Istentisztet 2012. június 10-én

(Czagány Gábor)

Lekció: Róm 8,31-39

Textus: Józs 17,14-18

Egyszer volt, hol nem volt, hogy a fazekasok földjén a Mester talált egy kiváló minőségű agyagdarabot.
- Na ez szép darab!.- nézegette el-elgondolkodva. - Ezt megmunkálom!

Amikor hazaért, gyönyörködve tette a korongra és lelki szemeivel már látta a gyönyörű mázas korsót. Forgatni kezdte, s kérges tenyerével, óvatos ujjaival hozzáértő mozdulatokkal simította, vizezte, formázta a jó illatú anyagot.

Egyszer csak az agyagdarab leugrott a korongról és könyörögni kezdett:
- Mester! Nem lehetne egy kicsit gyengédebben? Annyira fáj, ahogy nyomkodsz, és már egészen elszédültem a forgatástól!

A fazekas csodálkozva nézett rá, majd higgadt szeretettel így válaszolt:

- Ahhoz, hogy használhatóvá válj, ki kell bírnod ezt a műveletet! Légy türelmes!
Azzal visszatette a munkadarabot a helyére és újra elkezdte a korongozást. Egy idő múlva elkészült és elégedetten nézegette. Amikor megbizonyosodott róla, hogy tökéletesre sikerült, befűtötte a kemencét. Be akarta tenni az agyagkorsót a tűzbe, de az rémülten kiáltott fel:

- Mester! Mester! Hogy fogom én ezt kibírni?! Ez életveszélyes! Repedések lesznek rajtam és összetörök! - siránkozott.

A kézműves megfogta és elmagyarázta neki, hogy kiégetés nélkül használhatatlan lesz. Nem tudnak benne életmentő vizet tartani. Forró kemence nélkül csak kirakati dísztárgy lehet belőle. A korsó messzire nézett és elképzelte, hogyan itatnak belőle szomjazókat
a sivatag száraz homokján. Megadóan hagyta magát a forróságba tenni, és bár nagyon szenvedett, kitartott, mert hasznos akart lenni! A kellő égetési idő után a Mester kivette és félretette a polcra, hogy lehűljön.

- Ó, hát hiába tűrtem a kemence tüzét, mégse kellek senkinek? - sóhajtozott magányosan, telve elutasítottsággal.

Egyszer aztán újra kézbe vették és gyönyörű mintát festettek rá. A korsó nagyon boldog volt.
Amikor betették a többi különböző formájú és mintájú edény közé, hogy elszállítsák őket az oázisba, megértette, mi miért történt vele. S mosolyogva várt a feladatra, hogy szomjat olthasson és hasznos legyen.

Kedves Testvérek! Rossz az a tanulságos story, amit magyarázni kell és ráadásul, itt a szószéken a lelkipásztornak nem is az a feladata, hogy történeteket értelmezzen, hanem az, hogy bizonyságot tegyen a Szentírás üzenetéről. Mégis, ha valakinek elsőre nem mondott semmit az imént hallott kis mese, akkor remélem azt, hogy igehirdetésem végére megérti, miért jutott az eszembe igénk kapcsán ez a történet.

Aki a Református Bibliaolvasó Kalauz alapján olvassa a Szentírást, az a mai napon találkozhatott a felolvasott ószövetségi igeszakasszal. Immáron 18. napja javasolja azt a Vezérfonal, hogy Józsué könyve alapján keressük Isten akaratát a hétköznapjaink számára. Aki hűségesen olvassa e szakaszokat, az már két hete birkózhat ezekkel a nehezen aktualizálható szakaszokkal, amelyek ráadásul könnyen növelhetik bennünk azt a  talán mindenkiben ott lappangó érzést, hogy az Újszövetség jobban a miénk, mint az Ószövetség. A kíméletlenül pusztító istennépe, a vér, az emberi indulatok elbizonytalaníthatnának bennünket abban, hogy Isten valóban két testamentumban akarta-e elénk tárni akaratát. Én azt gondolom, nagyon kényelmes lenne csak az Újszövetség alapján tájékozódni. Ha azonban ezt tennénk, úgy nem körvonalazhatnánk teljességében Isten akaratát életünk számára. Jelen esetben például az ő ígéreteivel, próbatételeivel, vagy épp megerősítő szavaival kapcsolatban nem láthatnánk a teljeséget.

