Williams Ámosnak nyolc fia volt, György volt a legkisebb. Az apa a Sommerset grófság egyszerű bérlője volt az Ashway farmon. Elsőként a legidősebb fiú került el az atyai háztól, neki már üzlete volt a városban. Másodikként György következett, őt korán elvitték hazulról, Bridgewater városába adták egy nagy posztóáru-üzletbe. Hat évet töltött itt. Sikerekben bővelkedő, áldásos életének fundamentumát itt találta meg a lelkiismeretesen teljesített munkában. Így nyilatkozott erről az időszakról: „Úgy mentem oda, mint gondtalan, Isten nélkül élő, és őt nem egyszer káromló fiú.” Úgy jött el onnan, mint komoly, Krisztus ügyéért és Isten országáért minden áldozatra kész, buzgó ifjú.

Már 16 éves korában szívébe hatolt az elhívó szó, és örömmel vette fel a gyönyörűséges igát. Élete végéig ifjú maradt, és az ifjúság megmentéséért új szív és lélek adatott neki.

Főnöke, minden alkalmazottjától megkövetelte a pontos templomba járást. Ott gyakran hallotta a prédikátor ajkáról a felhívást: valld be bűneidet és add át szívedet a Megváltónak! És ő átadta. A bolt egy sötét zuga volt újjászületésének helye; ott engedett a hívó szónak, és ettől kezdve a munka mellett az imádság és az élő Istennel való közösség volt életének eleme.

 

Bridgewaterben töltött tanulóévei elhatározó befolyással voltak egész életére. Mint az üzlet minden részletét jól megismert kereskedősegéd, és mint Jézus hűséges tanítványa vett búcsút főnökétől és a várostól. Hat hónapig bátyjának üzletében segédkezett, majd Londonba ment, és mint segéd a Hitchcock és Rogers cég szolgálatába állt. Száznegyven segédmunkás volt alkalmazva ennél a posztó- és divatáru- nagykereskedő cégnél, amelynek üzlete London legforgalmasabb helyén, a Szent Pál székesegyház mellett volt.

 

A 19 éves ifjú a hétnek hat napján pontosan teljesítette kötelességét, főnökeinek teljes megelégedésére. Kitartó szorgalom, megbízhatóság, igazság voltak a jelszavai az üzleti életben. Vasárnapját az Úr szolgálatában töltötte. Soha egy vasárnapja sem múlt el az Úr házának látogatása nélkül. Tagja lett a weigh-house-i kongregácionális gyülekezetnek, amelynek lelkésze, Binney egyik legkiválóbb és legnagyobb hatású prédikátora volt Londonnak.

Szorgalmas olvasó volt. Nemcsak Isten igéjéből vett naponként táplálékot; hanem a munkaszünet idejét is otthon önműveléssel és építő könyvek olvasásával töltötte. De nemcsak hallgatással és olvasással, hanem gyakorlati keresztyén munkával is edzette lelki erőit. Londonban akkor már sok vasárnapi iskola volt. Az ő számára is, mint annyi sok más buzgó keresztyén munkás számára, ez lett az első lelki gyakorlótér.

 

Londonba menetele után felajánlotta magát erre a szeretetmunkára. Derült, megnyerő egyénisége, mély érzésű, szerető szíve sikeres vasárnapi iskolai tanulóvá tette. Csakhamar egy egész osztály vezetését bízták rá. Nem elégedett meg azzal, hogy az iskolában megjelenő gyermekekkel foglalkozzék, elment ezeknek otthonába is, meglátogatta a beteg és elmaradó gyermekeket. Összeköttetésbe lépett a londoni városi misszió munkásaival és ezekkel együtt látogatta a sötét városrészek lakóit. Figyelemmel és érdeklődéssel kísért minden belmissziói munkát és mozgalmat. Így edződött keresztyénsége a reális élet és gyakorlat levegőjében. Így készült fel életének nagy alkotására, a keresztyén ifjúsági szövetségi munka megalapítására.

