Istentisztelet 2015. szeptember 13-án

(Kereskényi Sándor)

Lekció: Zsolt 146

Textus: 1Kir 11,1-4;9-11

Szeretetett Testvérek!

Dávid fia, Izráel harmadik királya: Salamon komoly betegségben szenvedett. Szívelhajlása volt. A legfontosabb belső szervünkkel foglalkozó orvostudomány, a kardiológia nem állít fel ilyen diagnózist. Isten azonban jól ismeri ezt az alattomos kórt. Isten, a maga hasonlatosságára, „egyenes szívűvé" teremtette az embert. Az Úr irányába beállított szív, magától nem „hajlik el". Érheti azonban olyan külső hatás, minek következtében, addigi, egészséges működése a normálistól, az isteni beállítottságtól eltérő irányba fordul. A megfelelő védekezés híján, a fordulatot vett szív elhajlik. Elhajlik Istentől, odafordul máshoz.

Így betegedett meg Salamon király. Gazdag volt és bölcs; Istentől nyert dicsőségének híre bejárta a világot. Nem csoda', hogy a környező uralkodók versengtek azért, hogy leányaikat hozzá adják. A hétszáz főrangú, és háromszáz másodrangú feleség azonban nem csak a család jókívánságait vitte magával a jeruzsálemi, királyi lakosztályokba. A kézi-, és feladható poggyászokban ott sorakoztak a még otthon faragott bálványszobrocskák, és az azok istenítéséhez szükséges kellékek.

Salamon király, sorra látogatva feleségeit, bizonyára, türelmesen meghallgatta őket, amikor elmesélték neki, milyen hasznosak azok az édes füstölőszerek felhőjébe bújt istenségek. A bájos kis feleségek kíséretében lévő idegen papok, vallási producerek mindent megtettek azért, hogy megfelelő tálalásban mutassák be a messzi földről hozott bálványokat. Ki tudja milyen hatás alatt (italok, bódító füvekkel tömött pipák, új hangszerek, dallamok), Salamonnak megtetszett egyik-másik előadás, és ez elég volt ahhoz, hogy bizonyos idő elteltével „... szíve nem volt teljesen Istenéé, az Úré, mint volt apjának, Dávidnak a szíve."

Nem tagadta meg atyái hitét, nem változott meg az éppen általa építtetett jeruzsálemi Templomban folyó istentiszteleti rend. Külsőleg, kezdetben minden rendben volt. Csak a szíve nem. Mert „... nem volt teljesen Istené...". Az Övé, az Úré is volt, de nem teljesen. Lehet, hogy majdnem teljesen, de az a „majdnem", ami a tökéletesség hiányára utal, elég volt ahhoz, hogy kiváltsa Isten haragját.

Mi volt az oka? Hogy kezdődött az egész? Mi előtt volt még egészséges Salamon szíve? Mielőtt „keveredni" kezdett. Mielőtt felkavarodott, és összekavarodott a szíve. Hogyan? Úgy, hogy olyan asszonyokat kedvelt meg, azok férkőztek a szívébe, akikről „ezt mondta az Úr Izráel fiainak: Ne keveredjetek közéjük, és ők se keveredjenek közétek...!" Miért ne? Biztosan szépek, kedvesek voltak ezek a válogatott háremhölgyek, és a nemzet biztonságát is jól szolgálták, amikor a környező országokban élő fejedelem-, és király-apukák még az előtt gondoltak a Salamonhoz férjhez adott kislányaikra, mielőtt kivont kardokkal, vaktában betörtek volna portyázni Izráelbe.

Akkor, miért is viselkedett meggondolatlanul Salamon? Miért nem kellett volna összekeveredni az idegen népek lányaival? Mert - mondta korábban Isten -: „saját isteneikhez fordítják szíveteket!"

Legutóbbi gyülekezeti kirándulásunkon több lelkész szájából is elhangzott a már régóta tartó keserűség¸a román férjet választó magyar lányok-, és a román asszonyt választó magyar fiúk gyermekeit, gyakorlatilag elvesztettük. Román helyett ukránnal behelyettesítve ugyanez a helyzet Kárpátalján; a szerb-magyar házasságokkal Délvidéken. Az ortodox fél akarata erősebb, mint a magyarjainké. A család békessége kiköveteli magának azt, hogy a gyerekek elkerülik a magyar templomot.

Nem sokkal jobb az arány a katolikus-protestáns Horvátországban és Felvidéken sem; Ausztriáról nem is beszélve. Ha pedig - a Biblia szavaival - a „keveredett" házasságokban, a Kárpát-medencén kívül születnek meg a második generáció gyermekei, azok többsége már késztetést sem érez arra, hogy magyarul beszéljen, gondolkodjon, imádkozzon. Rendes, tisztességes, dolgos ember válhat ezekből a gyerekekből, de a szívük már máshová hajlik. Más meséket hallgatnak, másképp' tanulják a történelmet, tanáraik az ottani népek íróin, költőin, művészein keresztül tolmácsolják nekik a szépet;az adott nemzet hőseinek tetteivel illusztrálják nekik, mi a becsület és a hazaszeretet.

Isten akaratát nyugtázva el kell fogadnunk azt, ha ezeknek a testvéreinknek a nyelve „hajlik el", és beszédükből már kihallik az akcentus, amikor megtalálják a megfelelő magyar szót. Bár Kossuth Lajos szavaiban sok igazság van, amikor hazájukat elhagyó honfitársairól azt írja: „Óvakodjunk a külföldi magyaroktól!", én azt hiszem, azokért kell imádkoznunk, akiknek nem a nyelve, hanem a szíve hajlott el - Istentől.

