Január 18.

Árpádházi Szent Margit (1242–1271)

Életútja: Amikor a tatárok betörtek Magyarországra, amikor a Muhinál súlyos vereséget szenvedett király, IV. Béla kénytelen volt Dalmáciába menekülni, bizánci felesége, Laszkárisz Mária királyné már magzatot hordott a szíve alatt. A fejedelmi szülők az országért való imádságukban ezt a születendő gyermeket Istennek ajánlották föl. Az ima meghallgatásra talált, és a nagykán halála miatt Batu kegyetlen hordáival együtt elhagyni kényszerült a feldúlt országot. A megszületett gyermek pedig leány lett, Margit hercegnő, akit a királyi szülők fogadalmuk teljesítéseként hároméves korában beadtak a veszprémi domonkos nővérekhez.

Közben a király az ország újjáépítésével együtt leánya és a domonkos nővérek számára kolostort építtetett a Nyulak szigetén, az új királyi székhely, Buda közelében. Itt tett a tizenkét éves Margit fogadalmat 1254-ben. Fiatal kora ellenére fogadalomtétele teljesen szabadon, szíve teljes odaadásával történt, amit két próbatétele is hűen igazolt. Egyszer a lengyel király kérte meg a kezét, másodszorra pedig Ottokár cseh király. Atyja kifejezett parancsa és a fogadalomból való pápai felmentés lehetősége ellenére mindkettőjük házassági ajánlatát elutasította.

1261-ben felvéve a fekete fátyolt, Krisztus menyasszonyaként végig a klastromban szolgált, és folyamatos imádságban élt. Megelégedett szakadt ruhájával, legegyszerűbb faedényeivel. Önként és szívesen vállalt minden szolgai munkát: takarította a közösség latrináját, tisztította a helyiségeket, ápolta a súlyos betegeket, és gondja volt az elhaltak testének méltó tisztességére, mely alázatáért sokszor gúnyolódást, bántalmazást és megvetést kapott társaitól. Amikor királyi apja és bátyja, István között politikai viszálykodás dúlta fel az országot, a megbékélésért nemcsak imádkozott az Úrhoz, hanem saját életét is felajánlotta érte – a kor szokása szerint – a kemény önsanyargatás eszközeivel. Ebbe is halt bele, hogy megszülethessen végre az ellenséges táborok között a béke.

Személyisége: Kicsi kora óta a hit ajándékában élő leány, tudván, hogy az országért Istennek felajánlott gyermek. Ezért a szenvedő Krisztust szerelmeseként imádta és követte az alázatosságban mindhalálig. Semmibe vette magas származását, a fejedelmi és püspöki tisztségeket, valamint női szépségét. Szüzességét Krisztus menyasszonyaként őrizte. Életének értelmét ő maga így foglalta össze: „Ajánljad testedet és lelkedet az Úristennek, és legyen a te szíved mindenkoron az Úristennél.” Törékenysége ellenére sziklaszilárd akarattal rendelkezett. Kőkemény volt, de másokon megrendült szívű. Mások testét ápolta, míg a sajátját meggyötörte. Ó-emberét roncsolta huszonkilenc évig a földön, hogy új-emberét építse örökre a mennyben. Hitében való rendíthetetlenségét eszkatológikus tudatának, a jövendő mennyei jókba vetett erős reménységének köszönhette.

Életútjának igéi: ● 1Sám 1, 28: „Teljes életére az Úrnak legyen szentelve!” ● Jób 5, 11: „[Isten] az alázatosokat felmagasztalja.” ● Jób 22, 29: „Hogyha megaláznak, felmagasztalásnak mondod azt.” ● Ézs 49, 1: „Anyám méhétől hívott el az Úr, anyámnak szíve alatt már emlékezett nevemről.” ● Jer 1, 5: „Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijöttél, megszenteltelek.” ● Róm 8, 3. 6: „[Isten Fia] kárhoztatta a bűnt a testben …mert a testnek gondolata halál, a Lélek gondolata pedig élet és békesség.” ● Róm 12, 1: „Szánjátok oda a ti testeiteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul, mint a ti okos tiszteleteteket.” ● 2Kor 5, 8: „Inkább szeretnénk kiköltözni e testből, és elköltözni az Úrhoz.” ● 1Pét 5, 5: „Öltsétek fel az alázatosságot.”

Csendes imádság: Úr Jézus Krisztus! Árpádházi Szent Margit példáját látva, megvallom, hogy eddig a testemet a kívánságokra tápláltam. Önző módon csak saját érdekeimet tekintettem, s nem figyeltem a Te szenvedéseidre, amelyeket értünk, emberekét vállaltál egész földi utadon, és különösen a golgotai kereszten. Könyörgök, Uram, hogy Téged követve ne engedj elfeledkeznem arról az áldozatról, ami az én osztályrészem szeretteimért, országunkért és a megbékélésért. Emlékeztess minden napon arra a személyes küldetésre, amelyre már anyám méhétől fogva elhívtál, hogy azt beteljesíthessem, és Veled egyesülve elnyerhessem az örök mennyei dicsőséget. Ámen.