"Különös, hogy Isten a gyermekei életét sokféleképpen készíti elő. De soha nem az elhívott tesz szívességet azzal, hogy az Úr rendelkezésére áll, hanem számára rendkívüli ajándék az, hogy használja őt az Úr."
Végh Tamás
Megerősített hitvallási közösségben
Hitvalló közössége megalakulásának és a Második Helvét Hitvallás elfogadásának 450. évfordulóján ünnepi zsinatot tartott a Magyar Református Egyház 2017. június 24-én Debrecenben. Az alkalmon elfogadták a hitvallás új magyar fordítását, valamint a kanadai és a luxemburgi református diaszpóra is csatlakozott a határokon átívelő zsinati közösséghez.
„A lelki szabadságot köszönjük meg a Szentháromság Istennek, kívánom, hogy e szabadságot éljük át a korokon, földrajzi határokon és kultúrákon átívelő egyház közösségében, mely összekapcsol bennünket ötszáz és négyszázötven évvel ezelőtt élt hitvalló őseinkkel és egymással” – mutatott rá Fekete Károly.
Velünk élő értékek
Áder János köztársasági elnök köszöntőjében a Vizsolyi Biblia fordításának jelentőségét hangsúlyozta, mely komoly fordulópont volt a magyar nyelv használatában és a nemzettudat erősítésében. „Ötszáz éve a reformáció azt üzente a világnak, hogy az embert nem csak a fejlődés és a javak birtoklása teszi boldoggá” – fogalmazott. A köztársasági elnök példaként említette Ady Endrét, Kölcsey Ferencet, Ravasz Lászlót, Szenci Molnár Albertet, Karácsony Sándort, Bibó Istvánt, Bethlen Gábort és Makkai Sándort, mint a reformáció szellemiségének példamutató alakjait. „Nem a hitük tette őket naggyá, de hitük nélkül a tőlük kapott örökségünk másmilyen lenne” – mutatott rá.
Áder János szerint, ha feltesszük a kérdést, mi a legnagyobb kincs, amit a reformáció adott a magyar nemzetnek, a választ is könnyen megtalálhatjuk: „Anyanyelv, zsoltárok, magyarságtudat – mindez a kultúránkba ivódott, a közös életünkbe épült, hozzánk tartozó érték értékei, de a legnagyobb jó nem más, mint a református magyar ember” – hangsúlyozta a köztársasági elnök.
Egység és közösség
A zsinaton köszöntő beszédet mondott Martin Engels, a Németországi Református Szövetség moderátora és Papp László, Debrecen Megyei Jogú Város polgármestere. „Pál apostol óta tudjuk, hogy a köszöntő szavak nem csak udvariaskodás, hanem kifejezi, hogy egységben és közösségben vagyunk egymással” – fogalmazott Martin Engels, aki azt is kiemelete, hogy a zsinat is kifejezi azt a teológiai, hitbeli valóságot, hogy Jézus Krisztus egyháza az egyéni sajátosságokon túl kölcsönös kapcsolatban áll egymással. „Az egyház sose volt mindenhol azonos, de fejében, alapjában egy volt” – tette hozzá.
Mint mondta, a megemlékezés azért is izgalmas, mert a Második Helvét Hitvallás születési körülményei és hatástörténete ökumenikus gyökerekkel bír. Martin Engels szerint a kezdetektől látható, hogy a református egyház mindig hitvalló egyház volt, hitvalló irataiban Isten akaratával és ígéreteivel foglalkozik.
Papp László beszédében rámutatott, hogy a keresztyén hit nem vélekedés, hanem a legszilárdabb bizalom és a Lélek nyilvánvaló helyeslése. Mint mondta, a Második Helvét Hitvallás tartalmat adott a keresztyén ember hitének, útjára indítva az egykori András-templom oldalkápolnájából egy Istent és embert egymáshoz közel hozó egyházat.
„Büszkén valljuk, hogy Debrecen a reformáció kezdetétől máig meghatározó lelki és szellemi központja a magyar protestantizmusnak” – fogalmazott. Papp László kiemelte, hogy a református közösség meghatározó szerepet vállalt hazánk történelmében, valamint rámutatott, hogy ennek szimbóluma a debreceni Nagytemplom, mely a magyarság egységét szimbolizálja és kiemelkedő történelmi eseményeknek adott otthont.
