán nagy dolgokban nem lesz részed! Elvehetetlen, minden áldott nap átélhető örömöd azon múlik, hogy felismered-e, és Istennek tulajdonítod-e, azt, amit nagy dolgokként tartasz számon az életedben!? Nem tudom, az előbbi felsorolásból, Mária listájából tiéd-e valamelyik „nagy dolog"? (1) Képes vagy-e nagyobbá tenni Istent magadnál; magasztalod-e Őt? (2) Elvette-e már rólad a bárminémű megalázást? (3) Van-e, aki felemlíti majd azt, aminek te tudtál örülni? Maradandóvá tette-e az Úr az örömödet? Akármire is emlékszel, hadd tegyek hozzájuk még egyet! A legjelentősebbet. Isten kiválasztotta Máriát! Arra, hogy felhasználja saját céljai véghezvitelére. Ez a legnagyobb dolog, ami emberrel történhet. Advent negyedik vasárnapjának örömhíre: Isten kiválasztott téged! Téged, aki régóta figyeled, és várod az Úr szavát a gyülekezet közösségében. Keresed az akaratát, hogy teljesíthesd. Kiválasztott ember vagy! És te is, aki talán ma vetted először komolyan, hogy nem véletlenül vagy itt. Isten választotta meg az időt, a helyszínt, az üzenetet azért, hogy megértsd, amit veled, téged használva, rajtad keresztül akar véghezvinni ebben a világban. Ő, és nem te. Ő, és nem azok, akiket eddig követtél. Ő, aki Jézust adta érted, hogy megértsd, az Ő keresztjén minden megvallott bűnödet megbocsátotta.

Ugye tudod már, hogy nagy dolgokat tett veled a Hatalmas? Készülj ezzel a tudattal; karácsonyig kitartó, majd azt is tovább élő örömmel, és annak minden, áldott hozadékával az ünnepi istentiszteletekre, melyeken együtt magasztaljuk az Urat!        Te, és én; mi, az egész gyülekezet, akikkel bizony: nagy dolgokat tett a Hatalmas! Ámen