 

Ez a nagy világváros szívében kezdődött, abban a nagyáruházban, melynek ő is alkalmazottja volt. Az üzlet alkalmazottai az üzlethelyiség felett laktak összezsúfolva, öt-hat ifjú lakott egy szűk szobában. „Nehéz volt akkor ilyen környezetben és ilyen viszonyok között keresztyénnek lenni” – vallotta később Williams. A fárasztó napi munka után az ifjak legnagyobb része testi és lelki egészséget romboló helyekre ment szórakozni. Csak ketten jöttek össze naponként, lefekvés előtt, Williams szobájában. Itt a két ifjú Isten előtti alázattal rövid áhítatot tartott, tőle mennyei erőket kérve imádkozott és Bibliát olvasott. Ez a kis szoba volt, ahonnan kiindult egy mozgalom. Jézus ígérete ebben az esetben is kézzelfoghatóan beteljesedett: „Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben: ott vagyok közöttük.” (Mt 18,20)

 

E két ifjú buzgósága az üzleti életben, következetes hűsége, igaz keresztyén jelleme, volt a kovász, amely áthatotta azoknak az ifjaknak lelkét, akik velük egy fedél alatt laktak. Abban a kis szobában, amelyben Williams lakott, felgyúlt az evangélium világossága, hogy bevilágítsa az egész házat.

Williams feljegyzése szerint 1843. év végén már huszonkilenc ifjú gyűlt össze. Nemcsak imádkoztak, elmélkedtek, hanem adakoztak is nemes célokra. Azt az összeget, amit előbb hiábavaló dolgokra elfecséreltek, most szegényebb társaik segítésére, a bel- és külmisszió céljaira ajánlották fel. Így indult meg csendesen, de biztos alapon a nagy, világra szóló mozgalom.

1844-ben Williams és társai elhatározták, hogy mozgalmukkal kilépnek saját házuk keretei közül, és csatlakozásra hívják fel a többi nagy kereskedőházak alkalmazottait. Június 6-án este összejött Williams szobájában tizenkét ifjú és egy név nélküli társaságot alakított, amelynek céljául Isten országának az ifjak között való terjesztését tűzték ki. Elnököt, pénztárost, két titkárt választottak és 13 shillinget adakoztak a szerényen megindult mozgalom terjesztésének céljára. Csakhamar helységet is béreltek egy kávéházban, és elhatározták, hogy csatlakozásra felhívó körlevelet intéznek a londoni kereskedőifjúsághoz. Néhányan ezt merész és erejüket felülmúló vállalkozásnak vélték, mert még a nyomda költségére sem volt pénzük. Ekkor történt, hogy Williams öklével az asztalra csapva e nevezetes kijelentést tette: „Ha a dolog Istentől van, a pénz is meglesz!” Istentől volt!

Az együttműködésre felhívó meleghangú felhívás nem maradt hatás nélkül, néhány hét múlva már annyian csatlakoztak a mozgalomhoz, hogy szükségesnek látszott az egyesületnek alkalmas nevet adni. 1844. július 4-én kapta az egyesület a „The Young Men’s Christian Assocation” (YMCA), „Ifjak Keresztyén Egyesülete” (IKE) nevet. Októberben már tágasabb helységről gondoskodni kellett. A Radley- szállodában béreltek egy nagyobb szobát heti 7 shillingért. Öt évig ezen a helyen volt az egyesület és később is, amikor már saját háza volt. Williams minden évben ide hívta össze reggelire a tagokat, az ügy barátait, hogy megemlékezzenek a nagy intézmény kezdetéről.

 

Az IKE új alkotás volt Angliában. Voltak ugyan már előbb is ifjúsági egyesületek. Már a XVII. században alapított ilyeneket a kegyes Nelson Róbert, de ezek a XVIII. század folyamán megszűntek. Nasmith Dávid is nagy súlyt helyezett az ifjúsági egyesületek alapítására, mert jól tudta, hogy a városi misszió számára a vasárnapi iskola és a keresztyén ifjúsági egyesület nevel alkalmas munkásokat, de az általa alapított egyesületek nem gyökereztek elég mélyen, szervezetük laza volt, később elvesztették határozott keresztyén jellegüket és egyedül álló, szervezetlen „önképző társulatokká” alakultak át.

