BÉLSACCAR KIRÁLY URALKODÁSÁNAK HARMADIK ÉVÉBEN, NEKEM, DÁNIELNEK EGY LÁTOMÁS JELENT MEG, AZ UTÁN, AMELYET ELŐSZÖR LÁTTAM. AZT LÁTTAM A LÁTOMÁSBAN, HOGY SÚSÁN VÁRÁBAN VAGYOK, ÉLÁM TARTOMÁNYÁBAN. A LÁTOMÁSBAN AZ ÚLAJ CSATORNÁNÁL LÁTTAM MAGAMAT.

BÉLSACCAR KIRÁLY URALKODÁSÁNAK HARMADIK ÉVÉBEN… Ez azt jelenti, hogy a babiloni birodalom bukásának évében történt. Susan, a Perzsa öböl környéki Élám tartomány fővárosa volt, két folyó szelte át, déli, illetve keleti irányban, és ezeket kötötte össze az a csatorna, Úlaj, mely mellé Dániel álmában került.

Nem tudjuk, hogy mi alapján ismerte fel ezt a helyet, talán járt ott, vagy netán hallomásból ismerte. Valamiképp hozzátartozott az álomhoz, az a hely, az Ulaj csatorna, annak fekvése és irányai, melyek eligazíthatták a jövendőről szóló látomásra és mondandójára nézve.

Sose felejtem el, milyen furcsa érzés volt, mikor közel egy esztendeje, nem a megszokott irányból jőve szálltam ki a metróból Pesten, és az alkonyati sötétben rossz irányba indultam el, rossz villamosra szálltam, ott, a számomra igen-igen régtől, gyerekkorom óta ismert útkereszteződésben. Ahhoz, hogy oda érkezzünk, ahova akarunk, ahhoz, hogy jól lássunk, tudnunk kell, hol állunk mi van előttünk, mellettünk, honnan indulunk…

KŐ AZ ÚTON - M. FEESCHE
       - után németből ford. Túrmezei Erzsébet

Gondolod, kerül életed útjába
egyetlen gátoló kő is hiába?
Lehet otromba, lehet kicsike,
hidd el, ahol van, ott kell lennie.
De nem azért, hogy visszatartson téged,
se, hogy lohassza kedved, merészséged.
Jóságos kéz utadba azért tette,
hogy te megállj mellette,
nézd meg a követ, aztán kezdj el
beszélni róla Isteneddel.
Őt kérdezd meg, milyen üzenetet
küld azzal az akadállyal neked.
S ha lelked Istennel találkozott,
utadban minden kő áldást hozott.

FÖLTEKINTVE LÁTTAM, HOGY EGY KÉTSZARVÚ KOS ÁLL A CSATORNA MELLETT. A KÉT SZARV NAGY VOLT, DE AZ EGYIK NAGYOBB VOLT A MÁSIKNÁL, ÉS A NAGYOBBIK KÉSŐBB NŐTT KI. LÁTTAM, HOGY A KOS SZARVAIVAL NYUGAT, ÉSZAK ÉS DÉL FELÉ ÖKLELT. EGY ÁLLAT SEM ÁLLHATOTT MEG VELE SZEMBEN, ÉS NEM LEHETETT MEGMENEKÜLNI TŐLE. AZT TETTE, AMIT AKART, ÉS FELFUVALKODOTT.

Dániel egy kost lát a csatorna mellett állni, egy szelíd, avagy vadjuh, hímjét. Az, hogy az állat a szarvaival ÖKLEL, azt jelzi, hogy hódítani, mérkőzni, hadakozni készül. NYUGAT, ÉSZAK,
és DÉL felé mozduló szarva, nyilván a készülő támadás terét, körét, irányát jelöli…
. „Minden más háziállatnál - talán csak a rénszarvas kivételével, - a juhokon látni a legjobban, hogy a rabszolgaság mennyire elkorcsosít. A szelíd juh csak árnyéka a vadnak, ez tudniillik elveszítette emennek sajátos szellemi tulajdonságait. Élénkség, éberség, bátorság és ügyesség tekintetében a vadjuhok alig állnak valamely más állat mögött. Ezzel szemben a szelíd juh a legbutább és legbárgyúbb teremtmény, amilyet csak elgondolni lehet. Még a leggyengébb ellenségétől is megijed. A legcsekélyebb októl megriadva, fejvesztve menekül és ilyenkor gyakran a veszélybe rohan. Így lett a juh a butaság jelképe.”
„A hím juhok növekedésében, van egy meghatározott ideig tartó fejlődési szakasz, amikor üzekednek, hadakoznak. Ősszel kezdődik a kosok harca a nyájért, amelynél azután a győztes csak egészen fiatal, körülbelül másféléves kost tűr meg. A vezetést azonban állandóan egy juh irányítja. Mialatt a nyáj legel vagy pihen, az őrszolgálatot egy idősebb kos látja el, amely veszély esetén figyelmezteti őket a menekülésre.” Brehm - Az állatok világa

