Rebeka és Tamás tavaly augusztusban kötötték össze az életüket.  Olyan esküvőt álmodtak meg maguknak, ahol örömüket, boldogságukat megoszthatják a családjukkal, barátaikkal, mindezt olyan körülmények között, ahol nem pazarolnak, ahol a fölösleges sallangoktól megkímélik magukat, a környezetüket és nem mellesleg a pénztárcájukat is.

Az esküvőjükről Horváth Rebeka és Németh Tamás mesélt nekem.

Miért döntöttetek amellett, hogy az esküvőtöket környezettudatosan, a lehető legkevesebb hulladék termelésével szeretnétek megtartani?

Mivel Pilisszentlászlón nőttem fel, mindig is fontos volt számomra a természetes közeg. Amikor az esküvőnkre gondoltunk, soha nem jutott eszünkbe sem az étterem, sem pedig valamilyen kreált helyszín.

Fontos volt a családi hangulat.

Édesapám mindig is arra tanított, hogy lássam meg a szépet a természetben – a tiszta, utánozhatatlan természetben. Így is lett. Édesapám akkor adta igazán áldását a háznál tartott lagzira, amikor megígértük neki: nem lesznek  maradék sörrel teli  dobozok a kertben.

A cél a minél kevesebb hulladéktermelés volt.

Tomi környezetvédelmet szeretett volna tanulni, én meg természetismeret szakos tanító vagyok.  Az is célunk volt, hogy megmutassuk másoknak, hogy el kell engedni a görcsösen hozzánk nőtt szokásokat. Például nincs szükség egy asztali futóra, amit utána sohasem használunk, mert egy fehér kölcsönzött abrosz is tud ugyanolyan elegáns lenni.

És persze arról nem beszélve, hogy tudtuk, nem szeretnénk eladósodni, vagy a szüleinktől erőn felüli anyagi áldozatot kívánni az esküvő költségei miatt.

Szerettünk volna valami olyat adni, ami élmény azoknak, akik nagyon fontosak nekünk.

Hogyan készültetek az esküvőre, lagzira?

Egy évünk volt az esküvő megszervezésére – és mivel a kertben tartottuk, az esküvőszervezés nagy részét a kertrendezés tette ki, ami már tavasszal elkezdődött egy hatalmas önkéntes családi-baráti-gyülekezeti csodálatos összefogással.

Tomi mindent előre elkészített: megszervezte a kertépítős szombatokat, mi meg főztünk a sok  segítő kéznek. A kertépítés során odafigyeltünk arra, hogy pelletált csirketrágyát szórjunk a frissen elvetett fű közé.

Ahogy a kertet rendeztük, rájöttünk, hogy tökéletesebb díszítés nem is lehet például egy toboznál vagy egy búzaszálnál vagy egy általunk összehordott kőfalnál. 

A testvérem biogazdálkodó, így rengeteg ötletet adott nekünk a környezetbarát megoldásokra. Például segített abban, hogy melyik szezonális virágokat, zöldségeket, gyümölcsöket keressük. 

Kinek a feladata volt az esküvő megszervezése? 

Szerintem a pár feladata. Semmiképp nem a családé. Bár nálunk valahogy egyértelmű volt, hogy a család ott segít, ahol tud. Nem egyértelmű viszont az, hogy összhang legyen a menyasszony és vőlegény között, ami nálunk teljes egészében megvolt. Annyira izgalmas és szép munka a sok-sok döntés közös meghozatala.  

A tervezés és a szervezés során honnan inspirálódtatok?

A környezetbarát megoldások nagyon sokszor költséghatékonyak is. Ilyen például a befőttesüveg-váza használata vagy díszítés  tobozokkal vagy valamilyen újrahasznosított tárgy használata dekorációként.  Így sok olyan cikket olvastam, amiben a párok szerették volna minél költséghatékonyabban megoldani az esküvőt.

Rengeteg képet nézegettem a Pinteresten, és azt mondhatom, hogy ma már divatosak  a vintage és az outside esküvők.

