Jézus azt tanítja apostolainak, hogy a szolgálat útját járják, de azt kérdezgetik egymástól, ki a nagyobb közülük. A napi evangéliumi szakaszból (Mk 9,30-37) kiindulva a pápa a világias kísértésekről szólt, amelyek ma lerombolják az egyház tanúságtételét. Jézus a megalázkodás, a halál, a feltámadás nyelvén beszél, míg ők a törtetők nyelvén: kinek van nagyobb hatalma közülük?

A keresztények győzzék le a hatalomszerzés kísértését

A tanítványokat megkísértette a világias gondolkodás. Azt firtatták, melyikük a nagyobb, míg Jézus azt mondta nekik, hogy legyenek az utolsók, mindenki szolgái. Az úton, amelyet Jézus kijelöl számunkra, a szolgálat a szabály. A legnagyobb az, aki a legjobban szolgál, aki leginkább a mások szolgálatára van, nem pedig az, aki dicsekszik, aki a hatalmat és a pénzt keresi, a hiúságot, a kevélységet hajszolja… Nem, ezek az emberek nem nagyok. Ez történik itt az apostolokkal, ez történt János és Jakab édesanyjával, és ez történik nap mint nap az egyházban, minden közösségben. Na és nálunk ki a nagyobb? Ki parancsol? Az ambíciók. Minden közösségben – a plébániákon vagy az intézményekben – megvan ez a felkapaszkodási vágy, a hatalomszerzés vágya. A szentleckében (Jak 4,1-10) is arra figyelmeztet minket Szent Jakab, hogy őrizkedjünk a hatalomtól, az irigységtől, a féltékenységtől, amely tönkreteszi a másikat.

Ne terjesszünk rosszat a másikról pusztán azért, hogy mi parancsoljunk

Ez az üzenet a mai egyháznak is szól. A világ arról beszél, hogy kinek van nagyobb hatalma a parancsolásra, Jézus pedig azt mondja: azért jött el a világba, hogy szolgáljon, nem azért, hogy neki szolgáljanak. A hiúság, a hatalom…ez olyan, mint amikor mindenáron arra vágyunk, hogy hatalmunk legyen, hogy nekünk szolgáljanak, és nem számít, hogyan érjük el a célunkat: pletykálkodással, a másik befeketítésével… Az irigység és a féltékenység ezt az utat járja és pusztít, ezt mind jól tudjuk – állapította meg a pápa. Ez történik ma minden egyházi intézményben: plébániákon, kollégiumokban, más intézményekben, a püspökségeken is, mindenhol. A világias szemlélet vágya jelenik itt meg, mely a gazdagság, a hiúság és a gőg szelleme. Kétféle módon lehet beszélni, tehát: Jézus a szolgálatra tanít, a tanítványok pedig azon vitatkoznak, hogy ki a nagyobb közülük. Jézus azért jött, hogy szolgáljon, és a keresztény élet útját tanította nekünk: a szolgálatot és az alázatot.

A világias szemlélet Isten ellensége, és megosztást szül az egyházban

Amikor a nagy szentek azt mondták, hogy nagy bűnösöknek érzik magukat, az azért volt, mert megértették, hogy a világ szelleme bennük volt és sok világias kísértést éltek át. Senki nem mondhatja közülünk: nem, én aztán szent ember vagyok, tiszta – figyelmeztetett a pápa. Mindannyiunkat megkísértenek ezek a dolgok; a csábítás, hogy előrébb jutásunk érdekében tönkretegyük a másikat. Ez egy világias kísértés, amely megosztja és rombolja az egyházat, nem Jézus Lelke. Képzeljük magunk elé ezt a jelenetet: Jézust, aki ezeket a szavakat mondja, míg a tanítványok: „nem, jobb, ha nem kérdezünk túl sokat, inkább menjünk előre”, s aztán azon vitatkoznak, ki áll ki fölött, ki lesz a legnagyobb közülük. Ferenc pápa homíliája végén arra buzdított, hogy gondoljuk végig, hányszor láttuk az egyházban és hányszor tettük mi is ezt, majd kérjük az Úr megvilágosító erejét, hogy megértsük: ennek a világnak a szeretete, vagyis a világiasság szemlélete Isten ellensége.

(gá)

Forrás: http://hu.radiovaticana.va/