Istentisztelet 2016. január 1-jén

(Simon Döme András)

Lekció: Ézsaiás próféta könyve 14,22-27.

Textus: Ézsaiás próféta könyve 14,24.

Szeretett Testvérek! Ünneplő Gyülekezet! Bevallom őszintén, mikor készültem erre a mai istentiszteletre, akkor félelem fogott el. Féltem, mert eddigi életem során sohasem nyílt lehetőségem újév első napján szolgálni. Sokat is tűnődtem azon, hogy vajon mi lehet az, amit az Úr üzenni szeretne most számunkra. Végül arra jutottam, hogy hiszek benne, hogy az Ő igéje mindig aktuális lehet, és ennek reménységében nyúltam hozzá a mai bibliai szakaszunkhoz.

A mai alkalmunkat néhány kérdéssel szeretném kezdeni, amelyek hiszem, hogy az igéhez tartoznak, és segíthetik a megértést!

Tehát mielőtt mélyebben belevágnánk a mai szakaszba, gondoljuk át alaposan, hogy vajon mi az, a mi életünkben, ami biztonságot jelent? Mik azok a bizonyos dolgok, amelyek segítségével, vagy éppen kik azok a személyek, akiknek a közelében biztonságban érezhetjük magunkat és megnyugodhatunk?

Mindezek után arra fogjuk keresni a választ, hogy keresztyén emberként hol találhatjuk meg igazán a saját biztonságunkat az új esztendőben!

Lássuk, hogy hogyan tud nekünk Ézsaiás segíteni. Ézsaiás próféta egy nehéz korba vezet el bennünket. Egy olyan korba, amikor Júda gyakorlatilag egy politikai zsákutcába került Áház királlyal az élén.

Szinte a küszöbön volt már az Asszír birodalom, hogy elfoglalja a palesztineai régiót, ugyanakkor Júda közelében tartózkodott egy Asszír ellenes koalíció is. Júdának el kell döntenie, hogy kitől vár segítséget. El kell döntenie, hogy vajon mire alapozza az ország jövőjét. Ott lebegett Áház előtt a gondolat, hogy mit tehet ez a kicsiny nép egy katonai nagyhatalommal szemben.

Ebben a nem kifejezetten könnyű helyzetben Ézsaiás a nyugalomra teszi a hangsúlyt. Arra, hogy ne hozzon döntést senki mellett, mert minden úgy lesz, ahogyan az Úr elhatározta! Felvilágosítja, hogy Asszíria és majd később Babilon is, csupán eszközök lesznek az Úr kezében. Nincsen igazából semmilyen tényleges hatalmuk.

Ha Ő úgy határozott, hogy az akkori földi nagyhatalmak csak játékszerek a maga céljaira, akkor az úgy van. Egyértelmű, hogy az Úr bizonyos célokra akarta ezeket a nagybirodalmakat használni. Talán meg akarta tanítani Júdát valamire. Sokáig gondolkodtam, hogy mire is akarta megtanítani Júdát. Hiszen ebben a helyzetben, egy ilyen szituációban, mikor Áháznak fogalma sincs arról, hogy egyáltalán megmarad-e a nép, sokkal inkább valami politikai tanácsra lenne szüksége. Nem pedig a puszta tény bejelentésére, hogy az Úr minden nép felett van, és előbb vagy utóbb minden nagybirodalom porba hull. Miért nem mondja azt, hogy csatlakozzon az asszír ellenes koalícióhoz, vagy egyenesen azt, hogy hódoljon be Asszíriának. Nem kap ilyen értelemben politikai segítséget Júda az Úrtól. Azt ugyan elmondja az Úr, hogy Ő maga mit fog cselekedni. Tudatja Áházzal, hogy Ő majd összetöri Asszíriát, és Babilont is, de Áház továbbra is tanácstalan azzal kapcsolatban, hogy mi legyen.

