Az elárult protestáns princípium

A sola („egyedül….”) reformációs elvekkel kapcsolatban gyakran találkozom azzal a félreértéssel, amikor a Szentírást szembeállítják a hagyománnyal (Sola Scriptura vs hagyomány), a kegyelmet az érdemmel (sola gratia vs érdem), a hitet a cselekedettel (sola fide vs cselekedet). 

De itt igazán arról van szó, hogy minden esetben a sola (egyedül) áll szemben az et (és) kötőszóval. Csak a Szentírás vagy Szentírás és tradíció? Csak hit által vagy hit és cselekedetek által? Csak kegyelemből vagy kegyelemből és érdemből? Csak Krisztusért vagy Krisztusért és a munkánkért?

Ugyanúgy félreértésre adhat okot az a tény is, hogy van négy alapelvünk, amelyik mindegyike kizárólagosságot állít. Hogyan lehet egyidejűleg négy kizárólagosságot állítani? Vannak, akik az ellentmondás feloldására sorrendet állítanak fel, és az egyik elvet a többi fölé emelik, de ez sem megoldás, legfeljebb csak a kegyességi irányzatok közötti vonalakat élesíti. Másról van itt szó.

Az igazi kérdés az, hogy tehetünk-e valamit Krisztus, a Szentírás, a kegyelem, a hit mellé? A sola a maga kizárólagosságával nem más, mint lehántás, megtisztítás, definitív egyértelműsítés. Olyan, mint amikor a próféták felemelték szavukat Izraelben a mellékes bálványimádás ellen, a törvény kijátszásának kiskapui ellen, az önmegváltás módszerei ellen, a tisztességtelen alkuk ellen. A reformátori elvek mögötti „sola” versus „et” alapelvet az a tillichi protestáns princípium fejezi ki, amely tárgytól, vonatkoztatástól független, ezért általánosabb mint bármelyik sola.

„A protestáns princípium (mely a prófétai Lélek megnyilatkozása) nem korlátozódik a reformáció egyházaira vagy általában az egyházakra; meghalad minden sajátos egyházat lévén a Lelki Közösség kifejeződése. Minden egyház elárulta már, ideértve a reformáció egyházait is, mégis munkálkodik minden egyházban, mint ama erő, mely megakadályozza, hogy a profanizálódás és a démonizálódás teljesen megsemmisítse a keresztény egyházakat."

A protestáns princípium mint elemi tiltakozás nemet mond a bálványimádás minden formájára, ez a prófétai Lélek megnyilatkozása. Beleértve azokat a beárazott ígérgetéseket, amelyek az önmegváltásra, a boldogság elnyerésére, az időleges célok istenítésére, vagy a jövő megragadására vonatkoznak. Beleértve az egyházon belüli kísértéseket is, amely akár az intézményrendszer biztonságára, akár a kimerevített dogmákra, akár a kizárólagos bibliaértelmezés birtoklására vonatkoznak.

A publikációt teljes terjedelmében ITT OLVASHATJA.