A 18. században gyors fejlődésnek induló természettudományoknak Magyarországon számos hívő református művelője volt. Az előadás többek között a következőket emeli ki: pathi Nagy Sámuel, a debreceni kollégium könyvtárosa, majd komáromi orvos, Szőnyi Benjámin hódmezővásárhelyi lelkész és tanár, Benkő Ferenc nagyszebeni lelkész, majd nagyenyedi tanár és gróf Teleki Domokos, marosvásárhelyi ifjú arisztokrata utazó és amatőr ásványgyűjtő. A természet megismerése nem megingatta, hanem elmélyítette hitüket. Részben a teológiában nyugaton kifejlődött ún. fiziko-teológiai irányzatot vették át, amely a Teremtő tulajdonságait, az ő dicsőségét olvasta ki a természet jelenségeiből. Elterjedt volt a „két könyv” szemlélet, amely élesen elválasztja egymástól a Szentírásból és a természetből kiolvasható ismereteket, és – Kálvin nyomán – Isten megismerése szempontjából a Szentírást helyezi egyértelműen a természet könyve elé. 

Az előadás a havi rendszerességgel megtartott Világ-egyetemi előadások sorozat őszi ciklusának keretében hangzik el.