Szolgálat
Különböző okból kezdhetünk el szolgálni: tenni akarunk a gyülekezetért, valamelyik embertársunkért. A szolgálói közösséghez akarunk tartozni. Elismerésre vágyunk. Van időnk, hasznosan akarjuk tölteni. Már sokat kaptunk, adni akarunk valamit mi is. Már mindenki szolgál, csak mi nem.

Munkálkodjunk, kezdjünk bele bármi okból. Nem baj, ha először cél vagy eszköz a szolgálat. Aztán a Szentlélek segítségével megérezhetjük, hogy nem más ez, mint az Istennel való szeretetkapcsolatunk következménye.

Néha elveszíthetjük a fókuszt. Isten ügyére vagy önmagunkra figyelünk túlzottan. Szem elől téveszthetjük a szolgálatunk mögött megbújó embereket.

Hagyjuk, hogy az Úr megáldja a szándékunkat, és elvezessen minket oda, amikor már nem egy-egy feladattal, nem a templomban végzett önkéntes munkával, hanem az életünkkel szolgálunk.

Változás
Valamiféle változás, újrarendeződés zajlik a lelkemben. Olyan, mint amikor költöztünk.

A költözésnél is van, amit biztos, hogy magával visz az ember, nem is kérdéses. Aztán van, amit elcsomagol egy dobozba, magával viszi ugyan, de már nem rakja ki a polcra. Van, amit kidobunk, és megbánjuk. Van, amit kidobunk és épp ideje volt megválni végre tőle. Van amire ráfér egy alapos takarítás, mielőtt átvisszük az új helyre. Kerül néhány új holmi is a lakásba.

Aztán az új helyen megkeressük mindennek a helyét. Van, amit rögtön tudunk, hogy hová kerül, van, amin gondolkoznunk kell. Van, amit pont úgy helyezünk el, mint a régiben volt. Ez biztonságot ad. Van, amit másképp. Igyekszünk jobban csinálni mindent, mint a régiben. Szebben, tisztábban élni. Persze visszük a rossz tulajdonságainkat is, van, amit nem tudunk levetkőzni. Szép lassan kialakul itt az új helyen is az a jóleső rendetlenség, ami élettel teli, ami az otthon vagyok érzést adja.

Valami ilyesmi zajlik most bennem. Keresem a helyét mindenkinek. Istentől megáldott, élő, gyümölcsöző, jól eső kapcsolódásban szeretnék lenni azokkal, akikkel az Úr egymás mellé vezetett.




Az idő
„Ne haragudj, nincs időm.” – sokszor hallom ezt. Munkától, családi állapottól, kortól függetlenül, mindenkitől. „Persze, hogy nincs”- válaszolnám legszívesebben. Az idő nem az enyém, hanem Istené. Ő adja. Ezért inkább azt mondom magamban helyette: „Isten erre nem adott időt." És ekkor, ha olyanra mondom ezt, amire bizony szánnom kellene időt, akkor elszégyellem magam, mert Ő adott rá időt, csak elpocsékoltam, eltékozoltam, rosszul osztottam be. A lelki békém jelez. Igyekszem követni ezt az érzést. Hogy jusson családra, munkára, szolgálatra, beszélgetésekre, írásra, olvasásra ... Isten nem agyonhajszolt, leterhelt, időhiányban szenvedő embereket teremtett.

Önsajnálat
Fontos érzés. Jelzi, hogy rossz nekem abban a helyzetben. Bántottak, igazságtalanság ért. Jelzi, hogy szeretem magam, jobbat szeretnék magam számára.

Veszélyes érzés. Beleragadhatok. Hisz kényelmes. Nem kell semmit tennem, nem is tehetek semmit ebben az állapotomban. Csak sajnálom magam.

Könnyű belemerülni az önsajnálatba. Megbénít. Nem enged megbocsájtani, tenni, örülni, hálásnak lenni. Elveszi a szabadságom.

Nehéz továbblépnem belőle, de muszáj.

Ha ekkor Jézusra tekintek, akkor azt látom, hogy elhordozza a világ összes bűnét. Igazságtalanul bánnak Vele. Bántják, megalázzák, nem értik Őt, elárulják, nem bíznak Benne, elalszanak, ahelyett, hogy imádkoznának Érte, nem törődnek Vele. Az önsajnálatra okot adó lenne akár egy-egy is ezek közül. Talán egy-egy pillanatra Ő is sajnálja Magát. („Meddig szenvedlek még titeket?” Máté 17:17, „Atyám, ha lehetséges, távozzék el tőlem ez a pohár; mindazáltal ne úgy legyen, ahogyan én akarom, hanem amint te.” Máté 26:39)

De azután az Atyára tekint, az Ő szeretetéből merít. Jézus szépen elénk élte ezt is. Csak követnünk kell Őt. Mernünk kell elengedni a biztonságos, jól megszokott önsajnálatot. Kitekintve mögüle meglelhetjük az irgalmat, megbocsájtást, Jézus szeretetét. Szép út lehet ez, ha vállaljuk.

Megtérés
A megtérés által szabadokká válunk arra, hogy megcselekedjük az Úr tervét az életünkben. Hogy megéljük istenképűségünket. Ez az igazi szabadság.

Rácz Kornélia