Dániel ilyen kost lát, mely vadul, bőszen támad, nem lehet megállítani, nem lehet ellene állni, egyetlen állatnak sem, mert mindet felökleli, legyőzi, és elmenekülni sem lehet előle… Vajon miféle nyájról, miféle kos, miféle öldöklő vezető szerepért való harcról van itt szó?

MAJD AZT VETTEM ÉSZRE, HOGY EGY KECSKEBAK JÖN NAPNYUGAT FELŐL AZ EGÉSZ FÖLD FÖLÖTT, NEM IS ÉRINTVE A FÖLDET. ENNEK A BAKNAK A KÉT SZEME KÖZT EGY HATALMAS SZARV VOLT. AMIKOR ODAÉRT A KÉTSZARVÚ KOSHOZ, AMELYET A CSATORNA MELLETT LÁTTAM ÁLLNI, RÁRONTOTT TELJES ERŐVEL. LÁTTAM, HOGY MIKOR A KOSHOZ ÉRT, NEKIVADULVA FELÖKLELTE A KOST, ÉS LETÖRTE A KÉT SZARVÁT. A KOSNAK PEDIG NEM VOLT ANNYI EREJE, HOGY MEGÁLLJON VELE SZEMBEN. A FÖLDRE TERÍTETTE, MEGTAPOSTA, ÉS NEM VOLT, AKI A KOST MEGMENTHETTE VOLNA HATALMÁTÓL.

Először úgy látta a próféta, hogy a kosnak ellene állni nem lehet, minden elébe kerülő állatot legyőz, ám nem sokkal később mégis azt kell látnia, hogy jön egy másik állat, egy kecskebak, s az képes őt a kost földre teríteni, legyőzni, eltiporni.

„A kecskék szellemi lénye éppen ellentétben áll a juhokéval. A kecske az emberek háztartásában bizonyos fokig önállóságát is megőrizte. Ha úgy érzik, hogy túlerőltetik vagy gyötrik, vagy ha egyébként nincs kedvük munkára, semmiféle büntetéssel sem lehet őket a munka további folytatására bírni; sőt ellenkezőleg, az ütlegelések az állatokat még csökönyösebbekké teszik és ilyenkor megtagadnak minden engedelmességet.”
„Ez az önállóság teszi őket alkalmassá arra, hogy a juhnyájaknál mint „vezetőbak” szolgáljanak. Spanyolországban, Magyarországon, de különösen Délamerikában és Peruban gyakori ez az eset. Itt minden egyes juhnyájat egy vagy több kecskebak vezet. Az ismeretes erős üzekedési ösztön, amely minden kecskebakot jellemez, ráviszi őket arra is, hogy a velük lévő juhokat megugorják, természetesen eredmény nélkül.” Brehm Az állatok világa

Mi emberek, bele tudunk veszni abba, amit látunk, amit érzünk, talán jól látunk, talán jól érezzük, amit éppen érzünk, de semmi sem állandó, semmi sem végleges itt a földön, az emberi hatalom is múlandó, ahogy minden egyéb. Az egyetlen el nem múló, örök hatalom az ember számára Láthatatlan Istené.

