ÉS AMIKOR A TANÍTVÁNYOKHOZ ÉRTEK, NAGY SOKASÁGOT LÁTTAK KÖRÖTTÜK ÉS ÍRÁSTUDÓKAT, AKIK VITATKOZTAK VELÜK. MIHELYT MEGLÁTTA ŐT AZ EGÉSZ SOKASÁG, MEGLEPŐDÖTT ÉS ELÉJE SIETETT ÉS KÖSZÖNTÖTTÉK ŐT. Ő PEDIG MEGKÉRDEZTE TŐLÜK: MIT VITATKOZTATOK VELÜK? ÉS VALAKI A SOKASÁGBÓL ÍGY FELELT: MESTER, IDEHOZTAM HOZZÁD A FIAMAT, AKIBEN NÉMA LÉLEK VAN, ÉS AHOL CSAK MEGRAGADJA, FÖLDHÖZ VERI, TAJTÉKOT TÚR, FOGÁT CSIKORGATJA, ÉS MEGMEREVEDIK. SZÓLTAM HÁT TANÍTVÁNYAIDNAK, HOGY ŰZZÉK KI, DE NEM TUDTÁK. Ő PEDIG ÍGY FELELT: ÓH, HITETLEN NEMZEDÉK, MEDDIG LESZEK MÉG VELETEK? MEDDIG SZENVEDJELEK EL TITEKET? HOZZÁTOK IDE ELÉM! ÉS ODAVITTÉK HOZZÁ, ÉS MIHELYT A LÉLEK MEGPILLANTOTTA ŐT, AZONNAL SZEGGATNI KEZDTE A GYERMEKET, ANNYIRA, HOGY AZ A FÖLDRE ESETT, ÉS TAJTÉKOT TÚRVA FETRENGETT. ÉS MEGKÉRDEZTE AZ APJÁTÓL: MENNYI IDEJE, HOGY EZ ÍGY VAN? AZ PEDIG SZÓLT: GYERMEKSÉGE ÓTA, ÉS GYAKRAN LÖKTE TŰZBE IS, VÍZBE IS, HOGY ELPUSZTÍTSA. DE HA TEHETSZ VALAMIT, LÉGY SEGÍTSÉGÜL NEKÜNK ÉS KÖNYÖRÜLJ RAJTUNK. JÉZUS PEDIG EZT MONDTA NEKI: HA TEHETSZ VALAMIT? MINDEN LEHETSÉGES A HÍVŐNEK! A GYERMEK ATYJA PEDIG KÖNNYHULLATÁS KÖZÖTT TÜSTÉNT ÍGY KIÁLTOTT: HISZEK! LÉGY SEGÍTSÉGÜL AZ ÉN HITETLENSÉGEMNEK! ÉS MIKOR JÉZUS LÁTTA, HOGY A SOKASÁG MÉG INKÁBB ÖSSZETÓDUL, MEGDORGÁLTA A TISZTÁTALAN LELKET ÉS AZT MONDTA NEKI: TE NÉMA ÉS SÜKET LÉLEK, PARANCSOLOM NEKED: MENJ KI BELŐLE ÉS TÖBBET VISSZA NE MENJ! EKKOR AZ KIÁLTÁS ÉS ERŐS SZAGGATÁS KÖZT KIMENT;A GYERMEK PEDIG OLYAN LETT, MINT EGY HALOTT, ÚGY, HOGY SOKAN AZT MONDTÁK, MEGHALT. JÉZUS AZONBAN MEGRAGADTA KEZÉT, FELEMELTE ÉS AZ TALPRAÁLLT. AZUTÁN BEMENT A HÁZBA, TANÍTVÁNYAI PEDIG MEGKÉRDEZTÉK ŐT KÜLÖN: MIÉRT NEM ŰZHETTÜK KI EZT MI? Ő PEDIG AZT MONDTA NEKIK: EZT A FAJTÁT SEMMIVEL SEM LEHET KIŰZNI, CSAK IMÁDSÁGGAL ÉS BÖJTÖLÉSSEL.