Növekvő közösség
A Magyar Református Egyház 2009. május 22-én elfogadott alkotmánya lehetővé teszi, hogy a Magyar Református Egyházhoz csatlakozhassanak a Kárpát-medencén kívüli református közösségek is valamely Kárpát-medencei egyház vagy egyházkerület útján. Ezzel a lehetőséggel élve kérte csatlakozását a Kanadai Magyar Református Egyházak Szövetsége és a Luxemburgi Magyar Protestáns Egyesület.
A kanadai közösség nyolc évvel ezelőtt fejezte ki először csatlakozási szándékát, a megküldött dokumentumaik alátámasztottak a szövetség magyar református egyházként való működését, ezért a Generális Konvent hozzájárult csatlakozásukhoz. A Kanadai Magyar Református Egyházak Szövetsége a következő években tárgyalásokat kezdett az általuk a csatlakozáshoz választott Tiszántúli Református Egyházkerület elnökségével, akik két képviseleti hely átadását ajánlották fel a szövetségnek.
A luxemburgi református közösséghez rendszeresen utaztak Kárpát-medencei lelkészek, melynek nyomán az ottani reformátusokban néhány éve felmerült az igény, hogy külön lelkipásztort kérjenek, így a Generális Konvent Elnöksége 2012-ben a Debrecen-nagytemplomi egyházközség akkori lelkészét, Petró Lászlót bízta meg, aki évi nyolc vasárnap szolgált kint. Ezt követően a luxemburgi közösség létrehozta a Luxemburgi Magyar Protestáns Egyesületet, mely a Tiszántúli Református Egyházkerületen keresztül kérvényezte csatlakozását a Magyar Református Egyházhoz 2014 nyarán, melyet a Generális Konvent Elnöksége támogatott. A csatlakozás az egyházkerület képviseleti helyeinek számát nem érinti.
A csatlakozásokról szóló határozatokat egyhangúlag elfogadták a Zsinat tagjai, és ennek fényében az alkotmány függelékét is módosították.
Egység a jogban
A Generális Konvent Egyházalkotmányi Bizottságának feladata, hogy figyelemmel kísérje a részegyházak jogalkotását, áttekintse a jogharmonizáció szükségességét és lehetséges területeit, valamint tapasztalataival segítséget nyújtson jogalkotási és jogértelmező kérdésekben. Egy-egy részterület összehasonlító vizsgálatainak tapasztalatait minden évben a Generális Konvent elé terjesztik, így felmerült a közös törvényalkotás terve is - erről Kocsis Márta, a bizottság elnöke számolt be.
Látva a részegyházak hasonlóságait és a kialakult jogrend eltéréseit, még nem közös törvényeket alkotnak, hanem először összegyűjtik a jogalapokat és jogelveket, melyeket a Bizottság ajánlásként tesz közzé, „hogy az alapelvek részegyházakban történő alkalmazása formálja egységünket” – foglalta össze Kocsis Márta. Ez már nem csak a szimbolikus együvé tartozást és testvéri kapcsolatot jelentené, hanem gyakorlati, egyházszervezeti, -politikai és -jogi szempontokat is, melyek lehetővé teszik a közös alapelvek megfogalmazását és átfogóbb jogegységi gyakorlat megteremtését, értelmezését és közös egyházjogi fogalom- és nyelvhasználatot. Az ajánlás négy részből áll, melyek az egyházszervezetre, egyházkormányzatra, jogalkotásra és jogalkalmazásra, illetve a fegyelmezésre terjednek ki.
„A részegyházak a fentiekben kifejtett önállóság mellett, azonban az egymás iránti szolidaritást lelki, egyházkormányzati és anyagi kérdésekben is kifejezik. Megjelenik ez a részegyházak által a közös testületek elé hozott problémák tanácsolásban, a közös képviseletben, egymás terheinek hordozásában, a közös költségek viselésében, az oktatás, a diakónia, a misszió céljainak, feladatainak megszervezésében, összehangolásában, jogelvi egységirány nyújtásában, az általános és az egyedi szükségek támogatásában” – zárta előterjesztését Kocsis Márta az ajánlás részletével. Az ajánlás elfogadásáról szóló határozati javaslatot a Zsinat elfogadta.
Hitvallási egységben
Buzogány Dezső, a Kolozsvári Protestáns Teológiai Intézet professzora, a Második Helvét Hitvallás fordítója előadásában összefoglalta a 450 évvel ezelőtt elfogadott hitvallás történetét és máig tartó hatásának jelentőségét.