A KECSKEBAK AZUTÁN IGEN NAGGYÁ LETT, DE AMIKOR EREJE TELJÉBEN VOLT, LETÖRT A NAGY SZARV, ÉS HELYETTE NÉGY HATALMAS SZARV NŐTT A NÉGY ÉGTÁJ FELÉ. AZOK KÖZÜL AZ EGYIKEN EGY KIS SZARV TŰNT ELŐ, ÉS IGEN NAGYRA NŐTT DÉLEN, KELETEN ÉS AZ ÉKES FÖLDÖN. FELNŐTT EGÉSZEN AZ ÉG SEREGÉIG, ÉS A FÖLDRE DOBOTT NÉHÁNYAT EBBŐL A SEREGBŐL, A CSILLAGOKBÓL, ÉS ÖSSZETAPOSTA ŐKET. MÉG A SEREG VEZÉRÉVEL IS SZEMBESZÁLLT, ELVETTE TŐLE A MINDENNAPI ÁLDOZATOT, ÉS FELDÚLTA SZENT HELYÉT. SEREGET RENDELT A MINDENNAPI ÁLDOZAT ELLEN, BŰNÖS MÓDON, ÉS FÖLDRE TERÍTETTE AZ IGAZSÁGOT. MINDEN TETTE SIKERÜLT.
Újra a SZARV szerepe és hatalma tűnik elő. ÉG SEREGÉIG NŐ, bánthatja, lehajíthatja a porba az égi sereghez tartozókat, hatalmat kap rá, CSILLAGOKAT taposhat össze…Nem fél, senkitől, nem ijed meg semmitől, nem áll meg, mindent feldúl, amíg teheti…Miféle lelket szorongató kijelentés, hogy FÖLDRE TERÍTETTE AZ IGAZSÁGOT… Miért teheti?

De vajon mi, nem éppen ebben élünk? Fel-felbukkanó, nagyobbnál nagyobb szarvak között, akiknek hatalma van, uralkodni, mindeneknek fölébe kerülni, másokat eltaposni? Félelmetes érzés az ÉGI SEREGEK megtaposását látni, mindazoknak, akik hiszik az égi seregek erejét.
Hitet kioltó történés. Ki meri ilyenkor, tovább hinni, remélni és tudni az isteni erőket?

AZUTÁN HALLOTTAM, HOGY EGY SZENT BESZÉLNI KEZDETT. EGY MÁSIK SZENT PEDIG VÁLASZOLT ANNAK, AKI EZT KÉRDEZTE: MEDDIG TART AZ, AMIT A MINDENNAPI ÁLDOZATRÓL ÉS A SZÖRNYŰ BŰNRŐL LÁTTÁL? MEDDIG LESZ KISZOLGÁLTATVA A SZENTÉLY, ÉS MEDDIG TIPORJA AZT A SEREG? EZT VÁLASZOLTA NEKI: KÉTEZERHÁROMSZÁZ ESTE ÉS REGGEL; AZUTÁN A SZENTÉLY VISSZANYERI IGAZI RENDELTETÉSÉT.

A kemény, életre, vérre menő hadakozás látványa közben bizonyára ébredt Dánielben is a kérdés, hogy miért, és meddig engedtetik meg ez? Épp ezért meghökkentő lehetett Dániel számára a szentek feltűnése is, hát még hallani a KÉT SZENT beszélgetését. Mit kérdez az egyik, és mit válaszol rá a másik? Azt amire az ő lelke is választ vár. MEDDIG? MEDDIG LESZ KISZOLGÁLTATVA A SZENTÉLY? MEDDIG TIPORJA AZT?

Olyan nehéz látni a nem jól működő dolgokat, látni ahogy semmivé lesz az, ami addig tartott. Család, közösség, gyülekezet. A FÖLDRE TERÍTETT IGAZSÁG… Hogyan lehet elviselni? Hogy amit eddig tehettem, dolgokért, másokért, nem ér semmit, hogy nincs ereje a jóságnak, a szépnek, az igaznak, a szentnek? MEDDIG TART? Mennyi idő az EZERHÁROMSZÁZ ESTE ÉS REGGEL? És mikor nyeri vissza a SZENTÉLY IGAZI RENDELTETÉSÉT?

