Több Szeben megyei magyar iskolára vár biztos bezárás!

Pedagógusok, újságírók és közéleti személyiségek gyűltek össze meglepően nagy számban január 9-én a Szeben megyei Vizakna református gyülekezeti termében, hogy a 20.Szórványtengely-műhely keretében közösen vázolják fel a Medgyes és Nagyszeben árnyékában tengődő, maroknyi óvodást-elemistát tömörítő magyar tagozatos kisiskolák jövőképét. A kolozsvári Világhírnév Könyvkiadó által szervezett civil műhely kettős könyvbemutatóval zárult: a Brassói Lapok főszerkesztőjének, Ambrus Attilának médiaesszé-kötetét Mihály István kolozsvári rádiós szerkesztő mutatta be, az RTV bukaresti munkatársának Balázs Jánosnak szórványriport-kötetét pedig Tamási Attila nagybányai újságíró valamint Szabó Csaba mozgalomalapító méltatta.

A rendezvény első felében Kiskapus, Mihályfalva, Oltszakadát, Balázstelke, Ágota, Bürkös és Vizakna felelős pedagógusai mutatták be a parányi tagozatok jelenlegi helyzetét. A felsorolt települések zömében 2-3 éven belül „lehúzzák a rolót" (Bürkösön és Balázstelkén ez már meg is történt), viszont azon gyerekek további sorsára, akik utolsó előtti generációnak számítanak e vonatkozásban semmiféle forgatókönyv nem született még, így ezek eleve román tagozatra itéltetnek. Keresztes Kálmán megyei tanfelügyelő és Szederjesi György medgyesi iskolaigazgató hangsúlyozta: ha medgyesi iskola mikrobuszt kapna, jónéhány magyar gyereket lehetne magyar tagozatok felé irányítani. A vitába Benedek Zakariás Nagyszebeni RMDSZ-elnök is bekapcsolódott, aki a fórom túlzott borúlátását kifogásolta, majd kijelentette: a nagyszebeni magyarságnak van egy ún.tartalék iskolabusza, de ez a jármű nem jelenthet általános gyógyírt a gondokra. Varró Sándor nagyszebeni szórványbentlakás-működtető lelkész a körképet pontosította: a nagyszebeni bentlakás főleg azokat várja, akik ott lakni akarnak.

A jelenlévők egyetértettek: az ilyen jellegű, kifejezetten civil hangulatú tanácskozásokra igencsak szükség van, hiszen a szétszórt magyarlakta települések nemigen tudnak egymás gondjairól, és sok esetben olyan információk hiányában vergődnek hónapokig (lásd a szebeni „tartalékbusz" esetét), amelyek lényegesen változtathattak volna egy-egy magyar elemistacsoport sorsán.

A rendezvény második részében a kultúra került rivaldafénybe. Szabó Csaba, a Világhírnév Kiadó vezetője elmondta: olyan publicisták köteteinek kiadását és népszerűsítését vállalta fel, akiket egykoron szépirodalmi pályakezdőkként is számon tartottak.

- Az ötödik illetve hatodik kötetét mutatjuk be a Fehér Holló sorozatnak - mondta -, és mind tapasztalják, megadjuk a módját. Tudjuk, hogy az eldugott szórványtelepüléseken nemigen tartanak valódi könyvbemutatót a kiadók, ugyanis attól félnek, kevesen jönnek el, és akik betévednek kendővel-kalappal, nemigen fognak majd dedikáltatni. Mivel mi Fehér Hollók vagyunk, hát eljöttünk - mosolygott a kiadóvezető, és őszinte örömmel summázta, hogy a teremben az érdeklődők száma lassan túlhaladta a százat, és a régió református-lutheránus papsága (Zsebe Attila, Kiss Csaba, Jakab István, Varró Sándor, Molnár Endre és a házigazda Csíki Loránd) szinte testületileg vonul fel, és kapcsolódik be aktívan a rendezvénybe.

