„Félelem fog el, ha Isten csöndbe burkolózik, de nem azért, mert hallgat, hanem mert elhatározza, hogy néma marad, és ez egészen más."
Visky András
Metafora vagy nem metafora?
Feltételezések Jób szabadítás‐metaforáinak jelentésalkotásáról
Részlet a bevezetésből:
E nagyobb lélegzetvételű tanulmány a metafora jelentésalkotásáról szól. Akadémiai kérdés‐e, vagy sem? A kutatólaboratórium és az orvosi rendelő látszólag nagyon messze van egymástól, de ahhoz, hogy diagnózist fogalmazhassanak meg, receptet írjanak, kezelést folytassanak, egyértelműen szükséges a kutatás. Nem kérdéses, hogy a teológiai kutatás és a szószéki igehirdetés, illetve a gyülekezeti szolgálat összefüggenek egymással. Mert ahogyan gondolkodunk a jelentésalkotásról, úgy értelmezünk, és ezzel máris a prédikációkészítésnél vagyunk. Ha pedig textusprédikációra törekszünk, akkor azt a szempontot követjük, hogy a bibliai szövegrész milyen jelentést, és annak milyen alkalmazását engedi meg; mert akik értelmeznek, azok a szöveg szolgái – írja David J. A. Clines.
A jelentést azonban csakis a szöveg jelentésalkotó, poétikai műveleteinek felismerésével, megértésével közelíthetjük meg. Robert Alter szerint is kizárt az, hogy pontosan úgy halljuk a bibliai költeményeket, „amiképpen annak idején az ókori Izráelben hallgatták őket”. Ez feltételezhető lenne a relevanciaelmélet által elképzelt ideális kommunikáció helyzetében (egyidejűség, közös jelhasználat),
„[…] de amit egyesek nagy képzelőtehetséggel tudnak felfogni, azt mások a lépésről lépésre haladó,
türelmes elemzés révén, prózaibb módon valósíthatják meg”
Ez feladata a lelkipásztornak is, aki esetenként a Szentírás költői szövege alapján hirdeti az
evangéliumot.
A teljes tanulmányt PDF-ben olvashatja.
Megjelent a Református Szemle 2015/1 számában.