Istentisztelet 2015. május 10-én

(Kereskényi Sándor)

Lekció: 1Thessz 1

Textus: 1Thessz 1,4

Szeretett Testvérek!

Ezt a megszólítást szoktam használni az igehirdetések elején. Ilyen „szeretett"; „Istentől szeretett" jelzőt kapott testvérei voltak Pál apostolnak azok a keresztyének, akik abban a kétszázezer lakosú kikötővárosban éltek, ami a macedón hódító, Nagy Sándor nőtestvérének (féltestvérének) nevét viselte: Thesszalonika.

Milyen örömöt érezhettek az „Istentől szeretett", kicsiny thesszalonikai közösség tagjai, amikor egyikőjük felolvasta nekik ezt a levelet! Ki lehetett az a felolvasó? Talán Jázon, aki annak idején, amikor náluk járt, szállást adott az apostolnak. Óriási kockázatot vállalt. Vendége, Pál apostol, három szombati napon is felkereste a zsinagógát, és bebizonyította, hogy Jézus Krisztus a várva várt Messiás. Ennek gyorsan híre ment a városban. Nemcsak zsidók, hanem görögök és sok előkelő asszony is Jézus mellett döntött. A feldühödött zsidók a város elöljárói elé hurcolták a szállásadó Jázont. Az kezességet vállalt az apostolért, de - ismerve a zsidókat -, a biztonság kedvéért még aznap éjjel segített abban, hogy Pál biztonságban elhagyhassa a várost. (ApCsel 17,1-10)

A thesszalonikai Jézus-követők hallgatták hát az apostol levelének felolvasását, és - szerintem - zavarba jöttek! A Korinthusból küldött papirusz elején ugyanis ilyen dicséretek álltak, mint: „emlegetjük a hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat... Jézus Krisztusba vetett reménységetek állhatatosságát... a Szentlélek örömével fogadtátok be az igét... mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre... várjátok a mennyből Jézust...".

Ugye, milyen jó lenne egy ilyen levelet kapni? A Honvéd-téri gyülekezet címére. Levelet, amiben mindezek mellett ott szerepelne az is, amit az igehirdetés előtt még egyszer felolvastam: „tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok".

Nem bírom, és nem is akarom visszafogni magam'; el kell mondanom a jó hírt: mi is választottak vagytok! Ha hiszitek, ha nem: Isten, ma délelőtt bennünket választott ki arra, hogy Pál apostol egykor írt levelének részletével elgondolkodtasson minket! Téged, aki már évtizedek óta ide jössz vasárnaponként. Téged, aki kihagytál néhány istentiszteletet. Téged, aki hosszú évekig megengedted, megengeded magadnak azt a luxust, hogy fittyet hányva az Úr elhívására, az ő gyülekezetén kívül éld meg saját okoskodásod diktálta keresztyénségedet. És téged is kiválasztott szeretett testvérem, aki először, vagy itt, a templomban! Téged is gondolkodásra késztet!

Thesszalonikában is így állt össze Isten válogatottja! A kiválasztottak gyülekezete. Volt köztük olyan, aki a kezdetektől (Pál apostol igehirdetésétől) fogva Jézus követése mellett döntött. Olyanok is lehettek azonban a címzettek között, akikkel Pál apostol nem találkozott. Azok viszont a többiektől hallhattak Jézusról. Válogatott, de Isten által kiválasztott csapat volt!

