Ünnepi Fa

Úgy tűnik, a Fehér Ház a Karácsonyfát, Ünnepi Fának nevezte, ebben az évben első alkalommal, amely tény arra késztette a CBS műsorvezetőjét, Ben Steint, hogy az alábbiakat írja meg, melyeket szeretnék megosztani veletek. 
Úgy gondolom, ezek a gondolatok ugyanúgy érvényesek sok országra, mint Amerikára;.

Az alábbiakat Ben Stein írta és olvasta fel a CBS rádióban . . 
Bevallom: Zsidó vagyok és minden egyes ősöm is zsidó volt. És engem nem zavar egy csöppet sem, ha az emberek ezeket a gyönyörűen kivilágított, feldíszített fákat Karácsonyfának nevezik. Nem érzem magam fenyegetve. Nem érzem, hogy meg lennék különböztetve. Ezek a fák azok, amik: Karácsonyfák. S egyáltalán nem zavar, amikor az emberek Boldog Karácsonyt kívánnak nekem. Nem gondolom, hogy megaláznának, vagy gettóba akarnának csukni. A tény az, hogy valamiképpen kedvelem is. Azt bizonyítja nekem, hogy mi mindannyian testvérek vagyunk, akik együtt ünnepeljük az évnek ezt a boldog időszakát. S egyáltalán nem zavar az sem, hogy egy jászol-jelenet van felállítva az egyik forgalmas útkeresztezésben, közel a tengerpati házamhoz, Malibu-ban. Ha az emberek egy betlehemet akarnak, az ugyanúgy rendben van számomra, mint a Menorah néhány száz yardnyira arrébb.
Nem szeretem, ha piszkálnak amiatt, hogy zsidó vagyok és ugyanúgy nem gondolom, hogy a keresztények kedvelik, ha piszkálják őket azért, mert keresztények. Gondolom, az istenhívők belefáradtak és belebetegedtek a piszkálások időszakaiba. Fogalmam sincs, honnét származik az ötlet, miután Amerika kifejezetten ateista ország. Nem található az Alkotmányban és nem szeretem, ha le akarják nyomatni a torkomon. Vagy akár kifejezhetem másképp is: honnét jött az ötlet, miszerint imádnunk kell a hírességeket, de tilos Istent imádnunk? Lehet, hogy ez is annak a jele, hogy öregszem. Viszont vagyunk egy csomóan, akik elgondolkodnak azon, honnan jönnek ezek a hírességek, s hova lett az az Amerika, amit mi ismertünk. Annak fényében, hogy mennyi viccet küldünk egymásnak, hogy megnevettessen, ez egy kissé különböző: 
Ez nem szándékozik viccnek lenni; ez nem vidám, ez elgondolkodtat. Billy Graham (a prédikátor) lányát interjúvolták az Early Show-n és Jane Clayson (a riporter) ezt kérdezte: Hogyan lehetséges, hogy Isten engedte, hogy ilyesmi (Katrina hurrikán) megtörténjék? Anne Graham egy rendkívül mélységes és éles elméjű választ adott. Azt mondta:Úgy hiszem, Isten mélyen elszomorodott emiatt, ahogy mi is, de évek óta mondjuk Istennek, hogy takarodjék ki az iskoláinkból, takarodjék ki a kormányzatunkból és takarodjék ki az életünkből. S mivel, úgy vélem, Ő egy igazi Úriember, végül csendben kihátrált. Hogyan várhatjuk el Istentől, hogy áldását adja ránk és védelmezzen minket, ha mi azt követeljük Tőle, hogy hagyjon minket békén?
A legutóbbi események fényében... terrorista támadások, iskolai lövöldözések, stb. én úgy gondolom, ez akkor kezdődött, amikor Madelaine Murray OHare (megölték, tetemét néhány éve találták meg) arról panaszkodott, hogy nem akart imádkozást az iskoláinkban, és mi azt mondtuk, rendben van. Aztán valaki azt mondta, jobb, ha nem olvassuk a Bibliát az iskolában. A Biblia mondja: ne ölj; ne lopj és szeresd felebarátodat, mint tenmagad. És mi azt mondtuk, rendben van. 
Aztán Dr. Benjamin Spock azt mondta, ne fenyítsük gyerekeinket, amikor csíntalankodnak, mert kicsiny személyiségük eltorzul és meglehet, hogy megrongáljuk önbecsülésüket (Dr. Spock fia öngyilkos lett). Azt mondtuk, egy szakember kell, hogy tudja, miről beszél. És mi azt mondtuk, rendben van.
Mostan meg azt kérdezzük magunktól, miért van az, hogy a gyerekeknek nincs lelkiismeretük, hogy miért nem tudják, mi a jó és mi a rossz, és miért nem zavarja őket, ha ölnek idegeneket, osztálytársaikat és sajátmagukat. Valószínű, ha hosszan és elég keményen elgondolkodunk ezeken, lehet, hogy végül is rájönnénk. Úgy vélem, nagy része van ebben, annak, hogy AZT ARATJUK, AMIT ELVETÜNK!
Vicces, milyen egyszerű az embereknek megvetniök Istent, aztán csodálkozni azon, miért halad a világ a pokolba. 
Vicces, mennyire elhisszük, amit az újságok mondanak, de megkérdőjelezzük, amit a Biblia mond. 
Elgondolkodtató, hogy email-en küldünk vicceket, amelyek aztán futótűzként terjednek, de, ha üzeneteket kezdünk küldeni, amelyek az Úrra vonatkoznak, az emberek kétszer is meggondolják, mielőtt megosztják azokat. 
Elgondolkodtató az is, hogy fajtalan, durva, vulgáris és obszcén cikkek mennek át szabadon a világhálón, de nyilvános vita Istenről tilos az iskolákban és a munkahelyeken.
Tetszenek már nevetni?
Vicces, mikor ezt az üzenetet továbbítod, nem küldöd sokaknak a címlistádon, mert nem vagy biztos, miben hisznek, vagy éppenséggel mit gondolnak rólad, hogy ilyesmit küldesz
Ugyancsak vicces, hogy jobban aggódunk amiatt, amit mások gondolnak rólunk, mint amiatt, hogy Isten mit gondol rólunk.


Megbecsüléssel, Őszintén és tisztelettel; 
Ben Stein