Józsué könyve felolvasott szakasza ugyanis világosan üzen. Tisztán nyílik meg és válik valósággá életünkben, ha őszinte alázattal közelítünk hozzá. Elénk tár egy helyzetet emberek egy csoportjáról, akik úgy érzik becsapták őket, mert többet ígértek számukra, mint amit jelenleg birtokolnak. Azután e történet tanít Istenről, aki egy szolgáján keresztül megerősíti népét, cselekedetre indítja és ígéreteivel biztatja. Ez nem egy távoli esemény, amihez nekünk semmi közünk sincs. Ez a mi történetünk is...

Nem teszek fel költői kérdést arról, hogy ki van itt a templomban úgy, hogy már érezte csalódottnak, becsapottnak magát. Arról sem érdeklődök, hogy ki állt már próbatétel előtt. Száz százalékig biztos vagyok benne, hogy mindannyian egy cipőben járunk: vagy már megéltük ezt, vagy épp most élünk át valami hasonlót. Az viszont izgalmas kérdés, hogy ki hallotta meg Isten biztatását ezekkel a kérdéseivel kapcsolatban.

A Biblia - különösen az Ószövetség - telve van Isten ígéreteivel. A Szentírás legfontosabb kulcsszereplői mind-mind megkapták Isten biztatását. Ábrahámnak ezt mondta az Úr: „Tekints föl az égre, és számold meg a csillagokat, ha meg tudod számolni! Azt mondta neki: Ennyi utódod lesz!" (1Móz 15,5). Jákobot ezzel biztatta: „Neked adom azt a földet, melyet Ábrahámnak és Izsáknak adtam, utánad pedig utódaidnak adom azt a földet." (1Móz 35,12). Dávidnak ezt adta: „...a te házad és királyságod örökre megmarad, és trónod örökre szilárd lesz." (2Sám 7,16). Jeremiásnak kijelentette: „Ne mondd, hogy fiatal vagy, hanem menj, ahova csak küldelek, és hirdesd, amit csak parancsolok!" (Jer 1,7) A Saulból lett Pálról pedig ezt tette Anániás szívére: "Menj el, mert választott eszközöm ő, hogy elvigye a nevemet a pogányok, a királyok és Izráel fiai elé. Én pedig meg fogom mutatni neki, mennyit kell szenvednie az én nevemért." (ApCsel 9,15-16). Te mit kaptál? Neked mit ígért Isten?

Kérlek, nem mondd, hogy te nem vagy olyan nagy, mint a Biblia főszereplői! Tudhatod, hogy Isten szemében mindenki egyforma. Mindenkinek ugyanakkora biztatást, ugyanakkora esélyt és feladatot ad. E feladatot néha egy nép, néha pedig egy embercsoport kapja meg. Így van ez igénk esetében is, ahol József háza, azaz Efráim és Manassé ikertörzse azt a feladatot kapja, hogy foglaljon magának területet. Mint hallottuk ez talán egyszerűnek tűnik, de valójában szinte lehetetlen. A két kis népnek a hatalmas kánaánita ellenséggel szemben, akiknek ráadásul vasból készült fegyvereik és harci kocsijaik vannak, szinte semmi esélye sem volt. Olyan ez, mintha légycsapóval szeretnénk megállítani egy robogó elefántcsordát.

Józsué azonban azt kapta az Istentől, hogy bátorítsa testvéreit: „Ki fogjátok űzni a kánaánitákat, még ha vas harci kocsijaik vannak is, és ha erősek is.". Isten előtt semmi sem lehetetlen, ahogyan azt a Római levélből is hallhattuk!

Mire tanít meg ez a történet minket? Számtalan dologra. Mindenekelőtt arra, hogy Isten Szentlelke által velünk van és bennünket is bátorít. Krisztus számunkra is személyes küldetést határozott meg, amely feladatként, ugyanakkor biztatáskén is előttünk van. Nekünk is szól Jézus szeretetteljes szava, hogy „fontos és értékes vagy számomra". Lehet, hogy úgy élted meg az elmúlt napokat, hogy azt érezted, hogy te semmi haszonnal nem jársz környezeted számára, nem tudsz semmit letenni az asztalra és talán épp ezért senki nem is szeret már. Tudd, hogy Krisztus szeret, most is rád gondol és biztat a rád szabott utad bejárására.