Én úgy érzem, hogy Isten valójában azt akarta ennek a királynak, és ennek a népnek mondani, hogy bízzon.

Bízzon, mert nem biztos, hogy a földi hatalmaknál van a kulcs. Áháznak nem kellett volna semmit tennie. Csak annyit, hogy ne kételkedjen Urában. Utólag már ismerjük a történelmet, hiszen mind Asszíria, mind Babilon összetört, beigazolódott, amit az Isten mondott. Áház viszont rosszul döntött. Behódolt a nagybirodalomnak, mert ez egy ideiglenes biztonságot jelentett számára. Egy gyors, kevésbé minőségi megoldást talált. Nem bízott eléggé Istenében. Pedig az Úr megmondta előre, hogy hogyan határozott. Ki kellett volna várni a megfelelő időt. Hiszen az ÚR szava szent. HA az Úr szavára előállt a föld, akkor ehhez képest egy egészen aprócska cselekedet legyőzni neki 1-2 országot. Áház viszont, mint mondtam behódolt a nagy birodalomnak, és nagy árat kellett fizetnie érte.

Nagyon emlékeztet ez a politikai megoldás arra a világtörténelmi eseményre, mikor 1944-ben Lengyelországot a náci elnyomás alól felszabadították a szovjet katonák. A lengyelek óriási ujjongással fogadták a felszabadító csapatokat. A hálás lengyelek virágesővel köszönték meg a katonáknak a segítséget, de a szovjetek túlságosan sokáig élvezték a lengyelek jóindulatát. 45 évvel később a lengyel kormánynak már fel kellett szólítania az idegen csapatokat, hogy hagyják el az országot. A lengyelek tapasztalata is azt mutatja, hogy a nagyhatalmaktól kért segítségnek súlyos ára van. Ez a példa is azt mutatja, hogy súlyos ára van, ha emberi erőbe vetjük a hitünket életünknek egy-egy krízispontján.

Nem könnyű olykor felismerni azt, hogy hogyan is kellene megtalálni a magunk egzisztenciáját, a magunk biztonságát. Olykor tele vagyunk mi magunk is görcsökkel és szorongással emiatt. Megtalálom-e a biztonságot, meglelem-e valahol a nyugalmat?

Emlékszem, mikor nyáron készültünk ideköltözni. Tele voltunk kérdőjelekkel. Féltünk is, hiszen tudtuk feleségemmel, hogy egy teljesen új élethelyzet kezdődik el. Mielőtt eljöttünk mindenáron találkozni akartam két lelkésszel, akikre nagyon felnéztem, hogy még mielőtt egy időre elköltözünk otthonról tanácsokat kérjek. Vártam volna a legnagyobb tanácsokat, hogy hogyan kell elkezdeni a szolgálatot. Praktikákra, módszerekre számítottam, viszont mindkét lelkipásztor csak annyit mondott nekem, hogy bízzak, ne aggódjak, és minden rendben lesz. Ha az Úr így akarta, ha így határozott, akkor rendben lesz minden, ne féljek! Teljesen ledöbbentem, hogy ezt mondták nekem. Nem azon, hogy kiben bízzak, hanem azon, hogy nem is tudtak egymásról, és mégis ugyanazt mondták. Bízzak és akkor nem lesz baj. Tudatosult bennem, hogy ha valaki túlzásba viszi a jövőbe vetett aggódását, akkor az csak görcsös idegbajhoz vezet egy idő után. Ami teljesen megbéníthatja az embert, és rossz döntésekre késztetheti, ha nem figyel oda Ura szavára. Meggyőződésem, hogy ez okozta Áház, és Júda vesztét is.

