Istentisztelet 2016. március 20-án
(Simon Döme András)
Virágvasárnap
Lekció: Máté Evangéliuma 21,1-11.
Textus: Máté Evangéliuma 21,3.
Szeretett Testvérek! Virágvasárnapot Ünneplő Gyülekezet! Mikor még Debrecenben tartottam ifjúsági bibliaórákat, akkor egyszer megadatott, hogy egy egész alkalmat a virágvasárnapnak szenteljünk. Örök emlékként megmaradt, hogy volt egy fiatal, aki azt mondta ezen az alkalmon, hogy számára sokkal döbbenetesebbek a virágvasárnapi történések, mint azok az események, amelyek a nagyhéten történtek.
Az első pillanatban meglepődtünk azért, hogy ezt mégis hogyan érti, de megindokolta a válaszát. Ez a fiatal azt mondta, hogy számára azért elképesztő Jézus cselekedete, mert teljes mértékben tudatban volt annak, hogy mit kell végigcsinálnia. Tisztában volt vele, hogy innen már nincs visszaút. Tudta, hogy ha belép Jeruzsálembe, akkor mi fog ott történni. A tanítványok nem fognak mellette virrasztani, el fognak menekülni, Júdás elárulja, és Péter lesz az, aki megtagadja háromszor is. Tudta jól, hogy mi vár ott rá, és mégis elindult, és bevonult Jeruzsálembe.
Ifis társunk mialatt ezt elmondta arra jutottunk, hogy ez valóban igaz. Sokszor csak a festményeket látjuk magunk előtt. Azon kevés pillanatok egyikét, mikor Jézust valóban királyként tisztelik. A pálmaágakat, a ledobott felsőruhákat, és a tömeg ujjongását. „Hozsánna a Dávid Finak! Áldott, aki jön az Úr nevében! Hozsánna a magasságban." Figyelmünket viszont könnyen elterelhetik ezek a momentumok.
Egy nagyon érdekes esemény a virágvasárnap. Sokszor csak úgy szoktuk nevezni, hogy tulajdonképpen ez a nagyhétnek a nyitánya, amelynek a végén már a húsvéti események találhatóak.
Olyan vihar előtti csend ez. Még nem történt semmi, de már érezzük, hogy nemsokára fog. Még egy kis idő, és szinte tapintható lesz a feszültség. Jézus viszont egy pillanatra sem figyel másra. Folyamatosan a küldetésére fókuszál, és arra, hogy szépen lassan haladjon előre azon az úton, amelyen neki járnia kell. Egy olyan úton, amely tele van nehézséggel és fájdalommal. Jézus viszont nem hátrál meg, hanem megy előre. A mai igénkben az látható, hogy neki egy szamárra és a csikójára van csupán szüksége. Meg van ennek a jelentősége, és még vissza is fogunk ide térni, ki fog derülni, hogy miért éppen egy szamárra.
Most viszont egy pár kérdést szeretnék feltenni, és kérem a Testvéreket, hogy gondolják át alaposan őket. Először is, nekem mire van szükségem ahhoz, hogy elégedett/boldog legyek? A másik pedig igazából nem is kérdés. Csak egy mondat, amelyet a testvérek fejezzenek be a szívükben. Akkor lennék boldog, ha... Akkor lennék elégedett az életemmel, ha...
Beszélgetések és interneten való nézelődés segítségével próbáltam megtalálni azt, hogy tulajdonképpen a ma emberének mire is van szüksége ahhoz, hogy boldog legyen, és megfelelően képes legyen a feladatait elvégezni.
Vannak, akik szerint a boldogsághoz, vagy az elégedettséghez nem kell más, csak egy biztos anyagi háttér, mert ha ez meg van, akkor sokkal nyugodtabban telnek a hétköznapjai.
Vannak, akik úgy látják, hogy akkor lehetnek elégedettek az életükkel, ha maguk köré sikerül jó kapcsolatokat kiépíteni. Családtagokkal, barátokkal, ismerősökkel, akik megsegíthetik őket a különböző élethelyzeteikben. Legyen szó munkáról, családról, vagy bármilyen hobbyról. Csupán arra van szükségük, hogy mindenkivel tudjanak megfelelő időt eltölteni, és így máris teljesebb az életük.
