Sajtgurítás, tulipánhajtogatás, focibajnokság, versírás, iskolatörténeti rajzverseny és egy hatalmas torta, amiből akár négyszáz gyerek is ehet. Egyhetes programsorozattal ünneplik a Julianna Református Iskola fennállásának 90. évfordulóját a héten. 

Az összefogás napja

A gyerekek nagyon élvezik az ünnepi hetet, és nem csak azért, mert most kissé rövidebbek az órák a megszokott negyvenöt percnél. A kicsengetés után özönlenek az udvarra, kezdődik a sajtgurítás és a foci; a gyerekek felszabadultan vetik bele magukat a sportolásba. Váradi Hajnalka azt mondja, hogy nagyon jól telik a hét, ráadásul a szeptemberi indulás után jót tesz egy kis játék mindenkinek. A hatodik bé osztályos lány azt is elárulja, hogy a mai napnak az összefogás a témája.
– Számomra ez azt is jelenti, hogy mindenki együttműködik a másikkal. Nem különülünk el a többi osztálytól, mindannyian egyformák, egyenrangúak vagyunk. A mi osztályunk nagyon jó, összetartó csapat, bármilyen feladatot kapunk, együtt biztosan meg tudjuk oldani. Már elsőtől a Juliannába járok, és azt tapasztalom, hogy a mi iskolánkban a gyerekek mindig jót akarnak. A tanulás? Vannak tárgyak, amik unalmasabbak, de túl lehet élni azokat is. Most főleg Vilmos bácsi történelem óráit szeretem, mert nagyon jól tanítja a történelmet – mondja Hajnalka.

Holland támogatással
Sokan nem tudják, hogy a Fasori Református Iskola holland kötődésű, névadója Julianna holland királynő. Az egyik legrégebbi budapesti egyházi iskola létrejöttét nagy összefogás övezte.

Az első világháború után, amikor Magyarország területének kétharmadát elvesztette, százezrek menekültek a megmaradt területekre, az ország pedig hatalmas gazdasági nehézségekkel küszködött. Magyarország gyakorlatilag éhezett. Az ínség miatt szünetelt a tanítás, nem tudták fűteni az iskolákat. Ebben a helyzetben a háborútól megkímélt Hollandia küldött segélyadományokat, amelyekből népkonyhákat üzemeltettek, majd 1920-ban nagyjából negyvenezer magyar gyereket vittek ki Hollandiába feltáplálni. A szegény sorsú gyerekek tízezrei befogadó holland családokhoz kerültek hónapokra vagy akár évekre is. Később, amikor rendeződött a magyarországi helyzet, Sebestyén Jenő teológiai professzor javaslatára elemi iskolát alapítottak holland támogatásból. Az iskola a fasori református templom mögötti épületben kapott helyet.

Bibliás iskola
Dócziné Takács Zsuzsanna tanárnő azt mondja, hogy a mai napig is sok szállal kötődik a hollandokhoz az iskola. Minden év februárjában megemlékeznek névadójukról Julianna napján. Jó néhány évvel ezelőtt Julianna lánya, Beatrix királynő is ellátogatott Budapestre és találkozott a juliannásokkal.
– Akkor az egész iskola kivonult a Jókai térre, ott találkozott velünk a királynő. Nagy élmény volt számunkra, a gyerekek sok-sok narancssárga zászlót készítettek, így vonultunk végig a Király utcán át egészen a Zeneakadémiáig  – emlékezik vissza Dócziné Takács Zsuzsanna.

Az összefogás napján két, a hollandok által kedvelt sportot játszanak az órák közötti szünetben: a futballt és a sajtgurítást.  
– Ez utóbbi háromszáz éves, még ma is élő hagyomány Hollandiában – magyarázza. –  Hetente egyszer a sajtpiac része, hogy miután megalkudtak egy hatalmas sajtra, a sajtmester segítője elgurítja a 15-kg-os tömböt a mérlegig. Mi ezt természetesen nem sajttal, hanem egy hatalmas farönkkel gyakoroljuk. Nálunk mindenki nyer, hiszen nem a versengés miatt, hanem a játék öröméért gurítunk.