Ez a kiválasztás. Ez az eleve elrendelés, a predestináció gyakorlati, látható következménye. Isten elküldte az Ő egyszülött Fiát. Ő maga született meg emberi formában. Harminchárom évig a „názáreti Jézus" néven ismerte a világnak az a kis szöglete, amit a Római Birodalom egyik legkisebb provinciájaként tartottak számon. Harminctól harminchárom éves koráig elmondta, megmutatta, kicsoda, milyen is a mennyei Atya, a világ létrehozója és fenntartója. Aztán engedte, hogy kivégezzék. Megengedte, hogy ezt a kivégzést, az övét, te is, és én is a rajtad, rajtam végrehajtott halálos ítéletnek tartsuk. Aztán feltámadt, újra életre kelt, és azt mondta, mindenkire ez vár! A betegség, a fájdalom, a szenvedés, a halál nélküli, testben leélt új, élet! Mindenkire ez vár, aki elhiszi, hogy ez igaz! Elhiszi, hogy ez rá is vonatkozik! Elhiszi, hogy az őt, a Jézus tanítását, halálát és feltámadását elhívő embert örök életre választotta ki Isten!

Ez a kiválasztás. Ez a predestináció. Az, hogy aki elhiszi, mit tett érte Jézus, annak nem kell a felől aggódnia, mi lesz vele az után, hogy a mentőorvos, a klinikai orvos, vagy a háziorvos megállapította a halál beálltát. Isten már választott. A választás lehetőségét adta. A tőle eltávolodott emberek számára két lehetőség adott. Örök kárhozat (az Isten ellen elkövetett-, a másokban-, és az önmagában tett kárnak a hozadéka), vagy a tökéletes, örömteli világban az új teremtésben Jézus, és az ő hívei társaságában letöltendő örök élet?

Rajtunk a sor. Rajtad a sor. Mit válaszolsz Isten választására? Azt, amit akarsz. Teljes szabadságod van rá. Nem te hoztad létre a választás lehetőségét, de tudnod kell, hogy egyedül rajtad múlik, hogyan válaszolsz!

Mondhatod azt: „Köszönöm, nem élek vele; én úgy szeretném leélni ezt a pár évtizedet, ahogy nekem tetszik. Nem érdekel, mi van utána, nem is foglalkozom vele. Senki ne rontsa meg, ne vegye el tőlem azt a kis örömet, amit itt meg tudok szerezni magamnak." Felelhetsz így is: „Köszönöm Uram, hogy - bár kedvem lenne úgy dönteni, mint az előttem szóló-, de én, mégis inkább elfogadom azt, amit Jézussal választottál nekem. Annyit kérek tőled, hogy mindig mondd meg nekem, mit csináljak, és mit ne tegyek meg addig, amíg el nem szólítasz!"

Pál apostol levelének kezdete szerint, a thesszalonikaiak tudták, hogy mit tegyenek, és mit hagyjanak abba, vagy el se kezdjenek, ki se próbáljanak. Ez a választottak kiváltsága. Ez a Jézusban kiválasztottak, és e kiválasztottság mellett döntőknek az ereje!

Működik benned ez az erő? Mindegy, milyen kondiban vagy; mindegy, hány éves születésnapodra készülsz! Ha az Isten választására, rád szavazására igennel feleltél, akkor már tudják rólad, mert látszik rajtad, hogy van erőd Jézus tanítását követni, és van erőd mindennek ellentmondani, amit Jézus nem ajánl neked! Hogy honnan tudják? Hogy hogyan látszik meg rajtad? Nos, abból derül ki, hogy: fertőzött vagy, és megfertőzöl másokat is! Úgy, mint a thesszalonikaiak! Jézus követésének minden tünete megfertőzte őket, Jézus minden tanítása rájuk ragadt! Pál apostol így diagnosztizálta a Krisztust követő szeretet-fertőzés következményeit: „mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre...".

Tudjátok, micsoda felelősséggel jár ez? Mármint az, hogy bárhová is eljut a hitünk híre! Az, hogy tudják rólunk, rólad, hogy a Honvéd-téri református gyülekezet templomba járó tagja vagy?! Azzal a felelősséggel jár, hogy a nap minden percében, minden helyzetében, minden helyszínén tudatában kell lennünk annak, hogy a bennünket Jézus-követőknek tartó emberek Isten-keresését, vagy már bontakozó hitét alakítjuk! Szavainkkal, tetteinkkel épp' úgy építhetjük, erősíthetjük felebarátaink hitét, mint ahogyan le is rombolhatjuk!

