Istentisztelet 2015. szeptember 6-án

(Kereskényi Sándor)

Lekció: Mk 11,27;12,1-12
Textus: Mk 12,12/b

Szeretett Testvérek!

Az első igeolvasás, a „lekció” során, a „gonosz szőlőművesekről” szóló jézusi példázatot hallottuk. Nem tudom, mennyire figyeltetek oda az első mondatra? Azért fontos visszaemlékezni rá, mert abból megtudjuk, kiknek szánta Jézus a tanítást. Azoknak a főpapoknak, írástudóknak és véneknek, akik odamentek hozzá a templomban. Ők voltak azok, akikről újra olvastam: „Rájöttek…, hogy róluk mondta a példázatot.”
Én, ma délelőtt nem arra kaptam megbízást, hogy a példázat tartalmáról beszéljek. Isten Szentlelke arra akarja felhívni a figyelmünket, hogy mi a Biblia olvasásának-, a prédikációk meghallgatásának-, vagyis Isten, elolvasott, vagy meghallott kijelentésének a célja!
Ugyanaz, ami ott, a jeruzsálemi templomban. Jézus azért mondta el a hírvivőkkel, majd a tulajdonos fiával is végző, szőlőskerti munkások történetét, hogy a vallási vezetők ismerjenek magukra! A példázat teljes mértékben elérte a célját. Hallgatói „Rájöttek… , hogy róluk mondta a példázatot.”
Hogy állunk mi ezen a téren? Be merjük vallani – legalább magunknak-, hogy amikor a Biblia olvasása közben felnézünk a lapokból; amikor a prédikáció valamelyik mondata megüti a fülünket, és ha csak néhány másodpercig is, de gondolkodóba esünk, akkor hozzánk szólt az Úr? Megértjük, rájövünk arra, hogy személy szerint, nekünk mondott valamit? Neki ez a célja velünk, akik itt vagyunk.
Jézus, jeruzsálemi hallgatói „Rájöttek… , hogy róluk mondta a példázatot.” Pedig rájuk nézve, nem volt valami hízelgő. Mégis megértették, hogy az ő, Törvényt túlmagyarázó, teljesíthetetlen szabályokkal ellátó őseik a gonosz szőlőmunkások. Ők azok, akik félvállról vették azokat a prófétákat, akik Isten akaratát hirdették. Ott, akkor pedig, ők, Jézus hallgatói készülnek arra, hogy megöljék a „Gazdának”, a szőlő tulajdonosának a Fiát.
Jézus példázata megtörte önmaguk tévedhetetlenségének kérgét. Elérte a célját; rájöttek arra, hogy róluk beszél!
Jézus szent Lelke itt van azok között, akik azzal az akarattal jöttek el a Honvéd téri templomba, hogy Őt hallgassák. A Szentlélek Isten célja ma délelőtt az, hogy kicsit megkaparva (lehet, hogy az is elég), vagy fájdalmas módon, durva beavatkozással, de megtörje a kérgesedni kezdő, vagy a már, szinte áttörhetetlen tévedhetetlenség-tudatunkkal lebetonozott lelkünket.
Jézus, mindenki számára érthető, napi munkával, mindennapos tapasztalatokból kiinduló példázatokkal igyekezett megértetni azt, hogy Ő jót akar. Ő a legjobbat akarja!
Mai, nagyon aktuális példával élve: egyetlen jelenet a tegnapi, bevándorlókkal kapcsolatos közvetítésekből. Későn este, kisebb tömeg zsúfolódott össze a budapesti pályaudvarról Győrbe induló vonat utolsó kocsijába. Rendőrök, önkéntes segítők próbálták megmagyarázni a gyermeküket szorongató, egymás hegyén, hátán ülő embereknek, hogy a szerelvény középső vagonjai üresek. Szálljanak át oda; mindenki, kényelmesen elfér! Felesleges találgatni, hogy miért nem mozdultak, hiszen nem ismerjük az érveiket, félelmüket, bizalmatlanságuk okait, de tény az, hogy egyik felén üres kocsikkal, másik felén félelmetesen tömött vagonokkal indult el a vonat.