A férjem volt az, aki sok helyen utánakérdezett – ő vette fel a kapcsolatot a kölcsönzőkkel (pl. sátorbérés, sörcsapbérlés).

Pinterest inspiráció

Mikor volt az esküvő?

Még júniusban tartottuk a polgári esküvőt a férjem szülővárosában, ahol csak a szűk családdal voltunk együtt. Augusztusban került sor egyházi esküvőre és a lagzira, mert számunkra a templomi esküvő volt a fontosabb. A férjem lelkipásztor, és a hit mindkettőnk életében fontos szerepet játszik. A templomi szertartás Budapesten volt, a lagzi, vacsora pedig a szülői házban Pilisszentlászlón, a kertünkben.

 Mely területeken alkalmaztátok a környezettudatos elvet?

 A meghívót a férjem készítette, pedig nem ez a szakterülete. Ma már újrahasznosított papírra nyomtatnám. Viszont arra figyeltünk, hogy képeslap méretű és kétoldalas legyen. Emellett minden szervezést és egyéb kommunikációt online végeztünk, ezzel is csökkentve a papírhulladékot.

 A köszönőajándékunk egy tulipánhagyma volt, amit online rendeltünk meg. Zsákvászonba csomagoltuk, amit spárgával díszítettünk. Azóta már volt olyan vendégünk, aki fotót küldött a tőlünk kapott, virágzó tulipánokról.

Két zenekarunk volt, ami tudom, hogy rendkívüli, és nagyon hálásak is vagyunk érte. Két unokatestvérem zenész, az egyikük jazz-zongorista, a másikuk népdalénekes. A zenekarok fellépése nászajándék volt. 

Leírhatatlan élmény, amikor a zeneszó mögött őszinte családi szeretet, tisztelet és büszkeség szólal meg.

A tortánk egy nyers vegán torta volt, amit először el sem tudtam képzelni, hogy milyen lesz. Ennek a tortának az alapja, a „piskóta” különleges olajos magvakból, kókuszreszelékből, datolyából készül, emellett friss és aszalt gyümölcsöket, fűszereket, magvakat tartalmaz. A díszítés ehető virágokból készült.

A tortát egy hatalmas fatáblán szervíroztuk, ami szintén újrahasznosított volt. A legnagyobb meglepetésünkre hatalmas sikere volt a friss, szezonális gyümölcsökkel telerakott tortának. 

 Az esküvői ruhámnál is szerettem volna arra figyelni, hogy ne termeljünk még több hulladékot.  Ezért a polgári esküvőn viselt ruhámat egy turkálóban vásároltam: teljesen új volt, de szakadás volt rajta, ezért leselejtezték. Édesanyám percek alatt megjavította, és gyönyörű ruhát varázsolt belőle.

Az esküvői ruhámat kölcsönöztem. A férjemnek  vettünk egy jó minőségű öltönyt, melyet más alkalmakra is fel tud venni, és sokáig jó lesz.  Az esküvői ruhám alatt egy kényelmes szandálomat viseltem.

A dekorációt  a barátnőim, édesanyám és a testvéreim, sógornőim segítettek elkészíteni. A dekorációnál több szempontot vettünk figyelembe:

• A természetben meglévő terméseket használtunk (búza, fakorongok, toboz).
• A számunkra fontos személyes tárgyak is bekerültek a dekorációk közé. Például nagymamám csipketerítői, a barátnőm hajtogatott hattyúi.
• Igyekeztünk könnyen lebomló vagy kölcsönzött tárgyakat használni: a helyi iskolából kölcsön kapott étkészletek, papírtányérok, papírdekorációk.

Az iskolában, ahol tanítok, most szerveztünk környezetvédelmi hetet, ahol többek között az esküvői tobozaink szolgálták a dekorációt a folyosón. Ez annyira jó érzés volt!