Hiszem, hogy ez az igazi keresztyén életnek a kulcsa. A Bizalom. Bizalom, amikor nem látok tisztán előre, bizalom az Úrban, akkor is ha az élethelyzetem kételkedésre ad okot. Láthatjuk a Bibliából, a történelemből, hogy az Úrral szemben nincs nagy erő egyik nagyhatalomban sem. A nagy Szovjetunió is megszűnt, pedig szüleim elmondása alapján volt időszak mikor ezt el sem tudták volna képzelni. Megszűnt Asszíria, Babilon, a Perzsa Birodalom, Nagy Sándor birodalma, a rómaiaké, és még lehetne sorolni a birodalmakat.  Megszűnt, mert szinte csak játékszerek az Úr kezében, és ha Ő úgy határoz, és úgy dönt, akkor eltűnhet a térképről bármikor. Véleményem szerint az iszlám állam sem másabb, mint ezek. Ezek a birodalmak, mind csak eszközök az Úr kezében! Ne felejtsük el ezt sohasem! Ugyanez igaz a hétköznapokra is, nem biztos, hogy mindig másnál kell keresnünk a problémáinkra a megoldásokat. Ézsaiás által annyit mond nekünk a Szentlélek, hogy nyugalom! Nyugalom! Az Ő kezében van minden. Ha az Isten elhatároz valamit, az nem lehet rossz, vagy ha annak tűnik, akkor biztos vagyok benne, hogy meg van a maga célja. Ezt a bizonyos elhatározni igét egyébként akkor alkalmazták az ószövetségben, mikor egy király rendeleteket, vagy határozatokat hozott. Ezeket a királyon kívül nem vonhatta vissza senki. Ha egy kicsit ezt továbbgondoljuk, akkor ismételten megállapíthatjuk, hogy amikor az Úr elhatároz valamit az úgy is lesz, mert visszavonhatatlan.

Egyedül az Úr kezében lehetünk biztonságban. Benne kell bíznunk! Mert Ő mindenek felett áll. A Bibliában volt számos ember, akit kiválasztott magának az Úr. Mózes, Józsué, vagy Jeremiás, vagy éppen Ézsaiás próféta. Kiválasztotta magának az ÚR őket, és sokszor nem tudták előre mivel is kell szembenézniük, de bíztak az Úrban, akkor is, ha ott volt a kísértés arra, hogy feladják, hogy olcsó megoldásokat keressenek, különböző nagyhatalmaknál.

Vágjunk bele ebbe az újévbe így. Induljunk egy olyan bizalommal, amely keresztülvihet bennünket mindenen. Fontos lenne rögtön az első naptól kezdve szépen nyugodtan elindulni. Nem görcsösen, nem kapkodva, mint Áház és Júda. Kívánom, hogy éljünk Istenbe vetett bizalommal ebben az évben is, mert ez segíthet, mikor összegyűlnek majd felettünk a fellegek, és ez segíthet majd mikor az élethelyzetünk kételkedésre ad okot.

Még az istentisztelet kezdetén azt kérdeztem, hogy vajon hol lehet megtalálni a biztonságunkat, a nyugalmunkat. Kérdezi az Úr, hogy hol találod meg? A kormánynál, az ENSZnél, a polgármesternél? Nem feltétlen elhanyagolható szempontok, de az életedre nézve tartós megoldást ebben az évben az Úrba vetett bizalmad által fogsz találni, mert Ő egyedül az a személy, aki ha elhatároz valamit az úgy is lesz. Ő az, aki minden más hatalom felett áll!

2016-ban ismételten egy új út kezdetén állunk. Hiszem, hogy az Úr elhatározta azt, hogy mik várnak ránk idén. Lesznek felemelő, és egyben lehangoló pillanatok is. Ezekben a nehéz, borongós időszakokban kellene majd, hogy eszünkbe jusson az, hogy az Úr már határozott. Kéri tőlünk, hogy higgyük el idén is, hogy az Ő kezében van minden hatalom, tanuljunk meg benne bízni. Tanuljuk meg bizalommal fogadni a kihívásokat, mert Ő idén is ott lesz mindenhol velünk! Ámen!