A mai szolgálatomon dolgozva az jutott eszembe, hogy akik a Bibliát olvassák, az igehirdetést hallgatják, tehát: „fenn vannak a vonaton”, de nem hiszik el Jézusnak, hogy más körülmények között is el lehet jutni a célba, azok, menet közben magukat okolhatják a rossz hangulatért, az egyébként elkerülhető sérülésekért, szeretteik könnyeiért.
A jeruzsálemi elit tagjai, Jézus példázatát hallgatva: magukra ismertek.
A vasárnapi istentiszteletre, vagy a hétközi alkalmaink bármelyikére készülve, imádkoztál már azért, hogy akard megérteni, aztán akard magadra alkalmazni azt, amit hallani fogsz?
Négyszemközti beszélgetés során, egy fiatal bibliakörös bevallotta, ő nem imádkozik azért, hogy magára értse a Biblia tanítását, mert fél, hogy Isten pont’ ezt a kérését fogja teljesíteni. Meg fogja tudni, mit akar vele Isten. Ez pedig azért kényelmetlen, mert ha nem tetszik neki, akkor biztos, hogy nem fogja teljesíteni. Az pedig folyamatosan rossz érzéssel tölti el. Már így is elég sok dolgot magára értett a bibliaórák során. Nem akarja, hogy még rosszabbra forduljon a hangulata.
Én nagyon becsültem az őszinteségét. Annál is inkább, mert nem egyszer átéltem, végigrágtam már magam ilyen helyzeteken. Mihelyt megéreztem, hogy Isten az elevenembe vág, azonnal másra gondoltam. Aztán, hála legyen neki: nem hagyta annyiban. Nem hagyott magamra a makacsságomban. Elég gyorsan feltörte az ellenkezésből, önfejűségből, akaratosságból, büszkeségből épített falaimat. Utánam nyúló szeretettel meggyőzött arról, hogy jót akar nekem. Sokkal jobbat annál, amit megtántoríthatatlanul tökéletesnek gondoltam. Érdekes módon, ez a dacosságomban is körülölelő jézusi szeretet az újabb és újabb bibliaolvasás, igehallgatás során fejtette ki a hatását. Ezt mondtam el az őszinteségével engem megajándékozó fiatalnak.
Hogy érzed? Szeretnéd elérni azt, amit Jézus ellenségei? Szeretnéd, ha megszületne benned az elhatározás: Jó lenne rájönni, olyan jó lenne megérteni, mit akar nekem, éppen nekem mondani Isten, - mondjuk -: Jézus egyik példázatából?
Ha már legalább érlelődik benned a vágy, hogy így legyen, akkor segíts! Segíts Jézusnak megtörni a konok meggyőződéseid kialakulóban lévő, még vékony, vagy már egyre vastagabb kérgét!
Jézus a főpapok, írástudók, vének kis csoportjának is segíteni akart. Odáig sikerült is neki, hogy „Rájöttek…, hogy róluk mondta a példázatot.” Rájöttek, de nem vonták le belőle a megfelelő következtetéseket. Nem jutottak el a bűnbánatig, így nem fogadhatták el Isten bocsánatát. Mert aki nem bánja a bűneit, nem akar megszabadulni tőlük, azon, szó szerint: az Isten sem segíthet!
A falakat, amiket homályos, magunk, vagy mások érveivel megerősített gondolataink és Jézus világossága közé húztunk, csak két oldalról lehet ledönteni. Úgy megy ez, mint az alagút-fúrás. Két oldalról indulnak a marófejek. Jézus biztos, hogy állandóan működteti a bennünket elválasztó falakat leromboló gépezetét. Minden azon múlik, hogy mi bekapcsoljuk-e a belülről, kifelé működő akadály-maró fejeket, vagy sem?