Williams nagy gondolata volt: az ifjak evangelizálása az ifjak által az egyesületi életben. Személyes érintkezés, együttes ima és bibliaolvasás, ezt a hármat jelölte meg az ifjak sikeres evangelizálására. Evangéliumi keresztyén jellegű volt az általa megindított ifjúsági mozgalom, igazi belmissziói munka, amelynek az volt a célja, hogy az ifjúságot Jézushoz vezesse, és bennük a Megváltó iránti odaadó hitet és hálát felébressze. Szerinte az ifjúság a testi és lelki épségét fenyegető kísértések elleni küzdelemben csak úgy tud megállni, ha szervezett, zárt sorokban indul a harcba.

 

Az általa alapított IKE nem volt felekezeti jellegű. A tizenkét ifjú közül, kik ezt megalkották, három az anglikán, három az independens, három a methodista és három a baptista egyházhoz tartozott. Így képviselve voltak ebben az angol nemzeti egyház és a többi nagyobb szabad egyházak. Ez a körülmény nagyban fokozta az egyesület életképességét. Az annyi sok felekezetre széttagolt angol evangéliumi egyháznak közös, nagyszerű intézménye volt ez, amelyből ki volt zárva a szűk felekezetieskedés gyűlölködő szelleme; a nemzet középosztályának ifjúságát gyűjtötte össze egy táborba a közös ellenséggel, a romboló bűnnel szemben.

 

Sokan éppen emiatt támadták kezdetben. A vád az volt, hogy egyház akar lenni az egyházban, hogy kitörli az ifjak lelkéből a saját egyházuk, felekezetük iránti hűséget. Bebizonyosodott, hogy ez a vád alaptalan, hisz senkit sem vettek fel az egyesület tagjai közé, aki nem volt valamely egyháznak elkötelezett tagja. Az egyházak rájöttek arra, hogy éppen az ifjúsági egyesületi munka nevelte számukra a leghűségesebb tagokat. Nem az egyháztól akarták elvonni a fiatalokat, inkább oda visszavezetni és bennük a keresztyén felelősségérzetet, a munkakedvet növelni. Ez volt kezdettől a Williams által alapított egyesület célja.

Így kettős feladatot teljesített: előmozdította a felekezetek közötti megértést, türelmes szeretetet, és egyszersmind Krisztus által szaporította az egyes egyházak hívő, élő, keresztyén munkára kész és alkalmas tagjait.

 

Williams teljesen azonosította magát ezzel a munkával. Élettörténete az ifjúsági mozgalom fejlődésének és mind szélesebb körben való elterjedésének története. Így ír erről naplójában: „A mai naptól kezdve egészen e munkára ajánlom fel magamat. Hálát adok az Istennek azért a rendelkezéséért, hogy engem arra hívott el, hogy hasznossá tegye életemet az ifjúság számára.” A hitével párosult energiája, praktikus érzéke, szervező tehetsége nagy lépésekben vitte előre a keresztyén ifjúsági munka ügyét.

 

Bőkezű pártfogók állottak melléje; legelső sorban saját főnöke, akinek egyébként feltétlen bizalmát élvezte, akinek később veje, üzlettársa és utóda lett. Megnyerte az ügynek a londoni legelőkelőbb kereskedőházak tulajdonosait, mert ezek már jó idejében tudatára ébredtek annak, hogy leghívebb, odaadóbb munkásaik az egyesület tagjai közül kerültek ki. Nagy jelentőségű volt a mozgalom fejlődésére, hogy Shaftesbury lord mindjárt kezdettől fogva legnagyobb érdeklődéssel és támogatással fordult feléje; haláláig egyik leghűségesebb pártfogója volt az ifjúsági egyesületnek, negyven éven át majdnem mindig ő volt a nyilvános gyűlések elnöke. Kijelentése szerint, Williams volt a „legjobb barátja”, akinek megkérdezése nélkül nagyobb vállalkozásba sohasem kezdett.

Már a második esztendőben titkárt választottak. Az első rendes titkár, Tarlton, a városi misszionáriusok sorából került ki. Így támogatta és erősítette egyik keresztyén evangéliumi mozgalom a másikat és nevelt egymásnak munkásokat.

 

Az egyesület jelentősége és egyetemes keresztyén jellege már az első évvégi ünnepi közgyűlésen nyilvánvalóvá lett azáltal, hogy az ünnepi szónokok a különböző egyházak legkiválóbb lelkészei voltak. Megkezdődött a munkakör kibővítése. Külön alkalmas helyiségben biblia - iskolát indított az egyesület a „kívülállók” részére, és felolvasások tartására kért fel londoni egyházi férfiakat.