                                                                                                                       

Hétvégén hazalátogattak, itthon voltak a gyerekeim. Hatból öten, és persze társaik is, meg az unokáim. Aki csak el tudott jönni a születésnapomra. Sokféle ajándékkal örvendeztettek meg, volt aki észrevette itthon jártakor, mire lenne szükség, volt aki a húgát kérdezte, aki gyakran van itthon, volt aki engem kérdezett, mivel lepjen meg, volt aki kitalált valamit, volt aki saját maga készített valamit és azt adta oda... Minek örültem legjobban? Jó volt látni, ahogy örülnek egymásnak, s mindenről megfeledkezve élik egybetartozásukat...

Amit még említeni szeretnék, az egy néven is alig nevezhető ajándék volt. Franciaágyunk pár éve vett takarójának, kétféle színe van. Az egyik oldala világos krémszínű, az anyagba szövött mintákkal, a visszája sötétebb, tompa bordó színű. Egy idő után feltűnt, hogy a párom keze nyomán a takaró mindig sötétebb felére fordul, én viszont mindig a világosabb színű oldalt választom... Születésnapomon, mint általában, előbb keltem, mint a párom, ő ágyazott, míg én lenn elláttam éhes házam népét reggelivel...Mikor később valamiért felmentem a szobánkba, meglepve láttam, hogy a takaró világos fele borítja be az ágyunkat... Így akarta? Vagy csak szíve diktált a kezének? Megvallom, meghatott a dolog...
ÉS AMIKOR A TANÍTVÁNYOKHOZ ÉRTEK, NAGY SOKASÁGOT LÁTTAK KÖRÖTTÜK ÉS ÍRÁSTUDÓKAT, AKIK VITATKOZTAK VELÜK. ÉS MIHELYT MEGLÁTTA ŐT AZ EGÉSZ SOKASÁG, MEGLEPŐDÖTT ÉS ELÉJE SIETETT ÉS KÖSZÖNTÖTTÉK ŐT. Ő PEDIG MEGKÉRDEZTE TŐLÜK: MIT VITATKOZTATOK VELÜK?

Ki erre, ki arra kap lehetőséget. Péter, Jakab és János arra, hogy Jézussal együtt legyen jelen fenn a hegyen, a lenn maradók pedig arra, hogy találkozzanak egy megszállott gyermekkel és apjával. A fenti történésekkel párhuzamosan, történik lenn valami. A különös, hogy mindkét történés nyomában kétségek támad bennük, emberi kérdések, meddő vitatkozás...

Jele valaminek a tanakodás és a vitatkozás? Mi ébreszti vitatkozó kedvünket? A kideríteni, jól tudni, megértetni, bizonyítani akarás sarkall, s mégis az egyetérteni nem tudás van jelen.
Miért szoktunk mi vitázni másokkal? Jobb oldal, bal oldal, hovatartozás, elvek, szokások, elvárások...Vitánk miért meddő és céltalan? Nem Isten felől nézzük az embereket s dolgaikat.

Ahogy az utóbbi években sokszor lett vita tárgya: Mi legyen azokkal az egyházi személyekkel, akik a kommunista rendszert kiszolgálták, avagy abban hatalomhoz jutottak ? Ki elég tiszta ahhoz, hogy ítélhessen? Aki ítél, maga is rögtön ítélet alá kerül. Mert mi csak a megigazítandók oldalán állhatunk, akik kegyelmet kérnek és kapnak... Persze nem igazolhatjuk a bűnt, és az árulást. Igen, de nincs jogunk megbélyegezni. Nem így kell kényszeríteni színvallásra, mert a vádlott ilyen helyzetben igazol, vagy visszaüt...Olyan légkört kéne teremteni, amiben vállalható a vétek, szabadulhat a gonosz által kötözött. De hogyan? Ki képes erre?