A két ünnepelt szerző - Ambrus Attila és Balázs János - meghallgatta laudációját, majd „virágcsokroktól roskadozva" vallottak szakmájukról, sajtós hivatásukról. A rendezvény a Szórványhűség-díj átadásával zárult. A díj ez egyszer vizaknai gyerekrajz-sorozat volt olyan házakról, amelyeket a gyerekek szeretnének majd a faluban építeni - ha nagyok lesznek. A téma nem volt véletlen, ugyanis a díjazott Túróczi Béla közösségépítő-vállalkozó építkező céget vezet. A közössége iránt meseszerűen elkötelezett vállalkozó „vette a lapot". - Ezek a rajzok értékes vázlatok lesznek majd akkor, ha újabb lakótelepet tervez a cég... - mosolygott a díjazott, aki Wesselényi Miklós-emlékplakettet is átvehetett.

Az egybegyűltek éltek a 12o éves vizaknai dalárda jelenléte adta lehetőséggel, és Petőfi, valamint a „Négy nap dörgött az ágyú" emlékére közösen elénekelték a Távolból-t. - Kis lak áll a nagy Duna mentében... - zúgott a dal tucatnyi és tucatnyi torokból. Sokan „haza gondoltak", hiszen olyan közösségépítők is eljöttek Vizaknára, akiknek hajnali négykor kellett indulni, hogy délire a rendezvényre érhessenek.

(A Szórványtengely-mozgalom ezennel mond köszönetet Csiki Loránd helybéli tiszteletes úrnak, a helyi szervezőknek és a dalárdának - de azoknak a média-intézményeknek is, akiknek nem derogál a mozgalom műhelyeinek rendszeres népszerűsítése).

(Forrás: Schneider Tamás, Erdély Ma.)

(100201-szala)

Kálvin születésnapját ünnepelték a nagyszebeniek 

Nagyszeben - október közepén - két napig Kálvin városa volt. A Nagyszebeni Református Egyházközség által szervezett, Kálvin 500 éves születési évfordulót ünnepelték a nagyszebeni magyarok. Az ünnepség bevezetőjében Varró Sándor, helybéli lelkész örömmel köszöntötte a 223 éves református templomban a javarészt református, de római-katolikus, evangélikus és unitárius híveket is.

Testvérgyülekezetünk lelkipásztora örömmel állapította meg, hogy kolozsvári, nagyszebeni egyetemisták is jelen vannak az ünnepségen, ugyanakkor az Octavian Goga Főgimnázium magyar tagozatos diákjai közül is sokan eljöttek. Ez alkalommal vendégül tudhattuk a Ősz Sándor Előd egyházkerületi lelkész-levéltárost, Szabó Mihályt, az Erdélyi Református Egyházkerület internetes rendszergazdáját, akinek a lelkipásztor meg is köszönte a Nagyszebenből érkező cikkek, híradások gyors internetes lapra kerülését, a Polgári Magyar Művelődési Egyesület tiszteletbeli elnökét Kalmár Zoltánt, kedves feleségével Kalmár Krauss Lilivel(a Nagyszebeni Magyar Amatőr Színjátszócsoport rendezőjével) együtt, Serfőző Leventét, a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda elnökét.

A köszöntő beszéd után a Vecsei Ibolya karvezető által vezetett Hozsánna énekkar Kálvin-korabeli zsoltárokkal vezetett be abba a korszakba, amelyben Kálvin élt és munkálkodott.

Ősz Sándor Előd egyházkerületi lelkész-levéltáros a Jeremiás 16,6 igeverssel vezette fel a témát. Ennek alapján azon üzenetet fogalmazta meg, hogy a múltba tekintés fontos arra, hogy megtaláljuk a jövendőbe vezető utakat. Akkor is fontos, ha ezek az útirányok nem mindig voltak helyesek, hiszen ezáltal tudjuk meg, hogy mely utakon nem szabad járni. Úgy a pozitív, mint a negatív példákból nekünk tanulni lehet és kell is.