Nehezen tudjuk elviselni a rossznak való kiszolgáltatottságot, erőtlenséget, tehetetlenséget, az általunk megoldhatatlan helyzetben való, tehetetlen várakozást. Mi akkor is lépni akarunk.
Apró unokám beteg lett. Magas láz, napokig. Rossz volt nézni. Meddig tart? A gyermekorvos azt mondta, vírusos torokgyulladás, három napig lesz lázas. Biztos? Nem kéne másik gyógyszer? Mit lehet még tenni, tenni, tenni? Orvos édesapja és aggódó édesanyja egyfolytában telefonált, még, még, még valakit, keresett és kérdezett. Nagyon nehéz volt látni a kicsi lányon eluralkodó láz hatását… Meddig? Három napig. Épp ahogy előre mondta az orvos, aki felismerte e betegséget és tudta mi következik. Akkor vége szakadt a láznak.

AMIKOR ÉN, DÁNIEL, EZT A LÁTOMÁST LÁTTAM, KERESTEM AZ ÉRTELMÉT, EGYSZER CSAK ELÉM ÁLLT VALAKI, AKI EGY FÉRFIHOZ HASONLÍTOTT. ÉS EMBERI HANGOT HALLOTTAM AZ ÚLAJ FELŐL, AMELY ÍGY KIÁLTOTT: GÁBRIEL, MAGYARÁZD MEG NEKI EZT A LÁTVÁNYT!

Szeretné Dániel érteni, amit hall és lát. KERESTEM AZ ÉRTELMÉT… De be kell látnia, hogy minden igyekezete hiábavaló, mert nem emberi léptékű és mértékű térbe és időbe ölelték…
Ám alighogy átvillan lelkén a gondolat, már hallja is az érte, s a látottak, történtek értésért elhangzó kiáltást, parancsot. GÁBRIEL, MAGYARÁZD MEG NEKI EZT A LÁTVÁNYT!

Ő ODAJÖTT, AHOL ÁLLTAM, ÉN PEDIG MEGRÉMÜLTEM JÖTTÉRE, ÉS ARCRA BORULTAM. AKKOR EZT MONDTA NEKEM: ÉRTSD MEG EMBERFIA, HOGY A VÉGSŐ IDŐRŐL
SZÓL EZ A LÁTOMÁS. AMIKOR HOZZÁM BESZÉLT, ÁJULTAN ESTEM A FÖLDRE; DE Ő MEGÉRINTETT, ÉS TALPRA ÁLLÍTOTT. MAJD EZT MONDTA: TUDTODRA ADOM, HOGY MI TÖRTÉNIK, AMIKOR VÉGET ÉR A HARAG. MERT MEG VAN SZABVA A VÉGE.
Hallja Dániel, és nem csak hallja, közelébe jön, akit hall, olyan közel, hogy Dániel megrémül. Miféle közeledés és érintés? Dániel elájul attól a lelkét marokra fogó szentség közelségétől. MEGÉRINTETT, TALPRA ÁLLÍTOTT…Miféle kéz érintése, miféle erő talpra állítása?

Nehezen aludtam el este, soká forgolódtam éjjel, míg végre elaludtam. Reggel arra ébredtem, jelzi a mobiltelefon: üzenetem érkezett. Közben még azt az álmot láttam, aminek hirtelen vége szakadt. Igen ritkán álmodom, s általában tovatűnik. Most azonban az utolsó kép alapján felidézhető volt az álom eleje, képei, mindaz, ami abban történt velem. Fény és derű ölelt. Pedig álmomban ágyam fölött a tartozásomat, két kifizetetlen számlát láttam. Honnan tudom, hogy az volt? Mit láttam? Mit tudhatok? Miféle üzenet érkezett ma hozzám? Ki és mi érintett? Mit kellene belátnom? Mit érthetek az álomból? Mi szólhat ellenem? Ki szól értem?

Akárhonnan,
érkezhet mondat
akárhonnan? Pilinszky János – Kérdés- részlet

ÉRTSD MEG - mondja, és segít Dánielnek, Aki közeljött. TUDTODRA ADOM - mondja neki, és elébe sorolja, behelyettesíti, megmagyarázza, amit Dániel még felfoghat és megérthet.

