Ahol a szavak véget érnek

Gyermekeknek szóló koncertjeiken többnyire olyan közönség előtt játszanak komolyzenei darabokat, akik nem juthatnak el impozáns hangversenytermekbe, és az is megesik, hogy épp a legkezelhetetlenebb lurkók működnek együtt leginkább velük a közönség soraiból. Várnagy Andrea és Farkas Zsolt itthon és külföldön egyaránt a leggyakrabban koncertező házaspárok közé tartoznak, és fellépéseik látogatottsága is bizonyítja: a mértéktelenség kultúrájában élők valójában harmóniára vágynak.

Beszélgetésünkre a Pető intézeti előadásukról toppan be a zongorista házaspár. Este hat óra van, de még nem ebédeltek, hiszen három vidéki koncerten is túlvannak ma már, ám mint mondják, a gyerekek gyöngyöző kacajai, szeretete és a pedagógusok szemében megcsillanó könnyek feledtetik a fáradtságot.
- Ilyenkor mintha angyal szállna felettünk, minden megváltozik. Istentől jövő ajándék, hogy adhatunk ezeknek a szorgalmasan küzdő kis embereknek - mondja Várnagy Andrea.

Szégyellnék a ruhájukat
Bár sokan ráadásként tekintenek a komolyzene szerepére a gyermekek fejlődésében, tudományos kutatások igazolták, hogy személyiségfejlődésükre és tanulási képességeikre egyaránt nagyon jó hatással van a zene - állítja határozottan a háromgyermekes házaspár. Várnagy Andrea és Farkas Zsolt évek óta járják az iskolákat itthon és Kárpát-medence-szerte, hogy interaktív verses-zenés előadásukkal megajándékozzák a diákokat, belevezetve őket a zenehallgatás és a versolvasás kultúrájába.

- Sok gyerek nevelkedik ingerszegény környezetben, borzasztó anyagi körülmények között. Ma már az sem jellemző, hogy a pedagógusok elhoznák őket Pestre egy-egy koncertre, mert sok szülő szégyelli, hogy az a ruhája van a gyereknek, amit az iskolában visel: egy mackónadrág, meg valamilyen felső. Előfordul, hogy ezek közül a gyerekek közül valaki csak az iskolában kap meleg ételt, azok a szülők pedig, akik ilyen körülmények között kell hogy neveljék a gyermekeiket, levertek, érdektelenek lesznek egy idő után. Épp ezért próbálunk minél többször ellátogatni ezekre a településekre, és látjuk is, mennyire kinyílnak a gyerekek, milyen fogékonyak lesznek az értékek iránt. Sőt, a kezelhetetlen, fékezhetetlen lurkók is szívesen bekapcsolódnak, gyakran az előadásainkon ők a legaktívabbak, legkreatívabbak.

Mint a popsztárok
- A gyerekek zenehallgatás közben megoszthatják érzéseiket, a fantáziájuk végig szabadon szárnyalhat. Eközben beszélgetünk is az elhangzott művekről, mindezt a humor és az elmélyültebb gondolatok segítségével. Megtanítjuk őket egy kicsit arra, hogy oda befelé is lehet figyelni. A végén meg is szoktam kérdezni, kérhetek-e a koncertért cserébe egy ajándékot, persze, mindegyikük örömmel mondja, hogy igen. Megígértetem velük, hogy egy téli estén bekucorodnak a fotelba, elkezdenek egy szép zenét hallgatni és fellapoznak egy könyvet. Ha egyszer-kétszer megérzik ennek az ízét, akkor megérte ott lennünk. A gyerekek nagyon hálásak, a szűnni nem akaró taps után aláírást kérnek, puszilgatják a kabátunkat, ölelgetnek, úgy örülnek nekünk, mintha csak popsztárok látogatták volna meg őket. Gyakran a pedagógusok is elérzékenyülnek, látva a gyerekek reakcióit. Ilyenkor ők is ki tudnak kapcsolni egy kis időre, és ki tudjuk ragadni őket a mindennapokból - számol be Várnagy Andrea.

Mivel számos intézménynek nincs arra anyagi fedezete, hogy állja költségeiket, a házaspár maga próbálkozott pályázatokkal, évekig sikertelenül. Mígnem Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter a kezdeményezés mellé állt annak érdekében, hogy minden gyerekhez - különösen a hátrányos helyzetűekhez - eljuthasson a zene üzenete. A koncertek sikerét és szükségességét bizonyítja, hogy számos iskola keresi meg a zongoraművész-házaspárt azzal a kéréssel, hogy a következő tanévben hozzájuk is látogassanak el.

Előbb a csendet hallani meg
Ugyanilyen szívesen játszanak persze a felnőtt közönségnek is, legutóbbi koncertkörútjukon a fővárosi helyszínek mellett Balaton-környéki településekre is eljutottak Liszt, Beethoven, Chopin és más szerzők műveivel. A Kossuth-díjas Hegedűs Endrével és feleségével, Hegedűs Katalinnal kiegészülve a világon egyedülálló módon állandó négyest alkotva játszanak nyolckezeseket. Bár előadóművészként nem elhanyagolható számukra, milyen akusztikájú teremben és milyen hangszeren játszanak, a két házaspár kötelességének érezte, hogy kimozduljon, és azokra a helyekre is eljuttassa a komolyzene értékeit, ahol nincs lehetőség ilyen darabokat hallani. Ezért autóba pakolták digitális hangszereiket, és katolikus, református és evangélikus templomok padsoraiba vitték el a klasszikus dallamokat.