Ha nem, ha a lelki barikádjaid mögül csak olvasgatod, csak meghallgatod a Szentlélek Biblián és igehirdetésen keresztül téged elérni akaró mentő szeretetét, de az utolsó mondat után becsukod a Bibliát és gyorsan más tennivaló után nézel; az istentiszteleten csak hallgatod, de nem hallod meg a Szentlélek segítő útmutatását, akkor rossz „vonaton” ülsz! Az nem megy sehová!
Mint az abba az egyetlen vagonba bezsúfolódó menekültek, egyedül te tudod, miért nem hallgatsz a segítő szóra, Igére. Bizalmatlan vagy Isten iránt? Nem hiszed el, hogy Jézus komolyan számon tart téged? Azt hiszed, a Szentlélek Isten át akar verni?
A jeruzsálemi templomban megszólított vallási arisztokrácia tagjai, mint minden ember, kétféleképpen válaszolhattak arra, hogy „Rájöttek…, hogy róluk mondta a példázatot.” Bűnbánat és Jézus követése, vagy: a rossz lelkiismerettől táplált támadás. Az utóbbit választották. Jézus ellenségei azok a fajta emberek voltak, akik soha be nem vallották volna, hogy helytelen úton járnak.
El akarták fogni Jézust, de féltek a sokaságtól. Végezni akartak azzal, aki felforgatta vallási komfortérzetüket. Megijedtek attól, hogy ha szakítanának azzal, amit addig hittek, amit addig őseik gyakorlatát tekintve is jóváhagytak, az véget vetne anyagi jólétüknek, vallási biztonságérzetüknek.
Volt már ilyen! Évszázadokkal korábban a próféták arra figyelmeztették Izráel vezetőit, hogy térjenek vissza az Úrhoz, és pásztorolják Isten kijelentése szerint a rájuk bízottakat. Ezt elmulasztották. Nem vették komolyan. Idegen népek megszállása, asszír és babiloni fogság lett a vége.
Jézus megsiratta Jeruzsálemet, mert tudta, hogy halála után nem egész’ 40 évvel idegen népek, a rómaiak fogják lerombolni a Templomot, és idegen népek szállják meg azt az országot, ahonnan elmenekülnek a zsidók. 1878 évbe’ telt, míg újra államot alapíthattak ott, ahol őseik laktak.
A népeket megmozgató Isten most hasonló figyelmeztetéssel él a magát keresztyénnek valló, de a keresztyénséget még alkotmányából is ki-szégyellő európaiak felé. Hatalmában áll megtenni azt, amit az előbb említett történelmi időkben a választottaival tett.
A kvóta rendszertől elkezdve, a szögesdrótokon keresztül, a korlátlan befogadásig minden ötlet elhangzott már, de az, hogy a vallási és állami elit bűnbánattal leboruljon az Isten előtt, és Tőle kérje a szabadítást, még sehol nem hangzott el.
DE! Hiszem azt, hogy ha azok a kevesek, akik az ijedtség, az ellentmondó kapkodás és a „majd mi megvédjük magunkat” káoszában nap mint nap Istenhez fohászkodnak, az Ő kegyelméből, ha Ő is úgy akarja nem csak magukat, nemzeteiket is kimenekíthetik a veszedelemből.
Mint akkor, a jeruzsálemi templomban, ezekben az időkben is arra van szüksége, életmentő szüksége vezetőknek, vezetetteknek és megvezetetteknek, hogy rájöjjenek, kihez beszél Jézus!
És ha rájöttek, ha megértették az Úr akaratát, annak, és semmi, senki másnak engedelmeskedve tegyék azt, amit megértettek! Isten adjon a hatalmat gyakorlóknak bölcsességet, nekünk pedig értük is imádkozó, engedelmes szívet! Ámen