És végül, találkozhatunk olyan véleményekkel, amelyek szerint akkor válhat igazán nagyszerűvé az életünk, hogyha képesek vagyunk mindig levezetni a stresszt. Egy kis sport, jóga, masszás, buli segítségével. Mert, ha sikerül mindig megfelelően levezetni, akkor sokkal nyugodtabbak lehetünk a mindennapokban.
Nem feltétlen hallottunk rossz dolgokat, de mikor ezeket végigolvastam, vagy hallgattam, akkor azon gondolkoztam el, hogy ezek kellenek az elégedett, boldog élethez, vagy ahhoz hogy mi jól érezzük magunkat, és megfelelően tudjuk elvégezni feladatainkat. Ennyi az egész?
Egy biztos anyagi háttér, jó kapcsolatok, egy kis feszültség levezető tevékenység? Nem feltétlen elhanyagolható szempontok ezek, de tényleg ennyi az egész? Hát hadd mondjam el kedves testvérek, hogy ez kevés, mert minden szükséglet valamilyen öncéllal van összefüggésben. Mind arra irányul, hogy a mi materiális szükségleteink rendben legyenek, amelyekkel el lehet sok mindent érni, de Jézus szavaival élve, mit érünk, ha az egész világot megnyerjük, de lelkünkben kárt vallunk. A mai igénkben elmondja Jézus, hogy mire is van szükségünk.
A mai történetünkben azt láthatjuk, hogy Jézusnak is szüksége volt valamire. Egy szamárra és a csikójára van szüksége, hogy bevonulhasson vele Jeruzsálembe.
A szamáron való bevonulás világossá teszi, hogy Izráelnek itt van királya, előle nem lehet kitérni. De ez a király a váradalmakkal ellentétben nem a háború, hanem a békének az istene. Erre utal a szamár is. Királyi állat, de nem a harcnak, hanem a békének a jelképe. Királyként jön, de nem harcosként. Erre a királyra van szükségünk. Izráelnek is erre a királyra lett volna, de nem fogadták el. Ha egy népnek viszont nem az Úr a vezetője, akkor csak sodródik az árral, és lehet, hogy sok mindent fel tud mutatni, de az Úr nélkül sehova sem vezet az élete.
Ha valóban eldobjuk magunktól, amire a legnagyobb szükségünk lenne, az felér egy öngyilkos merénylettel. A nagyheti események pedig ezt egyértelműen alátámasztják, hiszen Júdás is képes volt eltávolodni attól, amire tulajdonképpen a legnagyobb szüksége lett volna.
Vannak szakemberek, akik azt mondják, hogy a mai Európa ezért tudja ezt a migránshelyzetet ennyire nehezen kezelni, mert már ezek a népek többségükben elfelejtették azt, hogy ki is az igazi Úr, illetve azt, hogy kitől lehetne segítséget várni.
Pedig Jézus mindenkiért bevonult. Mindenkiért áldozatot hozott. Azért is, aki úgy gondolta, hogy szüksége van rá, és azért is, aki úgy, hogy nem. Jézus a mi főpapunk, de már ebben a történetben is nyilvánvalóvá válik, hogy Ő itt nem az a kultikus személy, aki áldozatot mutat be, hanem Ő maga az áldozat. Ezt gyönyörűen ábrázolja Munkácsy Mihálynak a híres festménye, mikor Jézus Pilátus előtt áll fehér ruhában. Egyfelől utal az ártatlanságra, ugyanakkor arra is, hogy a zsidóknál a főpap az áldozat bemutatásakor fehér ruhában volt. Ha szabad így mondanunk Munkácsy remek teológus volt.
Olyan az Ő áldozata, mint egy csekk, amelyet nem tudnánk kifizetni soha. Amelyen egy akkora összeg van, amennyi nekünk sosem lehet. A csekk képénél maradva, virágvasárnap az-az esemény a történelemben, amikor Jézus kitölti az utalványt, és elindul befizetni azt. Megadja azt, amire a legnagyobb szükségünk van.