- Nagy meglepetés volt számunkra is, hogy szinte kicsorogtak a templomból az emberek, üdülők és helybéliek, pedig a nyári uborkaszezon miatt nincsenek komolyzenei koncertekhez szokva az emberek. A csinn-bumm zene idényében a templom falai között megérzik az elcsendesedést, a befelé fordulást, miközben fölcsendül Beethoven Egmont-nyitánya, Liszt vagy Brahms. Igaz, hogy nem egy kiváló Steinway zongorán, de ez pillanatok alatt elfelejtődik, mert ilyenkor fontosabb, hogy minél többen hallhassák ezeket a darabokat és élvezhessék a klasszikus zene szépségét - magyarázza Várnagy Andrea.

Ne csak hallják, élvezzék is
Majd elárulja: iskolásként ő maga is sok koncertre eljutott, így még gyermekként elhatározta, hogy kicsit más muzsikus szeretne lenni, mint akiket ő látott a színpadon - megpróbál közvetlenséget vinni a koncerttermekbe.
- A férjemmel fontos számunkra, hogy egy muzsikus kilépjen a megközelíthetetlenségből, ajándékozó legyen, és meghitt, bensőséges kapcsolatot alakítson ki a közönséggel - álljon az gyerekekből vagy felnőttekből. Mielőtt például felhangzik Liszttől a Szerelmi álmok - amit nekünk írtak át és a világon mi játszunk egyedül négykezes változatban -, egy vers üzenetével elmondjuk, hogy az életünk értelme gyakorlatilag az, hogy megtanulunk igazán szeretni. Így már a közönség soraiban ülők az első hangtól kezdve részesei a darabnak és mélyebben át tudják élni és érezni azt.

- Egy laikus úgy van a komolyzenével, mint az idegen nyelvekkel. Hiába ültetnek le egy kínaival beszélgetni, nem értek belőle semmit, ha kicsit meg nem tanulok kínaiul vagy nem vezetnek rá dolgokra. A zenével ugyanez a helyzet - magyarázza Farkas Zsolt.
- Az emberek olykor hallanak komolyzenét, látnak művészeket, akik kijönnek a színpadra, eljátszanak valamit, amit feltüntettek ugyan a programfüzetben, de a néző nem tudja honnan megfogni a darabot, és egy-két kísérlet után távol marad az előadásoktól, mert bár szeretné érteni, amiről szól a darab, nincsenek meg hozzá a megoldókulcsai. Ha viszont valaki magyarázatot fűz a zeneművekhez, rá tud hangolódni. Mi például el szoktuk mesélni, hogyan kötődünk egy-egy darabhoz, és a hallgatóság máris megnyitja a szívét a zenének.

„Olyan leszek, mint te!"
A gyermekeknek szóló előadásokon a darab hangulatához, témájához illő versek is elhangoznak.
- Meg szoktuk kérni a gyerekeket, hunyják le a szemüket, és képzeljék el, mit látnak a hangok mögött. Egyszerűen csodaszámba menő válaszok születnek ilyenkor. Éppen ma történt egy olyan iskolában, ahová halmozottan hátrányos helyzetű gyerekek járnak, hogy egy kisfiú, aki élete első komolyzenei élményére tett szert, azt mondta: „Én azt gondoltam, hogy reggel lesz, felkelek és pont olyan muzsikus leszek, mint te." Nagyon meghatódtam, úgy éreztem, érdemes volt nekem is felkelni - meséli Várnagy Andrea.

Isten mosolya
Ez a fajta közvetlenség, ahogy a szakmai igények lejjebb vitele is - mint amilyen a digitális hangszerek megszólaltatása -, többnyire idegen a hangversenytermek világától, a zongorista házaspár azonban vallja: koncertjeik célja, hogy megszülessen a csoda, és ezt nem szeretnék csak a vájt fülű közönségre korlátozni. S ha már itt tartunk, elárulják: a műértés mellett legalább ugyanolyan fontos a nyitott és elfogadó hozzáállás a befogadó és az előadó részéről egyaránt. Ez ugyanis - történjen az egy New York-i koncertteremben, a Zeneakadémián, a Vigadóban vagy egy kárpátaljai kis faluban - mindig elengedhetetlen ahhoz, hogy a hallgatóság megérintődhessen. Időnként a szinte használhatatlan hangszeren is időtlen pillanatok születnek, mert az emberek nemcsak nyitott füllel, hanem nyitott szívvel is hallgatják a darabot.

- Ma az a mértékadó, ami mértéktelen, pedig az emberek nem erre vágynak, sokkal inkább áhítják a harmóniát. Nemrégiben a celldömölki koncertünkön egy idézet volt végig a fejünk fölött: „Te magad légy az Isten mosolya". Azt hiszem, ez egy művész feladata is. Szárnyakat kapok én is a koncerteken, amikor látom, hogy már az első darab után mindenki mosolyog, vagy éppen tele a szeme könnyel - árulja el Várnagy Andrea. Férje hozzáteszi: a zene lényege, hogy örömet szerezzen annak is, aki játssza és annak is, aki hallgatja. De a jó előadás egyben tisztelgés a zeneszerző előtt. Különösen fontosnak tartották ezt a közelmúltban megjelent Liszt arcai című lemezük kapcsán is, amelyet sokan a négykezes zongorázás egyik kiemelkedő opuszának tartanak.

Bár Amerika- és Európa-szerte elismert előadóművészek, a Várnagy Andrea−Farkas Zsolt-házaspár leginkább arról beszél szívesen, mit jelent lélekkel csinálni valamit. Azt mondják, Istentől kapott kegyelmi ajándékuk a zene, ami ott kezdődik, ahol a szavak véget érnek.

Jakus Ágnes

A zongoraművész-házaspárról Facebook-oldalukon tudhatnak meg többet.

Kapcsolódó cikkeink:

Összhang 

Zeneképzelet