„Prófétákat és apostolokat termő idő volt a 16. század, Isten gazdagon kiárasztotta kegyelmét egész Európára, mintha csak az Újszövetség kora tért volna vissza néhány évtizedre: bőven termett a hit és a szellem kapcsolatának gyümölcse” – fogalmazott előadása kezdetén. Az egyháztörténész arra is rámutatott, reformátusságunk és a reformáció elmúlt századai elegendőek arra, hogy bárkit meggyőzzenek: a reformációnak és a magyar református közösségnek minden joga megvan arra, hogy továbbra is fennmaradjon – immár a történelem adja ezt a jogot.
Mint mondta, a Második Helvét Hitvallás a legalkalmasabb időben jelent meg. Bár Heinrich Bullinger magánhitvallásának írta meg 1562-ben, négy évvel később komolyabb nyilvánosságot kapott, amikor III. Frigyes pfalzi választófejedelem a birodalmi gyűlés előtt ennek segítségével tett bizonyságot a reformáció helvét irányzata mellett. „Nem lett alapokmánya az európai protestantizmus politikai egységének, de ennél fontosabb és tartósabb eredményt ért el: létrehozta az európai református egyházak hitvallási egységét” – hangsúlyozta Buzogány Dezső.
Bár a reformáció korának lelkészei kiválóan tudtak latinul, a magyar fordítást indokolttá tette a történelmi helyzet: az egyre erősödő rekatolizáció miatt a református egyház főurak támogatását kérte, ezért latinul nem tudó patrónusait ellátta a szükséges szellemi munícióval és lelki táplálékkal. Buzogány Dezső kitért arra is, hogy erdélyi képviselők nem vettek részt az 1567-es zsinaton, majd évszázadokon keresztül sem fogadták el hivatalosan alaphitvallásnak, ennek ellenére minduntalan jelen volt az egyház életében kiindulási alapként. Több évszázad után a 20. században jelent meg az erdélyi egyház alkotmányában.
„Aki a Szentírást olvassa, Isten kegyelméből hívő lehet, de református nem. Ahhoz, hogy reformátusok is legyünk, szükség van a Szentírás tanításának rendszerbe szedett összefoglalására, a hitvallásra, mely nem csupán tankönyv, hanem Isten igazságaira vezérlő kalauz” – mutatott rá az egyháztörténész.
Összetartó hitvallás
A Kálvin János Kiadó kezdeményezése nyomán 2013-ban vette napirendjére a hitvallás új fordításának kérdését a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnökségi tanácsa, majd a Generális Konvent Elnöksége. A Heidelbergi Káté új fordításának elfogadásával együtt „A Magyarországi Református Egyház hitvallási iratai” című kiadványából is új, átdolgozott kiadást tervezett készíteni a Kálvin Kiadó.
A Generális Konvent Elnöksége a szöveg átdolgozása helyett végül új fordítás elkészítése mellett foglalt állást, melyet Buzogány Dezső professzor készített el és Bogárdi Szabó István dunamelléki püspök lektorált. Ezt követően egy Kárpát-medencei egyházkerületi delegáltakból álló bizottság dolgozott a szöveg véglegesítésén, megvitatva a fordítással kapcsolatos stilisztikai és teológiai kérdéseket, hogy a református hitvalló közösség megalakulásának 450. évfordulójára elkészülhessen a mai magyar nyelvű Második Helvét Hitvallás.
A Zsinat tagjai köszönetet mondtak a Második Helvét Hitvallás fordítójának, Buzogány Dezső professzornak, és lektorának, Bogárdi Szabó István dunamelléki püspöknek, valamint a fordítás ellenőrzésével megbízott bizottságnak az elmúlt évek áldozatos munkájáért.
Ezt követően a Magyar Református Egyház zsinata, a részegyházak ajánlására, egyhangúlag elfogadta, hogy a II. Helvét Hitvallás átdolgozott szövege a Magyar Református Egyház egységesen használt szövegű hitvallása legyen. A részegyházak képviselői aláírták a II. Helvét Hitvallás megerősítéséről és az új magyar fordítás elfogadásáról szóló nyilatkozatot.
Forrás: reformacio.ma
Farkas Zsuzsanna, fotó: Dimény András, Vargosz