Mire is van szükségünk? Ezt az Efézusi levél gyönyörűen írja körül. Azt írja, hogy minket is életre keltett, akik halottak voltatok vétkeitek, és bűneitek miatt, amelyekben egykor éltetek e világ életmódja szerint. Életre keltett minket. Nagyhét nyitányaként ez egy hatalmas ajándék! A puszta tudat, hogyha nem vonult volna be Jézus, akkor halottnak kellene lennem! Lehet, hogy élnék, de mégis halott lennék. Mert valaki kitöltötte a csekket helyettünk, és be is fizette.
Szükségünk van éppen ezért Jézus bevonulására a mi életünkben. Ki kell tárni szívünk kapuit, de nem csak résnyire. Mert akkor nem tud igazán bejönni. Komolyan kell venni. Akár egy műtétet, mert ha nem sikerül, akkor Pál szavaival élve valóban halottak maradhatunk lelkileg.
Nincs szükségünk csak arra, hogy kinyíljon a mi szívünk, és betérhessen oda a békesség követe. Mérlegelnünk kell, hogy mi az, amire valóban szükségünk van a mi életünkben.
Fontosak persze a kapcsolatok, a stressz levezetése, meg a jólét, de a mi szívünkbe valójában őt kell beengedni. Rá van szükségünk. Ő azt mondja, hogy új szívet, életet ad nekünk. Ha engedjünk, hogy bevonuljon az életünkbe, akkor ebből az új szívből újfajta gondolatok és cselekedetek származnak, és így valóban teljes életet élhetünk.
Azt szeretném kérni a testvérektől, hogy ne értsenek félre, én nem azt szeretném hirdetni, hogy lemondó életet éljünk.
Csak oda szeretnék kilyukadni, hogy meg kellene vizsgálnunk azt életünk minden napján, és a böjt utolsó vasárnapján is, hogy mi az, amire valóban szükségem van az én életemben vagy mi az, amire nincs. Biztos vagyok benne, hogy már mindannyiunk életében ott van a békesség követe. Csak az a nagy kérdésem, amelyet meg kell válaszolnunk, hogy van-e elegendő hely neki? Ki van-e nyitva eléggé a szívünk, amikor Ő érkezik. Mert nekünk erre van a legnagyobb szükségünk.
Jézusnak, ha a földi élete során, amikor szüksége volt valamire, az azt szolgálta, hogy nekünk jó legyen. Magát sem kímélte.
Eljön a mi életünkbe most is. Nem késő még több helyet engedni neki a szívünkbe. És tényleg, mert tudja jól, hogy a mi életünkben mire van a legnagyobb szükség.
Arra, hogy ő bekopogjon/és bevonuljon, amelyet megtesz, most is itt a Szentlélek Isten segítségével.
Mit tehetünk mi? Azt kéri tőled, tőlem, hogy nyissuk ki teljesen, ne csak résnyire, ne csak félig a szívünket.
Amennyiben szívünkben elhatározzuk, hogy most különösen is figyelünk Jézusra, akkor egy teljesen új élet bontakozhat ki. Egy olyan felfogással, gondolkodásmóddal, amelyet el sem tudunk képzelni.
Ő minekünk is sokkal többet szeretne, és tud adni, mint amire valójában szükségünk lenne! Kopogtat szívünk ajtaja előtt, és kulcsfordulásra vár. Rá van szükségünk egyedül. Neki pedig arra volt, hogy nekünk a legjobb legyen! Engedjük hát be.
Kedves Testvérek! Kívánom, hogy legyen a virágvasárnap az-az ünnep a mi életünkben, amikor megvizsgáljuk azt, hogy tulajdonképpen mire is van szükségünk. Tudjunk magunkba nézni, és felmérni azt, hogy valójában elegendő helyet tudunk-e Jézusnak szentelni! Ő egy igazi/teljes életet szeretne nekünk adni, mert tudja jól, hogy mire van szükségünk. Tárjuk ki a szívünket most is neki! Ámen!
Copyright © 2008 Parókia Portál, Minden jog fentartva.
Impresszum / Média Ajánlat / Kapcsolat / Hírlevél
Látogatók ma: 442, összesen: 2226216