Zakariás könyve - 10. Az Úr szemmel tartja az embereket

Ószövetség - Zakariás 9:1-17.


FENYEGETŐ JÖVENDŐLÉS. AZ ÚR IGÉJE SZÓL KADRÁK FÖLDJE ELLEN, ÉS DAMASZKUSZRA NEHEZEDIK. MERT AZ ÚR SZEMMEL TARTJA AZ EMBEREKET, IZRÁEL MINDEN TÖRZSÉT, A SZOMSZÉDOS HÁMÁTOT IS, ÉS TIRUSZT, MEG SZIDONT, BÁRMILYEN BÖLCSEK IS. VÁRAT ÉPÍTETT MAGÁNAK TIRUSZ, ÉS ANNYI ETZÜSTÖT HALMOZOTT FEL, MINT A POR, ÉS ANNYI SZÍNARANYAT, MINT AZ UTCÁN A SÁR. DE MOST AZ ÚR SZEGÉNNYÉ TESZI, TENGERBE DÖNTI VÁRFALÁT, A VÁROST PEDIG TŰZ PUSZTÍTJA EL. HA MEGLÁTJA EZT ASKELÓN, MEGIJED, GÁZA IS RESZKETNI FOG NAGYON, EKRON REMÉNYSÉGE MEGHIÚSUL. NEM LESZ KIRÁLY GÁZÁBAN, ASKELON LAKATLAN MARAD. ASDÓDBAN KORCS NÉP LAKIK MAJD, ÉS MEGTÖRÖM A FILISZTEUSOK GŐGJÉT. KIVESZEM SZÁJUKBÓL A VÉRREL EVETT HÚST, ÉS FOGAIK KÖZÜL A FÖRTELMES ELEDELT. DE ISTENÜNKÉ LESZ A MARADÉK, OLYAN LESZ MINT JÚDA EGYIK TÖRZSE, AZ EKRÓNIAK PEDIG OLYANOK, MINT A JEBÚSZIAK. TÁBORBA SZÁLLOK MAJD HÁZAM VÉDELMÉRE, AZ ARRA JÁRÓK ELLEN, ÉS NEM TÁMADJA MEG ŐKET TÖBBÉ FOSZTOGATÓ, MERT MOST MÁR RÁJUK TEKINTEK.

                                                                                                                        

Egyik este, talán a Kultúrház című műsorban beszélgettek egy filmrendezővel, aki elmondta, hogyan talált témát megrázó tartalmú dokumentumfilmjéhez. Az 1989-ben, Sopronban szervezett páneurópai találkozó kapcsán történt drámai eseményeket dolgozza fel. Középpontba téve egy NDK-beli asszony esetét, aki mindezt végigélte. Elmondatja vele, hogyan ébredtek rá az eseményről való híradás kapcsán arra, hogy ami Sopronban készül, az valamiféle lehetőség számukra, akik a "Vasfüggöny" miatt rég elszakíttattak a Nyugat-Németországtól, rokonaiktól, ismerőseiktől. Megrázó volt látni, hogy aznap, a rendezvény idejére megnyíló magyar határon hogyan rohantak át Ausztria felé azok, akik rég vágyták ezt a lehetőséget. Öregek és fiatalok, kicsik és nagyok, a vágyott, az alig hihető lehetőség félelmetes sodrásában. Ez az asszony is átjutott gyermekével, de férjét akkor, az életükért való futás közben elvesztette. Ő volt az, aki a tiltott határátlépés miatt még elveszthette el az életét. Ami akkor remélt lehetőség volt sokak számára, az egyben halálos veszély hordozója, forrása volt.

FENYEGETŐ JÖVENDŐLÉS. AZ ÚR IGÉJE SZÓL KADRÁK FÖLDJE ELLEN, ÉS DAMASZKUSZRA NEHEZEDIK. MERT AZ ÚR SZEMMEL TARTJA AZ EMBEREKET...

A JÖVENDŐLÉS isteni kijelentés, híradás arról, ami még nem látszik, ami később lesz, ami egyszer csak bekövetkezik. Lehet elhinni, számon tartani, reá építeni, felőle elgondolkodva másképp élni, ám lehet legyinteni rá, lehet nevetségesnek találni, és lehet el se hinni...

