Táboron kívül

Krisztus kereszthalála a János evangéliuma elején található megállapítás betetőzése: "Az övéi közé jött, és az övéi nem fogadták be őt." (Jn1,11)


Születésekor nem volt számára hely a vendégfogadó házban. Amikor már tanítva járta az országot, nem csupán azt kellett megtapasztalnia, hogy mint prófétának, nincs tisztessége a maga hazájában, hanem egyenesen nem volt hová fejét lehajtania. Gyakran lehetett látni a meg- és kivetettek, a bűnösök: vámszedők, paráznák társaságában. Nem kerülte el széles ívben a leprásokat sem, akiknek pedig érthető okból a településeken kívül volt a helyük. Végül, miután törvényesítették a kint a bárány, bent a farkas helyzetet, véghez is vitték, amit elterveztek. Végigcipeltették vele a keresztet a város utcáin, majd amikor nem bírta, (nem éppen irgalmasságból) rátukmálták a terhet Simonra... A város határában, a Golgota (koponya) nevű helyen megfeszítették.
A város a szenthely, a templom köré épült, mint egykor mozgó elődje, a tábor (Isten tábora), melynek középpontjában a sátor (az Isten sátora) állott. Ami kívül volt ezen, tisztátalan, kárhozott, kirekesztett volt. Kívülre, a szeméttel egy helyre került a halálraítélt, a leprás... meg a Szent. Ez utóbbi sem először. Az aranyborjúval való bálványozás után Mózes kivitte a sátrat a táboron kívülre. Prófétáknak gyakran nem volt tanácsos Jeruzsálembe kerülni, ha drága volt életük.
Csakugyan ők, az Őt be nem fogadók tervezték el mindezt? Az apostoli gyülekezet egyik imájában ezt olvassuk: "egybegyűltek a te szent Fiad, a Jézus ellen... hogy véghezvigyék, amikről a te kezed és a te tanácsod eleve elvégezte volt, hogy megtörténjenek." (Csel 4,27-28) A kereszt titka ez: amit emberek vittek véghez, Isten terve volt, a mi váltságunkra. Jézusnak választott helye volt a "táboron kívül", az a hely, ahol a nép bűneiért engesztelést szerző áldozati állat tetemét el kellett égetni.
A táboron kívül: az a hely, ahová tisztátalansága, bűne miatt joggal kerül az elítélt. Ugyanakkor lépten-nyomon és mind a mai napig a jogtalan kirekesztés helye is, ahova kiszorul a sérült, a tehetetlen, a gyenge. És ugyan ki tudná megmondani, hogy mikor jogos a kirekesztés, miután Ő a táboron kívül ment, hogy találkozzon mindazokkal, akik kirekesztettek? "Menjünk ki tehát őhozzá a táboron kívül, az ő gyalázatát hordozván" (Zsid 13,13). A hit választott helye ez, hogy ha mégis dolgunk adódna a táborban, immár másképpen legyünk jelen benne.

Megjelent a Kis Tükör 2004. áprilisi számában (Kolozsvár, Koinonia)