De nemcsak Londonban növekedett az egyesület tagjainak, pártfogóinak, helységeinek száma. Nemsokára a vidéki propagandát is felvette programjába. Nagyhatásúak voltak Williams útjai, rövid idő alatt komoly eredményeket mutatott fel. Utazótitkárt is alkalmaztak a mozgalom terjesztésére, vidéki egyesületek szervezésére. Az ifjúsági keresztyén mozgalom, csakhamar gyökeret vert más országokban is.(Hazánkban, 1883-ban!)

Nagyjelentőségű volt az egyesület életében az 1851. évi első londoni világkiállítás, amelyen más országok egyházainak vezető férfiai is megismerték munkáját. Így keletkeztek Amerikában, Ausztráliában testvéregyesületek. A mozgalom a kontinensen is elindult, legelsősorban Párizsban, ahol Williams üzleti ügyekben gyakran megfordult. Már a kiállítást követő évben megalakult kiváló francia lelkészek, Monode és Pressensé támogatásával az első francia IKE

Svájcban és Németországban már voltak keresztyén ifjúsági egyesületek. Mayenrock bázeli lelkész alapította az elsőt 1768-ban, Döring elberfeldi, Mallet brémai és Krummacher berlini lelkészek voltak az ügy zászlóvivői.

1865-ben volt az IKE első nemzetközi konferenciája Párizsban. Itt mutatkozott meg az ifjúsági egyesületi munka egyetemes, világraszóló jellege és jelentősége. Ez a konferencia állapította meg határozatilag az IKE elvi bázisát. E szerint: „Az IKE - nek az a célja, hogy egybegyűjtse azokat az ifjakat, akik Jézus Krisztust Megváltójuknak és Istenüknek tekintvén a Szentírás szerint, az ő tanítványai akarnak lenni hitükben és életükben és akarnak együttesen munkálkodni Mesterük országának terjesztésén az ifjúság között.” Williams tehát a krisztusi kősziklára építette nagyszerű intézményét.

 

A mozgalom további fejlődését csak röviden ismertetjük. 1854-ben az egyesület fennállásának tíz éves jubileumát ünnepelte saját otthonában, London központjában. Ez tette lehetővé a munkakör további kiszélesítését. A nagy cél mellett, amelyet az egyesület sohasem tévesztett szem elől, már alkalmas helyiség állt rendelkezésére az önművelés, továbbképzés, nemes szórakozás, sőt a testedzés céljára is. Ez nagyjelentőségű volt.

Ugyancsak nagyjelentőségűek voltak az egyesület életében az amerikai, Moodynak látogatásai, aki hatalmas, ébresztő ékesszólásával agitált az egyesületek érdekében.

Két nagyszerű megmutatkozása volt a világszerte erősödő mozgalom haladásának. Az egyik a nagy, egyetemes munka szervezése, amely 1878-ban történt a genfi világbizottság felállítása által. A másik, hogy Londonban az egyesület megszerezte a város egyik legnagyobb termét magában foglaló épületet, az „Exeter Hall”-t. Williams 5000 fontot adott erre a célra, az egész vételár (húszezer font) is közadakozásból gyűlt össze. Mindkét tény azt bizonyította, hogy az evangéliumi keresztyénség felismerte ennek a belmissziói munkának nagy, egyházépítő jelentőségét. A nagy világváros szívében a legnagyobb, több mint háromezer embert magába fogadó terem annak az egyesületnek tulajdona és székhelye lett, amely egy negyedszázaddal előbb egy szegény kereskedősegéd egészségtelen hálószobájában alakult meg.

 

Shaftesbury grófja ült a megnyitó-ünnepélyen az elnöki székben, ott volt a Canterbury érsek, ő tette az első határozati javaslatot, amely szerint az egész keresztyén társadalom háláját fejezze ki azért a nagy nemzeterősítő munkáért, amelyet az IKE végzett. Ott voltak az egyházak vezető lelkészei, London lordmayorja, aki az egyesület és a keresztyén társadalom nevében tette meg az indítványt, hogy szavazzanak köszönetet annak a férfiúnak, akinek buzgósága és áldozatkészsége által Isten a kicsinyt oly nagyra növelte. Az közönség felállással és tüntető szeretetnyilvánítással adott kifejezést érzelmeinek Williams iránt.