"A közös Krisztus-követésnek először azt a szakadékot kell betemetnie, ami az elmúlt idők nyílt egyházi cirkusza és a földalatti egyház, esetleg esetenként mind a kettőnek pszichés torzulásai közt nyíltak. Ahelyett, hogy áldozatul esnénk a különböző jellegű szalámiszeletelésnek, megőrizni a Krisztusba kapaszkodás egységét! Akkor az építés nem fullad majd önigazolásokba, nyugatról importált, divatos pasztorális fontoskodásokba, irreális nosztalgiákba, de irigységbe, féltékenységbe sem... A múlttal szembe kell nézni, fel kell azt dolgozni, ezt lehet jól, vagy kevésbé jól, csak egyet nem lehet csinálni vele: átnézni rajta, nem számolni vele, meg nem történtnek tekinteni. A fal, aminek az ember nekiszakad, nem olyan kérlelhetetlen, mint a múlt, aminek hátat akar fordítani. " Lénárd Ödön - Erő az erőtlenségben

ÉS VALAKI A SOKASÁGBÓL ÍGY FELELT: MESTER, IDEHOZTAM HOZZÁD A FIAMAT, AKIBEN NÉMA LÉLEK VAN, ÉS AHOL CSAK MEGRAGADJA, FÖLDHÖZ VERI, TAJTÉKOT TÚR, FOGÁT CSIKORGATJA ÉS MEGMEREVEDIK. SZÓLTAM HÁT TANÍTVÁNYAIDNAK, HOGY ŰZZÉK KI, DE NEM TUDTÁK.

Mi ébresztette hegyről lefelé jövők tanakodó kedvét? A feltámadás, amiről semmit se tudtak. Mi ébresztette a lenn maradó tanítványok írástudókkal szembeni vitázó kedvét? A segíteni akarás és a segíteni képtelenség, az elvárás és bizonyítani akarás együtt. Az apa odahozta elébük kezelhetetlen beteg gyermekét, a tanítványok megpróbálkoztak a gyógyítással, az írástudók látták, hogy nincs erejük, nincs hatalmuk ahhoz, hogy kiűzzék a gonosz lelket...

Az apa, kihez hozta a gyermekét? HOZZÁD - mondja Jézusnak, de nem várt, míg érkezik.
S mert nem látta, nem találta ott, ezért a tanítványokat kérte, hogy segítsenek a gyermekén. Mit hitt az apa, mit hittek a tanítványok? Számít kiben reménykedünk, kinek, minek hiszünk? Nem emberben terem az a hit, melyben a sátáni erőt legyőző isteni erő s hatalom mozdul.

Ő PEDIG ÍGY FELELT: ÓH, HITETLEN NEMZEDÉK, MEDDIG LESZEK MÉG VELETEK? MEDDIG SZENVEDJELEK EL TITEKET? HOZZÁTOK IDE ELÉM! ÉS ODAVITTÉK HOZZÁ, ÉS MIHELYT A LÉLEK MEGPILLANTOTTA ŐT, AZONNAL SZEGGATNI KEZDTE A GYERMEKET, ANNYIRA, HOGY AZ A FÖLDRE ESETT, ÉS TAJTÉKOT TÚRVA FETRENGETT.

Miért azt veti tanítványai szemére Jézus Krisztus hogy HITETLENEK? Hiszen hinni akarták, s nem csak akarták tenni, hanem tették is?! Mitől szenved Jézus? Mi okoz neki szenvedést? Az, hogy nem tudják meggyógyítani, vagy az, hogy nem rá várnak, nem hozzá fordulnak segítségért? Attól, hogy az írástudók és a tanítványok egymást megkérdőjelezve, vádolva-igazolva vitáznak, miközben a nyomorult apa és beteg gyermeke könyörülő segítséget vár?

Az a gonosz LÉLEK rögtön felismeri Jézust, amint MEGPILLANTJA, SZAGGATNI KEZDTE A GYERMEKET... Érzi a nála erősebbet, érzi Jézusban a többet, érzi a vesztét, s az ellen fordul, akit fogva tart, akin úrrá lehet, akit el akar pusztítani...

MEGKÉRDEZTE AZ APJÁTÓL: MENNYI IDEJE, HOGY EZ ÍGY VAN? AZ PEDIG SZÓLT: GYERMEKSÉGE ÓTA, ÉS GYAKRAN LÖKTE TŰZBE IS, VÍZBE IS, HOGY ELPUSZTÍTSA. DE HA TEHETSZ VALAMIT, LÉGY SEGÍTSÉGÜL NEKÜNK ÉS KÖNYÖRÜLJ RAJTUNK.