Nem akármilyen, hanem FENYEGETŐ JÖVENDŐLÉSRŐL van itt szó, talán érdemes e mondat mellé tenni a régebbi, a Károli Gáspár-féle fordítást is:
"Az Úr igéjének terhe nehezedik..." Valakik ellen szóló kijelentés, súlyos, vészterhes.

KADRÁK, úgy olvastam, azt jelenti: erősgyenge. Egyszerre forrása, hordozója erőnek és gyengeségnek. Vagy mondhatnám úgy is, erejében is hordozza gyengeségét, azt, ami ellene szól, azt ami tönkreteheti, azt ami összetörheti. Jaj neki, ha ellene szól, ránehezedik, fölötte súlyosodik Isten kijelentése, jövendölése. Mert Isten az, akinek hatalma van a magas fát alacsonnyá, az alacsony fát magassá tenni... (Ezékiel 17.)

Van ellenünk szóló jövendölés? Ismerünk olyan isteni kijelentéseket, melyek ránk nézve, akik élünk, érvényesek? Hogy is van a Mennyei Jelenések könyvében a legeslegutolsó?

"Boldogok, akik megmossák ruhájukat, mert joguk lesz az élet fájához, és bemennek a kapukon a városba. Kívül maradnak az ebek, a varázslók és a paráznák, a gyilkosok és a bálványimádók és mindenki, aki szereti és cselekszi a hazugságot..." Jel.22:14-15.

Van súlya számunkra az isteni kijelentésnek? Szólhat ellenünk, szólhat értünk? Komolyan vesszük? Mert azt tán mondhatjuk, hogy mi nem vagyunk ebek, varázslók, gyilkosok, de vajon ki meri azt állítani, hogy sosem cselekedte a hamisságot, a hazugságot... Jaj, ha nem látjuk, ha nem bánjuk, ha nem tisztíthat meg minket, jaj ha az utolsó ítéletkor hamisságunk miatt kívül maradunk.

MERT AZ ÚR SZEMMEL TARTJA AZ EMBEREKET, IZRÁEL MINDEN TÖRZSÉT, A SZOMSZÉDOS HÁMÁTOT IS, ÉS TIRUSZT, MEG SZIDONT, BÁRMILYEN BÖLCSEK IS. VÁRAT ÉPÍTETT MAGÁNAK TIRUSZ, ÉS ANNYI ETZÜSTÖT HALMOZOTT FEL, MINT A POR, ÉS ANNYI SZÍNARANYAT, MINT AZ UTCÁN A SÁR. DE MOST AZ ÚR SZEGÉNNYÉ TESZI...

Akiket itt felsorol, mind korabeli szíriai, főniciai illetve palesztin (filiszteus) kereskedővárosok, városállamok, népek, melyek még erősek, megdönthetetlen hatalmúnak látszók, épp mert vezetőik okosak és végtelenül gazdagok.

DE MOST AZ ÚR SZEGÉNNYÉ TESZI - kinek hihető, elfogadható ez a jövendölés? Akik hinni akarják. Akik nem akarják hinni, azok tiltakoznak, legyintenek, avagy még azt sem...


TÚRMEZEI ERZSÉBET

                     ÍGY HULLANAK

Mennyi levél lehullott tegnap óta!
Így hullanak a percek és napok...
így hullanak.
Ki tartja őket számon, Istenem?
Ki, ha Te nem?

Megint új őszön megyek át veled.
Figyelem a sok hulló levelet,
s Te az én őszi utam figyeled.
Tudom.
Percek, napok, lehullott levelek
mögöttem az úton...
s én egykor mindegyikért felelek.

Szívem csendesen Feléd emelem.
Kék eged rámragyog felhőtelen...
s melenget, átölel a kegyelem.


Vajon mi, ma, miféle időnek tartjuk a kort, amiben élünk? Hányszor és hányszor emlegetjük, az utolsó időket, annak nyilvánvaló jeleit, bölcselkedve, okoskodva, súly nélkül? Sokan és sokszor emlegetik az apokalipszis kifejezést. Miért? Mert divat ma emlegetni, vagy olyan időket élünk, melyek vésztől terhesek? Volt már ilyen időszak a történelem során? És ha igen, azt jelenti, hogy régóta tart, avagy újra meg újra ilyenné lehet a világ, mely ellen újra szólhat Isten vészterhes ígérete, s e ellene szóló jövendölése igazzá lehet?