Jó néhány évvel ezelőtt, a Mecsekben volt a hittantáborunk. Aznap este későn érkeztünk vissza a hegyi túrázásból. Korgott a gyomrunk az éhségtől. Mindenki tudta, hogy szalonnasütés lesz, de még nem raktuk meg a tábortüzet. Annyit mondtam az udvaron álldogáló csapatnak: „Tudjátok mi a dolgotok; szedjétek össze a gallyakat, hozzatok újságpapírt, és néhány, nagyobb darab fát!" Én bementem a konyhába kenyeret szelni és felvágni a szalonnát. Feleségem és hittanoktatónk a szokásos horzsolásokat látták el... Negyed óra múlva kimentem az udvarra, és egyetlen gyereket, a legkisebb srácot láttam, gallyakat gyűjteni. A többiek a sátrakban, vagy a házban beszélgettek. A vacsorát várták. Mindegyikük tudta, mi hiányzik hozzá, de semmit sem tett érte. „Szerinted, ők miért nem dolgoznak?" - kérdeztem a kis „rőzseszedő" barátomat. „Hát, biztos nem vették komolyan, amit reggel hallottak." Reggel Jakab leveléből szólt a napkezdő áhítat: „Mutasd meg nekem a hitedet cselekedetek nélkül, én is meg fogom neked mutatni cselekedeteim alapján a hitemet." (Jak 2,18) Ez a kisfiú semmit sem épült társai hitéből. Ők azonban, amikor újra szóltam nekik, és meglátták, hogy legkisebb társuk mit végzett egyedül, biztos vagyok benne, hogy elért hozzájuk ez a példamutató „gyerekes" hit! És így épült a saját hitük!

„mindenhová eljutott a ti Istenbe vetett hitetek híre...". Erre a történetre gondolva mindig megerősödik bennem az a meggyőződés, hogy bár a keresztyén emberek többsége jól tudja, mit kellene tennie, mégsem végzi el azt, amit neki adott, reá szabott az Isten. Annak a híre is eljuthat másokhoz, de az nem az Istenbe vetett hit híre lesz, hanem a Istenbe vetett hit hangoztatásának a megszégyenülése.

Annak tehát, hogy Isten által szeretett, Jézusban kiválasztott, és erre a választásra igent mondó testvérek vagyunk, elképesztően nagy felelőssége van: úgy kell élnünk, hogy annak híre legyen; hogy annak híre menjen!

Legyen Istent dicsérő, felebarátainknak szolgáló következménye annak, hogy szeretett és választott gyermekei vagyunk az Úrnak! Ennek híre pedig jusson el azokhoz, akik még csak tudnak Jézusról, de ez még semmit nem jelent nekik! Jusson el azokhoz tudják, mit kellene tenniük, de nem mozdulnak! Istenbe vetett hírünk jusson el a családi asztalod másik oldalára, a szomszédod házába, a másik fal mögött dolgozó kollégádhoz, a testvéri közösségekbe!

Szeretett és választott testvéreim! Be vagyunk kamerázva! A világ figyel minket! Várakozva figyel minket! Éppen Pál apostoltól tudjuk, hogy „az egész teremtett világ együtt sóhajtozik és együtt vajúdik mind ez ideig... sóvárogva várja Isten fiainak megjelenését" (Rm 8) Nézzetek körül Szegeden, nézzétek meg ország és világ híreit a televízióban! Tényleg az egész világ az istentelenségben gyötrődik. Isten fiai és lányai mi vagyunk; Isten szeretett és választott gyermekei. Ismerjük fel az otthon, a gyülekezetben rendelt feladatunk apró, napi, órára lebontott teendőit, hogy azoknak eleget téve, Istenbe vetett hitünknek legyen híre - Jézus dicsőségére, követésére! Ámen