AZ A KÉTSZARVÚ KOS, AMELYET LÁTTÁL, A MÉDEK ÉS A PERZSÁK KIRÁLYA. A SZŐRÖS BAK A GÖRÖGÖK KIRÁLYA; A KÉT SZEME KÖZÖTT LEVŐ NAGY SZARV AZ ELSŐ KIRÁLY. HOGY AZ LETÖRT, ÉS A HELYÉRE NÉGY NŐTT, AZ AZT JELENTI, HOGY NÉPÉBŐL NÉGY KIRÁLYSÁG LESZ, DE NEM OLYAN ERŐS, MINT VOLT AZ. AZ Ő URALKODÁSUK VÉGÉN, A BŰNÖK TETŐFOKÁN, ELŐÁLL MAJD EGY BŐSZ TEKINTETŰ KIRÁLY, KÉTÉRTELMŰ BESZÉDEK MESTERE. HATALMAS EREJŰ LESZ, BÁR NEM A MAGA EREJÉBŐL. SZÖRNYŰ MÓDON FOG PUSZTÍTANI, MINDEN TETTE SIKERÜL. PUSZTÍTJA AZ ERŐSEKET ÉS A SZENTEK NÉPÉT. OKOSSÁGA RÉVÉN SIKERÜL, AMIHEZ ÁLNOKUL HOZZÁFOG, EZÉRT FÖLFUVALKODIK A SZÍVÉBEN, ÉS HÁBORÍTATLANUL PUSZTÍT EL SOKAKAT. DE AMIKOR A VEZÉREK VEZÉRE ELLEN TÁMAD, ÖSSZETÖRIK ANÉLKÜL, HOGY HOZZÁNYÚLNÁNAK. AZ ESTÉKRŐL ÉS REGGELEKRŐL SZÓLÓ LÁTOMÁS SZÍNIGAZ. TE AZÉRT ZÁRD LE EZT A LÁTOMÁST, MERT TÁVOLI IDŐRŐL SZÓL!

Dániel lát, érteni szeretne. Könyörül rajta Isten. Kap magyarázatot, hogy értse, amit érthet. A kosról, a kecskebakról, a szarvakról, az eljövendő uralkodókról, hatalmukról, pusztításukról. De ennyi, mert ami ezen felül van az még titok, megmagyarázva sem értheti, azzal semmi egyebet nem tehet, mint hogy eszében tartja, leírja… A BŰNÖK TETŐFOKÁN – A KÉTÉRTELMŰ BESZÉDEK MESTERE – PUSZTÍTJA A SZENTEK NÉPÉT – NEM A MAGA EREJÉBŐL - HÁBORÍTTATLANUL - DE vége lesz… Ez a fontos. Mindez Isten kezében van, és benne is marad: ember, idő, hatalom, a kezdet és a vég… ZÁRD LE EZT A LÁTOMÁST, MERT TÁVOLI IDŐRŐL SZÓL! Le kell zárni. Elfogadni, hogy messze még az idő, mikor bekövetkezik. De tudnia kell felőle, és le kell írni…

AKKOR ÉN, DÁNIEL, ÖSSZEROSKADTAM, ÉS NAPOKIG BETEG VOLTAM. DE AZUTÁN FÖLKELTEM, ÉS VÉGEZTEM TEENDŐIMET A KIRÁLY MELLETT. EZ AZ ÉRTHETETLEN LÁTOMÁS AZONBAN LENYŰGŐZVE TARTOTT.

Vajon mit látunk mi? Miféle dolgok tartanak fogva? Mit tudunk, mit nem tudunk? Értjük, ami Krisztus születésekor teljesült? Miért érkezett közénk akkor? Marad számunkra az a hihetetlen, angyalokról, pásztorokról, bölcsekről szóló csodálatos mese, melyet évről, évre újra felidézünk, és marad a karácsony ünnepe, egy éjszakás, pár napos varázslat? Ma is, most is, a sok-sok évvel ezelőtt történtekre emlékezve, az isteni ígéret teljesülése felől visszanézve is? Hisz mi ennél jóval többet láthatnánk, érthetnénk, érezhetnénk! Felfogtuk már, mit hozott akkor az a Gyermek ide közénk, mit ajándékozott általa nekünk Isten? Keresem az értelmét? LENYŰGÖZVE TARTHAT valósága, legyőzheti végre álmokba kapaszkodó, szabadítását hinni nem merő, önféltő szívünket az isteni jelenlét lehetőségének súlya, fénye, ereje?