A vetítéses előadás során Ősz Sándor Előd felhívta a figyelmet arra, hogy a szebeniek különösképpen büszkék kell legyenek arra, hogy az egyetlen magyar akiről tudjuk, hogy személyesen találkozott Kálvinnal, Belényesi Gergely, 1555-ben a nagyszebeni magyar gyülekezet lelkipásztora volt.

Kálvin műve élő és ható, hiszen a gyülekezet vasárnapról-vasárnapra találkozik a Kálvin által írott Bűnvalló imádsággal és úrvacsoraosztási alkalmakkor a Kálvin ágendás beszédével. Ezt pontozta az előadó a következőkkel:

„Az 1929-32-es liturgiai reform során megszületett homiliás és sákramentumos istentiszteleti rendtartás alapját Kálvin strassburgi és genfi liturgiája képezte. Mai napig az Erdélyi Református Egyház az egyetlen a magyar egyháztestek közül, ahol vasárnapról-vasárnapra elhangzik Kálvin bűnvalló imája. Szintén erdélyi sajátosság, hogy az úrvacsora szereztetési Igéjének magyarázata is általában Kálvin ágendás beszéde alapján hangzik. Ez az első magyar református igazán kálvinista liturgia."

Ősz Sándor Előd elmondta, hogy kutatásai során mindezidáig 38 szebeni Kálvin-kötetet talált a Brukental-múzeum levéltárában, s rövid idővel ezelőtt fedeződött fel a 39-ik a Nagyszebeni Református Egyházközség könyvtárában. Ez egy Kálvin prédikációs kötet és a nagyszebeni gyülekezet első lelkipásztora Benkő Ferenc adományozta az egyházközségnek.

A Hozsánna énekkar által énekelt zsoltárokkal kapcsolatosan az előadó megjegyezte, hogy ezek a puritánizmus hatására honosodtak meg a magyar református egyházban, innen gyűrűztek tovább a szomszédos népek, elsősorban a szlovákok és román reformátusok énekkincsébe. A 17. század végéről több kéziratos román zsoltárfordítást  ismerünk Erdélyből.

A genfi reformáció egyik legerősebb és legmarkánsabb hozadéka, hogy a 17. század közepe óta  Béza Tódor (Kálvin genfi utódja) zsoltárait éneklik az erdélyi templomokban. 1596-ban Szenczi Molnár Albert zsoltáríró találkozott Béza Tódorral Genfben és állítólag Kálvinról is beszéltek. Az 1607-ben kiadott Psalterium Hungaricum genfi ihletésű. A római-katolikus egyház liturgiájába is több genfi zsoltár bekerült. Temetéseiken mai napig felhangzik a 42. zsoltár dallama. Ha az erdélyi egyház valamiben kálvinista, abban bizonyos, hogy genfi zsoltárt énekel.

Varró Sándor, helybéli lelkész a Kálvin-tárlat üzenetét tolmácsolta a hallgatóságnak. A kiállítás megpróbálja Kálvin életét és munkásságát visszaadni kronologikus sorrendben. A tárlat anyaga nagyon széles skálájú forrásanyagból inspirálódott: Kálvin-könyvek illusztrációiból, folyóiratok és újságok felnagyított képeiből, internet-hálozatról. Olyan is volt, hogy ugyanazt a képet két-háromszor is kinyomtattuk, midőn a kiállítás összeállása közben jobb és jobb változataira bukkantunk.

A kiállítás az 1517 október 31-es momentum megörökítésével indul, midőn Luther Márton kiszegezte a 95 tételt a wittenbergi vártemplom kapujára és ezzel elindította a reformációt. Lényeges megjegyezni azt, hogy Luther nem akart egy új egyházat, új vallást létrehozni. Az ő erőfeszítései és törekvései a középkor egyházának a megújítására irányultak. Az egyházi vezetőség vaskalapossága, reformoktól, újítástól való elzárkozása, majd később az egyházból való kizárása (pápai átokbulla) eredményezték azt, hogy a reformáció nem a középkori egyház megújításával valósította meg reformtörekvéseit, hanem egy új egyház megalakításával érvényesítette azokat.