Azt olvastam Szigethy Gábor előszavában, amit Hamvas Béla Világválság c. kötete elé írt: hogy bibliográfiát készített, egybegyűjtötte a világ válságos állapotával foglalkozó műveket, pontos katalógust szerkesztett a reménytelenség irodalmi alkotásaiból, tárgyias pontossággal osztályozta az általános, a részleges és szakválságokkal foglalkozó írásokat. És miközben szorgos alapossággal egybegyűjti a reménytelenség szellemtermékeit, rendszerező tudományossággal feltérképezi a világválság minden jelenségét, kórokozóját, megnyilvánulási formáját, miközben úgy érzi, hiába hívja segítségül az Úr nevét, miközben menekül a világból, menekül a gondolkodásba, szellemi létben terjeszkedő magányba, miközben szomorúan bolyong a rövidre kiszabott földi létben, miközben a világot egyaránt félti a tudósoktól, a kommunistáktól, a történészektől, a filozófusoktól, a nemzeti-szocialistáktól, az egyháztól, a pártoktól, a társadalmi mozgalmaktól, a humanistáktól, az eretnekektől, a tömegemberek hatalmától, miközben mindezt elemzi... lelkében, szívében új bizonyosság érlelődik; mintha felejtené olvasmányait, a keserű szavakat, melyeket álmatlan éjszakák során magába szívott:

"a világ helyzete sosem reménytelen, mert sohasem azokon múlik, akik nem hisznek az életben, hanem azokon, akik hisznek benne".

Kikhez tartozunk mi? Akiknek van eleven hite, reménysége, vagy akiknek még-már nincsen?
Jaj, ha Isten népének nincs éltető, másokat elevenítő hite, reménye! Hisz teljesen mindegy, hogy tíz, vagy ötven, vagy száz év múlva következik a tetteinkre felelő végítélet, ha nekünk csak annyi évünk van amennyi. Azalatt kéne hinni, remélni, utat találni Istenhez...

TENGERBE DÖNTI VÁRFALÁT, A VÁROST PEDIG TŰZ PUSZTÍTJA EL. HA MEGLÁTJA EZT ASKELÓN, MEGIJED, GÁZA IS RESZKETNI FOG NAGYON, EKRON REMÉNYSÉGE MEGHIÚSUL. NEM LESZ KIRÁLY GÁZÁBAN, ASKELON LAKATLAN MARAD. ASDÓDBAN KORCS NÉP LAKIK MAJD...

Mi történik a jövendölés szerint a környező népekkel, városokkal, melyek mindegyike erősebb, gazdagabb, hatalmasabb, tehetősebb, mint a választott nép fogságból hazatért, kincstelen, nincstelen, templomtalan, saját hazájában legyőzője által csak megtűrt választott nép?
Egyik elveszti erősségeit, a másikat tűz pusztítja, a harmadik erre ijedtében reszketni fog, a negyediknek reményei, melyekre épít, meghiúsulnak, az ötödik királyát veszti, a hatodik lakatlanná lesz, a hetediket más nép lakja majd...

AZ ÚR SZEMMEL TARTJA AZ EMBEREKET...

Az ember, és mindaz, amit birtokol, szerez, épít, biztosít, mind-mind múlandó, veszendő. Ma még van, holnap, ki tudja lesz-e még? Mitől féltünk, mitől reszkettünk húsz, harminc, negyven, ötven, avagy még több esztendővel ezelőtt? Hova lettek az akkor uralkodók, erősek, hatalmasok, gazdagok? Mit tartunk szemmel mi? Mi vesz körül ma minket, kik uralkodnak, miféle hatalommal? Kétségbeesünk, reszketünk? Miért? Meddig tart hatalmuk, uralkodásuk?

ÉS MEGTÖRÖM A FILISZTEUSOK GŐGJÉT. KIVESZEM SZÁJUKBÓL A VÉRREL EVETT HÚST, ÉS FOGAIK KÖZÜL A FÖRTELMES ELEDELT. DE ISTENÜNKÉ LESZ A MARADÉKUK, OLYAN LESZ MINT JÚDA EGYIK TÖRZSE, AZ EKRÓNIAK PEDIG OLYANOK, MINT A JEBÚSZIAK.

