Az igehirdetés kérdéseivel való foglalkozásunk az elmúlt hónapokban előadások és azokhoz kapcsolódó beszélgetések mellett magában foglalta kérdőívek elkészítését és az arra adott válaszok kiértékelését is.
Az első kérdőívet csak a tanulmányi kör tagjai töltötték ki, és annak tanulságait fölhasználva készítettünk egy másodikat, melyet megjelentettünk a Református Egyház című hivatalos folyóiratban. Ez utóbbi tesztszerű kérdéseket tartalmazott, néhány megadott válaszlehetőség mellett egy „egyéb," szabadon megfogalmazható válaszlehetőséget is feltüntetve. A kérdőívek eredményét matematikailag feldolgoztattuk, ami elvileg igen átfogó kiértékelést tett lehetővé, ami azt jelenti, hogy az egyes kérdésekre adott válaszok arányainak megállapításán túl az egyes kérdések összevetése is lehetséges volt.
A kérdőív természetesen nem lehetett reprezentatív, hiszen esetleges volt, hogy kik küldik vissza - nyilván inkább azok, akiket az átlagnál jobban foglalkoztatnak ezek a kérdések. Ezen túlmenően azonban sajnos nagyon kevés, összesen harmincöt kérdőív érkezett vissza, ami még inkább lecsökkenti a levonható következtetések tudományos értékét. Jelzésértéke azonban így is van ennek az „önfényképezésnek."
Az alábbiakban a legfontosabbnak tűnő eredményeket ismertetem, először egyes kérdések esetében, azután különböző kérdésekre adott válaszok összevetése alapján.

Bár itt most a második kérdőívet ismertetem, fontosnak tartom, hogy utaljak az első - csak belkörűleg kitöltetett - kérdőív egy nagyon fontos jelzésére. Akkor az derült ki, hogy a kitöltők egy héten átlagosan több mint 5 igeszolgálatot végeznek. Ennek alapján érthető, hogy ugyanakkor a válaszadók fele azt jelezte, hogy készülésre általában az általa kívánatosnak tartott idő fele sem áll rendelkezésre. Ez a túlterheltség sok minden egyébnek is magyarázata igehirdetésünk, illetve az arra való készülés kapcsán.
A második kérdőívre adott válaszok közül a következők tűnnek különösen is érdekesnek. A válaszadók közel két ötöde mind a héber, mind a görög Bibliát rendszeresen szokta használni, s hasonló a száma azoknak, akik csak a görögöt olvassák. Ezek az arányok, valamint az, hogy a válaszadók közel két harmada idegen nyelvű kommentárokat is használ a készülésnél, arra utal, hogy a válaszolók feltehetőleg - jó értelemben véve - szelektált körnek tekinthetők.
A válaszolók két ötöde igényes exegetikai munkát is végez - lefordítja magának a szöveget, vagy „többoldalú" exegézist végez. A felhasznált kommentár irodalomban a tudományos és a népszerűsítő egyaránt megtalálható, de egy harmadnál csak az utóbbi.

Hermeneutikai kérdések a válaszolók egy negyede számára nem igen vetődnek föl, a többiek egyik fele számára csak műfaji kérdések, másik fele számára ezen túlmenő problémák is, sőt az összes válaszadó majdnem egy negyedének önálló hermeneutikai felfogása is van.
Dogmatikai problémák a válaszolók egy ötöde számára nem jelentenek problémát az igehirdetésnél, mert „a textust kell magyarázni," több mint felük számára pedig meghatározóak hitvallási irataink, de vannak olyanok, akik úgy látják, bizonyos esetekben önálló álláspontot kell kialakítaniuk, s vannak, akik számára a dogmatika hermeneutikai szempont szerepét tölti be.
Az igehirdetési műfajok kérdésére nézve kb. 2:1 arányban tekintik meghatározónak a helyzetet, illetve az igehirdető egyéniségét.
A válaszadók közel fele szó szerint leírja igehirdetését, illetve fele csak bő vázlatot készít.

A nagy többség mások igehirdetéséből legföljebb egy-egy gondolatot használ fel, ennél többet csak szükséghelyzetben.
Kevés kivételtől eltekintve fontosnak tartják az igehirdetést mint műalkotást is, illetve általában a stilisztikai, retorikai kérdéseket.
Mint már jeleztem, a válaszadók csekély száma miatt nagyon korlátozott mértékben volt használható az egyes kérdések összevetése, tehát annak vizsgálata, hogy valamely kérdésre azonos választ adók milyen arányban választották egy másik kérdésnél az egyik vagy másik válaszlehetőséget.
Az ebből mégis adódó, elgondolkodtató összefüggés a következő: az Ó- és Új-szövetség aránya kiegyenlítettebb azoknál, akik általában a Bibliaolvasó Kalauz alapján választanak textust, mint azoknál, akiknél más a módszer, vagy esetleges a textusválasztás. (A más módszert választóknál túlsúlyban van az Újszövetség.)
Ennél összetettebb összefüggés az, ami különböző kérdések egybevetésénél rajzolódik ki. Eszerint megkülönböztethető két igehirdetői, illetve készülési típus. Az egyik talán „naivnak," a másik „tépelődőnek" nevezhető. Az első csoportba tartozók kevésbé használják a Biblia eredeti szövegét, illetve a tudományos kommentárokat, hermeneutikai problémáik is ritkán vannak, dogmatikai szempontból pedig egyértelműen hitvallásosnak tekinthetők. Az igehirdetési műfajok náluk inkább helyzet függőek.

A másik csoportnál időigényesebb a készülés, és hermeneutikai, valamint dogmatikai kérdéseik is gyakran adódnak az igehirdetés kapcsán. Néha úgy érzik, hogy saját álláspontot kell kialakítaniuk. Az igehirdetés műfaját az előbbieknél inkább egyéniségfüggőnek tartják.

Részben a kérdőív műfaji sajátosságai, részben a válaszadók kis száma miatt ezek az eredmények a legfontosabb kérdéseket nem tudják vizsgálni. Mégis mindenképp arra kell ösztönözzenek, hogy próbáljunk minél tudatosabban, saját előfeltételeinket, meghatározottságainkat tisztázva formálni tovább igehirdetési szolgálatunkat.