A kiállítás dinamizmusát a dinamikus életképek adják: A kollégiumi élet mozgalmassága, Párizsból való menekülés, Fárel erőszakos fenyegetése Kálvin megnyerésére, Kálvin és Fárel kiűzetése Genfből vagy Kálvin bocsánatkérése a halálos ágyon.A tárlat figyelembe veszi a színek összjátékát és hatását: általában azok a képek, amelyek Kálvin életében megrázkodtatásokat vagy válságokat jelentettek fehér-feketében vannak nyomtatva (Kálvin és Farel Genfből való kiűzetése, a libertinusok kitámadják Kálvint), míg azok melyek örömöt, lelkesedést fejeznek ki, színesben vannak visszadva (noyoni szülőháza, hűséges felesége-Idelette de Bure, a genfi Szent Péter székesegyház, ahol Kálvin szolgált, Institució fedőlapja) Emellett a fekete passepartout nagyon jól kiemeli a fehér hátterű képeket és ezek mondanivalóját.

A képek gondolati egységekbe tömörülnek. Eképpen több gondolati egység különböztethető meg: Kálvin gyermekkora, iskolái, az Institució előállása, első majd második genfi szolgálata, családja, Kálvin utolsó napjai. Az utolsó rész a 2009-es év Kálvin-eseményeinek, rendezvényei bemutatásának van szánva. Itt jelenítődnek meg a Kálvin-bélygek, Kálvin-érmék, Liviu Mocan román szobrászművész Kálvin tiszteletére rendezett genfi kiállítása, Kálvin-konferenciák fotói.

A tárlat megszervezésében a Nagyszebeni Magyar Kulturális Iroda is partnerséget vállalt, midőn a képrámák felerészét a Kulturális Iroda biztosította. Emellett közvetítő szerepet vállalt a vasárnapi előadás Nagyszebenbe hozatalában.

Egyébként a kiállításnak nagyon jó visszhangja van, hiszen még ki sem volt állítva és már három helyre el van kérve: Brassó, Kőhalom illetve Vízaknára.

Egyik római-katolikus testvérnőnk fájlalta azt, hogy nem jött több katolikus hívő a tartalmas és építő Kálvin-előadásra. Amit hallottunk már történelem. Kálvin (hatásában-szerző megjegyzése) magyar történelmünk része, kiemelkedő személyisége. Emellett Méliusz Juhász Péter, Szenczi Molnár Albert oly rendkívüli egyéniségei magyar történelmünknek, akikre büszkék lehetünk. Ezen személyiségek több tiszteletet és ráfigyelést érdemelnek a római-katolikusok részéről is.

A szombati előadás után Varró Sándor hangsúlyozta, hogy mi nem a római-katolikusok ellen vagyunk kálvinisták és nem az ortodox, vagy unitáriusok ellenében vagyunk kálvinisták, hanem mi magunkért, saját hitbeli meggyőződésünkből vagyunk azok. Tiszteljük más felekezetű testvéreink hitbeli meggyőződését és ugyanúgy elvárjuk ezen tiszteletet részükről is. Különös öröm és megtiszteltetés az, hogy a mai napon más felekezetű testvéreink is tisztelegtek Kálvin emléke előtt.

Vasárnap, október 11-én istentisztelettel kezdődött az ünnepség. Az igei üzenet az 5 Mózes 6,4-5 versein keresztül bontakozott ki. A lelkipásztor kihangsúlyozta: Isten szól az igehirdetésen, énekeken, istenes verseken, Urat dicsőítő zeneszámokon keresztül. Mindezek szívünk, életünk teljes Istennek való odaszánására ösztönöznek. Maga Kálvin pecsétje is egy lángoló szív, melyet két kézzel Isten felé nyújt: Szívemet égőáldozatul Istennek szentelem. A semper reformandi (szüntelen reformáció) elv azt is kell jelentse: nem feledjük el reformátoraink életművét és tanítását. Szüntelen Isten képére újuljunk meg, a Szentírás üzenetét aktualizáljuk, a mának szóló mondanivalóját keressük. Teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből szeressük és szolgáljuk az Urat.

