Luthert a búcsúcédulák árusítása miatt érzett felháborodása késztette arra, hogy 1517. október 31-én összefoglalja kifogásait a katolikus egyház gyakorlatáról, illetve kifüggessze 95 pontos wittenbergi tételeit. Luther szerint az ember egyedül Isten kegyelméből, a hit által nyerheti el a megigazulást, azaz bűnei bocsánatát, nem pedig búcsúcédulák által. Luther szerint nincs szükség egyházi vagyonra, éppen ezért támogatta az egyházi birtokok világi kézbe adását. Luther megkérdőjelezte a pápa hatalmát, elvetette a szerzetesség intézményét.

Az általa megálmodott új egyház az igehirdetésre épül, és a szentségek közül mindössze a keresztséget és az úrvacsorát (oltáriszentség) tartja meg. A közösen vett úrvacsora a bűnök megosztását, a hit megerősítését jelképezte. Alaposan átalakítja a mise elgondolását: a mise mindenkié, így bárki értelmezheti a Szentírást. Hitet tett a nemzeti nyelvű istentisztelet mellett, így lefordította a Bibliát, hogy hívei is olvashassák. Luther az igehirdetésben a fő szerepet a Bibliát magyarázó prédikációnak szánta. Úgy tartotta, hogy a hit és az egyházi gyakorlat kérdésében, csak a Biblia alapján lehet igazságot tenni. Luther követői az evangélium szó után az evangélikus nevet kapták.

Luthert eretnekséggel vádolták, mire ő elfordult Rómától. Az 1521-es wormsi birodalmi gyűlésen Luthert tanai visszavonására szólították fel, és mivel ezt nem tette meg, kiközösítették. Bölcs Frigyes vette védelembe, Wartburg várában élt álnéven (itt fordította németre a Bibliát, megteremtve ezzel e német irodalmi nyelv alapjait). Végül az 1529-es speyeri birodalmi gyűlésen a római katolikus egyházhoz és a császárhoz hű fejedelmek kimondták, hogy Luther követői megmaradhatnak hitükben, de nem terjeszthetik. Az augsburgi birodalmi gyűlésen (1530) a protestánsok kiadták az ágostai hitvallást, mely a lutheri evangélikus egyház elveit rögzíti. Luther halálával (1546) kitört a vallásháború. S bár a császár serege legyőzte a protestáns hadakat, mégis kénytelen volt engedni, és így 1555-ben megkötötték az augsburgi vallásbékét. Ebben kimondták, az „akié a föld, azé a vallás” elvet.

Kálvin és Zwingli vitte tovább a reformációt

A reformáció másik irányzata Svájcban alakult ki Ulrich Zwingli vezetésével, aki Lutherrel egy időben lépett fel az egyházi reformokért. Zwingli reformátori tanítása Luther tanaival jórészt egyezett, azonban egyes pontokban voltak közöttük eltérések is. A fő eltérés az úrvacsorai tanára nézve volt, valamint a szertartásokat és az egyházkormányzatot illetően. Őt követte Kálvin János, aki 1535-ben Svájc francia részén, Bázelben írta világhírű művét A keresztény vallás rendszere címmel, amely őt az egész francia reformáció fejévé tette. Kálvin fő tanítása a predesztináció, az eleve elrendelés elve. Kálvin a reformáció új irányzatát vitte sikerre Genfben, amelynek alapján a református egyházak világszerte ma is működnek. Rendszerét és a református egyházat kálvinizmus néven is szokás emlegetni. Egyetlen más protestáns egyház sem gyakorolt ennél mélyebb és tartósabb hatást a nyugati világra.

Erdélyben találtak menedéket az unitáriusok

További irányzatai is alakultak a reformációnak, többek között az anabaptisták és az antitrinitáriusok. Az anabaptizmus a protestáns mozgalmak legradikálisabb változata. Zwickauban, Münzer Tamás vezetésével alakult ki ez az irányzat, melynek képviselői magukat anabaptistáknak, azaz újrakeresztelőknek nevezték. Tagjai csak felnőttként keresztelkedhettek meg, így felelősen dönthettek vallási hovatartozásukról. Az államhatalom megszüntetését és vagyonközösséget követeltek.

Az antitrinitáriusok (Szentháromság-tagadók) tagadták a Szentháromságot, azaz Krisztus isteni természetét és a Szentlélek létezését. Tanításaik szerint Jézus Isten fia volt, de végleg emberré lett, és kereszthalála az emberi áldozatvállalás példája. Legjelentősebb képviselőjük a spanyol orvos, Szervét Mihály volt. Szervét az inkvizíció elől Genfbe menekült. Hitvitát folytatott Kálvinnal, de mivel Isten hármas természetének kérdésében nem tudtak megegyezésre jutni, a genfi nagytanács Szervétet börtönbe vetette, majd kivégeztette.

Az üldözött antitrinitáriusok Lengyelországban és Magyarországon leltek menedéket. Az Erdély területén élő Szentháromság-tagadók mérsékelt irányzatából szerveződött meg az unitárius egyház. Az unitárius vallás tanait Dávid Ferenc dolgozta ki, aki egyben az Erdélyi Unitárius Egyház első püspöke is volt. Az egyház fennállását 1568-tól számítják, amikor a tordai országgyűlésen a világon elsőként kihirdették a lelkiismeret és a vallásgyakorlás szabadságát.

Kovács András
(Forrás: A kereszténység krónikája)