 

1894-ben volt az egyesület alapításának jubileumi esztendeje. A királynő is megemlékezett erről és bárói méltóságot adományozott Williamsnak „a keresztyén humanitás érdekében tett szolgálatáért”. Williams így fogadta: „Nem nekem, az egyesületnek szól ez a kitüntetés; a mi Mesterünké ez, helyezzük oda az ő lábaihoz”; és ezután az egyesület titkárával térdre borult és kiöntötte szíve háláját ő előtte, aki oly nagy szolgálatra méltatta.

Több mint kétezer delegátus jelent meg ezen a jubileumi gyűlésen, amelyen a mi szerény egyesületünk, a magyar KIE, is képviseltette magát. A Szent Pál templomában, amelynek közelében volt az egyesület Bethlehemje, volt a fő hálaadó istentisztelet, de az összes templomban megemlékeztek a nagyra növekedett evangéliumi munkáról. Az Exeter Hallban volt az ünnepélyes gyűlés, amelyen a különböző nemzetek ifjúsági küldöttei zászlóik alatt gyülekeztek. Az ünneplés középpontja természetesen Williams György volt, a londoni egyesület 83 éves elnöke. Bizonyára ez volt már hanyatló életének egyik legszebb napja. Kevés embernek adatott meg az, hogy még életében ily mértékben lássa meg az általa képviselt jó ügynek a diadalát: a kicsinynek ezerre növekedését. Hisz csak Angliában 893 egyesület volt, mintegy százezer taggal.

 

Különösen nagy eredményekről számolhattak be az amerikai küldöttek. 1851-ben alakult meg az első IKE Montrealban és Bostonban, és attól az időtől kezdve az egyesületek ott igazi amerikai módszer szerint fejlődtek és szaporodtak. Az amerikai nemzeti és egyházi élet egyik legszámottevőbb, legfontosabb tényezője és a vasárnapi iskola mellett a belmisszió legvirágzóbb és legnagyobb eredményeket felmutató intézménye lett. Itt kezdődött meg a tagok foglalkozás szerinti elkülönítése. Az amerikai ifjúsági egyesület köréből indult ki a világraszóló evangéliumi keresztyén diákszövetségi mozgalom, amely a főiskolai ifjúság szívében Jézust trónra emelte (Mott János!). 1903-ban volt Williams aranymenyegzője, őt mindenben megértő és támogató nejével, volt főnökének leányával.

1905-ben volt az első nemzetközi konferencia 50 éves évfordulója Párizsban. Részt vett ezen is, családja ellenzésének dacára, és ott mondta el búcsúszavait: „Francia ifjak, azt mondom nektek, ha boldog, hasznos és nyereséges életet akartok, adjátok át magatokat Istennek még ifjúságtok idején. A szent örökség, mit reátok hagyok, az IKE. Ezt hagyom mindnyájatokra, kik jelen vagytok. Azt hiszem, mindnyájan olyan boldogok lesztek e munka által, mint amilyen én voltam.”

Az utolsó év a csendes elmúlás esztendeje volt. Utolsó gondolata is nagy alkotására irányult. „Kedves ifjaim”, ez volt az utolsó szava halála előtt.

Halála utáni napon nyújtották be a kérvényt a Szent Pál templom főespereséhez és káptalanjához a nemzeti templomban való sírhelyért. Anglia legelső egyházi és világi méltóságai írták alá a kérvényt. A csatolt emlékiratban összefoglalták azt, amit életében cselekedett.