Az istentiszteletet követően Puskás Győző marosvásárhelyi színművész Isten kezében című előadását hallgattuk. A versek szerzői: Ady Endre, Reményik Sándor, Túrmezei Erzsébet. Az Amicus Christi együttes oly zeneszámokkal gyönyörködtette lelkünket mint: Mi Atyánk, Itt állok Jézusom, A szívemet átadom én vagy Mily fenséges a kegyelem.

A vasárnapi előadás köszönő beszédében Varró Sándor így fogalmazott: versbe és énekbe öntött Evangéliumot hallottunk, gyakorlatilag egy második prédikációt. A Krisztus barátai (Amicus Christi) a mi barátaink is. Kiérződött, hogy itt nemcsak tehetség és professzionalizmus volt, hanem szív és lélek is. Ez megfogta és meghatotta  a gyülekezetet. Nem csoda hát, hogy egyik gyülekezeti tag így fejezte ki az előadás után érzelmeit: Mintha teljes hitéletemet hallottam volna vissza versekbe öntve: vívódásaimat, válságaimat, a miértek sokaságát, Isten hozzám lehajló kezét.

Az istentiszteleti keret utáni kötetlenebb beszélgetésben Puskás Győző elmondta: amikor az összeállítás elkészült 2-3 előadást terveztek. Azóta már a negyvenedik előadást is megtartották, nagyon sok református templomban is felléptek, s még mindig igény van a további előadásokra. Szerinte magyar irodalmunk egyik leggazdagabb és legkifejezőbb az istenes versek szempontjából, ezért érthetetlen, hogy 90 után, midőn a lehetőség is megnyílt rá, mégis olyan kevés ilyen jellegű összeállítás született. Leszámítva a gyülekezetek által szervezett ünnepi műsorokat, alig bukkanunk művészek, színészek, hivatásos zenészek Istendicsérő összeállítására. Talán ezt az űrt próbálta egy kissé pótolni az Isten kezében című összeállítás.S hogy mennyire igény van rá, jelzi az a sok előadás, mely mindig telt ház előtt zajlik. Sőt újra és újra kérik az előadás megismétlését.

Megvallóm kissé tartogattam attól, hogyan fogják fogadni a komikus pályafutásom után (a Hahota marosvásárhelyi színtársulat oszlopos tagja - szerző megjegyzése) az Istenes verseket - osztotta meg aggályait Puskás Győző. Az előbbinek teljesen más felvezetése és lecsapodása van míg az istenes versek komoly hangvételű, mélyen a lélekhez szólók. De a közönség megértette, hogy ott szín(észet)ből itt pedig szívből beszélek.

Mikor a lelkész felemlítette, hogy sokakat a lélek mélyéig meghatott az előadás, Puskás Győző elmondta: Én is mindig feltöltődöm egy-egy előadás közben. Hiszen aki másokat felüdít, maga is felüdül.

Ugyancsak az ebédnél tudtuk meg, hogy az Amicus Christi a 90-es évek elején alakult. Többszöri sikeres fellépés után többen az együttesből kivándoroltak az anyaországba vagy még távolabbra. Meg kellett várni eképpen egy új nemzedék felcseperedését. Jelenleg három család alkotja az együttest, a szülők és ifjak énekelnek, hangszeren játszanak, a legfiatalabbja CD-ket árusít.

Az Isten kezében című verses-énekes összeállítást valószínűsítetten újra elő fogják adni Nagyszebenben, az Ars Hungarica kulturális rendezvénysorozat keretében, a Római-katolikus Szentháromság(főtéri) templomban.

