A felvidéki cipszerek, azaz a szepességi szászok története arra a közép-európaiságra irányítja a figyelmet, amely a kulturális és hitbeli együttélés gazdagságával ma is példaértékű – mondta Balog Zoltán emberierőforrás-miniszter, a németajkú református gyülekezet lelkipásztora a Cipszerek és a reformáció elnevezésű kiállítás közelmúltbeli megnyitóján a Hold utcai templomban. A tárlatot korábban az Országos Széchényi Könyvtárban tekinthették meg az érdeklődők, május 22-ig pedig a német gyökerekkel is rendelkező református gyülekezet temploma ad helyet a mára rendkívül megfogyatkozott kisebbség kultúráját és történelmét bemutató tablóknak.

„Akik hamis fejlődéshitben élnek, azt hiszik, miután az ember egyre okosabb lesz, egyre kiválóbb újításai vannak, azzal egyszersmind egyre jobb, nemesebb lelkű is lesz. Számukra különösen fontos, hogy rácsodálkozzanak az emberi együttélés évezredes történetére, amelyből kiderül: előttünk is voltak közösségek, amelyekben különböző etnikai csoportok éltek együtt, egymás kultúráját gyarapítva, még ha súlyos konfliktusok árán is” – fogalmazott Balog Zoltán.

Mint mondta, a Kárpát-medence történelmi multikulturalizmusa is ilyen történelmi tény: „a világnak ezen a táján természetes állapot, hogy lengyelek, magyarok, németek, zsidók, cigányok és rutének éltek egymás mellett, nem negatív identitásban, nem a másik tagadásával kívánva erősíteni magukat”.

A felvidéki cipszerek történelmi életformáját, kulturális és felekezeti gazdagságát elsodorta a huszadik század – tette hozzá, hiszen a szovjet rendszer a második világháborút követően gyökerestül irtotta a hétszáz éven át egymás mellett élő és egymást gazdagító közép-európai tájegység népét. A tudomány, a művészet és a teológia szellemi javai azonban megmaradtak – emlékeztetett. „Öt öntudatos szász város cipszer polgárai is megfogalmazták evangéliumi tisztaságú hitvallásukat a reformáció idején, amely ma is értéket képvisel, nem beszélve egyházművészetükről.”

Balog Zoltán megnyitó beszédét azzal zárta: van értelme újra felfedezni azt a közép-európaiságot, amelyben ez a történelmi gazdagság létezett. Mint mondta, ez a közös kulturális, vallási és történelmi alap biztosítja a tartós együttműködést ma is a visegrádi négyek országai között.

„A cipszer szóhoz különleges beavatottságérzés társul” – fogalmazott Kiss Gy. Csaba irodalom- és művelődéstörténész, egyetemi tanár a cipszerekről szóló előadásában. „Közép-európai múltunknak ezt az egyedülálló hagyományát akkor érthetjük meg, ha megpróbáljuk beleélni magunkat egy olyan közegbe, ahol természetes volt több kultúra naponkénti egymás mellett élése és az azzal járó nyelvi sokszínűség, amely a szüntelen közvetítés és befogadás állapotát jelentette.”

A határhelyzet azonban nemcsak a közvetítés, de a konfliktus lehetőségét is magában hordozza – tette hozzá. A Szepesség az egykor volt Magyarország és Lengyelország, ma Szlovákia és Lengyelország határán fekszik, északi része pedig 1920 óta át is nyúlik lengyel területre – ismertette. A többségében németek lakta városokba német közvetítéssel viszonylag hamar eljutottak a lutheri tanok, de a huszitizmus is. Talán legjelentősebb kulturális központjukban a ciszterek nyomdát is felállítottak, itt adták ki a leghíresebb szlovák evangélikus énekeskönyvet és Comenius Orbis pictusát is (igaz, hazánkban nem elsőként). Lőcse mellett Igló és Késmárk is fontos szerepet játszott a szepességi kulturális és gazdasági életben. A térség multikulturalizmusát és egyben az ott élők lokálpatriotizmusát egy anekdotával szemléltette a professzor. Eszerint amikor valakitől azt tudakolták, szlovák, német vagy magyar származású-e, csak annyit felelt: „késmárki vagyok.”

Amint azt Avar Gábor, a gyülekezet cipszer származású presbitere, a kiállítás kurátora elmondta, a felekezeti együttműködés szép példája, hogy a tárlat a Németajkú Református Egyházközség megbízásából a Pázmány Péter Katolikus Egyetem diákjainak kutatómunkája révén készülhetett el. A megnyitó a munkálatokat vezető Berzeviczy Klára egyetemi docens tárlatvezetésével zárult. A tablók a cipszerek származását, nyelvét, öltözködését, kulturális és tudományos tevékenységét is bemutatják. Az érdeklődők bepillantást nyerhetnek a történelmi Lőcse, Késmárk és Szepesváralja városainak életébe, megismerhetik a Thurzó-házat és a lőcsei templomot, valamint a Steinhaus-házat, amely a reformáció idején titkos gyülekezeti házként funkcionált. Olvashatnak a peregrinus diákokról, jelentős magyar és német cipszer családokról, valamint híres szepességi magyarokról. Közéjük tartozott Görgey Artúr, Maléter Pál, Bókay János, Márai Sándor, Szinyei Merse Pál, Jedlik Ányos, Hunfalvy Pál és Blaha Lujza is.

A Cipszerek és a reformáció elnevezésű tárlat május 22-ig tekinthető meg a Budapest-Németajkú Református Egyházközség templomában (1054 Budapest, Hold u. 18–20.)

Képek: Füle Tamás