„Negyvenöt nemzet körében 7676 egyesület van 707667 taggal; az egyesületi épületek értéke 6 800 000 font sterling. Nem kíséreljük meg, hogy számot adjunk arról, hogy az elmúlt 61 év alatt hány ifjú emberre volt áldásos hatással az IKE. Bizonyára több millióra rúg azoknak száma, akik ennek körében segítséget nyertek testi és lelki életük javára. Hivatkozunk arra, hogy a világ nagyjai is nagy elismeréssel adóztak azon munkának, amelyet az elhunyt megindított. Jóleső és hálára késztető körülmény az, hogy annak az egyesületnek alapítója, amely oly jótékony befolyást gyakorolt a mi nemzetünk és más népek ifjúságára, londoni polgár volt, akinek a székesegyház közelében volt virágzó üzlete, és aki egész életével nagy példát adott minden idők ifjúságának, mert szorgalmas volt a munkában, buzgó a lélekben és az Úr szolgálatában.”

Az engedélyt természetesen megadták, és mint a nemzet halottját temették el a székesegyház kriptájában, a nemzet hősei mellé, 1905. november 14-én. A székesegyház főesperesének beszédében találjuk meg mesteri jellemzését:

 

„… E csodálatos, nagyszerűen szervezett munka megalkotója… nagy szolgálatot teljesített. Üzleti és nyilvános életében példát adott a város lakóinak az egyszerű, Istennek szentelt életben, a bőséges és széles körökre terjedő áldozatkészségben és minden keresztyén munkában, de különösen az ifjúság evangelizálásában. Nemcsak alapítója volt e nagyszerűen szervezett munkának, hanem mindvégig buzgó géniusza. Mindig érintkezésben volt a szervezet minden részletével és nagy összegeket adományozott a munka minden ágának fejlesztésére; naponként dolgozott és imádkozott az egyesületért és minden tagjáért.”

Williams egész életén át egyike volt a legalázatosabb embernek; az újszövetség szellemében élt, az ő számára a Biblia Isten igéje, a vallás pedig megtérés, bűnbánat, hit, remény, cselekvő szeretet, ima, Krisztussal közösség és a Szentlélek ajándéka volt.

 

Nyílt, egyeneslelkű és igazi keresztyén jellemű férfiú volt Istenbe vetett hite, bizalma szilárd volt, sohasem gondolt a maga kényelmére és örömére. Élete azt a nagy igazságot hirdeti, hogy a Krisztus hatalmába és jelenlétébe vetett hit lehetséges minden korban, minden körülmények között és minden keresztyén férfi számára. Az élet sikerének és igazi boldogságának titka: az istenfélő, keresztyén élet.

Nemes, ihletett lelkének megszentelt energiáját egy cél szolgálatára adta oda; az egy örök fundamentumra helyezte nagyszerű alkotását, és így munkája nem lehetett hiábavaló.

A londoni egyesületnek központi székhelye most már az ő nevéről elnevezett nagyszerű új palotában van, de ennél és minden kőbe vésett emléknél nagyobb az, hogy példát adott a beszédben, a magaviseletben, a szeretetben, a lélekben, a hitben és a tisztaságban! (1Tim 4,12)

A magyarországi hasonló egyesület, a Keresztyén Ifjúsági Egyesület (KIE) történetét Kovács Bálint írta meg 1998-ban. Megalapítása Szabó Aladár fiatal teológus nevéhez fűződik, aki 1880-ban a skót misszióval került kapcsolatba. Részvételével a teológusok vasárnapi iskolákat kezdtek vezetni. Végül 1883. október 31-én megalakult a KIE. Elnöke dr. Szilassy Aladár, református titkára Szabó Aladár, evangélikus titkára Plichta Aladár lett. Ünnepélyeit a Deák-téri evangélikus és a Kálvin-téri református templomokban tartották. Az összejöveteleket Szabó Aladár tartotta, aki 1888 után, mint teológiai tanár munkatársakat nevelt az egyesület számára. Többen közülük, Szilassy Aladár, Megyercsy Béla, Töltéssy Zoltán, Pógyor István, Dobos Károly Rákosi börtöneibe kerültek, Pógyor István ott halt meg. További munkatársak voltak Erős Sándor, Bonnyai Sándor, Teleki László.

Örvendetes, hogy több helyen ma is működnek KIE egyesületek (Békéscsaba, Budapest, Kiskőrös, Győr, Létavértes, Balatongyörök, Szombathely, Sopron). Minden év november második hetében világ-imahetet tartanak közös tematika alapján.

 

Ifjúságunknak érdemes volna behatóbban megismerkedni munkájukkal.

 

Szekszárd, 2012. január 26-án                                                                                    Szenczi László