Eképpen ért véget a négy napos Kálvin-rendezvénysorozat Nagyszebenben. Ennek első két napja szeptember 12-13-án zajlott a gyerekek számára szánt Kálvin szórványgyermektáborral majd kiteljesedett október 10-11-én a felnőtteket megszólító Kálvin-napokkal és annak rendezvényeivel. Nagyszeben, legalább erre az időszakra, valóban a Kálvin városa lett. A Kálviné, akinek 500 éves születési évfordulója alkalmából őszinte szívvel kívánjuk: Isten éltessen Kálvin! Éljen bennünk állhatatosságod, áldozatkészséged, töretlen hited. Életpéldád és műveid által közöttünk, szívünkben élsz. Hallassék az ötszáz Éljen! s még ötszáz évig éljen!

(091120 - Szöveg, kép: Varró Sándor lp.)

(Forrás: www. evangélikus . hu)

 Nagyszeben: Egy kis nosztalgia...

Egy kis nosztalgia...

A Magyarországon megjelenő Reformátusok Lapja című hetilap érdekes írást és ritka fényképet jelentetett meg szebeni testvérgyülekezetünkről. A "Képek a múltból- sorozatban Csengő-Tschörner András pócsmegyeri presbiter múlt századi képeslapgyűjteményéből mutattak be egy egyházunk múltját felidéző különlegességet.

Ezen a héten egy nagyszebeni képeslapot láthattunk, rajta a református templomot. A képet és a szöveget változtatás nélkül, az újságban megjelenttel azonosan mutatjuk be olvasóinknak.

Nagyszeben (Erdély), Nagyszebeni Egyházmegye, anyaegyház.
Az 1500-as években az erdélyi reformáció egyik központja volt. 1658-ban a tatárok dúlták fel a várost. A református egyház 1783-ban alakult újjá, és a 300 ülőhelyes templomukat is 1783-86-ban építették toronnyal. 1830-ban és 1888-ban földrengés rongálta meg a templomot, mindkét alkalommal helyreállították.
Két harangja (1896, 1928) és kétmanuálos orgonája van. Az orgonát báró Bánffy Farkas vette meg a nagyszebeni Evangélikus Kórház kápolnájából 1858-ban, amit Szabó János marosvásárhelyi orgonaépítő épített át.

Az énekkar 1894: november 3-án alakult, mikor Nagy József lelkész és Horváth Miklós énekvezér megszervezték azt. Ennek engedélyezett alapszabályzata volt. Elismeréseképpen a kolozsvári EMKE 100 könyvet és egy zászlót ajándékozott az énekkarnak 1916. március 28-án. A zászló mindmáig megvan. A Református Férfi Dalkar utóda lett a Hozsánna Énekkar (vegyeskar), majd az Olajág Ifjúsági Énekkar.

(081020-szala)