Azt persze senki nem mondta, hogy ez egyszerű út. Ahogyan a mesénkben szereplő agyagnak sem volt egyszerű megérteni, hogy először mért nyomkodják és dagasztják, azután miért vetik tűzre és végül - immáron korsó képében - miért hagyják egyedül, látszólag céltalanul. Hasonlóképp számunkra sem egyszerű feldolgozni életünk fordulópontjait. Egyetlen dolog van, ami reményt adhat, ez pedig Isten biztatása: mindez érted van. Ugyanez igaz József házára is. Isten ígérete számukra sem jelentett automatikus győzelmet. A saját emberi erőfeszítésüket attól még belé kellett helyezni a jövendőbeli hazájukért végzett küzdelembe, de mégis az a tény vezethette minden léptüket, hogy az Úr megígérte győzelmüket.

Talán nem nehéz elképzelni, hogy a harcok, vagy épp az erőirtás közepette mi játszódhatott le Efraim és Manassé fiaiban. Miért is csináljuk mindezt? Mi értelme ennek a küzdelemnek? Higgyünk-e egy ködös ígéretben, ha látszólag nincs esélyünk a győzelemre?

Nem kérdeztétek ezeket már ti is a hétköznapjaitok során? Nem éreztétek ti is azt, hogy egyszerűbb lenne feladni és szembemenni a látszólag értelmetlennel? Talán néha meg is álltatok félúton és nem vállaltátok azt, ami a szívetek szerint Istennek tetsző lett volna. Ha így tettetek, volt-e benne köszönet? Valószínűleg kevés...

De nem éreztétek-e azt, hogy érdemes volt akár lehetetlen körülmények között is kitartani Isten szívetekre helyezett céljai mellett, mert utána minden kanyarnak, minden fordulatnak, minden próbának meg lett az értelme?

Biztos vagyok benne, hogy tudnátok olyan történeteket mesélni, amelyek megmutatják, hogy mennyire így van ez. Számomra mindez akkor lett igazán élő tapasztalattá, amikor 1999-ben, friss házasként Debrecenbe költöztem, hogy felkészüljek lelkészi szolgálatomra. Talán világos, hogy alap esetben nem tesz jót egy frissen megkötött házasságnak, ha a felek három évig, öt napon át távol vannak egymástól. Mégis Isten ígérete minden nehézség és minden próbatétel ellenére világosan szólt: „Veled leszek minden nap". És Krisztus valóban ott is volt és velünk is van mind a mai napig... Ez a tény adott erőt és ez erősít ma is. Nem a láthatók határozzák meg az életet, hanem a láthatatlanul is jelen lévő kegyelem.

Szeretett Testvérek! Az elmúlt hónapokban egyházi évünk eseménydúsabb felét élhettük meg. Krisztus megszületett, „velünk volt és láttuk az ő dicsőségét", újra letette az életét értünk, feltámadott és elment az Ő Atyjához, hogy helyet készítsen számunkra. Újra átélhettük megelevenítő Lelkének kiáradását is és most is velünk van az életünk forgatagában. A Szentháromság Isten többször kifejezte szeretetét, hatalmát és biztatását életünk számára. Most is itt van, és kegyelme erejével betölti ezt a szent hajlékot.

Ma is azt üzeni, amit ünnepeiben is üzent. Ma is azt mondja, hogy van értelme küzdeni, van értelme újra felvenni a kesztyűt, újra nemet mondani a csüggedésnek, az ellenséges érzelmeknek, a gyilkos indulatoknak. Igen, lehet, hogy azt érzed, hogy eljutottál a végső pontra, a helyre, ahol már nem jöhetnek helyre a dolgok. De ne érezd ezt. Krisztus ma azt üzeni a számodra, hogy ne add fel! Van remény, van megoldás, csak épp kitartónak kell lenni. Ha Efraimnak és Manassénak volt esélye a vasból készül harci kocsik ellen, akkor neked is sikerülni fog.  Neked mi jelenti a vasból készült harci kocsit? Ha be tudod azonosítani, ne rettegj tőle! Isten erősebb!

Ha holnap felébredsz, emeld fel újra a tekinteted és menj oda, ahol a feladatod van. Isten veled fog tartani, sőt többet mondok: már ott lesz előtted is. Ha hittel kéred, akkor kézbe veszi ügyeidet... Sőt, többet mondok: már el is kezdte megoldani! ÁMEN