Salamon nem a feleségei számával váltotta ki az Úr haragját. A többnejűség, a szolgáló lányoktól született gyermekek felnevelése akkoriban a közemberek számára is megengedett volt. Nem a kényelem és nem a kiszámítható életszínvonal megtartásának figyelembevétele okozta a népesség-csökkenést, hanem a nehéz munka, a betegségek, és a gyakori háborúk.

Isten azért haragudott meg Salamonra, mert házasságkötései során más népekkel keveredett össze. Ez a keveredés, az idegen istenségek eltűrése, majd elfogadása, sőt, későbbi vallásgyakorlata magában hordozta a nemzet-tragédiát. Néhány év múlva Izráel két részre szakadt. Később betörnek az asszírok és elvesznek az északi területek. Még egy pár évtized után politikai és vallási hatalomváltás; a babiloniak betörésével odalesz a déli országrész.

Mindez miért? Mert Salamon király szíve idegen istenekhez hajlott. Az országban még voltak az Urat dicsőítő, benne bízó emberek, de egyre többen már csak a szájukkal vallották meg az ősi hitet. A szívek kezdtek elferdülni.

Nem tudom, mióta hajlik idegen istenségek felé Európa szíve. Nem tudom, mikor kezdett elferdülni a Kárpát-medence szíve. Nem tudom, mennyire van kitéve ennek a veszedelemnek, és milyen mértékben van felfegyverkezve ellene a szeretteink szíve. Nem tudom felmérni, milyen mértékben „nem teljesen" Istené a szívünk. Nem tudom, meddig tart Isten kegyelme; meddig tart a figyelmeztetés ideje, Isten szerető félelemmel teli várakozása: Forduljatok vissza hozzám!

Honnan? Miből? Kérdezi az, akiben él a reménység, hogy az, amit senki és semmi nem képes visszafordítani, azt Isten még megváltoztathatja. Megvan a válasz; kérdés az, hogy legyintünk-e rá, vagy komolyan vesszük? Ezékiel könyvéből olvasom: „Életemre mondom - így szól az én Uram, az Úr -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról!" (Ez 33,11)

Jó, hallgatunk Isten szavára, de mik lehetnek azok a gonosz utak, amelyekről meg kell térnünk; vissza az Úrhoz?

Utak? Gonosz utak? Melyek azok? Salamon történetét újra olvasva: azok a gonosz utak, amik elhajolnak Isten útjától. Mi Isten útja? Erre egészen világos kijelentésünk van. „Én vagyok az út, az igazság, és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam." Ezt maga az Isten mondta. Érthető módon, emberi alakban, emberi nyelven. Jézus Krisztus az Út. Az egyetlen.

Az Istentől elhajolt szívek Jézus által találhatnak vissza az Atyához. Ő egyenesíti ki az elferdült szíveket, gondolatokat. Ő hajlíthatja vissza magához a Lélek vezetését figyelmét második sorba helyező, törvényeskedő egyház gyakorlatát. Jézus Lelke szólíthatja meg a maguk parazsát fújkáló politikusok szívét. Jézus által értheti meg a reá figyelő, hívő ember, hogy mi a tennivalója ezekben a napokban, amikor Isten ellensége, a látható veszedelem kiéleződése közben, már a második vonalban, új fronton is támadást indít.

Nem csoda, hiszen számtalan alkalommal sikerült már neki egymás ellen ugrasztani az egyébként józan, megfontolt embereket. A Diabolosz, az Ördög, a káoszban gyönyörködő angyal, a régi jól bevált módszert alkalmazza: Oszd meg, és uralkodj! Országok vezetői, egyházi vezetők, hívek és hitetlenek skandálnak, nyilatkoznak, posztolnak, utasítanak; mi a teendő, mi a megoldás, ki a gonosz, és ki a hős! Az Ördög pedig keveri a kártyákat, és jóízűen nevet: Ez az! Most már egymásra figyelnek, és nem Istenre! Nem azon gondolkodnak, hogy egyenként mi a dolguk, mit kér az egyéntől Jézus, hanem csoportokba tömörülnek, és vezért választanak maguknak. Végre! - röhög a Sátán -; megijedtek az egyéni felelősségtől, lehalkították magukban a Szentlélek Istent, és birkamód'azt keresik, ki mögé állhatnak be!

Kedves Testvérek! Aki segíteni akar, az maradjon az Úton! Aki igaz megoldást szeretne találni, az Istentől kérdezze meg, mi a teendője! Nem a másiknak, hanem neki! Aki nem képes Jézus Igéjével a szájában, a Szentlélek Istennel a szívében szólni, vagy írni, cselekedni, az, lelki bénaságában ne váljon az Ördög csicskásává, ne okozzon bomlást ott, ahol összefogásra lenne szükség!

Salamon elbukott. Mi még nem. Aki Isten segítségével nem engedi, hogy „összekeverjék"; aki Jézus mögé áll, vele állandó kapcsolatban van, az tudni fogja, mi a következő lépése! Hová vezeti az Úr, és hová nem! Az ilyen ember az Út mellett állókért, a rossz utat választó felebarátaiért, az Útról letévelyedőkért, az Utat nem ismerőkért is úgy imádkozik, ahogyan Jézus: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek!" (Lk 23,34)

Közben pedig hálaadással valljuk meg a Jeremiás hitvallásával „Szeret az Úr, azért nincs még végünk, mert nem fogyott el irgalma" (JerSir 3,22). Hiszem, hogy nem fogy el addig, amíg átengedjük neki a döntést. Így legyen otthon, a kerítések egyik és másik oldalán, az egész világon! Ámen