Honfoglalás Nagyszebenben

2008 május 22-én újra kiállítás megnyitó volt a nagyszebeni Református templomban, a Mitropoliei utca 9 szám alatt. A kiállítás témája: "Képes Krónika. A magyarok második bejövetele". Ez alkalommal kapott hivatalos nevet a templom belső terében berendezett kiállítótér, mely immár a negyedik kiállításnak ad otthont: Református Templom Galéria.
A kiállítás szervezői: a Nagyszebeni Református Egyházközség, HÍD - Szebeni Magyarok Egyesülete, Székelyudvarhelyi Művelődési Ház és a Magyar Köztársaság Kulturális Koordinációs Központja voltak.
Mintegy 40-en vettek részt a magyarok történetének legteljesebb, leggazdagabb középkori összefoglalását nyújtó történeti-művészeti forrásmű tárlatának megtekintésén.
Varró Sándor, házigazda - lelkipásztoraként örömmel üdvözölte a jelenlevőket kihangsúlyozva, hogy a 222 éves nagyszebeni templom számára megtiszteltetés magyar történelmünk e páratlan értékű Krónikájának tárlatát bemutatni. Ismertető szavaiban elmondta, hogy a Képes Krónika latin nyelven íródott, törzsanyagát illetően 75 kis fólio pergamenből áll. Tartalma a Chronica Hungarorum című mű, amely a hunok pannóniai megjelenésétől kezdve I. Károly koráig követi a magyar történelem eseményeit. Nagy Lajos uralkodása alatt, 1360 körül készült. Szerzője feltehetően Kálti Márk székesfehérvári őrkanonok, aki az előszó szerint 1358 május 15-én fogott hozzá munkájához. A mű 12 fejezetben meséli el a magyarok históriáját a hunok történetétől I. (Anjou) Károly havasalföldi hadjáratáig, s az 1330. évi események elmondásánál mondat közben maradt félbe a munka. A művet a szerző halála után, az 1370-es évek közepén I. Lajos díszes kódexként lemásoltatta, gyönyörű iniciálékkal, képekkel díszítette, erről kapta a Képes Krónika nevet. Közel háromszáz évig a bécsi udvari (később osztrák nemzeti) könyvtárban őrizték. Innen régebbi neve, a Bécsi Képes Krónika.
Az 1932-es velencei kultúregyezmény alapján, csere révén került vissza Magyarországra, az Országos Széchényi Könyvtár tulajdonába. A középkori történelem, művészet- és kultúrtörténet páratlan értékű forrása. Guttman Szabolcs, a HÍD tiszteletbeli elnöke, a város főépítésze elmondta a hallgatóságnak, hogy a honfoglalás különböző állomásai csírájában magukban hordozták, megjelölték a helyét a Kárpát-medence később megépítendő településeinek, városoknak. Emellett az építészettörténet a templomokat, belső tereket ábrázoló kis iniciálékból tudja visszakövetkeztetni a kezdeteket, azt ahogy építkeztek elődeink, milyen építészeti, dekorációs ízlésük volt.
Nem elhanyagolható részlete a képeknek a történelmi hősök öltözéke (királyi és főúri viselet, harci öltözék, keleti ruházat) melyek egyrészt a reneszánsz ihletéséről beszélnek, másrészt a lovagi kultúra akkori viseletét mutatják be. A nagyszebeni Szórványkollégium diákjai szerencséseknek mondhatják magukat, hiszen lehetőségük lesz az Ökumenikus Nagygyűlésre felújított templom látogatása mellett látni-tanulmányozni több mint 10 kiállítást ebben az évben. Legyünk büszkék arra, hogy történeti-művészeti értékeink, íme Nagyszebenben is helyet és értékelést kapnak - fejezte be hozzászólását Guttman Szabolcs. Serfőző Levente, A HÍD-Szebeni Magyarok egyesületének elnöke elégedettségének adott hangot, hogy a kulturális év folyamán kialakított kultúr-kapcsolatok perspektivikusan is gyümölcsözőknek bizonyulnak. Ilyennek mondható a Sepsiszentgyörgyi Művelődési Házzal és annak igazgatójával, Hadnagy Miklóssal kialakított partnerkapcsolat, mely a mai kiállítást is lehetővé tette. Emellett köszönetet mondott Tódor Elődnek a Bruckenthal-múzeum olajkép-restaurátorának (aki elkészítette a Református Templom Galéria keret-plakátját is) és ifjú segítségeinek a tárlat berendezéséért. Nem utolsósorban a néző és hallgatóközönségnek, akik a változékony idő ellenére is eljöttek a megnyitóra.
A megnyitót Vecsei Ibolya kántornő orgonajátéka tette hangulatosabbá, midőn Johann Crüger Korál-partitúrájának I-II-III. részét játszotta el a hallgatóságnak. A megtekintést követően egy álló fogadás volt szervezve a Gyülekezeti teremben. A tárlat egy hónapig lesz megtekinthető a Református Templom Galériában.

Varró Sándor lelkész (www.reformatus.ro)

(080528--)