Az asztalon lévő virágcsokrokat  befőttesüvegekbe tettük, melyeket így újrahasznosítottunk. A csokrokban volt az apósom által szedett búza, az anyósom által ültetett és dédelgetett rezgő és a piacról hozott szellőrózsa. A csokrokat végül a rokonság hazavitte emlékbe az esküvő másnapján.

Szinte sportot űztünk belőle, hogy minél kevesebb hulladékkal ússzuk meg az esküvőt. A szemetet szelektíven gyűjtöttük, az erdő és a kert különböző pontjain.

A vacsora miért volt különleges?

Mivel nagy családban nőttem fel, hozzászoktam, hogy minden nagyobb családi ünnepi alkalomra batyusan „hordtuk össze” az ennivalót. Mindenki azt adott bele, amit tudott. Így alakult ez az esküvőnél is. A hidegsülteket, salátákat,  a sütemények egy részét a rokonok, barátok hozták.

Mindenki, akinek kedve volt, választott valamit, és azt elkészítette az esküvőre. Rengeteg finomság került így  a svédasztalra. Itt megjegyzem, ha valaki ehhez nincs hozzászokva vendégként, esetleg ezt rosszul fogadhatja. (Én vigyem magamnak a vacsorámat?)  Nagy örömünkre a család túlnyomó része örömmel készült az alkalomra.

Emellett persze a fő fogásokkal mi készültünk. Édesapám a család férfi tagjaival hatalmas ragut készített a kerti bográcsban, a férjem családja pedig a kunsági hagyományokhoz híven birkapörköltet főzetett, szintén a kertben.

A bort termelőtől vettük, a sört pedig egy bérelt sörcsapból kínáltuk.

A vizek palackosak voltak – nagy kérdés bennem, hogy hogyan lehetett volna jobban megoldani. Talán szódásszifonokkal.

A poharaink repoharak voltak, ami azt jelenti, hogy béreltünk műanyag poharakat, amik végül visszakerültek a céghez. Tanulság: el kell mondani a kedves vendégeknek, hogy a poharak nem szuvenírek.

Üdítők, gyümölcslevek helyett házi limonádét kínáltunk fel a vendégeknek. Meglepetésünkre senki nem kereste a cukros üdítőket.

Igyekeztünk mindent helyi termelőktől beszerezni.

Mi az, amit máshogy csinálnátok, ha ma kellene megrendezni az esküvőt?

Persze van ilyen is. A saját helyszín, a kétkezi megoldások, a környezetbarát esküvő áldozatokkal jár. Mindenki fáradtabb egy kicsit, és több a lemondás.

Hogyan élitek a mindennapjaitokat manapság, mint házasok, megjelenik-e itt is ez a szemlélet?

Igen! Igyekszünk csökkenteni a hulladékot a háztartásban. Szelektíven gyűjtjük a papírt, a műanyagot, fémet, és az üveget. Szép lassan az év során sikerült bevezetnünk olyan környezettudatos szokásokat, amik nem kívántak túl nagy áldozatot. Lecseréltük például  a törlőkendőt vizes ruhára és konyharuhára.

Minden szombaton  termelői piacra járunk, ahol a jó kis sáros répák után bizony ki kell mosni a vászontáskám.

Megfázásos időszakban drága nagyszüleim vászonzsebkendőjét használom, ezzel hatalmas mosolyt csalva anyukám arcára – aki mindig is őrizte nekünk a régi kézzel hímzett textilszalvétákat, -zsebkendőket.

Környezetbarát, könnyen lebomló kozmetikumokat, tisztítószereket használok. És az étkezés során is igyekszem mindig odafigyelni, hogy a négyes alapelv érvényesüljön: szezonális, friss, bio/termelői, és hazai áru kerüljön az asztalunkra.

Van még hova fejlődnünk, de csak annyit szeretnék bevezetni, ami hosszú távon tartható környezetbarát életmódot eredményez anélkül, hogy átessünk a ló túloldalára.

Hasonló DIY esküvőről, és a tapasztalatokról SK-Lindánál is olvashatsz.