Jézus engedi az apának, hogy elmondja, mióta szenved a beteg gyermekkel, engedi, hogy szeretete által bizalma ébredjen, mozduljon, hogy a gyógyulás lehetőségében hinni merjen...
És igen, ébred, éled a remény. Hogyan? HA TEHETSZ VALAMIT, LÉGY SEGÍTSÉGÜL...

TÚRMEZEI ERZSÉBET
                HISZEK A SZERETETBEN

...Valamit kérve kértem, várva vártam,
s úgy tusakodtam a keserű "nem"-mel.
Most bízom, s várok békén, türelemmel.
Hiszek a szeretetben.

Hiszek benne, ha nem látom, ha látom,
Hiszek, ha ád és hogyha "nem"-mel éget.

Nem ismerek mélységesebb mélységet.
Hiszek a szeretetben.

Tudom, hogy enyém. És tudom: a létem
Szétosztogatni édes kötelesség!
Hogy mások is ujjongva hirdessék:
Hiszek a szeretetben.

JÉZUS PEDIG EZT MONDTA NEKI: "HA TEHETSZ VALAMIT"? MINDEN LEHETSÉGES A HÍVŐNEK! A GYERMEK ATYJA PEDIG KÖNNYHULLATÁS KÖZÖTT TÜSTÉNT ÍGY KIÁLTOTT: HISZEK! LÉGY SEGÍTSÉGÜL AZ ÉN HITETLENSÉGEMNEK!

A legtöbbet vitatott kijelentéshez érkeztünk. Mert aki őszinte, megvallja, hogy hinni szeretné ezt, de élete során megélte, megtapasztalta, hogy nem minden lehetséges. Miért mondja akkor Jézus, hogy MINDEN LEHETSÉGES, ha nem minden valósulhat meg, ami lehetne... Mi az akadálya? Nincs hozzá hitünk? Vagy Isten nem akarja? Hogyan is függ össze ez a kettő? Szabadok vagyunk? Vajon kiolthatja Isten akarata a mi hinni akarásunkat? Vágyunk rá? A régi fordítás szerint így szól ez a mondat: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek...

ABLONCZY ÁGNES
                  HA HIHETED

( Márk 9:23.)

Sosem gondoltál arra, hogy aki tudja
mindennémű szükséged, és adná,
ha hagynád, ha végre érdekelne
mit gondol felőled, ha válaszolhatna
arra is, amit nem kérdezel meg,
amiért tegnapodból ma, és mából
holnap támad, ha ráébrednél,
ha remélni, ha lépni mernél, igen,
ha egyszer nekibátorodnál,
félhetnél is, rettenthetne, hogy
hiába tudod, ha nem hiheted,
ami lehetséges a hívőnek.

ÉS MIKOR JÉZUS LÁTTA, HOGY A SOKASÁG MÉG INKÁBB ÖSSZETÓDUL, MEGDORGÁLTA A TISZTÁTALAN LELKET ÉS AZT MONDTA NEKI : TE NÉMA ÉS SÜKET LÉLEK, PARANCSOLOM NEKED: MENJ KI BELŐLE, ÉS TÖBBET VISSZA NE MENJ! EKKOR AZ
KIÁLTÁS ÉS ERŐS SZAGGATÁS KÖZT KIMENT;A GYERMEK PEDIG OLYAN LETT, MINT EGY HALOTT, ÚGY, HOGY SOKAN AZT MONDTÁK, MEGHALT. JÉZUS AZONBAN MEGRAGADTA KEZÉT, FELEMELTE ÉS AZ TALPRAÁLLT.

Vajon mit gondolnak, akik éreznek és látnak? Mit látni jönnek, és miért TÓDULNAK egyre többen köréjük? Jézus észreveszi, látja őket, s tolakodó érdeklődésük cselekedni készteti...

Mivel van tele, mit érezhet, ha megszólítva a gonosz lelket, DORGÁL és PARANCSOL... És az a lélek nem tehet mást, mint engedelmeskedik, elengedi szerencsétlen áldozatát. Miféle hite, reménye van Jézusnak a beteg gyógyulásra nézve, melynek enged a gonosz erő?