Isten tud arról, mi történik, hogyan történik. Nincs következmény nélküli tett. Nincs előle elrejthető, igazolható rossz, s látja, észreveszi az Őt keresőket. Akár az övéiről, akár más népekről van szó. Tűnhet úgy, mintha fejét is elfordítaná a megromlott embertől, de azt üzeni, figyel, vár, kegyelmezni akar mindazoknak, akik őt hűségesen keresik... Lám-lám, erre az ellenséges népre, a filiszteusok gőgös vezetőire, utálatos szokásaira is haragszik, de mégis, vannak köztük olyanok, akiket megtartani akar. Épp úgy, ahogy a júdeaiakat...

Milyen a világ körülöttünk? Mivel vesznek minket körül? Szabad úgy néznünk őket, mint akiket elvethet, avagy megtarthat Isten, mint akikre nézve érvényessé lehet az üdv, és a kárhozat lehetősége. Voltunk valamikor mi is egészen reménytelenek? Ki segített? Hány reménytelen emberrel találkoztunk életünk során? Akadt köztük, aki később Istent kereste?
Aki Őt hűségesen keresi, aki Őt segítségül hívja, azt megtartja...
TÁBORBA SZÁLLOK MAJD HÁZAM VÉDELMÉRE, AZ ARRA JÁRÓK ELLEN, ÉS NEM TÁMADJA MEG ŐKET TÖBBÉ FOSZTOGATÓ, MERT MOST MÁR RÁJUK TEKINTEK.

Régi fordítás szerint: TÁBORT JÁROK HÁZAM KÖRÜL...A FENYEGETŐ JÖVENDÖLÉS itt irányt vált...már nem valakik ellen, hanem valakikért hangzik... Harcol az Úr az övéiért. Nem csupán SZEMMEL TARTJA ŐKET, azt ígéri: RÁJUK TEKINTEK...Mi a különbség?
Az övéi felé fordulás kétféle tartalma. Lehet ellene-miatta növekvő harag, vagy az értük megindult irgalmazni kész szeretet.

Nyári táborhelyünkön mindig ugyanabban a szobában szoktam helyet foglalni. Vajon miért?
Mert abból a szobából jól látom, jól hallom, figyelhetem az érkezőket, a távozókat, a tábor területén belül, s a táboron kívül mozdulókat. Táborvezetőként én vagyok a felelős, a gazda. Csak annak vagyok ezzel terhére, aki saját feje szerint, gazdátlanul kíván jönni-menni. A többiek számára lehet ez a védelem, a szeretet, a felelősség felőlem megmutatkozó jele.

NEM TÁMADJA MEG ŐKET TÖBBÉ FOSZTOGATÓ, MERT... RÁJUK TEKINTEK - mondja Isten az övéire nézve. Jó annak, aki felé fordul, aki remélni mer, akiért Ő táborba száll, aki számíthat megőrzésére, megtartó erejére. De jaj annak, aki nem keresi védelmét, és nem fél attól, ami bekövetkezhet. Isten üzenete, ígérete, az értünk-ellenünk szóló jövendölés szerint.
Ma, holnap, holnapután...


TÚRMEZEI ERZSÉBET (Gerhard Kiefel)

                         MA

Ma,
az idő tovasiető folyamában,
most,
abban a percben, amelyikben élsz
a tegnap árnyai
és a holnap bizonytalanságai között...

ma -
a mindennapi élet sodrában,
sok kötelességtől megkötözötten,
ezerszer csődbe jutottan,
megelégelve magadat,
ezt a világot és a többieket...

ma -
a bénító kérdés alatt roskadozva:
"Változik-e valaha valami?"
és a mérgező valóságtól megsebzetten:
" Magad is mindig a régi maradsz"...

ma, -
a gondok alpesi álma alatt,
és az elmulasztottak nehézségi erejétől láncraverten
hív téged Istened a szabadságba.

Ma -
úgy, amint vagy, mint akit megjelölt az élet,
s a naptár még nyitott napjai ellenére
már életed végén -
enged neked Isten mégegyszer egészen újat kezdeni.