Vajon hányan tudják, hogy ki volt a „magyar Luther", aki új hite mellett tanúságot téve rá mert ülni egy puskaporos hordóra is, míg katolikus pap vitapartnere elszaladt a szokatlan istenítélet elől? Vagy azt, hogy ki mikor és hogyan szervezte meg a „Pallas magyar ivadékai" nevű első hazai irodalmi társaságot? És ki volt „Magyarország tanítója", az első magyar nyelvű – sok generáción át messze a legolvasottabb – történelemtankönyvünk szerzője? Ki a magyar verstan megújításának ma már ismeretlen főszereplője, akit Kazinczytól Csokonaiig a magyar felvilágosodás legnagyobb költői a mesterüknek tartottak, de akinek verseit halála után a fia tűzbe dobta? Vagy az a protestáns lelkész, aki forradalmi módon korszerűsítette az Alföldön a mezőgazdaságot és megalapította-irányította az első hazai gazdasági- és ipariskolát? S azt hányan tudják, hogy mi a közös a Lúdas Matyi szerzőjében, „a madarak atyjának" nevezett, Kossuth-kultuszt építő polihisztorban és a marosvásárhelyi magányában világboldogító tanán dolgozó, legnagyobb magyar matematikusban – azon kívül, hogy mindhárman protestánsok voltak? Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphatnak könyvünk olvasói. A Protestáns hősök portrégyűjtemény második kötetében ismét az elmúlt öt évszázadban „hazájuk hasznára s ékesítésére és Isten dicsőségére" élt ötven jeles protestáns honfitársunk – költők, írók, lelkészek, pedagógusok, tudósok, politikusok – emlékezete elevenedik meg kiváló irodalmárok, történészek, egyetemi oktatók élvezetes, olvasmányos, egyszersmind tanulságos írásaiban.