Olyan, mintha meghalt volna. Megszűnt, kioltódott benne a gonosz lélek hatalma. Ha ilyenkor nem töltené be a Szabadító ereje, elveszne. De Jézus nem engedi veszni a benne bízó, gazdátlanul maradt, erő nélkül való embert, MEGRAGAD, FELEMEL, ÉS TALPRA ÁLLÍT...

AZUTÁN BEMENT A HÁZBA, TANÍTVÁNYAI PEDIG MEGKÉRDEZTÉK ŐT KÜLÖN: MIÉRT NEM ŰZHETTÜK KI EZT MI? Ő PEDIG AZT MONDTA NEKIK: EZT A FAJTÁT SEMMIVEL SEM LEHET KIŰZNI, CSAK IMÁDSÁGGAL ÉS BÖJTÖLÉSSEL:

Mi a kérdésük? Ők mivel űzhetnék ki a gonosz lelket? IMÁDSÁGGAL ÉS BÖJTÖLÉSSEL - mondja Jézus a tanítványainak. Miféle imádsággal, miféle böjtöléssel? Ami a követésből adódik. Abból, hogy "Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus..." Gal. 2:20. Vagy én, vagy Krisztus. Magam elképzeléseit, akaratát, vágyait, indulatait, hitetlenségét... megtagadva lehet Ő jelen.

"Noha az imádság az emberi szív természetes szükséglete, ez még nem jelenti Isten előtti jogosultságát. Még ott is gyümölcstelenül és ígéret nélkül maradhat, ahol szilárd fegyelemmel és gyakorlással végzik... Szabad tudnunk, hogy tudja mire van szükségünk, még mielőtt kérnénk. Imádságunknak ez ad határtalan bizalmat és derűs bizonyosságot... Nem a forma, nem a szavak száma, hanem a hit ragadja meg Isten atyai szívét, aki jól ismer bennünket...
Aki a követésben Jézushoz van kötve, annak általa bejárása van az Atyához. Ezért minden valódi imádság közvetített imádság... Csak Jézus Krisztuson át találhatjuk meg imádságban az Atyát. Az imádság előfeltétele a hit, a Krisztushoz kötöttség... A hit, amellyel imádkozom, kizár minden latolgatást, minden magamutogatást... Ahol egyedül Jézus uralkodik bennem, és a saját akaratomat neki adtam át, a Jézussal való közösségben, a követésben hal meg az akaratom. Akkor imádkozhatom úgy, hogy történjék meg annak akarata, aki tudja, mire van szükségem, mielőtt kérem. Egyedül akkor biztos, erős, és tiszta az imám, ha Jézus akaratából származik. Az imádság akkor valóban kérés is. A gyermek kéri Atyját, akit ismer..."
                                                                        Dietrich Bonhoeffer - Követés

TÚRMEZEI ERZSÉBET
            FOHÁSZ

Keserű kérdések
egész özönével
kínoztam a lelkem;
Feleletet választ
egyikre sem leltem
nélküled, Úr Jézus.

Kegyelmeddel nyílt meg
mindegyik miértnek
titkos művű zára.
Tebenned találtam
Életem céljára,
Tebenned, Úr Jézus.
Most már bármi fájjon
minek kérdjek? Tudom,
aranykalászt terem
fájdalmak vetése.
Áldott a te kezed
minden vezetése;

Csak vezess, Úr Jézus.

Mert nem az a kérdés, hogy mi, mint tanítványok, mire vagyunk képesek, hogy tudunk-e már gyógyítani, ördögöt űzni... hanem az, hogy merjük-e a magunk elképzeléseit, akarásait elengedni, feladni, s egyedül Krisztust követni? Bár megállítana a szó, s többé nem a magunk és mások jóakaratában, jótetteiben, eredményes életében akarnánk hinni, hanem mindezt megtagadva, veszni hagyva, tőle nyert hittel, reménységgel bíznánk magunkat, minden ügyünket Krisztusra, isteni erejére, hatalmára, akaratára, mely által valóban MINDEN LEHETSÉGES.