A legfontosabb mégis az, hogy a Julianna bibliás iskola, közössége pedig összetartó – mondja a tanárnő.
– Jó példa erre, hogy amikor kinőtte régi épületét az iskola, öt hónap alatt lebontották, és a fasori református gyülekezeti tagok összefogással maguk építettel föl egy nagyobb iskolát.

Szeretetteljes, következetes
A Julianna iskola karakteres arculatához szorosan hozzátartozik a hagyomány ápolása, valamint a szeretetteljes, mégis következetes nevelési rendszer – mondja Filep Zoltán, az iskola igazgatója.
– Tanáraink többsége elkötelezett, hívő pedagógus, és ez az elhivatottság a hétköznapokban is megadja iskolánk keresztyén jellegét. A mai világban a fegyelemre kevés hangsúly esik, és számos helyen egyre liberálisabb szemléletet követnek.

Mi szeretnénk, ha a gyerekek megtanulnák azokat a kereteket, amik között élniük kell. Igyekszünk következetesen nevelni, és ezzel látványos eredményeket érhetünk el. Szeretnénk, ha gyerekek éreznék és megtanulnák, hogy a házirend nemcsak papír, azt a gyakorlatban is be kell tartani. Ha a tanár következetes és érvényt szerez a házirendnek, akkor fegyelem lesz. Ez azonban egyáltalán nem jelent merevséget vagy szeretetlenséget. A gyerekek szabadok, és nagyon jól érzik magukat az egyértelműen meghatározott keretek között.

Békésebbek, nyugodtabbak
A tizenkét éves Győry Emma azt mondja, szeret a Juliannába járni, a bibliaolvasás és a hittanóra pedig a tanulását is megkönnyíti. – A Biblia segít abban, hogy jobban tudjak összpontosítani. Jó a légkör a suliban, itt nem azzal találkozom, hogy mindenki veszekszik és mondja a magáét, hanem leülünk egymással, megbeszéljük és közösen megoldjuk a problémákat. Ebben mindig kérünk segítséget Istentől, és nekem ez fontos. Hogyha elmegyek majd innen nyolcadik után, biztos, hogy egy hasonló református középiskolában szeretnék továbbtanulni. Számomra már nagyon furcsa lenne egy olyan hely, ahol nem foglalkozunk rendszeresen Istennel. Szerintem azok a gyerekek, akik Istennel foglalkoznak, sokkal békésebbek és nyugodtabbak. És nem lehet velük bármit elhitetni! Például nálunk nem igazán számít, hogy kinek milyen telefonja vagy márkás holmija van, mert más az értékrend. Én azt tartom fontosnak, hogy legyenek barátaim és törődjek a családommal.

Örök érték
Dévai-Józsáné Furuglyás Márta tanárnő arról beszél, hogy a régi diákok is szívesen jönnek vissza a Juliannába. Vajon mi fogja meg őket? – kérdezem.– A világ sóvárog Isten után. Hogyha az emberek látnak valami fényt, valami többet itt, az nagyon jó, hiszen szakkör és nyelvóra máshol is lehet. A Juliannában olyan pluszt próbálunk nyújtani a gyerekeknek, ami örök érték. Napjainkban nincs könnyű dolga a pedagógusnak, mert nagyon felgyorsult a világ, a gyerekek zaklatottabb közegből érkeznek, már nem lehet úgy tanítani, mint mondjuk tizenöt-húsz éve, de hála Istennek, kezünkben van a meggyőzés és a szeretet eszköze.

Amikor a nyári szünet után visszatérnek az iskolába a gyerekek, nagyon érződik rajtuk a világ hatása. Ha mi nem is lehetünk erősek, az Isten erejébe tudunk kapaszkodni, és bizonyosságunk van, hogy Ő segít. Az idei jelmondatunk is az, hogy „veled van Istened, az Úr, Ő erős, és megsegít.”

Fekete Zsuzsa
Fotó: Vargosz